Ha már az olcsóságnál tartunk, akkor én ajánlok a Tiednél is olcsóbb megoldást:
Miért a nemzetet (nemzetállamot) kell a nemzetiség(ek) szempontjából legfelsőbb szintnek, gyűjtőhelynek tekinteni?
Ehelyett én azt javaslnám, hogy tekintsük a nyelvcsaládot olyan ernyőnek, amely alá odaállhatnak a hazai nemzetiségeink.
Mennyivel egyszerűbb és olcsóbb lenne, ha Mo-on lenne egy szláv kisebbségi önkormányzat, mely alá odaállhatnának a szerbek, horvátok, szlovének, és az ő nemzetiségeik, szlovákok, az itt élő lengyelek, oroszok, ukránok, a bulgárkertészek leszármazottai, ... , elnézést azoktól, akiket nem nevesítettem.
Aztán lehetne mondjuk egy latin nyelvcsalád, amely befogadná a magyarországi románságot, az olasz, spanyol ideszármazottakat, a kölcsönzött, volt Anjou -uralkodóink, és magukkal hozott vazallusaik még itt élő leszármazottjait.
És lehetne mondjuk egy germán nyelvcsalád ...
E rendezés alapján nem is kéne vacakolni háromnál több kisebbségi önkormányzattal Magyarországnak és az ő kormányának. Sztem ez még olcsóbb lenne, mint az általad vázolt változat. ;-))
Aztán a kommented második részében leírtakhoz egy költői kérdésem lenne:
Meg tudnád nekem azt mondani, hogy a példádban szereplő helyzetben ki döntené el, hogy az a feltételezett tevékenység, amit a déli szomszédunk folytatna a bunyevácság érdekében, az egy, az országok közötti kapcsolatokban elfogadott lobbitevékenység, vagy netán egy külföldi állam beavatkozása a magyar belügyekbe?
Nem tudom, hogy az általad említett "Viktor vezérünk" hogyan fogadná, ha az ő országának parlamentje kimondta a verdiktet, hogy bunyevác kisebbség pedig nem lesz széles e Hazában, erre a horvát kormány elkezdi Viktor vezért finoman baxtatni, hogy ugyanmár, csináljon bunyevác iskolát, és adjon hozzá zsozsót is a működtetéséhez.
Nekem van elképzelésem Viktor vezér reakciójáról, ... :-))
Na, részemről ennyi, és nem több a témával kapcsolatban. Az OGY döntését tudomásul vettem. (A frissenregelt harci nickek pedig találjnak magam helyett más játszótársat a további homokozáshoz.)
Igen, az identitás valóban fogós és szubjektív kérdés, amit talán még az akadémikusok sem tudnak igazán megmagyarázni. Éppen ezért tudnak a kezdeményezők épp e mögé bújni. Én csak egy valós példát hoztam fel, hogy bemutassam ez nem olyan egyszerű mint sokan gondolják. És akkor ez a problémának csak egy kis része.
Továbbá jól érzed, itt valóban pénzről is szó van.
Na de melyiket olcsóbb fenntartani? Egy egységes önkormányzatot, vagy a fennmaradó önkormányzatot plusz még egy újabb szervezetet. És ebben az is igaz, hogy minél nagyobb egy szervezet, annál sikeresebben tud megpályázni egyes forrásokat. Viszont szerintem ez még mindíg az ólcsóbb megoldás?
És nem akarom megvédeni egyik önkormányzatot sem, mert ahol pénz van, ott korrupció és egyéb csalások is megjelennek. De biztos hogy jó ötlet csinált ügyekre hivatkozva egy újabb lehetőséget nyitni hogy egyesek megcsapolják a közöst? Kétlem.
Az érdekvédelemre pedig felhozok egy példát: Vegyük úgy hogy a bunyevácok külön nemzetiség, szeretnének egy iskolát nyitni, de az állam azt mondja hogy nem segít semmiben, oldják meg maguk. Ebben az esetben kihez fordulnak segítségként?
Míg mondjuk a horvát kisebbség esetében, az anyaország vezető politikusai közbenjárnak az érdekükben Viktor vezérünknél, esetleg anyagilag is támogatják a kezdeményezést. Természetesen nem azt mondom hogy minden apró dolgot támogatnak, de egy fontos ügy esetén jóval több az esély ilyen háttértámogatás meglétével.
Nem értem: Mi az, hogy megéri? És mi az a "komoly érdekvédelmi háttértámogatás"?
Nem arról szól a történet, hogy volt valamikor az 1600-as évek végefelé egy népcsoport, akiket a sors a Bácskába vetett, és amely népcsoport még élő példányai arra szerveződnének, hogy az utánuk jövő generáció is azt mondhassa magáról, hogy ennek a népcsoportnak a tagja?
Olyan kérdéseket teszel fel nekem, aminek a megválaszolására sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem vagyok felkészült. Fogalmam sincs, hogy hogyan működik a valóságban a Magyarországhoz hűséges magyar állampolgár és magát bunyevácnak tartó bunyevác, és a Magyarországhoz hűséges magyar állampolgár, de magát először hovátnak, és utána bunyevácnak tekintő egyed?
De ha már a horvátság, mint nagyobb halmaz, és rendező szempont megjelenik a magyar - ha még egyáltalán létező - bunyevácok viszonylatában, talán a horvát viszonyok terén nálam sokkal nagyobb ismeretekkel bíró valaki releváns választ tud adni a kérdésemre, amely esetleg áttehető a magyar viszonyokra is. Nevezetesen:
Hogyan működnek Horvátországban a horvát, de magukat szlavónnak, sokácnak, drávamentinek, muraközinek, ... - és még sorolhatnám, ha tudnám - emberek?
(Hallgasd csak a nótáikat, aztán készíts egy statisztikát, mennyire jelenik meg az a dalaikban, hogy ő először horvát, és csak utána slavonac, vagy csak közli a puszta tényt pl. az utóbbiról.) :)))
Hát így működne sztem a magyarországi emberpéldány is: Ha valaki csak akkor érzi jól magát, ha egy olyan szervezetnek a tagja, amely azt mondhatja magáról, hogy millió embert tömörít, akkor az hirdesse büszkén a nagyobb népcsoporthoz való tartozását (is).
De ha valaki megelégszik azzal, hogy szimplán magyarnak és bunyevácnak tartja magát, az már ugyan miért ne tehetné meg, ha úgy telik úri kedvéből?
Nekem változatlanul van egy olyan érzésem, nem az az alapvető probléma, hogy a nagy népcsoportosulásokon belül valaki hanyadik polcra teszi a nemzetiségét, hanem hogy melyik polcról tud nagyobbat markolni az állami apanázsból.
Másrészről a kisebb tömörülés nem biztos hogy jobban megéri mint a nagyobb kollektíva, sem gazdasági sem jogi sem semilyen más értelemben. Főleg (és most bocsáss meg hogy újra országot hozok példaként) márcsak azért is mert egy komoly érdekvédelmi háttértámogatást nyújt az anyaország. Namost ettől esnének el a bunyevácok.
Nem valószínű hogy Szerbia kiállna mellettük, a vajdasági bunyevác nemzetiség vezetőinek támogatása pedig nem gondolom hogy túl sokat számít.
Vonatkoztassunk el országoktól minde egyéb körülménytől. Egy csoportnak mondjuk megadjuk a jogot hogy ők maguk bunyevác nemzetiségnek tekintség magukat, és minden jogot biztosítunk ami szükséges az identitás és a kultúra fennmaradásához.
A helyzet viszont, legalábbis számomra, nem ilyen egyszerű. Ugyebár a bunyevác csoport sem homogén e kérdésben. Vannak a kezdeméyezők akik kiállnak, hogy ők külön nemzetiség, na de mivan azokkal akik a horváton belül érzik magukat bunyevácnak? Éspedig ők is vannak jópáran, még talán többen is mint az 1300 aláírott.
Milyen csoportosulás/nemzetiség lenne ez akkor? Ahol például van két szomszéd egy faluban, mindekttő bunyevácnak vallja magát, de mindkettő máshogy gondolja ezt. Akkor az egyik bunyevác a másik nem? Vagy mindkettő az, de mégsem?
Magam csak azt nem értem, hogy ezt a haza problémát (már ha egyáltalán problémának tekintjük) miért kell bunyevác-horvát, vagy bunyevác szerb relációban vizsgálni és kezelni?
Azt talán nem vitathatjuk, hogy bunyevácok léteztek.
(Ugyan az Akadémi agykutató-tudós korábbi elnökének a kérdésben közreadott állásfoglalását magam úgy értelmeztem, hgy ezt a ltezést is megkérdőjelezte, de lehet, hogy nem így történt, hanem csak az én szövegértelmezésemmel volt a baj, de hát nem lehet mindenki olyan (n)agytudású, mint az elnök úr.)
Hogy léteznek-e, és mennyien? - azt nem tudom! Gyanítom, nem lehetnek valami túl sokan.
(Ezt a megállapításomat arra alapozom, hogy a volt általános iskolai osztálytársaimnak mintegy fele bunyevác származású volt - közéjük értve magamat is - de úgy rémlik, hogy a nyelvet már közülünk senki nem beszélte. Esetleg annyit megértett, ha az öreganyja bunyevácul hívta be az ucai játszadozásból, és küldte el a boltba öt deka élesztőért.)
A Láncos Kutya szituáció és annak hazai kezelése a mi évjáratainknál megtette a hatását. Hogy a későbbi évjáratokból, a későbbi, könnyebb lélegzésű időkben mennyien őrizték meg őseik identitását, azt szintén nem tudom.
De tételezzük fel, hogy van egy marékravaló ember, aki bunyevácnak tartja magát, és annak érdekében akar cselekedni, hogy a további időkben is magyar állampolgárként, de e nemzetiség tagjaként határozhassa meg magát, és netán még a gyermekeit is.
Nem Bunyeváciát akar, nem akarja elszakítani a magyar Bácskát Magyarországtól, egészen egyszerűen csak azt akarja, hogy önálló kisebbségi szervezetbe tömörülve - és nem egy nagyobb egységbe tagolódva - szervezhesse a nemzetiségi életét.
Na, erre a törekvésre miért nem tudja, akarja azt mondani a magyar állam, hogy: Nosza, uccú neki, csináljátok.
Mondja azt az álam: Nézzétek, tudjátok jól, hogy kilóg a hátsó felünk a nadrágból, tehát apanázsra ne számítsatok! Találjatok magatoknak szponzorokat, gyűjtsetek adományt, szedjetek tagdíjat, ... és tartsátok el magatokat.
Ha a gyerekeiteket bunyevácul akarjátok tanítani, szervezzétek meg az óvodát, iskolát, vagy osztályt, és ha a szervezőmunkátok eredménye megfelel a normáknak, az iskola megkapja ugyanazt a normatív ellátást, mint bármely más honi oktatási intézmény. De nem többet!
(Lehetne sorolni tovább még az álam feltételezett instrukcióit, de nem teszem, aki érteni akarja a mondandóm lényegét, az előzőből már megértheti.)
Az állam a hazai kisebbségek parlamenti képviseletének témájában már a csoda tudja mióta mulasztásos alkotmánysértés állapotában leledzik, nem mindegy tehát a számára, hogy (n), vagy (n+1) kisebbségnek nincs képviselete az Országgyűlésben? :-))
Végül marad még M. M. monogramú úr köré csoportosuló problémahalmaz. Nem ismerem az urat, nem tudom megmondani, hogy ő egy földreszállt angyal, vagy egy csirkefogó.
De ha véletlenül az utóbbi lenne, akkor az állami hatalomnak, és a hivatalosságoknak nem őt kéne a partvonalon kívülre paterolni, ahelyett, hogy attól a - napjainkban még meglévő - maroknyi állampolgártól a kisebbségi létük megélésének lehetőségét megtagadják?
Tegyük fel él palóc származású Tóth Jóska Szlovákiában, ám saját nyelvjárását már alíg ismeri, a hétköznapi gyakorlatban csak a szlovák nyelvet alkalmazza, még palóc társaival szemben is.
Egy nap felkel az ágyból Jóska és azt mondja: én nem vagyok magyar, én palóc vagyok. Nem tűröm tovább az elnyomó magyarosító asszimiláló törekvésket, továbbá követelem hogy Szlovákia biztosítson nekem helyi önkormányzatot (alapvető emberi jogokra hivatkozva) és finanszírozza kultúrális rendezvényeimet (amit vagy megrenedezek családon belül, vagy nem).
Kérdem én, lehet-e identitás a nyelv alapos ismerete nélkül,
Lehet. Ahogy léteznek palócok, jászok, székelyek, pedig már rég feladták "eredeti anyanyelvüket" és a magyart használják. Sőt léteznek skótok, írek, stb.
Nem is tudom hol kezdjek neki. Először is számomra nincs úgynevezett bunyevác kérdés. Tény hogy bunyevácok vannak voltak, és még valameddig talán lesznek (bár valószínüleg már nem sokáig). Ebben a doologban igen sok tévedés és csúsztatás van, ami túl sokáig tartana részleteznem. Amit úgy gondolok fontos megemlíteni:
- A bunyevácok soha nem éltek semmilyen horvát elnyomásban sem itthon sem Horvátországban. Sőt, idehaza a Horvát önkormányzat fennállásának közel húsz évében kizárólag bunyevác vezetője volt és van. Horvátországban pedig a büszkék a több százerzres nagyságú bunyevác etnikai kisebbség kultúrájára és hagyományaira, amit a horvát kultúra szerves részének tartanak.
- 15-20 ezres nagyságrendet én igencsak eltúlzónak tartom. E kisebbség jelentős része már teljesen elmagyarosodott. Hagyományaikat még ismerik, néhol tartják is, azonban a nyelvet már kizárólag a 60 és a fölötti generáció ismeri és használja. Akik magukat bunyevácnak tartják és fiatalabbak többnyire a magyart használják egymás közötti kommunikációra. Kérdem én, lehet-e identitás a nyelv alapos ismerete nélkül, illetve milyen identitás az, amit évente néhány alkalommal (általában bálok és egyéb mulatságok alkalmával) veszünk elő.
- Sokszor felhozzák példaként Szerbiát. Ehhez hozzá kell tenni véleményem szerint hogy 2002-ig Szerbiában nem ismerték el a horvátot mint nemzeti kisebbséget így jobbhíján vagy bunyevécnak, vagy egyszerűen jugoszlávnak nevezték magukat az emberek. Jelen pillanatban pedig létezik legalább 3 lehetőség. Ez nálam kimeríti az "oszd meg és uralkodj" elvét.
- A bunyevácoknak pedig javaslom vegyenek példát Antun Karagić garai bunyevác írótól.
Nem érdekli ez sem a szerbeket. sem a horvátokat, csak a magyarországi horvát kisebbségi önkormányzatot a pénzmegosztás miatt.
Tartanak attól, ha a bunyevácok önálló kisebbség lennének, a működésükhöz az állami apanázst a horvát kisebbségi önkormi jelenlegi támogatásából szakítanák ki.
Működik a hazai "mi akkor vagyunk jók és erősek, ha nagyok vagyunk" szindróma, ahelyett, hogy a "kicsi is lehet szép" lenne akár a rendező elv a honi kisebbségek kezelésénél. Amihez a mindenkori kormány a kényelmi szempontjai okán még asszisztál is, mert ugyan minek szaporítsa a munkáját még egy nemzetiséggel, meg annak önkormányzatával?
Hohó!, dehogynem! A hun kupaktanács dönti majd el, hogy itthun ki hun. Mondjuk aki négyszáz méterről -erős oldalszélben- íjjal eltalál egy birkát. A hunoknál egyébként nincs demokrácia... :-)
Bunyevácok léteznek. És bunyevácok szeretnének lenni. Ennyi. Hogy a pénzért-e, vagy másért azt nem tudom.
Kissé mesterkéltnek tűnik, hogy Szerbia pénzel 1400 magyarországi horvátot, hogy legyen bunyevác. Borítékolható volt, hogy a magyar parlamentnél nem jön be a dolog. Akkor meg miért is lett volna értelme ennek szerb részről?
Esetleg arra gondolsz, hogy hirtelenjében katolizált pár tököli, ráckevei szerb, hogy befűtsenek a horvát-magyar kapcsolatoknak?
Különben ötvenötöd rangú kérdés a magyarok számára ez az egész. Csak nem értem, ha valaki nem tatár akar lenni, hanem volgai bolgár, akkor miért nem lehet az? Vagy ha hun akar lenni és nem magyar, akkor miért nem lehet az? (mellesleg borsodban lassan jól jönne egy hun nemzetiségi osztály, én tuti oda íratnám a gyerekemet...)
November-december környékén pár tonna tüzifával és elegendő A/4-es papírral végig kell látogatni pár borsodi falut és csak arra nem szedsz össze 1000 aláírást amire nem akarsz. a 100 év honosságot is simán lehet bizonyítani egy kis levéltározással. Mondjuk meg lehet szivatni a román nemzetiséget és összedobni egy moldován és egy aromán kisebbséget is (esetleg külön megleno- és isztro-románt is). Csak minek.
Sajnos a legnagyobb gond az etnobiznisz, legitim történelmi kisebbségek önkormányzatai is szét vannak cseszve a jelenlegi szabályozás miatt, amíg kamurománok, kamuörmények stb szállják meg ezeket, nem hiszem hogy növelni kéne számukra a lehetőségeket. Az új választási törvényről még szintén nem sokat lehet tudni, felmerült hogy talán a román megoldáshoz hasonlóan az elismert nemzetiségek alanyi jogon kapnak 1 helyet, lehet hogy más szisztéma szerint oldják meg a nemzetiségek parlamenti képviseletét (az is lehet hogy sehogy), mindenesetre amíg ez nem rendeződött, a 2/3 számára szintén jobb ha nem növelik az elismert nemzetiségek számát.. gondolom én.
Hogy a bunyevácok nép-e vagy csak egy néprajzi csoport a horvátokon belül az meg egy másik kör, a délszlávok imádnak osztódni, lehetne külön csinálni sokác, bosnyák, montenegrói, macedón, torlák, vend meg még ki tudja milyen önkormányzatokat is, de ezzel az amúgy is kicsi szerb, horvát, szlovén, bolgár kisebbséggel szúrnánk ki, az ő így is csekély számú intézményük szívná meg ha szabad utat engednénk az épp aktuális délszláv dilinek (pl amennyien leválnak róluk, annyival kevesebb támogatás, annyival kevesebb juthat számukra nemzetiségi oktatásra, könyvkiadásra, kutyafülére...).
Nem mellesleg Bunyeváciában 0 magyar él, míg Horvátországban 17000, tehát emiatt is jobb az ő kedvükre tenni. Ettől függetlenül semmi akadálya, hogy létrehozzatok bunyevác egyesületeket, alapítványokat, ha van rá pénze annak az 1400 magát bunyevácnak vallónak, akár iskolákat is csinálhatnak. Szabad.
