Kedveseim, majd még eljuttok oda is, hogy Kossuth Lajos politikai és kommunikációs módszereit a posztmodern médiaelmélet ajánlásai alapján szóljátok le.
Magyarországon már az is teljesen összehasonlíthatatlan a négy-öt évvel ezelottivel a politikai kommunikációban, amit most látunk. Ezen a téren az antalli éra az alsó pleisztocén volt.
Talán nem hiszitek el, de az elozo rendszer Antall Józsefnek nem biztosított lehetoséget a politikai közszereplés gyakorlására.
Ebben más emberek szereztek gyakorlatot. A a fajta politikát, aminek ez a gyakorlat a formáit adta, szerintem ti se szeretnétek túlságosan viszontlátni.
Még igaz is lehet, kedves Derek, amit a szegedi eseményrol írtál, Antallt azonban akkor sem ez minosíti.
A kis selypes például nagyon tudja, hogy hol mit ígérjen meg, emberi minoségében viszont Antall cipotisztítója sem lehetne.
"Am attol tartok, hogy nem hallottad eloben a miniszterelnokot. Gondolom, jol tudod, hogy mekkora
kulonbseg van a szemelyes tapasztalat es a media altal kozvetitett valosag kozott"
En hallottam. Eppen azon a hires szegedi Auditorium Maximumbeli valasztasi gyulesen ahol a hallgatosagot letorpeminoritasozta.
Nem tudta egyszeruen, hogy hova jon. Elotte ket nappal fejezodott be egy sztrajk az egyetemen es a biztonsagiak erkezese elott szedtek le a kormanyellenes plakatokat. Nagyfoku ugyetlensegrol tett tanubizottsago azzal, hogy abban a helyisegben akart beszelni ahol elotte harom napig ulesezett a diakok sztrajkbizottsaga es a hangulat piszok paprikas volt.
A botrany elore lathato volt, hogy ki fogjak futyulni. Raadasul mindjart az elejen megsertette a hallgatosagot amikor azt mondta nekik , hogy udvozli a vendegeket, Hat o volt ott a vendeg , akik ott voltak azok otthon voltak.O jott vendegsegbe. Ezt rogton a tudomasara is hoztak a hallgatosag reszerol.
Persze aztan megsertodott es mint egy pulykakakas csak dult fult. El is vesztettek siman az onkormanyzati valasztasokat. Egtek mint Zsana.
nem vagy taho. Am attol tartok, hogy nem hallottad eloben a miniszterelnokot. Gondolom, jol tudod, hogy mekkora kulonbseg van a szemelyes tapasztalat es a media altal kozvetitett valosag kozott. Ettol fuggetlenul, meg ha neha korulmenyesen is fogalmazott Antall Jozsef, beszedei nem voltak unalmasak: valasztekosan es kisse regimodi nyelven beszelt, maskeppen mint ahogy a MSZ(M)P kaderei. Tavol allt tole a Hornra jellemzo, Wekerle-telepi, "gyere ki a hora egy szora" tipusu primitiv beszedkultura es partzsargon. Mar emlitettem, hogy terjedelmes beszedei a "foglalkozasi artalomnak" tudhatoak be. Ezzel egyutt nem gondolom rola, hogy kulonosebben jo szonok lett volna: szukebb korben sokkal inkabb magara tudta vonni a figyelmet es az erdeklodest, mint nagyobb hallgatosag elott. A mai kormanyfo sokat tanult tole: tobbek kozott azt is, hogy mit tegyen maskeppen mint o. Ez a kommunikaciora is ertendo. Antall Jozsef stabjanak egy resze kifejezetten gyenge volt, az altaluk elkovetett hibakat sokaig nyogte a polgari oldal. Amugy mindenfele olcso piszkalodassal szemben Antallnak remek humora is volt, persze nem az a proli, hatbaveregetos segedmunkas-humor, inkabb (on)ironikus es szarkasztikus, olyan polgari.
Orban Viktorral egyutt peldaul sokat elcelodtek Horn Gyulan. Ahogy Debreczeni Joska is megirta a konyveben (A miniszterelnok) mar nem emlekszem hanyadik oldalan.
Most biztos nagyon taplónak fogsz tartani, de Antall parlementi és ünnepi beszédei halál unalmasak voltak, történelmi és közjogi hasonlatai pedig feleslegesek és oda nem illők. Nem szeretem, ha valaki összetéveszti a Parlamentet egy egyetemi (pláne gimnáziumi) előadóval.
Mellesleg Antall beszédeivel nem is az volt a legnagyobb probléma, hogy dagályosak voltak, hanem hogy általában nem voltak köszönőviszonyban a hallgatóság elvárásaival. A hallgatóság szellemi szintjének, türelmének, érdeklődésének stb. ismerete elemi retorikai követelmény. Hiába a szépen fűzött bizánci mondatok, ha közben a hallgatóság önkéntelenül is arra kezd koncentrálni, hogy vajon sikerül-e a szónoknak összeegyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Antallnak általában sikerült, de közben a hallgatóság elvesztette a fonalat.
Figyelonek:
a kozepes intellektus inkabb te vagy. Legalabbis erosen korlatolt az, aki ilyet allit Antall Jozsefrol. Termeszetesen hazugsag, hogy a miniszterelnok "ingatag" jellem lett volna. Antall Jozsef szilard erkolcsu, elveit kovetkezetesen kepviselo allamferfi volt. Irod, hogy "Horn nem mestere nyelvunknek" - ez korulbelul olyan eufemizmus, mintha azt irnad, hogy Etiopiaban nem mindenki eszi magat degeszre. A helyzet az, hogy Horn nemcsak kultelki, lumpen "neveltetese" es iskolazatlansaga okan tori a magyart, hanem alkoholbetegsege miatt is. Szerinted Antall "rossz es...dagalyos" beszedeket tartott. Sot, egyenesen erthetetleneket a proletar muveltsegu egyenek szamara. A media butabb es tahobbik fele (peldaul Nepszabosag vagy az idokozben fonnyadasnak indult Narancs) gyakran nem ertette Antall tortenelmi, vagy kozjogi hasonlatait, ezert inkabb duhosen azzal inteztek el a dolgot, hogy a kormanyfo tul bonyolultan fogalmaz. Teny, hogy a rendszervaltozas miniszterelnoke nagyon alaposan felepitett, hosszu es tartalmas beszedeket tartott. Az is teny, hogy Antall fiatal koraban gimnaziumi tanar volt (nem pufajkas jaror a Lanchidnal) es ennek kovetkezteben szeretett terjedelmes eloadasokat tartani. Megszolalasai sokkal inkabb hasonlitottak a nagy magyar szabadelvu politikusok (Kossuth, Eotvos) stilusahoz, mint a XX. szazad vegenek politikai nyelvezetehez. Allitasoddal ellentetben azonban nyelvtani, vagy nyelvhelyessegi problemai sohasem voltak, hiszen o nem az MSZMP KB-ban szocializalodott. holmi Gaspar Sandorok, Berecz Janosok es Horn Gyulak kozott.
A szemelyeskedo megjegyzeseddel kapcsolatban csak annyit, hogy senki nem kerdezte a velemenyedet a stilusomrol, - mellesleg legalabb nekem VAN, - rolad az eddigiek alapjan ez nem mondhato el.
Igazad van, de nem is Neki volna rá szüksége, hanem nekünk /ha jól értem, Messire nincs haragban Jesuával/.
Hát igen, az őszinteség az alapkérdés: vajon meddig lehet hazudozva politizálni /mert nem hiszem, hogy csak aljas lehet a politika, s azt sem, hogy a hazugság tartósan diadalmaskodhat/. A "kis selypes" valóban nem kelti őszinte ember benyomását - én bizony gyakran rosszul voltam tőle. Némely liberálistól is. De például OV sem az a nagyon őszinte ember... Áder sem csinál gondot magának egy-két hazugságból, Szájer meg kifejezetten élvezi. Leendő elnökünk pedig...
Antall hitelességében nem kételkedtem. Ő nem azért zavart, mert hazugnak gondoltam volna. A rá hivatkozó mai pofákat látva-hallva elmegy a kedvem az élettől...
Azaz, elmenne, de van nő is, sör is meg könyv is meg sok minden!
Kedves Figyelo,
biztosíthatlak, hogy a Messire semmit sem akar kevésbé, minthogy eljöjjön az o országa. Mellesleg a kis selypest ki nem állhatja, de nem a stílusa miatt, hanem mert egy ruha sem áll neki elég oszintén.
Elnézem azokat a politikusokat, újságírókat stb., akik Antall emlékéből élve ájtatoskodnak mindenfelé - bár a néhai ebben persze nem vétlen, de ezt azért mégsem érdemelte meg!
A történelmi személyiségeket nem illeti meg a "halottakról jót vagy semmit"
védelme.
Közepes intellektus és ingatag jellem volt, aki küszködött állandó bizonyítási kényszerével - bennem így maradt meg emléke. Nincs szerencséje Közép-Európának a politikusaival. De azért, ha lassan is, a szekér halad/?/...
Wolandnak:
Egy régebbi megjegyzésedre: Igazad van, Horn nem mestere nyelvünknek; és nincs igazad, mert Antall sem volt az. Sőt, beszédei - nyelvhelyességi, stiláris szempontból - idegesítően rosszak, nyakatekertek és gyakran dagályosak voltak.
Sajnálatos, de stílusod alapján sok közöd nem lehet Bulgakov bölcs, fanyar és igazságos Wolandjához... Pedig egyszer eljöhetne az ő országa is...
"Nem fontos.Ne szeressenek. Elegendő, ha én szeretem őket."
Hát úgyláccik mégsem volt elég mert az emberek inkább a Gyulát szerették.
Aki pedig miután hatalomra került szépen elmismásolt majdnem mindent amiért Antall küzdött.
Egyáltalán egy államférfi, hogy gondolhatja komolyan , hogy nem fontos a lakosság véleménye?! No dehát közel sem ez volt az egyetlen dolog amihez, a jószándékú de naiv és idealista Antall, a rendszerváltás során, rossz felől közelített.
Történt, hogy a fél országon keresztül utazva kísérôi betértek egy bisztróba kávézni, de Antallt sehogysem tudták rávenni a csatlakozásra. Többször próbálkoztak már a rábeszéléssel, hogy nem ártana, ha többet mutatkozna az emberek között, hacsak egy kézfogás erejéig is. Így érveltek: „Jóska, hogyan kívánhatod, hogy megszeressenek, ha a folytonos visszahúzódásodat tapasztalják?” – így válaszolt: „Nem fontos. Ne szeressenek. Elegendô, ha én szeretem ôket.”
Tengeri kígyó lett a topicból.
Mielőtt a Liebmann Katicától is ide kerül valami le kellene zárni !
Mindig a múlton merengünk...nincs ma miről beszélni ? (Ja, ha ubiszezon van...)
"...nem tudták elviselni, hogy egy nemzeti érzelmű politikus került az ország élére" - emlékezik vissza Antall Józsefné
1990 nyár vége lehetett, amikor először interjút készíthettem Antall József miniszterelnökkel. (A Hét című televíziós műsor számára.) A beszélgetés után megkérdezte: hosszan válaszoltam a kérdéseire? (Igen - feleltem -, nyilván azért, mert gondolatai messze előre ragadják.) Mindig éreztem, hogy őszintén érdekelte, foglalkoztatta, mit gondolnak mások a megnyilvánulásairól. Öt éve távozott közülünk ez a kifogástalan úriember, Magyarország hosszú évtizedek utáni első szabadon választott, rendszerváltó miniszterelnöke, aki az ismeretlenségből jött, hogy rövidesen kivívja Európa vezető politikusainak elismerését. Csőd előtt álló gazdaságot vett át, ezermilliárd 300 millió forint belső adóssággal és huszonegymilliárd dollár külső adóssággal. Elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy politikustársaival megteremtette a jogállamiság kereteit, a parlamentáris demokráciát, hozzájárult a KGST és a Varsói Szerződés megszűnéséhez, remek diplomáciai érzékkel, kemény tárgyalásokkal elérte a szovjet csapatok kivonását. Törekedett a jószomszédi kapcsolatokra, összehozta a Visegrádi országokat, megalapozta NATO-ba történő belépésünket, európai uniós csatlakozásunkat. Kormányzása alatt Európa figyelt ránk. Különösen jó kapcsolatokat tartott fenn Bush amerikai elnökkel, Kohl német kancellárral, Thatcher angol miniszterelnök asszonnyal, Wörner NATO-főtitkárral, sőt Jelcin orosz elnökkel is. Egységes nemzetben gondolkodott, ezért is fogalmazott sokat vitatottan úgy, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. A hihetetlenül művelt, nagy történelmi tudással rendelkező politikus az idén lett volna 66 éves. Erkölcsi tartása, tisztakezűsége, elkötelezettsége, hivatástudata példaértékű. Demokrata volt ízig-vérig. Antall Józsefnével, az özveggyel, a társsal abban a budai lakásban beszélgetünk, ahonnan elindulva Antall József politikai pályája kiteljesedett.
- Sokat gondol rá?
- Mindennap. Mindig.
- Nem lehet elfelejteni?
- Hát hogy lehetne? Negyvenegy és fél évig éltünk együtt, ami nagyon hosszú idő, majdnem egy emberöltő.
- Magányosnak tűnik.
- Olyan értelemben, hogy egyedül élek. Hála Istennek, van két gyerekem - az egyik nős -, és rajtuk kívül rengeteg barátom. Minden munkahelyemről maradt egy-két barátnőm, ők a régiek, s a politizálás alatti s utáni időben szereztem hozzájuk újakat.
- Így képzelte el az életüket, amikor összeházasodtak?
- Mindig éreztem a férjemen, hogy nagyra hivatott ember. Csak az akkori kommunista rendszerben nem volt remény rá, hogy elhivatottságát valaha bizonyíthatja.
- Talán szóba hozta, hogy ő egyszer miniszterelnök szeretne lenni?
- Ezt így nem mondta, de sokszor említette, hogy szeretne tenni valamit az országért, készen kell állnia, ez hazafias kötelessége.
- Két és fél szobás budai lakása tele van könyvekkel. Innen költöztek 1990-ben a szabadság-hegyi miniszterelnöki rezidenciába.
- 1991-ben költöztünk el. Másfél évig laktunk még ebben a lakásban férjem miniszterelnökké történt kinevezése után. Ezt fontosnak tartom megjegyezni, mert alighogy letette a miniszterelnöki esküt, máris kikezdték bizonyos újságok. Még karikatúra is megjelent, azzal a szöveggel, hogy majd a miniszterelnöki rezidencia fényénél fognak melegedni a "szegény nyugdíjasok", ami nekem nagyon fájt és nagyon roszszul esett.
- Hogyan fogadta a politikusokat a hivatalban lévő kormányfő ebben a kis lakásban?
- Senkit nem fogadtunk. Még a miniszterelnöki rezidencián sem fogadtunk senkit. Éjjel-nappal dolgozott.
- Ez egy társasház, miért nem akartak elköltözni?
- Itt szeretett élni. Ez volt az otthonunk, ott csak bolyongtunk abban a nagy lakásban. Tulajdonképpen azért költöztünk el, mert a ház előtt egy autóban, egy Ladában ült két biztonsági őr, és sajnálta őket, hogy télen-nyáron ott kell ülniük, fagyban, hőségben, napi négy órán keresztül. Ezért költöztünk el.
- Alaptalan vádak nem csak ez ügyben hangzottak el. Ahol találatot reméltek, támadták Magyarország rendszerváltó miniszterelnökét.
- Jaj, Istenem, borzasztó volt! A hivatali ideje alatt, és azután is. Mióta meghalt, azon gondolkodom, honnan merítette azt a mérhetetlen lelkierőt, amelynek köszönhetően kibírta ezeket a támadásokat. Még az is téma volt, hogy a kölni gyógykezelés rengetegbe kerül az államnak. Pedig gyermekkori barátja, Osváth György, aki Brüsszelben él, gyűjtötte össze a pénzt külföldi magyaroktól a kórházi költségekre.
- Vajon miért jelentett akkora kihívást a személye?
- Mert más volt. Nem olyan volt, mint akikhez hozzászoktak. Tele volt jó szándékkal, és meggyőződésem, hogy amit csinált, azt jól csinálta, illetve tökéletesen. Hadd legyek ennyire elfogult!
- De miért kezdték ki? Mi volt erről a véleménye akkor?
- Egyszer valakinek azt mondtam - a férjem halála után kérdeztek -, azért támadták, mert egyszerűen nem tudták elviselni, hogy egy nemzeti érzelmű politikus került az ország élére. Utána a 168 Óra című újság ezt mint elítélendő nyilatkozatot közölte, a fényképemmel együtt. De én most is erről vagyok meggyőződve.
- Beavatta-e a férje bizalmas politikai ügyekbe?
- Voltak dolgok, amiket megosztott velünk, a két fiammal és velem.
- A véleményét kikérte?
- Nem. Megtárgyaltuk a kérdést, de aztán azt csinálta, amit jónak látott. Én nem vagyok politikus, egyszerű asszony vagyok, de állandó politizálás közepette éltem fiatalasszony korom óta, hiszen az apósomék lakásában mindig politizáltak.
- Idősebb Antall József a háború alatt menekültügyi kormánybiztos, később miniszter volt.
- Apósom, férjem és barátai otthon mindig politizáltak. Amikor 1989-ben, az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte után a pártállam beleegyezett, hogy legyen szabad választás, a kommunisták úgy gondolták, lényegében megmarad az egypártrendszer, és a kispártok a parlamentben segítenek felszámolni a rettentő nagy gazdasági csődöt. Csakhogy Antall József lett a Magyar Demokrata Fórum elnöke, s az ő karizmatikus egyéniségének köszönhetően az MDF nyerte meg a választásokat. S emiatt jöttek a támadások, mert nem így képzelték.
- Hogyan élték meg a taxisblokádot 1990 őszén? Az átlagember csak a nagy hatású pizsamás interjúra emlékszik, amely gyakorlatilag megnyugtatta az ország népét.
- Úgy gondolom, a taxisblokád nem fejlődött volna odáig, ha ő nem műtét utáni altatásban fekszik. Szerdai napon operálták, csütörtökön még nagyon rossz állapotban volt, és pénteken már gyalog kellett a munkahelyemre mennem, nem közlekedtek a járművek.
- Talán nem véletlen, hogy épp akkor szervezkedtek, amikor a kormányfő kórházban feküdt.
- Nem volt véletlen. Arról is meg vagyok győződve, férjem is mondta - nem tudom helyes-e, hogy elmondom -, nemcsak taxisblokád volt, hanem puccskísérlet a kormány ellen. A taxisok mögött más erők is álltak.
- Nem gondolták, hogy a miniszterelnökben sokkal erősebb a hivatástudat, mint a betegség.
- Igen. Amikor a pizsamás interjút adta szegény, a pizsama alatt dréncsövek lógtak. De már az előző napon is, amikor a miniszterei tárgyaltak a taxisokkal, percenként hívta, telefonon instruálta őket. Őrület volt. A súlyos műtét után két nappal kénytelen volt teljes fizikai és szellemi vértezetben részt venni az országot sújtó helyzet orvoslásában.
- Neki az ország fontosabb volt, mint az egészsége.
- Mondta az orvosainak, tudomásul veszi, hogy olyan betegsége van, amely 70-80 százalékos mortalitást jelent néhány éven belül, de kérte, úgy kezeljék, hogy lábon tudjon maradni és dolgozni. Ha nem tud bemenni a hivatalába, nem kíván tovább élni.
- Beszéltek arról, hogy átadja a hatalmat, lemond?
- Nem beszéltünk, nem gondolt erre. Feltett szándéka volt, hogy az utolsó pillanatig csinálja.
- A médiaháború bizonytalanná tette a kormány és az MDF helyzetét. Antall József mit gondolt erről? A közszolgálati rádió és televízió alelnöki kinevezései körüli huzavonáról, az aláírás körüli bonyodalmakról...
- Nem lenne jó, ha elmondanám. Mindenesetre döbbenet és csalódás volt számára ez az egész. Nagyon igazságtalannak érezte, ahogyan a sajtó bizonyos körei bántak vele. Amikor hivatalos látogatáson járt Bush elnöknél, én is vele voltam. A magyar újságokból nem lehetett megtudni, milyen fantasztikus fogadtatásban részesült. Az Egyesült Államokban osztályozzák, hogy az elnök kit hogyan fogad. Ami a magyar miniszterelnök fogadtatását illeti, az köztársasági elnöki, királyi rangnak megfelelő volt. Ez nem derült ki a magyar sajtóból, rádióból.
- Most Orbán Viktor miniszterelnök is így járt.
- Annak idején kiderült viszont a sajtóból, hogy a férjem néhány perccel hosszabban beszélt, mint Bush elnök, és ez milyen protokolláris hiba volt.
- Kínos volt az ügy?
- Ugyan, dehogy. Észre sem vette senki. Valamelyik jóakarója valószínűleg stopperral mérte az időt. Akadtak szép számmal ellenségei Washingtonban, magyar tudósítók, állami pénzen. Bush elnök rendkívül kedves és szívélyes volt. Nagy ritkaság az is, amit később tett az amerikai elnök: a férjem halála után Bush kézzel írott levélben fejezte ki részvétét. Fél évre rá újabb levél érkezett tőle, olyan, számomra ismeretlen fényképeket küldött, amelyek a látogatás idején készültek a férjemről. Nemes emberi gesztus volt.
- Külföldön nagy presztízse volt. Kohl kancellár és Thatcher volt miniszterelnök asszony is nagyra tartotta.
- A teljes ismeretlenségből került az európai politikai életbe, és egyik percről a másikra az összes vezető európai politikus úgy kezelte, mint közülük valót. Valószínűleg szellemi felkészültsége miatt. Lehet, hogy ez is volt a baj itthon. Amikor meglátták, hogy Nyugat-Európában milyen megbecsülésnek örvend, szemére vetették, hogy elhanyagolta a keleti piacot, és nincs jóban a FÁK-országok vezetőivel. Amikor oda is elment, és kiderült, hogy Jelcin elnökkel is nagyon jó a viszonya, akkor meg azt kezdték pedzegetni az újságok, hogy a közeli szomszédokkal, a románokkal, szlovákokkal nincs jóban a kormány. Nem tudott volna olyan tökéletes lenni, hogy ne támadják, ne bántsák.
- Antall József mindig arról beszélt, hogy keresztény, demokratikus, polgári Magyar-országot szeretne létrehozni. Mivel volt elégedett a férje, mi az, aminek örült, amiben úgy érezte, hogy sikerült megvalósítania terveit?
- Leginkább azzal volt elégedett, hogy a parlamentáris demokrácia alapját úgy rakhatta le, hogy viszszafordíthatatlan legyen. Ebbe beletartozott az önkormányzatiság és az ország törvényileg szabályozott demokratikus struktúrájának megteremtése.
- Tudta, hogy nagyon beteg a férje. Figyelmeztette, hogy kímélje magát?
- Nem lehetett. Reggel nyolc órától éjfélig dolgozott. Neki nem lehetett ilyeneket mondani, mert akkor haragudott. Persze sok mindent megpróbáltam, de nem ment. Egyik hét végén gyógykezelés, a másik hét végén meg három-négy vidéki program. Feszített élete volt.
- Többen gőgösnek, arisztokratikusnak tartották.
- Ezt csak olyanok mondták, akik soha az életben egyetlenegy mondatot sem váltottak vele. Aki egyszer is beszélt vele, az rögtön tudta, ugyan... Távolságtartó volt. De a távolságtartás nem gőg.
- Emberileg milyen volt?
- Közvetlen, remek humorral.
- Azt is mondták, hogy nem értett a nép nyelvén.
- Ezek butaságok.
- Valóban furcsa volt, hogy az ország első embere, több mint negyven év szünet után egyszer csak kerek mondatokban beszél, nyelvtanilag helyesen, egyezteti az alanyt az állítmánnyal.
- És nem olvassa, hanem csak úgy jön belőle. Hogy nem értett a nép nyelvén? Az elmúlt évtizedekben időnként nyaraltunk szakszervezeti, vállalati üdülőkben. Falusi emberekkel órák hosszat beszélt. Vagy voltunk a visegrádi újságíró-üdülőben, ott legtöbbet azzal az emberrel beszélgetett, aki az udvart söpörte. Dialektusa alapján egyből kitalálta, hová való, szó szót követett, és pár perc múlva az illető háborús élményeit taglalták. Imádott ilyen emberekkel beszélgetni.
- Miért alakulhatott ki róla másféle kép?
- Mert nem bratyizott. Mert választékos volt a beszéde. Vagy nem adta elő, hogy tud krumplilevest főzni.
- Kiben bízott meg leginkább?
- Boross Péter volt a helyettese, benne nagyon megbízott. De természetesen a kormánya tagjait is úgy válogatta össze, hogy minden emberében megbízzon.
- Magánemberként mennyire tartotta a kapcsolatot velük?
- Semennyire. A Művész úti rezidenciában összesen egyszer volt fogadás, a kormány második születésnapján, a kormánytagok és a feleségeik részére. S nem protokollkeretből, hanem a saját zsebéből finanszírozta a negyven-egynéhány ember vendéglátását. Mert azt mondta, hogy ha a mi lakásunkba jönnek - mert akkor az a lakásunk volt -, minket kell hogy terheljen a vendéglátás költsége.
- Ez nem szokás.
- De ő ilyen volt. Még egy alkalommal vendégül láttam azokat a miniszter- és államtitkár-feleségeket, akik férjem hatvanadik születésnapját jöttek megünnepelni, és akiktől kapott egy Széchenyi-portrét. Az utolsó összejövetel akkor volt, amikor a kormány tagjai kondoleáltak nekem. Ennyi volt az összes protokolláris esemény a Művész úton.
- Ennyire zárkózottak voltak?
- Nem volt elég idő. Mindig dolgozott. Amikor nem dolgozott, akkor gyógykezelték.
- Önnek mint miniszterelnök-feleségnek volt-e feladata?
- Konkrét feladatom nem volt. Az első hét hónap tűnt életemben a legnehezebbnek, mert akkor még dolgoztam mint könyvelő, könyvelési csoportvezető. Úgyhogy amikor Amerikába mentünk, akkor is a fizetett szabadságom terhére mentem el a férjemmel. Amikor magas rangú politikus érkezett, és a Parlamentben nekem is ott kellett lennem az ünnepélyes fogadáson, a főnökömtől úgy kérezkedtem el, hogy a kiesett időt ledolgozom. És le is dolgoztam, mert nem tehettem meg a beosztottjaimmal szemben, hogy azért, mert a férjem miniszterelnök, bármilyen kedvezményt kapjak. Utána nyugdíjba mentem.
- A bajok súlyosbodása - taxisblokád, médiaháború, a Demokratikus Charta tüntetései - otthon hogyan jelent meg?
- Nehéz erről beszélnem. Életem szomorú időszakaként éltem meg, borzasztó volt. De jó volt hozzá tartozni. Boldog voltam 1993. augusztus 20-án délelőtt, amikor a Halászbástyánál beszélt, ezrek tapsolták, és utána nyúltak felé az emberek, hogy a vállát egy pillanatra megérintsék.
- Népszerűsége a sajtóban nem tükröződött.
Pedig rádöbbenhettek volna, hogy népszerű volt, legalább akkor, amikor sorban álltak tízezrek a ravatalánál. Az a mérhetetlen tömeg, éjjel, estétől hajnalig, dermesztő hideg szélben... Szegény, ha életében csak egy ezrelékét kapta volna ennek a szeretetnek, mint visszajelzést, hogy örült volna!
- Az MDF-ről, a pártjáról mit gondolt?
- Ez is bonyolult kérdés. Nem kapta meg azt a támogatást a pártjától, amelyet egy miniszterelnöknek, az MDF elnökének a kormányzó párttól meg kellett volna kapnia. Talán mert nem tartozott az alapító atyák közé.
- Szerette az MDF-et?
- Igen. Az EDU-nak (Európai Demokrata Unió) is tagja lett az MDF, a férjem révén, hiszen őt választották az EDU alelnökévé. Ő sokak ellenében a mozgalomból pártot csinált. Csak párttal lehetett politizálni.
- A Fideszről mi volt a véleménye? Személyesen Orbán Viktorról?
- Nagyon jó képességű embernek tartotta.
- Annak ellenére, hogy támadták olykor?
- Annak ellenére. Én sokszor haragudtam. Néztem a televízióban a parlamenti közvetítést, vártam haza, s összefoglaltam neki, hogy megint miket mondtak. Azt mondta: az ellenzéknek ez a dolga. Egyáltalán nem haragudott.
- Hazugnak is nevezték a kormányt.
- Nem sértődött meg. Ez így van, mondta, ennek így kell lennie egy parlamentáris demokráciában. A saját pártjában és az ellenzék pártjaiban egészen másként minősítette, másként ítélte meg azokat a politikusokat, akik ott voltak vele együtt az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. Ugyanis ez akkor kétesélyes dolog volt. Mi sem, a család sem tudta, hogy reggel elmegy a tárgyalásra, de hazajön-e. Gondolja el, hogy a pártállam erőszakszervezetei még működtek, és a munkásőrség, a rendőrség, a katonaság, mind az ő kezükben volt. Soha nem tudtuk, hazajön-e vagy viszik. S éppen ezért úgy ítélte meg, hogy azoknak, akiknek volt akkor bátorságuk leülni a pártállami tömbbel szemben, azok egészen mások.
- Azokat jobban értékelte?
- Sokkal. Más szemmel nézte Szabad Györgyöt, Kónya Imrét, Balsai Istvánt és azokat is, akik ellenzékbe kerültek, Orbán Viktort, Tölgyessy Pétert.
- Mikor kezdtek beszélni a halálról?
- Mondta, tisztában kell lennünk vele, hogy a betegsége halálos, és nem lehet tudni, meddig él. Én valahogy nem hittem el. Nem akartam elhinni. Úgy gondoltam, olyan erős, olyan rettentően erős akarata van, hogy ez nem történhet meg vele. Néha fájt a lába, vagy nagyon rossz volt a közérzete, így köszönt el az ajtóban, de a kapuban kihúzta magát, s nem látszott rajta semmi.
- Öt éve, 1993. december 12-én halt meg. Ott volt a halálos ágyánál?
- Néhány órával előbb hazaküldött minket. Azóta is bánom, hogy nem mondtam ellent neki, és nem maradtam ott. De hozzászoktam, hogy amit ő mond, az jól van, s azt kell tenni.
Stefka István
Čn is végigfeküdtem az egész karácsonyt. Nagyon megtisztelsz válaszoddal, tényleg, tisztelettel várom.Addig is boldog Új Esztendôt kivánok barátsággal:
Zsofi
Elnézést kérek, hogy eddig nem válaszoltam érdemben. Eleinte nem értem rá, aztán úgy megbetegedtem, olyan magas napok óta a lázam, hogy nem vagyok képes megfeleően koncentrálni. Ez a téma pedig nem engedi meg a hányavetiséget.
Sajnos, már nem sokáig van internet hozzáférésem. Ha addig nem sikerül válaszolnom, akkor majd később, máshonnan juttatom el válaszom.
Kedves BaSand!
A keresztény tanitás alapja jézus halála és feltámadása.
Ezt tagadja az unitárius egyház, miként tagadja jézust a szent lelket. Tehát nem keresztényi tanitások. Annak veszik úgyan, mert egytlen magyar vallási "találmány" daccára ennek, nem keresztény.
Olvasd kérlek A HUNNIA lapot(?) ott olvashatsz a magyar vallásról. Keresd meg Kunszabó Ferencet vagy Grandpierre K. Endrét ôk majd elmondják amit te nem értesz és amról irtam.
Többi véleményemet is továbbra is fenntartom.
Zsofi
Kedves Zsofi!
98-12-29 6:38 -ra válaszom a következő
1.Az unitárius egyház nem lenne keresztény? Zsófi, Zsófi...nem értünk egyet
A továbbiakra :
"És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem marad az az ország. És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem marad az a ház" Mk 3:24,25
2.Érvelésed enyhén szólva érdekes. A magyar-sumér elméletet kikiáltod vallásnak. Erről senki sem beszélt, majd kijelented, hogy a magyar mentalitás miatt ez mások ellen irányul. Ergó hiábalóság és komolytalan. Ezzel már csak saját magaddal vitatkozhatsz, mert még hasonlót sem állitott senki.
Én tudományos kutatásokról beszéltem, annak az érdekében, hogy tudja az ember, hogy mi a multja, nem azért, hogy bebizonyitsa kitalált "bizonyitékok" alapján, én voltam itt előbb, tehát az itt élő, mondjuk tusziknak semmi keresnivalójuk.
"Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon." Péld 15:24.
3. Ha egy keresztény ország sem jó...
"Ne légy bölcs a te magad itélete szerint" Péld 3:7
Végül megjegyzésedről.
a.) Kommunistákról és Magyarország lakósságáról szóló megjegyzésed valami totális félreértésen alapszik. Én nem azt gondoltam, hogy ma a kommunitásták törekednek a nemzettudat és vallás elfojtására. Természetesen nem. De ma is vannak ilyen tendenciák, ennek kifejtésére egy másik topicban lenne lehetséges.
b.) Nemzet tudat -szélsőjobb...
Kedves Zsófi. Nézz szét a viágban. Sokak mintaországa Amerika politikusai pl Clinton, Kennedy, Nixon stb NEMZET-ről, természetesen amerikai nemzetről beszélnek és tesznek érte. Ez szélsőjobb?? Oda tartozik-e DeGaulle tábornok, Churcill, Adenauer, W. Brandt, Havel és sokan mások?
A NEMZET legyen az magyar, francia vagy német VAN, LÉTEZIK. Ez történelmi TÉNY, még akkor is, ha sokan tagadják.
Végül "Ne legyen a te zsákodon kétféle font: nagyobb és kisebb. Teljes és igaz éfád legyen néked" 5Móz 25:13,14
Kedves BaSand!
1.) Ha megtennéd, légy szíves kicsit részletesebben kifejteni amit ebben a pontban irtál.
Az unitáriusok keményen tagadják Jézust és a szentháromságot is. Jézus tagadásával a feltámadást és az üdvösséget is, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy az unitárius egyház nem keresztény egyház, hiszen annak léte Jézus feltámadásában van.
2.)Maradjunk annyiban, hogy az esetleges sumer-magyar folytonosság (ezen belül egy új vallás a magyar vallás kialakulása) mások ellen is irányul, jól ismerve a magyar mentalitást. A román-dákó elmélet semmivel sem mássabb mint a magyar-sumer elmélet. Mindkettô hiábavalóság és komolytalan. Neked milyen identitásod származik abból, hogy kiderülne, te vagy a legszebb sumermagyar a világon, amire bocsánat, tesz az egész világ. Jogosan.
3.)Antall dr. állitólag mondta ezt, de az is elképzelhetô, hogy nem mondta.
Szerencsére ez a keresztény ügy nem úgy alakult, ahogy Antall dr. gondolta.
Engedd meg, hogy én is tegyek hozzá egy megjegy zést. Magyarország lakossága stabilan az elmúlt 51 év alatt 10 millió volt. Ebbôl volt az utolsó években a szocialista idôkben 800.000 párttag ebbôl volt 30.000 kommunista (vagy több, vagy kevesebb, ki tudja?) én a fenmaradó jóval több mint 9,7 millióról beszéltem. A kommunistákat nem kivánom minôsíteni, mert leveszik innen a véleményemet a kifejezések miatt. Az, hogy a kommunisták nem voltak hülyék azt úgy látszik mások jobban tudják, biztos igazuk van.
Még egy kérdés:
Elvonatkoztatva a kommunistáktól, a nemzeti érzés, a nemzeti tudat definiciójára csak a szélsôjobbnak vannak elfogadható válaszai? Vagyis a nemzeti értékek csak a szélsôjobb kisajátitásában lehetnek valósak? Ez a kisajátitás nem abszurd?
Tisztelettel köszönt:
Zsofi
