Egy Thai macskákkal foglalkozó oldalon felvetettem a fórum lehetőségét. Ime! Várom a macskabarátokat hasznos tanácsokkal, természetesen képekkel és gazdira váró kiscicákkal.
Ez a zacskós dolog nálunk is nagyon menő :) Meg a páromék csincsilla perszáinál is. Amikor megjön valaki a boltból és zacsi van nála, alig várják, hogy ki legyen pakolva (sőt, sokszor úgy kell őket kiszedni a zacsiból), azonnal másznak bele, meg zörgetik :) de a nagy cicák is :D
Jaj de édi! Látszik rajta, hogy milyen csintalan. Bandúr is ilyen :)
Szegény, biztos a pisilés volt a baj hazafelé. Szerencsére nekünk könnyebb a dolgunk annyival, hogy autóval utazunk. Még csak pár hónapja, de a vonatozáshoz képest ég és föld.
Régebben az anyuék yorkija nálunk kezdte a pályafutását, gondoltuk jól érzi majd nálunk magát. De gyűlölte ezt a környéket, nem mert az utcán sétálni, a vonatozást végigordította. Nem volt egyszerű, így pár hét után anyuéknál kötött ki szegény. Emiatt csak azzal mertem belemenni újabb állatfélébe, hogy van autó.
Bandúr már egész jól viseli az utat. Eddig mindig kivettem a macskaszállítóból és az ölemben utazott, de amikor nem elég fáradt, akkor állandóan mászik a nyakamba, alig tudom kiszedni. Mikor legutoljára jöttünk visszafelé, nem vettem ki a szállítóból és sokkal jobban bírta. Párat nyekkent, de aludt végig. Azt hiszem ez lesz a jó megoldás. A pisiléstől én is mindig tartok, előtte kapargatom az almot, hogy késztessem. Szerencsére csak egy óra az út, nem olyan vészes és eddig még nem volt ilyen baj.
Mikor először meglátta a kutyust, nálunk is volt ám morgás, fújás. Nem is mertük egymás közelébe vinni őket. De pár óra alatt már elvoltak úgy, hogy egyik fent a szekrényen, a másik lent a földön. Most hétvégén pedig egészen jól összebarátkoztak. Futott elöl a macsi, utána a kutya, aki ismeri a macskákat, tart tőle, kapott már életében pár pofont, de Bandúr egyáltalán nem pofozkodik. A kutyust sem pofozza, pedig sokszor összeszagoltak. Minket sem pofoz, aranyos.
Inkább a játékkal volt a gond, a hátára akart ugrani a kutyusnak. Egyszer meg is tette, amikor a kutyi háttal állt, az majdnem szívrohamot kapott és meg akarta csócsálni Bandúrt, aki azonban gyorsan elszaladt. Én meg visítottam, vicces volt. De megúsztuk, utána jobb lett a légkör :)
Majd én is teszek fel képeket, de ahhoz át kell másolni őket a másik gépről, ahhoz meg nem értek :) Megvárom a segítséget inkább.
Írtam egy baromi hosszú hozzászólást, de a rohadt winfos újraindult ismeretlen hiba miatt.... ennyit Bill Gatesről, meg a szarjáról...
Szóval most értünk haza, csak kipakolok a táskámból aztán rohanos dolgozni. Én is a szüleimnél voltam, a cica jól érezte magát, odafele úton nem is volt vele semmi baj.
A szüleim háza elég nagy, jól beilleszkedett, megszokta, hogy mindefelé lehet mászkálni, Kormi viszont fújt Szemire, de morogni nem morgott, meg nem is bántotta. Orroltak egymással kicsit, aztán mindenki ment a maga dolgára. Bécikétől viszont úgy félt, hogy olyan volt a farka egyszerre, amikor az ablakon keresztül meglátta, mint az üvegmosókefe.
Szegény kutyit be sem tudtuk engedni amíg otthon voltunk.
Anyuéknak is nagyon tetszett a kis szaros, apu nem akarta, hogy visszahozzam, mondván, náluk jobb helye lenne. Anyu automatikusan lemukizta :) Szegény: másfél hete még Bandika volt, én Szeminek mondom, otthon meg Muki volt :D
A hazafelé út viszont katasztrófális volt. Szerintem pisilnie kellett. Kiabált, örjöngött. Amikor kiengedtem a fülkében a vonaton, akkor kicsit megnyugodott, aztán randalírozni kezdett. Amikor visszacsuktam a szállítóba, akkor meg az ajtaját harapdálta. Megharapta a saját száját is, beleakadt a szája bélésébe a tűhegyes tejfoga, nem bírtam neki először kiakasztani, ő meg csak kepesztett, gondolom baromira fájhatott neki, jól összekarmolt, pedig levágtam a körmeit. Aztán valahogy sikerült kiakasztanom, de rettenetes volt. utána mégegyszer beleakadt a foga a szájába, akkor már könnyebben kiakasztottam... de nagyon megijedtem, majd bekenem kicsit betadinnal, mert úgy látom, kívülről is megharapta magát. Amikor hazaértünk,egyből szaladt pisilni, mostmeg a radiátoron fekszik. Remélem, mostmár nem lesz vele baj.
Sajnálom szegény kicsit. Mi jót pihentünk szülőknél a hétvégén, Bandúr is imádta. Az a ház nagyobb és rohangászott, mint egy őrült. A kutyussal is igen jól összehaverkodtak, már egyáltalán nem kellett félteni őket egymástól. Amire mégis figyelni kellett, hogy Bandúr nagyon szeretett volna játszani a kutyussal, folyton a hátára akart ugrani, de a kutyus ennek nagyon nem örült :)
A kiscicával az volt sezrintem a baj, hogy a mama eléggé le van gyengülve. Legalábbis, ahogy ma láttam. Voltak már orvosnál, de eddig csak vitaminokat kapott.
Na szép! Bandúrnál szokássá vált, minden nap megcsinálja. Amikor nagyot nem tud, pisil. Eszméletlen. Nagyon vicces :) Azt hittem egyedi, de ezek szerint tévedtem. Sajnálom a csincsillát :(
Egy új fotó a mi Kapucninkról. Szerencsére digitális géppel hagyja magát fényképezni, a régitől nagyon félt.
