És ugyanúgy nálánál minimum egy fejjel magasabb, szépnek nem nevezhető felesége. (Egy ilyen jóképű régi haver srácra - aki valami bűnronda csajjal járt - mondta egy másik közös haverunk, hogy szerinte látens homoszexuális. Hihi.)
Volt egy "háromkívánságakívánságomaz" műsor Dévényi "mindennyelvenISperfekt" Titi bácsival, ahol szerintem az apuka kérte a gyereke nevében C.C. Catch-csel való találkozást. Muhaha.
Gyerekkoromban, kora-tizenévesként én is. Magyarországon főleg megkerülhetetlenek voltak. (Emlékszem, Fészkesfehérváron volt egy "római" srác - nálam akkoriban idősebb -, aki fullra Thomas Andersben nyomta, még Nora lánc is lógott a nyakában. Sokszo lehetettl átni a belvárosban. Höhö.)
A szinti-pop - az akkor még névről nem, csak zenék alapján ismert Jean-Michel Jarre és Vangelis mellett - engem is az euro-, italo-disco vonalon keresztül fertőzött meg gyerekként.
Aztán 88/89 magasságában jött az öneszmélés.
De ha nosztalgiára, abszolút kikapcsra vágyom, akkor ma is meghallgatom ezeket a zenéket.
Maritn és Dave elkezdhetne már új dalokat írni, mert mi itt szétoffoljuk a fórumot a gyerekkori europopos élményeinkkel. :DDD
@kacsa - tízévesen a cucilizmusban csak ezek a zenék jutottak el hozzám, meg a rádió hétfői kívánságműsora kettőtől ötig. Sandrát a 80-as években nyomtam. A korábban Frank Fariann-nel meg a Boney M.-mel is dolgozó Cretu jól összehozta a produkciót, később meg az Enigmát. Sziszikeccsnek az első két albuma ment nagyon, de aztán ott is bejött az egykaptafa - plusz felfedeztem a DM-et. :)
@bloodline - MT-vel csak az volt a bajom, kb. a 3.-4. albumnál, hogy totál egy kaptafára készültek a dalok. A mix down viszont 81-as évekbeli és mai mértékkel is abszolúte fasza volt. Az nagy meglepetés volt 98-ban, hogy amilyen gyűlölettel váltak el 11 éve, mégis összeálltak, és 5 éven át ismét nyomták az egykaptafa nótákat.
@jingle - a 91-as években semmi gond nem volt az MT-vel, ma már meg azóta sokkal több zeneileg izgalmas banda volt/van. Ettől függetlenül kb. 15 éve megvettem minden MT albumot cédén, de csak ritkán hallgatok beléjük. A Blue System-et az első két lemezig követtem, akkor még jó volt, nem annyira kaptafa, mint az MT, de addigra már volt Violator meg milliárd más szuper zene. A wiki szerint Bohlennek kb. 250 millió eurós vagyona van, ami nem meglepő. 40 éve slágergyáros.
nyilván van valahol egy legkisebb közös többszöröse az általunk a DM miatt kedvelt zenei világ és a Modern Talking, szinti-orientált, italo hatásokat is felvonultató, fülbemászó negédeskedésének + nosztalgia, ugye
erről jut eszembe, mutatom is az idei nyár slágerét
egy nyáresti paddleboardozásom alkalmával nyomta valaki az egyik telekről, tökkkéletesen beült az élmény
egy szál fürdőgatyában próbáltam leshazamozni fejben :D
Lehet, hogy Thomas Anders sokkal hitelesebb mint Dieter Bohlen, ellenben Anders "csak" énekelt, míg minden mást Bohlen csinált (zeneszerzés, szövegírás, zenélés, producerkedés).
És az is beszédes, hogy ki volt sikeresebb az MT után: Anders a szólólemezeivel, vagy Bohlen a Blue Systemmel, ami lényegében szintén egy szóló dolog volt. Én az utóbbira tippelek.
Anno 84-85-ben még szerettem is őket, oly' annyira, hogy a mai napig megvan az a magnókazetta (BASF) amire a Poptarisznyából vettük fel az első albumukat Tesómmal! (Így van meg pl. az A-hának az első lemeze is).
Az évek múltával inkább annyi változott, hogy visszanézve a klippjeiket, konkrétan irritál Dieter Bohlen szereplése... Annyira gáz a pali, hogy már ciki...
Ma nézem a két ember fellépéseit és akkora a különbség a két ember megjelenése, fellépése és előadásmódja közt, hogy ég és föld.
És ezt, ezeket összehasonlítva Thomas Anders számomra sokkal hitelesebb mint Dieter Bohlen.
Eleve a közös master egy fából vaskarika, mert a master arról is szól, hogy a célformátumhoz igazítot az anyagot, nem csak arról, hogy legyen miíről legyártani a fizikai formátumokat. Csak hogy olyat mondjak, ami az eddigiekből nem derült volna ki. :-)
