A Hafré-szobrok bizonyítják, hogy a IV. dinasztia idején a helyszínen nagyszabású királyi szoborprogram működött. Nem bizonyítják önmagukban, hogy a helyszín minden ma látható megalitikus elemét ugyanebben az időben építették, és különösen nem cáfolják a Szfinx testének geológiai eróziójából levont korábbi keltezési érveket.
A másik témához pedig, hogy az akadémiai összefoglaló kifejezetten azt írja, hogy a komplexumban a fő szobrászati anyagok között a „Chephren diorite”, anortozit-gneisz, egyiptomi alabástrom és greywacke szerepel.
A 23-as szám a padló foglalatai alapján nagyon jól dokumentált, de a teljes szoboranyag nem mind épen és nem mind dioritból maradt fenn.
„Már nem is annyira az érdekel, hogy faragták ezt ki, hanem honnan a fenéből volt ennyi szobrász, mesterember 4500 évvel ezelőtt, a történelem hajnalán. Michelangelót is számos segéd segítette a nagy szobra kifaragásakor. Egy ilyen Hafré szobor óriási fáradságot okozhatott, és milyen élesen vannak kidolgozva az élek, redők, szemek. Hány szobrász kellett ide, és hány segéd...?”
Nagyon jó a kérdés, gratulálok. Véleményem szerint, elég volt egy „szobrász” is, aki élethűen be szkennelte Hafrét a masinába, majd a gyémántfejes marógépet ráengedték a diorit tömbre, illetve a tömbökre. Egy narcisztikus uralkodónak nem elég csak egy szobor magáról. Faragta őket a masina szakmányban.;-)
Ráadásul csak a Szfinx előtti Völgytemplomban összesen 23-24 ugyanekkora Hafré szobor volt, mind kemény kőből, nagyrészt dioritból. Ezeket az ilyen Graham Hancock-félék nem nagyon emlegetik, őket inkább a Szfinx erodációja érdekli. Ennek legfőbb oka, hogy erről a szoborról nem lehet azt állítani, hogy 10-12 ezer éves, hogy az egyiptomiak épp itt találták ezeket, ezekben a 10-15 ezer éves mészkőtemplomokban. Hafré másik két gízai templomában is volt még nagyon sok ekkora Hafré szobor.
Már nem is annyira az érdekel, hogy faragták ezt ki, hanem honnan a fenéből volt ennyi szobrász, mesterember 4500 évvel ezelőtt, a történelem hajnalán. Michelangelót is számos segéd segítette a nagy szobra kifaragásakor. Egy ilyen Hafré szobor óriási fáradságot okozhatott, és milyen élesen vannak kidolgozva az élek, redők, szemek. Hány szobrász kellett ide, és hány segéd...?
„Valahol azért persze érthető is, tényleg szükség van némi fantáziára ahhoz, hogy megértsük miért áll neki valaki egy ilyen szobrot dioritból kifaragni.”
Tegyük fel, hogy a szobor megrendelője, még életében szeretné látni a róla szóló alkotást. Ha mondjuk „emberi léptékű” az élethossza, akkor nagyon jó technikával, hatékonyan kell dolgoznia a művésznek, hogy időben elkészüljön. Persze, ha ezer évig is élhet a megrendelő, sokáig farigcsálhatják a szobrát. Ha csak az istenek, vagy kiválasztottak élnek sokáig, akkor a szobrászok apáról fiúra örökítve a munkát jó megélhetésben részesülnek. Mivel az uralkodóknak dolgozni (alkotni) kifizetődő még ma is. ;-)
Már kb. Kr. e. 3300–3200-ban dolgoztak meteoritvassal (égi fémmel) Egyiptomban. A gerzehi temető kilenc vaskorongját/gyöngyét modern neutron- és röntgenvizsgálatok meteoritvasnak azonosították. A fémet kalapálással vékony lemezzé alakították, majd feltekerték. Ez tehát több mint egy évezreddel a gízai nagy piramisok előtt bizonyítja a meteoritvas megmunkálását. A készítők tudatosan megmunkálták a vas–nikkel ötvözetet.
A IV. dinasztiához köthető vasobjektumok is vannak. Ugyanakkor a tárgy nem bizonyíthatóan szerszám, és a pontos keltezése vitatott.
A korai Egyiptom már rendelkezett a meteoritvas megmunkálásának ismeretével, és rendelkezett magas szintű abrazív keménykő-megmunkálással is. A két tudás összeházasítása — kemény fém hordozó + abrazív szemcse + vezetett mechanikus mozgás — technológiailag elképzelhető.
„Dendera reliefjei későiek, elsősorban a ptolemaioszi–római korban készültek.”
Még az is lehet, hogy a papok találtak valami világító eszközre való feljegyzést a régi papiruszok között, majd megadták a kőfaragónak az instrukciókat a reliefen látható jelenethez. (minden lehetséges)
Valahol azért persze érthető is, tényleg szükség van némi fantáziára ahhoz, hogy megértsük miért áll neki valaki egy ilyen szobrot dioritból kifaragni.
Ultrahangos abrazív megmunkálás lehetősége az ősi Egyiptomban: - energia → piezo/rezgőrendszer → 20+ kHz-es rezgés → abrazív zagy → mikrorepesztés. Nem maga a fém szerszám „harapja” a gránitot, hanem az abrazív szemcsék végzik az anyagleválasztást.
Az egyiptomiak használhattak olajlámpákat, amelyek más égésterméket és lényegesen kevesebb kormot produkálnak, illetve a szellőzés és a későbbi tisztítás is számít. Dendera reliefjei későiek, elsősorban a ptolemaioszi–római korban készültek.
Felvetem még az ultrahangos / kavitációs kőmegmunkálást. A szerszám nagyfrekvenciás rezgése az abrazív szemcsékkel együtt bontaná a gránitot. Nagyon kis mechanikai erővel, rendkívül kontrolláltan. Ilyen mikrosérülési mintázatot kéne találni.
Az már kiderült, hogy a piramisokban és a hasonló stílusban épült objektumokban nem találtak fáklyából eredő koromlerakódásokat. Ez valamilyen más világítási módra utal.
Nem tudom, csodálkoznánk-e, ha kiderülne: elektromágneses mezővel lehetett a kőzetben előre meghatározott síkok mentén mikrorepedéseket létrehozni, majd a tömb egyszerűen levált. Vagy olyan anyagátalakítás lehetett, amely nem eltávolította a gránitot, hanem lokálisan megváltoztatta annak kristályszerkezetét, majd az átalakult anyagot eltávolította?
„A mozgást oda-vissza irányú, lineáris mozgássá átalakították egy excenter (egy aszimmetrikus csap) segítségével. A szarkofág felett egy masszív fa- vagy kőállvány (gépágy) biztosította fix megvezetést. A doboz belsejébe nem tárcsa, hanem merev fém hordozó-/csiszolópapucs nyúlt be, amelynek munkáját az abrazív szemcsék - kvarc, homok végezték. A csiszolópapucs hordozta a homokot. A sarok- és élmegmunkálás külön mehetett kézi vagy keskenyebb, alternáló szerszámmal.”
Persze, ez is lehetséges. Nem is a technológia az, ami ugyan problémás, hanem az időtényező. Amennyiben valóban ezer évekig éltek és uralkodtak akkoriban, volt rá idejük, hogy szakemberek „kiabrazáják” egy szarkofág üregét.;-)
„Ez azt jelenti, hogy kezdetben volt egy mintadarab, amit betanítottak?”
Ha Platónra gondolunk, akkor mindennek van egy tárgyiatlan ideája, ami ha sikerül tárgyiasul. Ez vagy a véletlennek, vagy az istenek beavatkozásának köszönhető. (?) ;-)
„Az ilyen nagy gránitládákat vagy naoszokat gyakorlatilag egyforma szakértelemmel csinálta a 4. dinasztia és majd 2500 évvel később a ptolemaioszi korokban.”
Az nyilvánvaló, hogy voltak olyan eszközeik,(gépeik), amivel hatékonyabban dolgoztak. A magam részéről itt nem egy kézihajtányra, hanem valamilyen „erőgépre” gondoltam. Például a ma használatos akkus kéziszerszámokra. Megjegyzem, hogy még ezzel sem lehetne olyan pontosan kialakítani egy szarkofág belsejét, mint amilyent Chris Dunn, kimért a mai eszközeivel. A nagyon türelmes és aprólékos, (időigényes) technológia, valóban sok mindenre képes. Azonban egy „emberi uralkodó” nem élhet több száz évig, hogy kivárja a neki szánt relikviát.
A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében.
A forgótárcsa a külső vágásoknál és a nyers tömbök kiegyenesítésénél működhetett. A Szerápeum kőládáinak belseje nem körkörös, hanem egyenes vonalú, vezetett gépi erőkifejtést vagy embert próbáló kézi lapcsiszolást) követelhetett meg. A mozgást oda-vissza irányú, lineáris mozgássá átalakították egy excenter (egy aszimmetrikus csap) segítségével. A szarkofág felett egy masszív fa- vagy kőállvány (gépágy) biztosította fix megvezetést. A doboz belsejébe nem tárcsa, hanem merev fém hordozó-/csiszolópapucs nyúlt be, amelynek munkáját az abrazív szemcsék - kvarc, homok végezték. A csiszolópapucs hordozta a homokot. A sarok- és élmegmunkálás külön mehetett kézi vagy keskenyebb, alternáló szerszámmal.
Mivel a papucs maga is egy merev, tökéletesen sík felületű fémtest volt, és a felette lévő masszív gépágy (fa/kőállvány) szigorú kényszerpályán tartotta, fizikai képtelenség volt, hogy a gránitfalon a kézi megmunkálásból eredő hullámosságot eredményezzen. A gép önmagából adódóan másolta rá a síkot a kőre.
A modell tehát:
Az Ahramat-ágon alapuló mélyvízi hidraulikus logisztikát használ a szállításra.
Egy felszíni, gépágyas, excenteres alternáló csiszológépet (csiszolópapuccsal) alkalmaz a belső terek ipari pontosságú kialakítására.
A Per-Ankh (Élet Háza) holisztikus és Máat-alapú céhrendszerével biztosítja a generációs tudást és a profitmentes, végtelen munkaórát.
És végül a politikai propaganda és a későbbi technológiai hanyatlás (faládákhoz való visszatérés) drámájával magyarázza meg a helyszínen látható befejezetlen és átvésett nyomokat.
Az ellenőrzés - A Szerapeum egyik belső gránitfelületén mikroszkóposan meg kellene keresni a párhuzamos, egyenes abrazív barázdákat és a periodikus, oda-vissza mozgásra utaló mintázatokat.
„Hanem az, hogy amikor Pszammetik emberei a föld alá ereszkedtek, vajon egy új építkezés kezdetéhez érkeztek — vagy egy sokkal régebbi, már elfeledett monumentális rendszerhez találtak vissza.”
Szerintem amikor építkezni kezdenek, akkor leásnak alapot készíteni. Így lehet, hogy rábukkantak egy régebbi dologra, amire nem számítottak.:-)
„A befejezetlen szarkofág ezzel áll összhangban. A legújabb epigráfiai vizsgálatok szerint ezen a ládán a kartusok (névkeretek) szándékosan üresek. Az egyik utolsó uralkodó megpróbálta utánozni a nagy elődöket, elindított egy gránitprojektet, de a mérnökei a folyosó felénél elakadtak. Nem tudták befordítani a kamrába, nem tudták lecsiszolni a sarkait a kívánt szintre. A projektet feladták, a király neve soha nem került fel rá, és a komplexumot lezárták. Érdekes és valós alapokon nyugvó krimi.”
Ahogy vannak „megvilágosult „ időszakok az emberek életében, úgy a felejtés, a sötétség kora is rájuk telepedik. Nyilván ilyenkor sok projekt félbemarad, ami hosszabb időtávot igényelt volna.:-(
hogy egy eszköz vagy építmény csak akkor volt "valódi" és hatékony, ha megismételte ezt az ősi, mitikus mintát.”
A mitográfusoknak is kell valami kapaszkodó, vagy a sarokban egy kályha, ahonnan kiindulhatnak az okfejtésükben. Az evolúcióban is volt egy „törésvonal”, amikor sokmillió év után megjelent a gondolkodó, éntudatos ember. Majd egy újabb ugrással az írás, városépítés, társadalmi berendezkedés, a városállam. Magam részéről az ilyen hirtelen történő minőségi változásra utaltam. [De az is lehet, hogy a kozmikus tudatfelhő, az Akasa krónika adagolja így a tudást az embereknek]
Ami a mi civilizációnknak az elektromosság, a rómaiaknak a víz erejének kihasználása volt, amit egyes területeken szinte tökélyre fejlesztettek a római mérnökök. Erről itt van egy videó. (Egyébként az egyiptomiak is sok mindent a víz erejével oldottak meg).
"A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében. Úgy, hogy a varázsigékben jobban hiszek, mint az egyiptológusoknak, akik jó pénzért, „hazabeszélnek”"
Nem hogy sikerült idehozni a hazabeszélő egyiptológusokat, viszont egy forgótárcsás csiszológép nem is rossz ötlet, ha azt a víz hajtja. Hogy az egyiptomi freskók nem ábrázoltak ilyet, még nem kizáró ok. Hiszen az egyiptológus (!) Petrie is feltételezte, hogy a 4. dinasztia idején az egyiptomi műhelyekben voltak esztergák, holott erről nincs képi bizonyíték (a legelső i.e. 3. századi, azaz több mint 2000 évvel későbbi). Hiszen olyat sem ábrázoltak, mint az antiküthérai csillagóra! Ráadásul kellett legyen a céheken belüli titoktartás egy-egy innováció okán, s amit el lehetett rejteni a szemek elől, azt el is rejtették, s így öröklődött ugyanazon a társaságon belül. A vízzel hajtott gépeket pedig már az ókor feltalálta.
A görögök és a rómaiak (i.e. 3.-1. sz-tól) nemcsak az egyszerű vízimalmokat ismerték, hanem összetett ipari gépezeteket is építettek, amelyeket a víz ereje hajtott. Előbb a gabonaőrlésre, vízikerékkel, fogaskerék áttételekkel. Majd fűrész üzemekre, ahol fát és köveket daraboltak. A rómaiak vízi kalapácsai az ércek zúzására. 2. századi római barbegali malomkomplexum (Francia ország)16 egymás alatti vízikerékből állt egy domboldalon, ami egyetlen ipari méretű "gabonafeldolgozó gyárként" működött. A kínai Du Shi (i.sz. 1. sz.) vízenergiával működtetett fújtatókat készített a kohászat számára, később pedig vízihajtású automata csillagászati órákat is építettek.
Az ilyen nagy gránitládákat vagy naoszokat gyakorlatilag egyforma szakértelemmel csinálta a 4. dinasztia és majd 2500 évvel később a ptolemaioszi korokban. Nyilván bevált módszereik lehettek. Ugyanez áll a keményebb kövekből készült szobrokra is (gránit, bazalt, diorit).
Mivel az egyiptomiak már bizonyosan ismerték a vízemelő kereket (nória) már a görög uralom előtt, éppenséggel ez további lehetőségeket is megnyithat. Még a római korból is, ami sokkal közelebb van hozzánk, az anyaguk miatt (bronz) alig maradtak fenn technikai dolgok. Egyszerűen mint a szobrokat, újrahasznosították azokat. Itt egy két dugattyúból és egy fúvókából álló vízszivattyú.Kr. u. 1-2. század.
A kérdés nem az, hogy Pszammetik építette-e a Szerapeumot. Hanem az, hogy amikor Pszammetik emberei a föld alá ereszkedtek, vajon egy új építkezés kezdetéhez érkeztek — vagy egy sokkal régebbi, már elfeledett monumentális rendszerhez találtak vissza.
A kezdeményezte szó helyett, lehetne írni, hogy megtalálta és felvágott vele az utódoknak. Azonban valamelyik utód betemette, mert nem tudott hasonló ládát faragtatni a bikáinak. Így maradtak a díszes faládáknál az óta is.;-)
Én egyetértek. I. Pszammetik fáraó( i-e. 664–610) egy véres polgárháború és az asszír hódítás után egyesítette újra Egyiptomot. Egy ilyen uralkodónak mindennél nagyobb szüksége volt a legitimitásra.
- Ha az alagutak mélyítésével (vagy a korábban említett üledék kitakarításával) a mérnökei rábukkantak ezekre a felfoghatatlan, 60–80 tonnás, üres, felirat nélküli gránitládákra, Pszammetiknek esze ágában sem volt azt mondani: „Ezt egy nálunk sokkal fejlettebb kultúra hagyta itt.”
- Ehelyett a nevét a falakra vésette, és úgy tálalta a népnek, mint a saját uralkodásának technológiai diadalát. Ezzel bizonyította, hogy az ő hatalma eléri a dicső ősök szintjét.
A Ptolemaida-korban (i. e. 300–30) az uralkodók már valóban díszes fa- vagy egyszerűbb mészkőládákba temették a szent állatokat (például az el-Kurru-i vagy Hermopoliszi állat-nekropoliszokban).
- Nem állt rendelkezésükre az a vízhajtású, gépágyas forgótárcsás technológia vagy az a zárt, holisztikus mérnöki akadémia (Máat céh), amely a korábbi századokban működött.
- Mivel képtelenek voltak reprodukálni a 80 tonnás gránitcsodákat, a megmaradt járatokat és a bizonyítékokat szándékosan betemették vagy lezárták, hogy a saját technológiai tehetetlenségük ne legyen nyilvánvaló a papság és a nép előtt. Maradt a könnyen megmunkálható fa és a vakolat, amivel elfedték a múlt monumentális hiányosságait.
A befejezetlen szarkofág ezzel áll összhangban. A legújabb epigráfiai vizsgálatok szerint ezen a ládán a kartusok (névkeretek) szándékosan üresek. Az egyik utolsó uralkodó megpróbálta utánozni a nagy elődöket, elindított egy gránitprojektet, de a mérnökei a folyosó felénél elakadtak. Nem tudták befordítani a kamrába, nem tudták lecsiszolni a sarkait a kívánt szintre. A projektet feladták, a király neve soha nem került fel rá, és a komplexumot lezárták. Érdekes és valós alapokon nyugvó krimi.
Ha itt arra válaszolnál, amit idéztem, valóban merész, mert annak nyomát sem találom. Magát az elméletet sem. Így inkább hozzátenném ahhoz, amit írtál. Ezek az isteni királyok uralkodásai gyakorlatilag a kínaitól az egyiptomiig, görögig megvan az ókori népek mitológiáiban, hipotetikus listáiban. Az egyiptomiak minden találmányt az isteneknek tulajdonítottak, kezdve a legbanálisabbakkal is. Általában nincs kihangsúlyozva, hogy az istenek az égből jöttek, mármint az uralkodók, hiszen pld. az egyiptomi listákon ezek az istenek gyakorlatilag a Földön élnek, és egymást váltogassák. Egyiptomban az első Ptah, aki 9000 évig uralkodik. Az 1960-as években fedezték fel az ősűrhajózás hívei ezeket a mitológiai dolgokat, kisajátítva maguknak az ebből tetsző részeket, s főleg azt, hogy minden "tudást" az égből jött istenek/űrhajósok adtak. Most mennyire hihető, hogy az egyiptomiaktól a legprimitívebb dzsungellakó törzsekig, hogy szerintük a tüzet, malomkövet, búzát, kereket, sört, bort, nyilat, ekét, baltát, horgot, csónakot, stb. úgy kellett kapnunk? Mikor az ókorban a népek cserélődtek, eltűntek, s az újak a korábbi népek alkotásait rendszerint istenek/óriások műveinek tekintették. A Baalbekben letelepedett arabok teli szájjal magyarázták az odavetődő európaiaknak, hogy a romok az óriások művei, ahogy az árja népek magyarázták Ny-Európában a megalitokat, hogy a dolmenek az óriások asztalai voltak... Erre egészen más, ráadásul logikus érvet mondanak a mitográfusok: Az őskép utánzása: A törzsi ember nem "feltalált" egy eszközt, hanem úgy vélte, hogy az istenek vagy az ősök által a teremtéskor használt mintát másolja le. Mircea Eliade vallástörténész kiemeli, hogy egy eszköz vagy építmény csak akkor volt "valódi" és hatékony, ha megismételte ezt az ősi, mitikus mintát.
Ami a vízi szállítást illeti, OK. A forgótárcsás csiszológép, már necces, főleg a láda belsejében. Úgy, hogy a varázsigékben jobban hiszek, mint az egyiptológusoknak, akik jó pénzért, „hazabeszélnek”.:-(
„ANagy Galériát és a főtengelyt I. Pszammetik fáraó (26. dinasztia) kezdeményezte, i. e. 650 körül, 24 gránit- dioritláda elhelyezése elméletileg.”
A kezdeményezte szó helyett, lehetne írni, hogy megtalálta és felvágott vele az utódoknak. Azonban valamelyik utód betemette, mert nem tudott hasonló ládát faragtatni a bikáinak. Így maradtak a díszes faládáknál az óta is.;-)
