Szép, szép. Annyit megért volna, hogy elmenjünk:(
Sőt, még többet is. Mi van a euphoria lemezzel (promises) meg a slang-gal? Nem ez a def játszotta fel?
Csono, kiraly volta Sz.Petervari buli, ugy 2500-an lehettunk. Holnap Moszkva.
Itt a tegnapi set-list:
Action
Make a Love Like a man
Women
Foolin
Hysteria
Love and hate Collide
Four Letter Word
Promises
Two Steps Behind
Now
Rocket
Armageddon It
Photograph
Animal
Pour Some Sugar On Me
Rock Of Ages
-----------
Love Bytes
Let's Get Rocked
Szerintem gyenge a Slang,az X tökéletes de a Hysteria lemezt nem lehet felülmúlni az tuti!Keresem az Animal maxi CD vagy LP változatát!A Hysteria koncert DVD-n van 5.1hang???
Nekem is bejön az új Skid Row!
Nem is értem, miért fanyalog 10 emberből 9, hogy nem stimmel a korong.:)
Talán 2-3 dal lett klisé, de a többiben jó dallamok vannak. Néha egészen elképesztő kritikákat olvasok róla - pl. www.headbanger.hu - ahol a Nickelback-félékhez hasonlítják. Pedig inkább nevezhető ez a 3. lemezük folytatásának, csak nem annyira harapós. De hol volt akkor még Nickelback, Creed stb.
Március, áprilisban ismét észak-amerikai turné lesz, Ricky Warwick vendégeskedésével. Egyre kíváncsibb vagyok Ricky szólólemezére...
"Ah well - when Ricky was recording Tattoos & Alibis at Joe's studio at his home in Dublin - they had Scott Gorham come and play on a track. One night they were just chilling out and sitting around when the farmer from next door rang to say his cows had gotten loose in Joe's garden again!! Joe's response was 'I'll just fetch me shotgun' And there they were, Scott Gorham, Joe Elliott and Ricky Warwick - all running round Joe's garden rounding these cows up with Joe armed with a shotgun!"
Nézőpont kérdése. A Gun első 3 albuma kellendő volt, a szakma is dicsérte, aztán a 4. számsoros című album nagy változást hozott.Érdekességnek jó volt, de semmi köze a Gun korábbi munkáihoz.
Azóta semmi.
A Warrant Cherry Pie utáni dog eat dogja kellemes ,de minimális változás volt, keményebb lett a hangzás, de warrantos volt az album.Ugyanez a Ultraphobic is, de a belly to belly nagyon elkanyarodott már a stílusuktól és azóta semmi.
Az Extreme nagyon nagy kedvencem volt, de a 4. Vaiting... albumot még én sem tudtam megemészteni, be is fejezték pályafutásuk.
Mötley is keresi az utat, de a New Tatoo elég gyengusz váltásra sikeredett.
Inkább hallgattam volna meg még pár Gunos Swagger albumot minthogy a 0141 632 6326-os albumal elkapálták magukat.
Persze vannak pozítiv példák is és mindamellett, hogy a Def leppi Slang albuma nem volt túl sikeres, minimális változtatásokkal, erős Def leppardos írányvonulattal, több mint 20 éve tudnak érvényesülni a piacon.
Ugyanez az Aerosmit és azért igazodtak a mai trendhez is valamelyest, de úgy hogy nem fordultak ki önmagukból.
Ők azon kevesek egyikei akik megtalálták azt a határt ami mindkét szempontot ki tudja elégíteni.
Hamarosan jön az új Slash album és ugyanazzal a stílussal fog szakítani mint anno a Guns-ban és nem hiszem hogy szükségeltetik valami óriási változás.
Nem hiszem, hogy ugyanazt nyomnák ezek az együttesek beleértve a Def leppit is
Nézd, ami azt illeti nekem tetszett néhány újjító probálkozás, többre értékeltem az ilyesmit. Pl akár a Def Leppard - Slang lemezt, vagy a Mötley: Generation swine-t, Warrant: Ultraphobic-ot. Aztán mondjuk ott a Gun teljes életútja a változásra, vagy akár az Almighty első 5 lemeze. Anno az MHH trendlovaglónak minősítette őket, szerintem ez eléggé beszűkült szemlélet. Persze ízlés kérdése, nem mindenkinek tetszhet ami nekem, de a felületes megállapítások helyett azt is nézhették volna, hogy ők mind meg tudták őrizni a saját jellegzetességeiket. Ellenpéldaként ott a Danzig: Blackadevil förmedvény, amikor hősünk az indusztriális zenével próbálkozott.
Kedvenc zenekarom a Manic Street Preachers, úgy érzem nekik is minden lemezre sikerült megújjulniuk és többet csinálni. Ha nem kategórikusan nézzük a dolgot sokkal több példa létezik, Madonnát is említhetném, de Te is mondtál párat. A hard rock zenekaroknál talán azért nem müködik ez a dolog, mert kényszert éreznek magukon és a kategórizálás leginkább náluk állít korlátokat. A változás kényszere aztán olyan lemezeket szűl, mint az Extreme: Waiting for the punchline, vagy a végén már a Warrant: Belly to belly-je.
De ennek ellenére voltak jó dolgok. Nem feltétlenül attól lesz valaki önmaga ha mindig ugyanazt nyomja. Ha a régi sikereiket keresik a változásban akkor persze, hogy befuccsolnak.
