Kamaszunkat vígasztalom/ -nak magyaráz(kod)om a nehézségek sorolása után,hogy 'figyu,a köépiskolában azt is tanuljuk a sok marhaság közepette,hogy ki milyen, meg kommunikálunk,meg egymást hogy lehet/kell elviselni, meg ilyenek.. "Hótnyugalommal mondja: Jah, akkor jó. (És milyen jó lenne,ha minden nap ezt én magam is felfognám/csinálnám, amit prédikálok... úgy értem,tényleg és agyhúgykövesedés,érmezőkihágás,sejtméregződés nélkül,lazácskán :DDDD)
Személy szerint nem kedvelem ezt a szokást, de a kisfiam öröméért végigcsináltam. Ugyanis még kis falunkban is szerveznek évek óta cukorkagyűjtő körutat, szigorúan sötétedés után, és mécseslámpákkal (valamint láthatósági mellényekkel) felszerelkezve, amit tökfaragás és kézműveskedés előz meg. Mindez október 31. körül, attól függ, hogy péntek estére melyik dátum esik? Szóval kezd begyűrűzni, ne aggódjatok!
-- És akkor a medve azt mondja a töröknek, hogy "Normális nyelven beszélj már, kisapám! Egyébként is mi baj van a ti országotokkal, hogy csak a kurvák tudnak oroszul?"
Hihi, hát informálhatom az összes távolba szakadtat, hogy a cukorgyűjtő körút itt még mindig nem szokás, jelmezbe bújni pedig továbbra is csak farsangkor.
Kulfoldon elunk, de szoktuk nezni a koz media csatornat (M1 - M4), mert ezek bejonnek az interneten.
A "Folszallott a Pava" cimu musor alatt azt mondtak a gyerekeim, hogy:
- Anya, ez a musor rasszista.
Mire en:
- Hogy hogy? En nem talalok benne semmi rasszizmust.
A gyerekek:
- Mert azt mondtak benne (illetve enekeltek), hogy "barna kislany" es "barna fiu". (A barna - "brown" itt a fekete / spanyol / indiai embereket jelenti)
Erre en:
- Ez azt jelenti, hogy "barna HAJU kislany", es "barna HAJU fiu".
A gyerekek:
- Jaaaa.... (itt jott a megvilagosodas pillanata), akkor jo...
(Bar amilyen PC vilagban elunk, majd valami nagy okosok kitalaljak, hogy a magyar nepdalok is rasszistak, mert megkulonboztetik a szoke es fekete hajuakat. ...... - Ahogy belegondolok, valami okbol kifolyolag tenyleg a barna hajuak vannak kiemelve, es roluk szolnak a nepdalok.)
Mar Magyarorszagon is "divat" ez a "trick or treat" ? Tenyleg korbemennek a szomszedsagban a gyerekek jelmezben, mondjak, hogy "trick or treat", es cserebe kapnak edesseget ?
- Kari, szereted te a szaloncukrot? - IGEEEEN! - És azt tudod, hogy mi az? - Nem.
- Kari, megbeszéltük, hogy nem dobálod a tiszta ruhát a földre! - Én nem beszéltem meg semmit! - De én igen, és én vagyok a főnök! - NEM!!! APA a főnök!!!
Flóra lányunk 22 hónapos. Néhány napos wellnes - re mentünk, első hosszabb útja, nagy esemény. Hosszas készülődés előzte meg, pakolás, majd eljött az indulás reggele is. Már - már ott tartottunk, hogy indulunk, ez nekem férfiként iszonyú stressz, nem megy két perc alatt az összekészülés. Anya Flóra fejére próbált egy kis sapkát, és a szekrény tükrében megnézték, jó - e, mérete, színe, alkalmas lesz - e a kiruccanásra. Megfelelt, de mivel az indulás még mindig odébb volt, a feleségem levette Flóra fejéről a sapkát, mondván, ne melegedjen a fejére, ne izzadjon feleslegesen, majd felveszi ha már Isten bizony tényleg indulunk.
Flóra értetlenül, széttárt karokkal állt meg előttem:
- Nem sikerült a sapka!
Kapott egy kis nadrágot, de kicsit bő még neki. Ezért ráillesztettünk egy afféle hagyományos nadrágtartót, "hózentrógert", de aranyos, kicsiknek készült kivitelben, az ő méretében. Persze eleinte szokatlan volt, kényelmetlen, húzhatta a hátát, mert így panaszkodott:
- Nem jó a hátizsák!
A nadrágtartó pántja ugyanis a kis hátizsákjára emlékeztette, amiben a játszótérre szokta vinni a játékait.
"Nagynéném megtanította a kutyájának, hogyha azt kérdezi tőle, hogy “szereted Gabót?”, akkor két lábra áll. Mikor oda látogattunk, örömmel újságolta, hogy mit tanult a kutya, a lányomnak (aki Gabó) akart ezzel örömet szerezni.
Mondtuk Gabónak, hogy menj oda a kutyához és kérdezd meg tőle jó hangosan, hogy “SZERETED GABÓT?” és akkor meglátod, mit válaszol. Erre ő odament a kutyához és szinte a fülébe súgta: “SZEJETSZ??” "
Nem egészen magától értetődő, hogy a gyerekem nem lesz lusta követni alapvető szabályokat, amelyeket én lusta vagyok követni, hiszen sokszor még akkor sem követi, ha én követem. A lustaság rendszerint nagyon csábító… Ritka, hogy a szülői példa elrettentő példa, pl. „Anya ugyan lusta külön dobozban gyűjteni az elemeket és külön helyre elvinni két utcával arrébb, de én nem leszek ilyen lusta, és megteszem. Ő nem tudja, hová lehet vinni a nyomtató kiürült festékpatronjait, de majd én utánajárok.”
Szóval, csak azt akarom mondani, hogy bőven van itt nehézség, amiket le kell küzdeni ahhoz, hogy sikerüljön a dolog. Van, akinek sikerül, van, akinek nem.
Az én fiam az óvodában nagyon sokat hallott a szelektív hulladékgyűjtésről, plusz a M2 csatornán is folyamatosan olyan rajzfilmek vannak, amikben ez a téma. Csak megerősíteni tudom, hogy sokat és sokszor látja/hallja, így már ő szól ránk, ha valamilyen szemét nem a megfelelő helyre kerül. Szerintem ez nem rossz dolog, én is tudom, miről szól a hulladékgazdálkodás, de még lusta vagyok követni alapvető szabályokat is, a gyerekem viszont már nem lesz az, és talán így tud tenni valamit egy zöldebb Földért. Meg majd ő is ugyanezt adja át az ő gyerekének. Szerencsére.
nem az a nagyon hisztis fajta :)) elég volt ennyi elterelni a figyelmét :)
nagyon logikusan gondolkodik és mindent megjegyez, amit valaha hall (hacsak fél füllel is :D), nem néz gyerekcsatornát, nincs előfizetésünk, nem mert elv, hanem mert itt elég drága a cucc, főleg ha angol nyelvűt szeretnénk, ami meg kell fent van a neten úgyis :)
Ha szokott, vagy majd fog, rajzfilmcsatornákat nézni, akkor jó sok környezetvédő propagandának ki lesz téve nélküled is, azt manapság nagyon nyomják a gyerekekműsorokban.
Nem különösebben vagyunk zöldek itthon. Mármint nem mérgeszöldek :) De szelektíven gyűjtünk, nem szemetelünk, stb.
Általában arra a partra járunk, amit takarítanak naponta, de néha lemegyünk oda is, ahol sok a szemét. De már rég nem voltunk ilyen parton. Clean-upra még 2,5 évesen nem vinném, nem is beszéltünk soha róla. A szemétről is max csak említést tettünk, nem magyaráztuk el, hogy hogy keletkezik, hogy jön ki a partra, stb. (mi sajnos olyan helyen lakunk, ahova a tenger mindenfélét kimos)
Dani épp a szokásos mesélős játékát játsza: "Nem tudott úszni cápa. Szomorú volt. Nem tudott úszni vízben. Sok szemetet dobtak bele."
Tejivás közben szeret dumálni (még cumisüvegből issza), de nem engedem, mert olyankor kicsurog a tej a szájából. Most is nyomja a dumát folyamatosan, nem szólok rá. Mara leül enni. - Jó étvágyat Mara, Dani mondd te is, hogy jó étvágyat. - De Anya, nem beszélünk tejcsiivás közben!!!
nem hajlandó délután aludni. később fekszik az ágyon, lerogyok mellé. - Anya meghalt? - nem Kicsike. - Anya lemerült? - úgyis lehet mondani :)
Egy csokorral Kari beszólásaiból, 2,5-3 között. Felül az újabbak :-)
Apja: Kari, mi volt ma az óvodában?
Kari: Hááát, Nórika sokat sírt.
(megj.: az előző évet gyakorlatilag testvérként töltötték el a kislánnyal)
Apja: És, megvigasztaltad?
Kari: Nem. Nem értem rá. El voltam foglalva.
Kareszre próbálom ráhúzni a pizsamafelsőt, mire felháborodottan eltolja a kezem, elveszi a felsőt, és közli, hogy "nem anya, majd én! Én vagyok a szakember!"
Kicsit röhögtem magam csak könnyesre, főleg, hogy az öltözködés egyébként nem az erőssége.
Anya: és, kivel játszottál ma az oviban?
Kari: az óvó nénikkel foglalkoztam.
(ja bocs, azt hittem, fordítva van..)
Valamelyik nap mondtam neki, hogy Kari, nincs kedvem főzni, majd hazajön apád és megfőz. Mire ő döbbenten abbahagyta a gyurmázást, felnézett, és visszakérdezett: engem???
Fotó sajnos nincs, úgyhogy csak képzeljétek el, amikor a drága egyetlen fiam egy élő gilisztát a szájához szorítva közeledett hozzám, hogy "nézd, anya, találtam magamnak bajuszt"....
Összeveszés után megfenyegetett, hogy megver, mire én közöltem vele, hogy ha megüt, akkor még jól meg is büntetem. Röpke gondolkodás után egy papírtörlős gurigával közelített felém: "Anya, egy légy van a fenekeden! Le kell csapni!"
Cumiról leszoktatás kb. negyedik napján, esti elalvásnál: "Már nagyon unom azt, hogy nincsen cumim."
A "milyen állat vagyok én?" játékot próbálta meg kezdeményezni az alábbi szösszenettel: "Anya, én egy lepke vagyok, repkedek az erdőben, milyen állat vagyok én?"
Kinder tojás csokidarabkát tuszkolt a számba ezzel a kommenttel: "egyél, anya, megnősz tőle!"
Nagyapjánál szarvasaganccsal díszített csillár van a nagyszobában, ami mély benyomást kelthetett benne, mert amikor hazafelé a kocsiban "milyen állat vagyok én?" játékot játszottunk, és épp az volt soron, hogy "erdőben élek, agancsom van, milyen állat vagyok én?", akkor gondolkodás nélkül rávágta, hogy "csillár!"
Anyukám beszerezte az egyik áruházlánc pontgyűjtő akciójában a plüss gombát. Én már előre tudtam, és izgatottan vártam, hogy Kari mit szól majd hozzá, mert hozzám hasonlóan ő is nagy rajongója a gombáknak. Még gombás esti meséje is van, szinte minden nap el kell neki mondani. A kitörő lelkesedés viszont elmaradt, amikor meglátta. Próbálkoztunk persze, kérdezgettük, hogy na, mi az ott a polcon? Mire lesújtó pillantással közölte, hogy MAKK, és játszott tovább.. azóta sem hajlandó gombának tekinteni a makkot, és nem is nagyon érdekli.
Én: Kari most már felkeltél, vedd ki a cumit a szádból.
Ő: De a kezemben lehet!
Én: Jó, a kezedben lehet...
Kettő perc múlva már a cumi a szájában, elmélyülten játszik.
Én: Kari, mit mondtam arról a cumiról???
Ő: De én csak megmelegítem!
Felébred, felül, dörzsöli a szemét, ásít, majd megjegyzi: "jó sokat aludtam ma.. és közben nagyon elfáradtam..."
Tegnap vacsorakor már csak egy nyavalyás uborkát szorongatott a lelkem, ami csak nem akart fogyni. Időnként a szájába vette, de inkább puszi volt az, mintsem harapás, ami történt... Mivel már 40 perce tartott a vacsorának nevezett hajtépés, az apja rászólt, hogy mi lenne, ha fogyna is az az uborka. Mire a gyermekem meglepetten ránézett az uborkára, és közölte, hogy: "eszem, de mindig visszanő!"
Mióta suliba jár, azóta nem szoktam beszélni a pedagógusokkal. Az oviba minden nap vittük, délután hoztuk, naponta találkoztunk az óvónénikkel, tudtuk, hogy mi történik vele, mitől és hogyan bővülhet a szókincse. Az iskola már nem ez a kategória, egy kicsit sajnálom, hogy itt már nem tudok minden nap faggatózni az aznapi viselkedéséről.
Családi viszonyokat magyaráztam. Kicsit leegyszerűsítve egy hosszabb beszélgetésből: én a te anyukád vagyok, a mama az én anyukám, a papa anyukája a dédimama, stb. 6 és fél éves kérdez:
- Ha nekem lesz gyerekem, akkor te mi leszel neki?
- A nagymamája.
- És te is leszel dédimama?
- No igen, ha a te gyerekednek lesz gyereke majd, neki én leszek a dédimamája.
- Te is olyan kibírhatatlan leszel, mindig meg akarsz majd tömni minket kajával, és nem hagysz békén, hogy együnk, és azt akarod, hogy kövérek legyünk?
Baaaaameeeeg. Nálunk "sajnos" ezek a dédimama fő ismérvei a dédunoka nézőpontjából.
