A kép csak illusztráció. Szerintem ez nem régi kép/motor. Gyanús nekem is több részlet, az első sárvédőn lévő szegecsek pl. le vannak festve, nincs trafó a motoron, vagyis belsőtrafósra van átalakítva, aztán meg nagyon csillog a dekni, szerintem a gyárból kikerülve sem csillogott ennyire. Gázbovdent sem látok...
Én is úgy emlékszem, hogy fehér volt a markolat, apróbb mintás, nem olyan, mint a feketék. De a neten csupa olyan képet találtam, amin fekete, és elbizonytalanodtam. Nyilván már mindről lerohadt és feketét tettek fel helyette.
Feher kene legyen de ez a kepen levo motor gyanus. Eleve a legszuroje, a fek es kupplungkar ez valami hulye prototipus vagy valami. Egyebkent meg a korai 12 eseken is feher van.
Látod, a Te négyeseddel sem kell szégyenkezned. Még az is elmegy restaurált kategóriának ez után:) Mondjuk a képek alapján szépen le van festve, de azért ez nem elég egy OT vizsgához.
Nem a forgórész csavarjára gondolsz? Mert azt fogja fel 7-es csavar. ( Az állórészt 3 db. 6-os csavar fogja fel.) Egyébként 7x1-es menet a forgórész felfogató csavarja. A hosszát nem tudom, talán 70mm. De ha be mész egy csavar boltba és kérsz egy 7-es csavart, akkor autómatikusan 7x1-est fognak adni, mert az a szabvány 7-es csavar.
Házi használatra teljesen jó, de ez a "restaurálás" ezer sebből vérzik. A kerekek, fékfedelek nem festettek, a lengéscsillapító típusidegen, a láncvédő házi barkács, hogy csak a legszembeötlőbbeket említsük. És nem 22-es hanem 16-os. A kiírt ár harmadáért sem fogja tudni eladni, legfeljebb egy baleknak.
Szükségem lenne a Riga22 gyujtás álló részének a rögzitő 7 es csavar pontos paramétereire.Hossza,menetes rész hosszúságra ,és a menet sürüségre.Előre is köszönöm a segitséget.
Magyarul ahogy nezem. Ha ilyen kupplungot akarok magamnak vegre jobb ha megveszem toled ezt a 4 est mert maskepp ha 100 evig elek se igen lesz ilyenem. Nem bantas Barnus de a helyemben te se lennel mas velemenyen szerintem. 😉
Túl vagyunk ezen a szolnoki túrán. Nekem Debrecenből majdnem pontosan 170km volt az odaút, ennek első 70 kilométerét egyedül tettem meg, Tiszafüreden találkoztunk, onnan együtt mentünk tovább, egy restaurált Jawa Mustang, egy extrákkal felszerelt Verhovina 6-os és az én röpsúlykuplungos, 1969-es Riga 4-esem. Tulajdonképpen nem is volt ez egy rendkívül hosszú út, mert (mivel messze lakunk egymástól) máskor is 100km fölötti távolságot szoktunk megtenni, amikor találkozunk pl. Tiszaörsön vagy Folyáson, csak annyiból volt különleges, hogy a nap végén nem haza érkeztünk, hanem most két nap múlva várt a hazaút.
Jó volt az út, jó volt a program, de valószínűnek tartom, hogy nekem az utolsó volt. Vagy legalábbis nem érzem már azt a lelkesedést, amit korábban éreztem. Kicsit olyan „a csúcson kell abbahagyni” érzés ez.
Lehet ennél hosszabb utakat is probléma nélkül megtenni Rigával – és tulajdonképpen éppen ez a lelombozó, hogy ez számomra már egyáltalán nem kérdés. Ahogy mondani szokás: „harminccal kimegy a világból”, és ez tényleg így is van; nem a motor, hanem az ember fenekének tűrőképessége szab határokat. Sőt, nem kell a harmincas tempóhoz sem ragaszkodni; mi 45-48 km/h-val mentünk végig, s azokon a szakaszokon, ahol a forgalom és az út minősége engedte, inkább 48-50 volt az utazó tempó. A Mustang bírta, mert három sebességes, a Verhovina és a Riga lánc-áttétele meg volt változtatva, elöl a gyári 14-es helyett 16-os lánckerék volt felszerelve mindkettőben – s hogy a gyorsulás sem romlott le, az a Verhovinánál a plusz két felömlőnek és a Simson karburátornak, a Rigánál meg a röpsúlykuplungnak volt köszönhető. A Riga blokkjában gyári főtengely, első túlméretes, nem-felreszelt henger volt, k35-ös karburátor, úgyhogy ilyen értelemben teljesen tuningmentes, a gyújtásról Terra tekercs gondoskodott, de ez csak a megbízhatóságot érintette.
Szóval, a Riga számára megszűntek a távolsági korlátok. De nem csak hosszú egyenes utakon teljesít jól, az átalakított kuplungja miatt városban is megállja a helyét. A robogókkal meg mindenféle modern csodákkal persze nem versenyezhet, de egészen jól használható közlekedési eszköz. Index van rajta, féklámpa, ledes fényszóró, mindez akkuról megy, amit a saját generátora tölt…
A festése nem eredeti és több alkatrésze is típusidegen. Például Verhovina kormány van rajta, egyszerűen azért, mert a saját kormányába mindig bevertem a térdem. A veretántalálkozókon így persze lefitymálja mindenki, nem elég, hogy ez „csak” egy Riga, de nem is eredeti, meg nem restaurált. Mert a veterános találkozókon ez számít: nézzen ki jól. Megtapsolják az újrafényezett veteránautó-kasztnit, amiben nincs is motor, a Rigán meg csodálkoznak, hogy mit keres itt. Ez egy időben zavart, de már felülemelkedtem rajta.
De most nagyon úgy érzem, hogy véget ért egy korszak. Én motort szerelni jobban szeretek, mint motorozni, s a Rigában az volt a jó, hogy kihívást jelentett. Talán a legrosszabb szocialista kismotor ez, részben a konstrukció miatt részben az anyagminőség részben a megmunkálás és összeszerelés miatt. De kiderült, hogy némi okoskodással a legnehezebb hardcore pályán is végig lehet menni. Többször, egyre hosszabb utakkal tettük próbára – és a gép egyszerűen nem tud hibázni. Így aztán megszűnt a kihívás.
Szomorú ez, mert most nem tudom, mi legyen ezzel a motorral. Vannak újabb projektek folyamatban, és vannak olyan motorok is a háznál, melyeket közlekedésre használok, mert a Rigánál is alkalmasabbak rá (évtizedekkel fiatalabbak a Rigánál). Jelen állapotában – nem típustiszta, nem restaurált, átalakított – kereskedelmi értéke nincs. Eszmei (számomra) annál nagyobb. Mint egy focilabda, amivel a győztes gólt rúgtuk a bajnokságon. Csak ez jóval nagyobb értékes helyet foglal a műhelyben.
Igen, megszűnt, már jó régen. Heckertámadás érte, le kellett állítani, lejárt a domain. Néha felmerül, hogy újra kellene indítani, de a jelek szerint nincs hozzá elég igény/akarat.
Ez egy W58-as blokk, valószínűleg Verhovina 6-osból származik. A gyújtás felőli dekni viszont W57-esről való. Hiányoznak a felfogató részekből a gumi betétek, a kilométerspirál csavarja nem eredeti meg az olajszintező csavar is furcsán kiáll. A berúgó kar nem jól van feltéve, meg nyilván a trafó sem oda való. Értéke nem sok, 10ezer körül mozog, inkább alatta. A felújított blokk mindig rizikós, sokan nem vesznek ilyet, mert nem bíznak más munkájában.
Hát, a te videód "kicsit" más kategória. Te rendbe hoztál egy motort, szakértő módon, és mellesleg készült róla egy videó. A Verhovinás gyerek meg egy videót akart csinálni, amihez felhasznált/feláldozott egy motort. Sajnos ez lett a divat, rengeteg ilyen videó van és alig akad egy-két valódi technikai hozzáértésről tanúskodó videó.
Tulajdonképpen a "restaurálás" szó kezd szitokszóvá válni, mert pár éve már boldog-boldogtalan restaurál, azt gondolván, hogy egy újrafestés, újrakrómozás meg utángyártott alkatrészek összepakolása az felér egy valódi restaurálással. Nem mindenki költ rá ilyen sokat, mint pl. ez a Verhovinás gyerek, ezzel nincs is baj, de pl. a flexet óvatosabban is használhatná, az nem kerül semmibe.
Szép lett ez a Komár. Legutóbb pont egy ilyen szívatott meg. Laza volt az ülése, s ha ráültünk, lehajlott - ezzel elzárta a levegő útját a nyeregcsőben és leállt a motor. Eltartott egy darabig, míg rájöttem.
