Legjobb:
Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerekparapolas muveszete (best, felevente ujra elolvasom)
Salinger: Zabhegyezo
Joyce: Ulysses (en 1 ejszaka elolvastam)
Updike: Kentaur
Baudelaire: Osszes (orokke nalam van)
Sartre: A fal
J.Heller: A 22 csapdaja
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Hemingway: Akiert a harang szol
Marquez: Egy elore bejelentett gyilkossag kronikaja
Eco: A rozsa neve
W.Gibson: Virtualfeny
Hubert Selby: Utolso letero Brooklyn fele
Giese: Marcus Aurelius
es persze J.R.R. Tolkien: A gyuruk ura
Legjobb:
Tolkien: A Gyűrűk Ura
Goethe: Werther szenvedései
Hemingway: Búcsú a fegyverektől
Dosztojevszkij: Félkegyelmű
nem tudom abbahagyni...
Marquez100évmagányPetőfiApostolEcoARózsaneveésmégsokanmások...
Legrosszabb:
Star Wars Akadémia (kényszerűségből
olvastam el)
Móricz Zsigmond: Erdély trilógia I.
avagy Tündérkert
Tudom, hogy szegény Jókai sokaknak kibirhatatlan az általános iskolai terror miatt, de én még azelőtt akadtam rá, és Az arany embert azóta is rendszeresen újraolvasom. Sőt, még tanitottam is gimnáziumban, azzal a felkiáltással, hogy aki nem birja, lapozza át az elején a tájleirást, mert azután jön a java (gyilkosság, törvénytelen gyerek, stb.)
Hogy ne csak magyar irodalom legyen, akkor a másiknak vagy a Mester és Margarita, vagy Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején.
Legrosszabbak: hát sok mindent át kellett nyalni a főiskolán, de nálam Balzac: Goriot apó viszi a pálmát. Nem is tudom, annyi unalmas könyv van, talán a Zabhegyező? Annak idején ugye kultuszkönyvnek számitott, kötelességtudőan el is olvastam, és azt hittem, hogy bennem van a hiba. Pedig nem.
top2: - P.J. O'Rourke: Vakáció a pokolban
(apropó, nincs meg valakinek megvételreeladásra, kölcsönadtam és nem adták vissza :(
-G. G. Marquez: Szerelemről és egyéb démonokról
(sírtam a végén. szentimentalienne.)
- Anthony Burgess: Gépnarancs
(nagyon jóóóóóó.)
-Dosztojevszkij: A félkegyelmű
(teljesen beleéltem magam)
hoppá, ez már négy volt, nem baj? jókat könnyebb felsorolni, mint rosszakat.
shitlist: - Burroughs: A narkós
- J. Heller: A 22-es csapdája
(ezeket egyszerűen képtelen voltam végigolvasni, pedig többször is nekigyűrkőztem.)
Bevallom őszintén én csak jó könyveket olvastam eddig, (közhellyel szólva: nincsen rosz könyv csak rosz olvasó :)) ). Dickens-től a Twist Olivért viszont nem voltam képes végigolvasni, nem tudom miért -> nevezzük egyszerűen Pepin szindrómának. :)
A legjobb könyv ami a kezembe került rövid életem során, és azóta is gyakran visszatér, az:
Borges: A halhatatlanság.
A két legrosszabbra sci-fiben akadtam rá:
- Dávid(?) ?: A jövő történelme; iszonyú primitív rasszista beütésű maszlag,
- Jefremov: A borotva éle; 600 oldalnyi amerikai akcióutánérzés orosz családregény formában, szörnyű.
Ja, és ide sorolnék egy gyülis förmedvényt, Mittudoménkitől a Gyehenna című szemetet.
Legjobbat nem tudok mondani, sok jóval találkoztam, egyszerűen nem tudom összehasonlítani őket egymással. (Gyerekkoromban legalább 15-ször elolvastam Mándytól a Robin Hoodot, és néha mostanság is, de nyílván nem lehet összehasonlítani mondjuk Pratkanis-Aronson Rábeszélődépével, amit kb. évente újraolvasok, mert mindig találok benne újat. Mindkettő jó a maga nemében, de máshogy.)
Viszont bevezetnék egy új kategóriát, a nagyon jó, de olvashatatlan könyvekét. Az én tippjeim:
- James Joyce: Ulysses; úgy a 120. oldal táján kidőltem. Élveztem ugyan, de nem bírtam tovább.
- Ugyanez történt Eszterházy Bevezetés a Szépirodalomba című gyüjteményével.
- Sartre-tól az Undor másképp hatott rám: olvastam, érdekelt is, de ahogy haladtam a könyvben, egyre inkább azt vettem észre, hogy kacérkodok az erkélyen való kilépés gondolatával. Gyorsan abbahagytam, mielőtt teljesen bedepresszióztam volna.
Kiváncsi lennék rá, hogy nektek mi volt a két legjobban tetsző, illetve a két legkevésbé tetsző olvasmányotok. Mi a két véglet a katartikus élmény és a szemétkosár között?
Lehet természetesen műfajtól független a dolog.
