Kedves Topictársak, most időhiányában csak annyit:
én is elmondom az egyik legkedvesebb viccemet, az "érted haragszom, nem ellened" jegyében (hátha valaki nem ismeri).
Az Úr így szólt Ádámhoz, miután megteremtette:
Adtam neked észt, hogy gondolkodhass..., nemi szervet, hogy szaporodhass... De tudnod kell: a kettő egyszerre nem működik!
Egyebekre (különös tekintettel Mezőbándira) majd visszatérek.
juanhu pedig számíthat viszontEmilre.
A gyermek nemzésénél jelen van a férfi is ugyanúgy, mint a nő. Ígyhát felelős a gyermekért mind a kettő, és a leendő abortuszról sem dönthet egyik sem egyedül,
Igen, ám Mezöbándi kérdés pont arra az esetre vonatkozott, amikor a nö egyedül dönt az abortuszról, mert megteheti.
A legjobb megoldás persze, ha előbb házasodnak, utána fekszenek.
Tényleg, Mezöbándi, mi van ha a sztorid házasságban van, de egyébként minden más ugyanaz?
A gyermek nemzésénél jelen van a férfi is ugyanúgy, mint a nő. Ígyhát felelős a gyermekért mind a kettő, és a leendő abortuszról sem dönthet egyik sem egyedül, hiszen a kettejük gyerekéről van szó, akárhogyan fogant is. Ha megöletik, az is mind a kettő felelőssége, ha megszületik, az is. Az apának is minden következményt viselni kell, ugyanúgy, mint az anyának. Ha pedig nem biztosak abban, hogy melyikük védekezik, beszéljék meg előbb, mielőtt lefekszenek egymással. Nem beszélve a gumi kapcsán ugye az AIDS-ről, ami szintén így kerülhető el, ha a nő tablettát szed, azzal nem.
A legjobb megoldás persze, ha előbb házasodnak, utána fekszenek.
Ez ugyanis a köztudott (nemcsak) magyar jogi gyakorlat, és nem tegnap óta, hanem évtizedek óta. Tehát a férfi is pontosan tudhatja, mibe vág bele és milyen kockázatot vállal. Senki sem kötelezi arra, hogy ágyba menjen olyasvalakivel, akivel nem állapodott/házasodott meg az aktus előtt. Kis józan ésszel tudnia kell azt is, hogy ha egy nő elég laza ahhoz, hogy ilyen egyéjszakás alkalmi kapcsolatba bonyolódjék, akkor könnyen lehet, hogy a védekezés elmulasztásához is elég laza...
Ha férfi lennék és végképp nem tudnék parancsolni a véremnek, annyi eszecském azért csak maradna, hogy ilyen nővel való aktus előtt minimum 2 kotont húzzak fel, az tuti. Ha nem tette, lelke rajta. És fizessen! S akkor még megköszönheti, hogy a könnyebik végét foghatta meg a dolognak és nem neki kell felnevelnie a gyereket, ami összahasonlíthatatlanul macerásabb és költségesebb mulatság...
Hja kérem, lehet, hogy az ész bajjal jár, de még nagyobb baj, ha valaki a csak farka után megy és végül elveszti a fejét is... A tanulópénz bizony megfizetendő, nem találok ebben semmi kivetnivalót.
Futó kaland, egyszeri nemi kapcsolat. Semmi védekezés. Terhesség. Abortusz elutasitása. Gyerek születésekor tartásdij követelése, odaitélése. Helyes-e?
Tehát:
>>nekem továbbra is furcsán hangzik jogot emlegetni egy alapvetően biológiai mechanizmus, vagy funkció kapcsán... mintha az evéshez, alváshoz, anyagcseréhez, lélegzéshez való jogot emlegetnénk...<<
Na most... ezek általában nem olyan funkciók amelyek partnert igényelnek a teljesüléshez.
A "joga van" kitétel csupán annyit jelent, hogy a társadalom nem tilt valamit törvényekkel. Vagyis megengedi. Egyes kapcsolatokat tilt. Bizonyos személyektől megvonja ezt a jogot (pl. rabok). (Egyébként a légzéshez - élethez - való jogot is megvonhatja, bár ez szerencsére Európában már nincs igy.)
>>Viszont én eleve feltételeztem, hogy felnőtt, épelméjű férfiakról és nőkről beszélünk<<
Nos, ha a nemi kapcsolatot biológiai funkcióként definiáljuk, akkor elsősorban ebből a szemszögből kellene vizsgálni a lehetséges következményeket is. Ezeket a biológiai következményeket felnőtt, épelméjű emberek képesek felmérni. Mind a saját biológiai működésüket, mind a másik autonóm résztvevőét illetően. Ez azonban még nem kellene alap legyen arra, hogy a saját biológiai következményeiken kivűl a másik résztvevő fél biológiájára gyakorolt hatással is kötelesek legyenek törődni.
Ha autonóm, felnőtt, döntésképes személyekről beszélünk - márpedig ebben egyetértünk -, akkor ehhez hozzátartozik a saját döntésekért viselt felelősség is. Szerintem ebben is egyetértünk, csak te nem értesz egyet azzal, ahol én ennek a határát meghúztam.
>>Azért hadd legyen már szabad a nőnek is pusztán az örömszerzés, ne pedig kizárólag gyereknemzés céljából kalandozni.<<
Várj! Azt hiszem félreértettelek, illetve nem pontosan válaszoltam. Ugye azt mondtad, hogy akkor szerintem egy nő csak akkor lépjen nemi kapcsolatra, ha akar/képes egy gyereket egyedül felnevelni.
A pontosabb válaszom erre a következő. A női egyenjogúság logikájának megfelelő megoldás az, hogy egy nő csak akkor lépjen előzetes jogi kötelezettségek (pl. házasság) nélküli nemi kapcsolatra, ha akar/képes annak őt érintő minden lehetséges - és józan ésszel kalkulálható -következményével önállóan szembenézni.
Természetesen legyen joga bármilyen célból nemi kapcsolatot létesiteni (már ami nem sérti mások jogait). De csak akkor, ha a potenciális következményeket is hajlandó önállóan viselni.
Ami a következő két véleméyt illeti, egy kicsit megkavartál. Nem mondanak ezek ellent egymásnak?
>>Ha pedig a védekezés ellenére mégis teherbe esne, akkor azt a férfi teljes kihagyásával lehessen megszakítani mielőbb. <<
>>Egyébként nekem az a véleményem, hogy ha egészségileg a szülés lehetséges az anyánál, de nem akarja megszülni, viszont az apa akarja a gyereket, úgyis, hogy az anya nélkül, egyedül vagy más társsal is vállalja a gyermek felnevelését annak összes örömével, keservével, anyagi terhével, minden egyébbel, akkor a nőt igenis kötelezni kellene a gyerekszülésre.<<
Most akkor pontosan hogy van ez?
>>teljességel ellenezném [korlátozni a nők jogát a szabad nemi kapcsolathoz]. Sőt: felháborít még a lehetősége is. <<
Akkor jó. Engem is :)
>>Ezen az alapon meg lehetne tiltani, hogy pl. a vakok, mozgássérültek kimehessenek az utcára, merthogy könnyebben balesetet szenvedhetnek.<<
Nagyon helyes. Úgy látom egyetértünk abban, hogy csupán fizikai adottságaik miatt ne legyen korlátozva az egyébként döntésképes egyének joga arra, hogy az őket fenyegető kockázatok ismeretében döntéseket hozzanak. Joga van például egy vak embernek arra, hogy eldobja a botját és elkezdjen szaladni. Van-e viszont joga arra, hogy az ELMÜ-től a kezelési kötségekhez való hozzájárulást követeljen, ha nekiszalad egy vilanyoszlopnak? És ha minden óvintézkedés megtétele ellenére (mind a saját részéről mind az ELMÜ részéről) mégis nekimegy egy villanyoszlopnak?
>>mért kellene eleve büntetni olyan nőket is, akik meg akarják/tudják oldani a fent említett korrekt módon, önállóan, felnőtt módra a saját nemi szabadságukat<<
Egyetértek. Helytelen lenne őket büntetni azok miatt akik erre nem képesek vagy nem hajlandók. (Bár azért van hasonlóra példa. Hiába vannak pl. jónéhányan akik 280-nal is, vagy néhány sör után is biztonságosan vezetnek, mégis mindenkinek egyformán tilos.)
Viszont szerintem ugyanilyen helytelen a férfit büntetni azért, mert egy nő aki önállónak tekintette magát akkor amikor a jogaival élt (vagy a biológiai funkcióját gyakorolta) hirtelen nem tekinti magát ilyen önállónak amikor a felelősség viseléséről (vagy a biológiai következményekről) van szó.
:) Azt hiszem én innentől nem nagyon tudok a témában új érveket felhozni. De szivesen folytatom a "vitát", ha még nem untad meg.
Szia!
Nos:
"Ha a társadalom (a törvény) nem korlátoz valakit abban, hogy valamilyen jogot gyakoroljon, " - nekem továbbra is furcsán hangzik jogot emlegetni egy alapvetően biológiai mechanizmus, vagy funkció kapcsán... mintha az evéshez, alváshoz, anyagcseréhez, lélegzéshez való jogot emlegetnénk... dehát számomra az egyik legidegenebb a jog nyelvezete. Sőt kifejezetten élet- és emberidegennek tartom. De hát ez az én problémám.
Viszont én eleve feltételeztem, hogy felnőtt, épelméjű férfiakról és nőkről beszélünk, ezért nem értettem ezt a "...joga van..." kitételt. Hiszen elmebeteg, vagy kiskorú esetekben teljesen másról lenne szó.
"Hát, szerintem ez lenne az egyetlen olyan _logikus_ megoldás, ami megfelelne a n?i egyenjoguság elveinek." - szerintem meg nem. Azért hadd legyen már szabad a nőnek is pusztán az örömszerzés, ne pedig kizárólag gyereknemzés céljából kalandozni. Ezesetben a megoldás szvsz csakis a minél jobb védekezés a nő részéről, márcsak azért is, mert senkiben sem lehet/szabad megbízni. Ha pedig a védekezés ellenére mégis teherbe esne, akkor azt a férfi teljes kihagyásával lehessen megszakítani mielőbb. Persze lehetne még megoldás a "béranyaság" is ilyen esetben, dehát ezzel kapcsolatban a társadalom, a jog valami elképesztő képmutatásról, csőlátásról tesz tanúbizonyságot egyelőre.
"(valahol irtál pl. a szülési kötelezettségr?l, azt hiszem) " - igen, pontosan. Megismételjem, vagy netán hajlandó vagy visszalapozni?
"Vagy egy olyan hozzáállást amelyik korlátozná a n?k jogát a szabad nemi kapcsolathoz, mivel anatómiai sajátoságaik miatt nagyobb kockázatnak vannak kitéve. " - ezt teljességel ellenezném. Sőt: felháborít még a lehetősége is. Ezen az alapon meg lehetne tiltani, hogy pl. a vakok, mozgássérültek kimehessenek az utcára, merthogy könnyebben balesetet szenvedhetnek. No meg ahhoz is hasonlít, mintha egy boltban minden kilépő vásárlót megmotoznának, merthogy vannak, akik lopnak. Vagyis mért kellene eleve büntetni olyan nőket is, akik meg akarják/tudják oldani a fent említett korrekt módon, önállóan, felnőtt módra a saját nemi szabadságukat, akik nem ráncigálják bele kényszerhelyzetekbe a férfipartnert alattomos módon. Mert hiszem, vannak ilyenek is (egyet biztosan tudok). Te nem?
Isten elmondja Ádámnak, hogy fog neki teremteni egy társat. Megkérdezi milyet szeretne.
- Legyen szép, okos, kedves, megértő, szorgalmas, ...
Felsorol még néhány kivánságot.
- Rendben van Ádám. Akkor az egy karodba és egy lábadba fog kerülni.
Ádám gondolkodóba esik.
- Hm... És mit kaphatok egy bordáért?
2.
Kérdés: Miért teremtette Isten előbb a férfit és csak utána a nőt?
Válasz: Minden jobb munka előtt szükség van piszkozatra.
>>hát hallod-e, nem olvasol valami figyelmesen. És még idézed is a mondatomat, amiben benne van, hogy: "...a partner tudva..." <<
Szerintem csak félreérthetően válaszoltam. Értem amit te mondasz, és ebben az esetben igazad is van. Tudni egy potenciálisan fertőző betegségről és ennek ellenére nemi kapcsolatra lépni, könnyen kimeritheti a gondatlan veszélyeztetés fogalmát. Ilyenkor kártérités követelhető, stb.
Amiről viszont az _én_ beszéltem az az, hogy mi van akkor, amikor a nő _nem_ tud az esetleges betegségéről. Ilyen is lehet. A férfi kockázata akkor is ott van és szinte bizonyos, hogy kártéritést sem követelhet.)
>>és legalább jól fizet az ördög? :-))) <<
Á, mindig társadalmi munkában csinálom ;)
>>Mindezt csak azért mondtam el, hogy elhitetni próbáljam: hiteles forrás vagyok, nem csak elvi síkon szónokolok. No meg hogy egy kicsit több fogalma legyen egy férfiféleségnek is a dologról<<
Hát, annyi fogalmam soha nem lesz mint annak aki maga is átesett ezen, de volt partnerem hasonló tapasztalatokkal (nem miattam, hanem korábban), nem is beszélve több közeli nőnemű barátomról. Ilyen szempontból tisztában vagyok a dilemmák és a traumák elég széles skálájával. És nem is akarom kétségbe vonni, hogy bizonyos élethelyzetekben nehéz egy terhesség felől dönteni - akár igy, akár úgy.
>>nem biztos, hogy a döntéskor számolni lehet minden eshetőséggel<<
Természetesen. Senki sem tudhat _mindent_. Ettől az még elvárható lehetne, hogy egy cselekedet józan ésszel bekalkulálható következményeivel számoljon az aki azt a cselekedetet elköveti.
A nő és a férfi közötti anatómiai különbségek miatt, a testüket érintő kockázatok eltérnek. A férfiakat kisebb kockázat fenyegeti. A nőket nagyobb. Ez szvsz még nem indok a következmények részleges átháritására.
Egy kicsit kibővitve a box példát: ha egy boxoló önként kiáll valaki olyan ellen aki egy-két súlycsoporttal felette van, sok kockázatot előre láthat (ezek közé aligha tartozik az, hogy pl. rájuk szakad a csarnok). Az ellenfél is előre tudhatja, hogy ő kisebb fizikai kockázatnak lesz kitéve. Ha mégis kiállnak egymás ellen, mindketten a saját felelősségükre teszik.
Valamelyest hasonlóképpen, egy nemi kapcsolat józan ésszel kalkulálható következménye a terhesség. _Természetesen_ ezt a férfi is tudhatja előre. Vagyis, hogy a nő teherbe eshet.
A kérdés azonban az, hogy ha a saját testükről mindketten szabadon döntenek, akkor a férfi miért osztozzon ennek a dötésnek a nő testét érintő következményeiben.
Te azt mondod, hogy a fogantatás közös tevékenység eredménye, tehát közös a felelősség.
Szvsz:
a.) Igaz, hogy a tevékenység közös volt, ám az két, egyforma döntési képességgel biró személy között jött létre, akik mindketten tisztában voltak az eltérő anatómiájukból eredő eltérő fizikai kockázatokkal. A kapcsolat létesitésekor mindketten alapvetően a saját potenciális kockázatukat vállalták fel.
b.) Mivel a nemi kapcsolat semmilyen jogokat nem eredményez a férfi számára, miért kellene, hogy a nő esetében másképpen legyen? A nő autonomiája továbbra is megmarad, továbbra is joga van egyedül dönteni a teste felől.
c.) A kapcsolat során a férfit is érheti véletlenszerű - ám kalkulálható - nemkivánatos következmény (pl. betegség vagy ööö... sérv...). Ezekben a nő nem köteles osztozni (pl. fizetni a kezelést). Vagy köteles?
>>én nem is tudtam, hogy nekem jog szerint szabad<<
Amit Galadriel is mondott. Illetve az életkoron kivűl lehetnek más korlátozó tényezők is. Ha valamit nem tilos, akkor azt szabad. Ha a társadalom (a törvény) nem korlátoz valakit abban, hogy valamilyen jogot gyakoroljon, akkor azt azzal a feltétellel teszi, hogy az illető képes ésszerű határok között felelősséget válalni a cselekedetei következményeiért.
>>Nos végülis egy dolgot veszek ki a mondókádból: egy nő csakis akkor lépjen nemi kapcsolatra, ha akár egyedül is tud/akar gyereket vállalni. <<
Hát, szerintem ez lenne az egyetlen olyan _logikus_ megoldás, ami megfelelne a női egyenjoguság elveinek. Legalábbis ami a mindenféle előzetes jogviszony (élettársi kapcsolat, házasság...) nélküli nemi kapcsolatot illeti. Mert ez utóbbi esetben egy jogviszony már feltételez bizonyos közös köteleségeket mindkét fél részéről.
De azért, hogy valami újat is mondjak:
Amennyiben azt mondod, hogy egy nő nem láthatja előre tettének minden következményét, és nem köteles azokat önállóan viselni, hanem a férfi ezekben osztozni köteles, akkor támogatnál-e egy olyan társadalmi hozzáállást amely a férfinak jogokat is biztosit? (valahol irtál pl. a szülési kötelezettségről, azt hiszem)
Vagy egy olyan hozzáállást amelyik korlátozná a nők jogát a szabad nemi kapcsolathoz, mivel anatómiai sajátoságaik miatt nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Hiszen, ha ezt a kockázatot olyan komolynak tartjuk, hogy a viseléséhez két ember közötti jogviszony (tartásdij) szükséges, akkor miért ne irjunk elő egy jogviszonyt már a kapcsolat létesitése előtt?
Kedves juan.hu,
ezt a viccet nem is oly régen mintha itt olvastam volna (vagy egy másik topicban?). Nem lehet, hogy imétled önmagad?
Ime, egy újabb idézet az előbb már említett könyvből. Érdekes: nem hittem volna, hogy lenne mit tanulnunk tőlük (az afgánoktól):
"Számára elfogadhatatlan volt az otthon bezártságában élni, hogy főzőcskézzen és nevelje legkisebb leányát. Anya sosem volt a házimunka megszállottja. Apa ezt elfogadta. Volt olyan idő, amikor felfogadott egy szakácsnőt, hogy anyának legyen ideje hivatása gyakorlására. Anya sokkal rosszabbul tűri, hogy nem dolgozhat, mint a nővérem és én. Mi még fiatalok vagyunk, nekünk még van reményünk, ahogy apa mondja. Felesége esetében, aki napról napra mélyebb depresszióba süllyed, a legrosszabbtól tart."
Szóval lehet(ne) ezt így is. Elfogadva, segítve, együtt, jóakarattal. Csak annyi kell(ene), hogy a másikban ne csak a férfit / nőt lássuk, hanem az embert is. Mert ezek nem zárják ki egymást. És mindenki csak jobban járna.
Hát jó, a kedvedért elmondom a kedvenc viccemet a férfi-nö témában:
-------------
Az Ur megteremti Ádámot és Évát. Telnek is a napok boldogságban, mikor egyszer Ádám elkezdi kérdezgetni az Urat:
- Mondd Uram, miért teremtetted a nöt ilyen szépnek?
- Azért fiam, hogy jobban tudjad szeretni.
- És mondd Uram, miért teremtetted ilyen butának?
- Azért fiam, hogy ö is tudjon szeretni téged.
------------------
Azért kedvencem ez a vicc, mert mindenkit egyformán utál és kioszt, nem kivételez :)))
Szia juanhu!
Hát nekem Te kicsit mégiscsak mintha bonyolult lennél.
Én a saját definíciómat +próbálom összehozni:
"döntő szerep": vannak olyan szélsőértékek valakinek a külsejét illetően, ahol már valóban a külső eldönti, hogy akkor és ott bármiféle vonzódást, szimpátiát érezzek iránta, sőt, inkább taszít. llyen az az eset, amit alább említettem. A másik szélsőérték, ha valaki kirívóan, a mesterkéltség érzetét keltve túl szabályos, természetellenesen túl szép (bár ez is definiálásra szorulna...), túl tökéletes, túl rendezett, túl merev. A szélsőértékek között (vagyis az esetek nagyobb részében) azonban a külső nem okoz bennem semmilyen irányultságot, hanem a viselkedése, a szavai, de inkább a tettei, az egész külső-belső megnyilvánulása együtt vált ki bennem hatást.
Tehát attól, hogy a szélsőértékekre érvényes a külső döntő szerepe, a közöttük lévő, végtelen nagy számosságú intervallumra nem vetíthető ki.
Én azt hiszem, a Te értelmezéseidet egyelőre nem is értem, még további tanulmányozásnak kell őket alávetnem.
Ejnye... most jöjjek én is a himsoviniszta viccekkel? :))) - én is csak egyet mondtam, neked is csak egyet szabad :-)))
A férfiaknak is ugyanúgy vannak érzelmeik - persze, persze, tudom. Csak mintha az arányok lennének mások.
Az, hogy valaki nem mutatja ki, nem feltétlenül nemfüggő - de itt is az arányok különbözőek lehetnek. Bármelyik nemben lehetnek intovertáltak és extrovertáltak.
Most olvastam egy afgán nő könyvét: "Ellopott arcok (Menekülés Kabulból)", ahol ezt írja:
"Nálunk a családban nem szokás kimutatni az érzelmeinket, mindenki megtartja magának a bánatát, mert értelmetlennek véljük a másikra zúdítani a fájdalmunkat, ami csak megsokszorozná az övét. Ez tipikusan afgán jellemvonás, az érzelmeket illetően minden körülmányek között igyekszünk megőrizni valamiféle méltóságot és szemérmességet." Hozzám is nagyon közel áll ez a viselkedésmód.
Kedves lord,
nagyon köszönöm a hasznos infókat, ezeket beregisztrálom magamhoz, és nézegetni fogom.
Lévai Katalin könyvét most olvasgatom. Meg a sokat emlegetett Esther Vilar irományait.
Én tulajdnoképpen nem igazán vágyom az elméleti eszmefuttatásokra, olyanokat szeretek olvasni, amik igen szoros kapcsolatban vannak a valósággal, a megtörtént esetekkel.
Bár manapság sosem lehet tudni, hogy amit írnak, annak mennyi a valóságtartalma, annyira pénzhajhászat van ma minden területen.
Meg aztán a túl sok olvasás sem jó olyasmivel kapcsolatban, amit inkább megváltoztatni, javítani kéne... a puszta szavak meg ehhez nem elegendőek.
"hajlandó vagy-e képernyőről olvasni" - hát ez nem a hajlandóságon múlik, hanem az ülőképességemen, ui. naphosszat képernyő előtt görnyedek, amitől eléggé kivan a szemem, az ülőkém, a derekem, a vállam, a nyakam, az egész gerincem. Vagyis inkább örülök annak, ha utazás közben (ami amúgy holtidő lenne), vagy méginkább ha heverészve olvashatok valamit. Persze rövidebb dolgokat szükség esetén képernyőről is elolvasok.
Egyelőre szétnézek az ajánlataid között. Szia :-)
Feminista irodalom tekintetében az a helyzet, hogy nagyon kevés dologhoz lehet hozzájutni magyarul, az alapművekhez még eredeti nyelven sem nagyon. De pl. a Csokonai kiadó www.csokonai.hu - itthon egyedüliként- kitalálta, hogy hiánytpótol az Artemisz könyvek sorozatával. Itt jelent meg Naomi Wolf: A szépség kultusza, E. Badinter: A szerető anya - Az anyai érzés története a 17-20. században, M. Kolbenschlag: Búcsúcsók Csipkerózsikának meg más is, ami most nem jut eszembe. Plz check irl.
Aztán van Lévai Katalin: A nő szerint a világ (Osiris, 2000), ez afféle zanzásított összefoglaló -számomra- és arra is jó, hogy bibliográfiaként használd.
Hitelesebb forrás nálamnál, a http://www.tfk.elte.hu/hirnok/
és a www.minok.hu ahol rengeteg infot találsz ebben (ezekben) a témákban, vannak könyvajánlók és persze hírlevél. Csak ajánlani tudom. A legjobb, ha te is feliratkozol.
A Minők legutóbbi hírlevelükben pl. ezt is ajánlják:
" Hadas Miklós, ...a feminizmus hatására kezdett férfikutatásokkal foglalkozni. A közelmúltban jelent meg Szex és forradalom című könyve,
ami rendkívül érdekes olvasmány: tíz mélyinterjút
tartalmaz - olyan írásokat, amelyek eredetileg a Replica (http://www.replika.hu) című folyóiratban jelentek meg."
A pozitív diszkriminációval kapcsolatos a http://www.cio.hu/9806/nok.html írás.
és hát stb, stb, stb. :) Ha tudom, h mit olvastál már, közzelebrről mi érdekel, hajlandó vagy-e képernyőről olvasni meg ilyesmik, akkor persze ajánlhatok még, de kezdetnek ez sem rossz. :)
Szóval valószinünek tartom, hogy nálad is döntö szerepe van a külsönek, pusztán máshol húzod meg a határt, mint a népek általában.
Tévedsz: nincs döntő szerepe. Igaz, van bizonyos határ Ha van határ, akkor az döntö szerep. Persze attól is függ, hogy hogyan értelmezzük a "döntö szerep" kifejezést. Én két értelmezést is adtam, de csak az egyikre reagáltál (egyiket vetted figyelembe?:).
Emiatt megismétlem:
1. Döntö szerep. Ha van olyan eset, amikor az adott szerep miatt kizárod a lehetséges esetelböl akkor döntö szerepe van. Nálad van ilyen eset, te magad irtad. Ez esetben döntö.
2. Döntö szerep. Általában hány százaléknyi súllyal esik latba az adott szerep. Van amikor 100, a te példádban, de általában kevesebb, átlagosan értékelve nem kapja a legmagasabb pontszámot. Ez esetben nem döntö.
A férfiaknak pedig mint köztuudott: azért fontosabb a külső, mert könnyebb nekik nézelődni, mint gondolkodni:-)) Ejnye... most jöjjek én is a himsoviniszta viccekkel? :)))
Az érzelmekről meg ne is beszéljünk. Na, most azt hiszem erre én mondhatom, hogy tipikus nöi látásmód. A férfiaknak is ugyanúgy vannak érzelmeik, pont ugyanolyan mélyek mint a nöknek. Csak arra vannak kondicionálva, hogy ne mutassák ki. Ez a rosszabb állapot egyébként, mert igy belülröl emésztik magukat.
Könyves Kálmán után szabadon mondom: egyenjogúság pedig nincseneg. Az egész egyenjogusdi egy nagy színjáték, amiben a nő játssza az illatos, de néma és helyhez kötött kisvirág szerepét a férfi pedig az ide-oda röpködő, a virágokat gusztáló méhecskét. A világ jelenleg olyan, hogy a nőnek be kell várnia a menetrend szerint érkező méheket, hiába lát olyat, amelyik esetleg tetszik neki, semmit sem tehet, be kell érnie azzal, amelyik önszántából ereszkedik le a szirmaira. Csak gondolják nyugodtan, hogy önszántukból:)
"Azert ugye tudod, hogy csak az ordog ugyvedjet alakitom itt :)" - és legalább jól fizet az ördög? :-))) Mert azt tudom, hogy nem alszik. Legalábbis nem akárkivel :-)))
"Viszont a mai jogszabalyok ezt a lehetseges, uj embert ugy kezelik mint a no testenek reszet, es a no akkent is donthet rola (abortusz). Tehat az orvosilag lehetseges hataridon belul meg a no testerol van szo. " - hát lehet, hogy a jogszabály csak így tudja megfogni a dolgot, na meg hát azért embernek sem lehet tekinteni szvsz egy sejthalmazt, de én hiszem, hogy a nők többsége nem a saját testére, vagy annak egy részére gondol ilyenkor, hanem arra, hogy tudja, képes-e vállalni egyedül is azt a terhet 10-15-20 éven át, amit egy gyermek felnevelése jelent, ill. hogy a gyereknek tud-e, képes-e olyan életet adni, aminek az örülni fog. (Én nem csak elmélkedem ám erről a problémáról, hanem keményen benne voltam egy ilyen döntési helyzetben. Hát mintmondjak: nyomasztóbb, súlyosabb dilemmát el sem tudok képzelni. Hogy csakis a te kezedben van a lehetőség, hogy adsz-e esélyt egy új életnek, hogy tudod-e, birod-e, neki tetszeni fog-e, és ő bírni fogja-e? Itt a saját tested szóba sem kerülhet - hacsak nincs valami teljesen kizáró ok - itt csakis egy születendő életre tudsz gondolni, hogy van-e jogod ártatlanul kidobni ebbe a randa-ocsmány világba, hogy meg tudod-e mégis mutatni neki azt a kevés szépet és jót, ami nagynehezen vagy véletlenül mégiscsak fellelhető, hogy el tudod-e hitetni vele: legalábbis érdekes ez az egész, hogy meg tudod-e neki indokolni, hogy mégiscsak érdemes, hogy talán van valami értelme az egésznek, hogy meg tudod-e védeni, fel tudod-e készíteni a védekezésre a világ ökölcsapásaival, rugásaival szemben, hogy el tudod-e viselni az önvád fájdalmát, ha neki mégsem tetszik a világ, vagy ő nem tetszik a világnak, hogy a rossz döntést itt nem lehet elintézni azzal: bocsika, tévedtem. És így tovább, és így tovább. Mindezt csak azért mondtam el, hogy elhitetni próbáljam: hiteles forrás vagyok, nem csak elvi síkon szónokolok. No meg hogy egy kicsit több fogalma legyen egy férfiféleségnek is a dologról...)
"A kerdes az, hogy a _nonek_ van-e errol elkepzelese. Szerintem van." - nem biztos, hogy a döntéskor számolni lehet minden eshetőséggel.... pl. a "rendszerváltás" előtt kevesen gondoltak arra, hogy az addig viszonylag kiszámítható jövő eltűnik, darabokra hullik a jelen is, ami addig stabil szakmának, megélhetésnek látszott, eltűnik a lábad alól, a puszta megélhetés válik kérdésessé, nemhogy egy felnövekvő embernek biztosíthatnád a jelent/jövőt... Ha az ember (akár férfi vagy nő) számításba venné az összes lehetséges természeti / politikai / emberi csapásokat, bizony nagyon kevés gyerek születne.
"De nem biztos, hogy tud a betegsegerol." - hát hallod-e, nem olvasol valami figyelmesen. És még idézed is a mondatomat, amiben benne van, hogy: "...a partner tudva..."
"Tehat: egy no aki abban a helyzetben van, hogy jog szerint nemi kapcsolatot letesithet, annak lehetosege van a lehetseges kovetkezmenyeket is ismernie. Ergo, azokat vallania. " Hát ez valami nagyon furcsa mondat, hallod-e... hogy a nő "jog szerint nemi kapcsolatot létesíthet..." én nem is tudtam, hogy nekem jog szerint szabad... Eddig azt hittem, ez valami olyasmi, mint az evés, ivás, levegővétel... Te mondd csak: melyik törvény melyik paragrafusában van ez? Mert ugye, ha jön a kedvesem az aggódásával, hogy ő most nem bűnrészes-e, akkor tudjam megnyugtatni: bár a nőknek nem veleszületett joguk, mégcsak nem is egy biológiai szükségletük a nemi élet (ugye ez mégsem olyan, mint az evés pl.), de férfiak törvénybe foglalták, ide van írva, hogy a nőknek szabad. Bizony, ilyen rendesek.
Hát egyszerűen hajmeresztő ez a mondatod... mondhatni: egy képtelenség. Végülis nem gondolod, hogy ha az alanyt kicseréljük, a mondat akkor is igaz lehet (márha egyáltalán értelmes ez a mondat):
Tehát: egy férfi, aki abban a helyzetben van, hogy jog szerint nemi kapcsolatot letesithet, annak lehetosege van a lehetseges kovetkezmenyeket is ismernie. Ergo, azokat vallania. Nos, mondd csak: ez a mondat miért jelent mást, mint a tied?
Nos végülis egy dolgot veszek ki a mondókádból: egy nő csakis akkor lépjen nemi kapcsolatra, ha akár egyedül is tud/akar gyereket vállalni. Mert ugye a gyerek mindig előre kalkulálható, hiszen minden fogamzásgátlásnak van hibaszázaléka... bármikor adódhat "baleset", nem minden nő tudja alkalmazni a biztonságosabb módszereket, na de hát a gumi is elszakadhat. Tényleg, mondd csak: ilyen esetben ki és milyen jogot gyakorol?
>>már nem a nő és/vagy a férfi testéről van szó többé, hanem egy lehetséges, új ember további sorsáról. <<
Viszont a mai jogszabalyok ezt a lehetseges, uj embert ugy kezelik mint a no testenek reszet, es a no akkent is donthet rola (abortusz). Tehat az orvosilag lehetseges hataridon belul meg a no testerol van szo.
(>>a partner tudva a betegségéről, de nem tájékoztatva arról a másikat lefexik vele<<
Akkor pl. gondatlan veszelyeztetes miatt lehet perelni. De nem biztos, hogy tud a betegsegerol. A kockazat attol meg ott van.)
>>Vele együtt kellene vállalni. Azzal, hogy tartásdíjat fizetsz, még nem vetted le a gyereknevelés terhét a válláról.<<
De, egy reszet igen. Vagyis egy autonom dontes felelosseget reszben atvallalni kenyszerul.
>>Van valami elképzelésed arról, hogy egy egyedülálló kisgyerekes nőnek, aki nem született gazdag családba, milyen életlehetőségei vannak? <<
A kerdes az, hogy a _nonek_ van-e errol elkepzelese. Szerintem van.
>>Mondd csak: Te úgy gondolod, hogy a kalandozások többségébe a nők úgy mennek bele, hogy no, most eldöntöm:<<
Az, hogy milyen megfontolasokkal mennek bele, az tulajdonkeppen nem lenyeg. A lenyeg az, hogy amikor a tarsadalom biztositja egy egyennek, hogy valamilyen joggal eljen, akkor azt azzal a megfontolassal teszi, hogy kepes ezzel a joggal felelosen elni es a donteseinek kovetkezmenyeit felmerni. Amikor egy dontes olyan kovetkezmenyekkel jar ami bizony egyertelmuen elore kalkulalhato, akkor miert kenyszeritsen a jog mast is arra, hogy osztozzon ezekben a kovetkezmenyekben?
>>Nem gondolod, hogy a nőknek is jogukban áll legalább olyan felelőtlenül belemenni egy kapcsolatba, mint egy férfinak? <<
Dehogynem. Teljes mertekben jogukban all a testuk felett ugyanolyan autonom modon rendelkezni mint a ferfiaknak. Es a sajat testuket erinto kovetkezmenyekrol ugyanugy donteni.
>>miért csak a felelőtlenségből vegyék ki egyformán a részüket? <<
Nem csak abbol veszik ki. Anatomiai okok miatt valoban kevesebb veszely leselkedik rajuk. Nem fenyegeti oket tobbek kozott a terhesseg. De, ha ezek az anatomiai kulonbsegek nem kepeznek elegseges alapot a megkulonboztetesre ami a jogok gyakorlasat illeti, akkor miert kellene, hogy a felelosseg megosztasaban szerepet kapjanak?
>>Ha beszélhetünk férfias jellemvonásról, hát akkor a felelősségvállalást, a következményekkel való bátor szembenézést annak lehet tekinteni. Bár lehet egyszerűen csak a felnőttség kritériumának is nevezni.<<
Ebben egyetertunk, csak maskent ertelmezzuk :)
Ha valakinek joga van a teste felett egyedul rendelkezni, mas beleszolasa nelkul, akkor a testet erinto kovetkezmenyeket se akarja masokkal megosztani. Kulonosen akkor, ha ez mind olyan kovetkezmeny ami elore kalkulalhato volt. Az, hogy NEM kalkulalta elore az nem mentseg. Lasd a box peldamat.
Tehat: egy no aki abban a helyzetben van, hogy jog szerint nemi kapcsolatot letesithet, annak lehetosege van a lehetseges kovetkezmenyeket is ismernie. Ergo, azokat vallania.
Ezek utan, ha lehetosege van - marpedig legtobbszor van - ugy dontenie, hogy egy terhesseget nem kivan megtartani, de megis ugy dont, hogy megtartja, akkor onnantol vallalja azt is, hogy a dontes kovetkezmenyeirt is felelosseget vallaljon.
Tehat: egy ferfinak csak akkor kellene osztoznia a felelossegben, ha a jogok gyakorlasaba is beleszolasa lehetne.
u.i.: Azert ugye tudod, hogy csak az ordog ugyvedjet alakitom itt :)
Hát én itt valamit nagyon nem értek. Ha a maradandó nyoma egy futóviszonynak egy gyerek, akkor már nem a nő és/vagy a férfi testéről van szó többé, hanem egy lehetséges, új ember további sorsáról.
Ha a nő nemibetegséget kap, nyilván az az ő saját kockázata, akkor beszélhetünk az ő testéről, és ott valóban neki kell viselnie a következményeket. Bár, ha belegondolok, hogy a partner tudva a betegségéről, de nem tájékoztatva arról a másikat lefexik vele, nem vagyok olyan biztos abban, hogy nem kellene-e őt szándékos betegségokozásért (vagy ilyesmiért) felelősségre vonni megfelelő törvény szerint.
"Koteles-e a ferfi felelosseget vallalni a no helyett is?" ezt meg honnan veszed, hogy "helyette" kellene? Vele együtt kellene vállalni. Azzal, hogy tartásdíjat fizetsz, még nem vetted le a gyereknevelés terhét a válláról. Sőt: igenis a könnyebbik rész a tied még így is. Van valami elképzelésed arról, hogy egy egyedülálló kisgyerekes nőnek, aki nem született gazdag családba, milyen életlehetőségei vannak? Különösen ebben a szép új világban?
"Vagyis ezzel atharitja a sajat testerol autonom modon donto no dontese kovetkezmenyeinek egy reszet a ferfira" Mondd csak: Te úgy gondolod, hogy a kalandozások többségébe a nők úgy mennek bele, hogy no, most eldöntöm: ha terhes maradok, akkor is megéri ez a pár perces/órás kis szexjelenet azt az árat, hogy utána 10-16 évig akár egyedül is biztosítom egy gyermek felnevéléséhez szükséges összes feltételt? Neked olyan tapasztalataid vannak, hogy amikor lefeküdni készülsz egy nővel, akkor ő előtte magába mélyed, meditál egyet, majd azt mondja: "Drágám: döntöttem a saját testemről: eldönthetsz."
Nem gondolod, hogy a nőknek is jogukban áll legalább olyan felelőtlenül belemenni egy kapcsolatba, mint egy férfinak? Hogy egy hirtelen fellobbant vágy okozta pillanatnyi elmezavar náluk is előfordulhat? Mért lenne ez csak a férfiak kiváltsága? És ha nem az, akkor miért csak a felelőtlenségből vegyék ki egyformán a részüket?
Én azt mondom: legyen egyfomán joga mindkét félnek a "pillanatnyi elmezavarra", de egyformán felelőssége is a következményeket illetően.
Ha beszélhetünk férfias jellemvonásról, hát akkor a felelősségvállalást, a következményekkel való bátor szembenézést annak lehet tekinteni. Bár lehet egyszerűen csak a felnőttség kritériumának is nevezni.
Biztos forrásból tudom: az anyát nem kényszerítik arra direkt módon, hogy megnevezze az apát. Ha az anya képesnek hiszi magát fizikailag, anyagilag, erkölcsileg a gyermekneveléshez szükséges feltételek hosszútávú biztosítására, és/vagy az apát viszont alkalmatlannak sőt károsnak tartja gyermek számára, akkor nem nevezi meg az apát, és kész. Viszont mai szép új világunk annyira nem támogatja az egyedülálló szülő intézményét, hogy indirekt módon erősen befolyásolja az anyát, hogy (elsősorban az anyagiak miatt) az apát megnevezze.
De azt nem tudom, hogy ezesetben automatikusan indulna e be a tartásdíjra kötelező eljárás. Hiszen ha jól tudom, egy gyilkost is csak akkor vonnak büntetőeljárás alá, ha feljelentést tesz valaki. A jog igen csavaros valami. Ha az igazságot nem is szolgálják megfelelően, a jogászok fizetését annál inkább.
Egyébként: jó lenne, ha a férfiak is felnőtt módjára minden egyes futó kalandnál számolnának az esetleges kellemetlen következményekkel - jó esetben még ágynakdőlés előtt, és csak mindent mérlegelve, vállalva kalandoznának. És/Vagy vállalja ő a biztonságossabb védekezést. Mert egy nő számára nem kis teher, mégha oly kalandozó természetű is, hogy a futó kaland a férfi számára valóban a futást is jelenti, nyomtalanul, gondtalanul eltűnhet másnap, köd előtte, köd utána, de a nőnek mindig nagyobb az esélye maradandó nyomokat szerezni. És nem biztos, hogy (csak és kizárólag) ő hibáztatható ezért.
Egyébként nekem az a véleményem, hogy ha egészségileg a szülés lehetséges az anyánál, de nem akarja megszülni, viszont az apa akarja a gyereket, úgyis, hogy az anya nélkül, egyedül vagy más társsal is vállalja a gyermek felnevelését annak összes örömével, keservével, anyagi terhével, minden egyébbel, akkor a nőt igenis kötelezni kellene a gyerekszülésre. Ez kicsit javítana a férfiak hátrányos helyzetén etéren. Meg így lenne fair.
Kedves Juan(hu!):
Szóval valószinünek tartom, hogy nálad is döntö szerepe van a külsönek, pusztán máshol húzod meg a határt, mint a népek általában. Tévedsz: nincs döntő szerepe. Igaz, van bizonyos határ. Egy saját piszkában fetrengő részeg, büdös, hótkosz ember minden bizonnyal nem vált ki bennem vonzódást. Legalábbis ott és akkor nem. De láttam már olyan (mese?)filmet, hogy egy ilyen fazon valahogy (lassacskán) kikerült ebből a szituból, és mint amikor a béka királyfivá változik, hát kiderült róla, hogy egy vonzó, intelligens ember. Sőt mi több: marha gazdag. Ettől aztán már végképp szimpatikus lett.
Tehát a külső nagyon változékony is tud lenni. Nem beszélve a plasztikai sebészet szerepéről ugyebár.
Különben látszik a mondókádból is, hogy férfi vagy, tipikus férfilátásmódot adsz ugyanis elő. No dehát ez van.
Abban viszont igazad van, hogy én nem vagyok "a népek általában".
Én (sajnos?) a nevemhez híven nem vagyok általában "a nők", sokmindent nem szeretek, amit a társadalmi tudat momentán nőiesnek nyilvánít, és viszont: szeretek olyasmit, amit nem tartanak nőiesnek. De szerencsére a szerelmem / partnerem mindíg meglátta/meglátja bennem a nőt, úgyhogy talán mégsincs alapos okom aggodalomra.
És érdekes: első (és még többedik) látásra is ellenszenvesek voltak azok, akikről aztán kiderült, hogy halálos szerelemmel tudom őket szeretni.
És érdekes: volt olyan, hogy a külseje miatt elájultam az elragadtatástól, és mindent elkövettem, hogy összejöjjünk, de amikor megtörtént hát valami rémes volt, hogy semmi közös nincs bennünk, nincs egymásnak mondanivalónk, egész más hullámhosszakon sugározzuk az adást.
Egyébként Te magad is utalsz rá: a szépség-csúnyaság igen tág határok között nagyon relatív és változó fogalmak.
A férfiaknak pedig mint köztuudott: azért fontosabb a külső, mert könnyebb nekik nézelődni, mint gondolkodni:-)) Az érzelmekről meg ne is beszéljünk.
>>nincs kőkeményre csiszolt véleményem az ügyben, tehát nem kinyilatkoztatok, csak gondolkodom. <<
En is :)
>>a gyerek erdeke a legfontosabb, "
Ezt meg ki mondja?<<
Ez juanhu gondolata volt (285).
>>Ha egyébként így lenne betiltanák az abortuszt, meg az intézeteket, meg a stb. <<
Hat, az abortusz az egy nagyon nagy tema, de a mai jogszabalyokban tukrozodo elvi allaspont az, hogy a magzat az csak potencialis es nem tenyleges ember. Tehat vedeni sem lehet olyan szinten mint egy mar megszuletett embert.
>>Aztán van ojan is, <<
Persze, sokfele variacio van :) De az alapeset amit felvazoltam azt feltetelezi, hogy a.) a no nem volt korlatozva dontesi kepessegeben es b.) tisztaban volt vele, hogy sem o, sem a ferfi nem vedekezik.
>>A jog tehát nem csökkenti a későbbi hibaköszörülés esélyét, és az utólagos, érettebb megfontolást, hanem elősegíti. <<
Igen. Elosegiti a kesobbi hibakoszorules eselyet. Pontosan ezt mondom. Vagyis ezzel atharitja a sajat testerol autonom modon donto no dontese kovetkezmenyeinek egy reszet a ferfira. Mintha azt mondana ezzel, hogy "nem baj butuskam, hogy ugy dontottel ahogy. Levesszuk a terhek egy reszet a valladrol, mert nem voltal elegge felnott ahhoz, hogy elore lasd a kovetkezmenyeket". Nem?
>>Aztán van ojan is, h kicsit vagy nagyon becsipnek, esetleg mindketten és nem molyolnak a megfontolásokkal.<<
Ez persze csokkenti az itelokepesseget, de az alkoholos befolyasoltsag mas hibas dontesnel sem szokott enyhito korulmenykent szerepelni. Miert pont itt legyen az?
>>"Ha latja, hogy nem, es ennek ellenere belemegy?"
A pasi se látja tutira, mégis belemegy. <<
Hat, szerintem pont itt van a kutya elasva. Vagy legalabbis az egyik kutya. Koteles-e a ferfi felelosseget vallalni a no helyett is? Ha a no _joga_ donteni a testerol, akor nem _kotelessege_ is egyuttal a kovetkezmenyeit is vallalni annak, hogy ezt a jogot gyakorolja?
(A ferfi pedig az o sajat testet erinto kovetkezmenyekkel szamoljon (pl. nemi betegseg).)
Megint oda kanyarodok vissza: egyenjogu felkent kezel-e egy not az olyan jogrend, amelyik mentesiti ot a jogai gyakorlasanak egyes negativ kovetkezmenyeitol?
>>De. Valszeg csak akkor tudod meg, h kirugtak a munkahelyedről, ha már kirúgtak. Akkor kapsz észbe, h munkalehetőség nélkül kell eltartanod +1 főt<<
Ilyen esetek elofordulhatnak. Sot, elofordulnak. De ahogyan ezt te is vilagosan leirod, elmeletileg ugyanannyira ismertek barmelyik no elott is. Plusz, ez sem a ferfi hibaja (hacsak nem a fonoke, de ez mar mas teszta) :)
>>mert nem egyedül fogantatott vagy mi, hanem 2-en kellenek hozzá. Ha ugy vesszük ketten döntöttek szabadon. <<
En is ilyen vonal menten gondolkodtam :) De ahogy fentebb is irtam, miert vallaljon felelosseget a ferfi a no testeert, amikor jogokat nem gyakorolhat felette? Hiszen a jogszabalyok szerint sem eroszakkal nem kozosulhet vele (felreertes ne essek, nem tamogatolag irom), sem abortusz ugyben nincs beleszolasa, sem fogamzasgatlasra nem kenyszeritheti. Nem gyakorolhat jogokat a no teste felett, tehat miert vallaljon felelosseget erte?
>>kocsiba, ami szintén veszélyes üzem <<
:) ez jo.
>>karamboloztok <<
Hat, ott van ugye a biztosito... (hmm... terhessegbiztositas... "Nem fekszem le veled, ha nincs terhessegbiztositasod!" ... Javasolni kell az iparnak :o) )
De a hasonlat tenyleg ugy lenne pontosabb, ha a baleset nem a vezeto hibajabol kovetkezett be. Mondjuk radolt egy fa a kocsira. Belecsapodott egy meteorit. Akkor a vezetotol nem kovetelhetsz karteritest.
De itt van egy - szvsz - pontosabb hasonlat. Szerinted KoKo karteritest kovetelhet barmelyik ellenfeletol, ha meccs kozben egy utestol betorik az orra? Feltetelezve persze, hogy az ellenfel szabalyosan boxolt. "Igen, tudtam mielott a ringbe leptem, hogy betorhet az orrom, de most emiatt bevetelkiesesem van, orvosi koltsegeim, stb... Fizess!"
>>Kivel egyenjogúnak? Nem arról van itt inkább szó, h a pasikat "kényszeritik" egy másik jog, a biologiai és az ebből fakadó társadalmi megkülönböztetés alá? :) <<
Hat, igy is lehet nezni. En inkabb ugy ertelmezem, hogy a torveny implicite gyengeelmejunek, reszlegesen donteskeptelennek nyilvanitja ezeket a noket. Mindenesetre egyik megkozelitesben sincsenek egyenrangu felkent kezelve....
Mb
Nos akkor előrebocsátok 2 dolgot: nincs kőkeményre csiszolt véleményem az ügyben, tehát nem kinyilatkoztatok, csak gondolkodom. Lehet, h alapvetően félreértek vmit, de ezt nyilván tisztázzuk idővel, ha van türelmed.
"Vagyis: ha valoban nem a szulok erdeke, hanem a gyerek erdeke a legfontosabb, "
Ezt meg ki mondja? :) Ha egyébként így lenne betiltanák az abortuszt, meg az intézeteket, meg a stb.
"meg mindig a nonek konnyeb eszrevenni, hogy a partner vedekezik-e, mint a ferfinak"
Biztos kevésbé szembeszökő egy tabletta vagy egy szuri három havonta szemben a kotonnal :), de vegyük észre, hogy létezik hormonális és műtéti fogamzásgátlás férfiak számára is, ami hát akkor ugyanúgy észrevehetetlen.Nemde. Aztán van ojan is, h kicsit vagy nagyon becsipnek, esetleg mindketten és nem molyolnak a megfontolásokkal. Mindketten. A következmény mindkettejüket terheli, terhelné jog szerint ( de a nőt imho jobban). Az ember emberből van, két lába van mégis megbotlik stb. Tehát fennálhat az eset, hogy pillanatnyi elmezavar hatására (értsd: dugásvágy) nem úgy dönt(enek), ahogy kellene, ahogy racionális. A jog tehát nem csökkenti a későbbi hibaköszörülés esélyét, és az utólagos, érettebb megfontolást, hanem elősegíti.
"Ha latja, hogy nem, es ennek ellenere belemegy?"
A pasi se látja tutira, mégis belemegy.
"Viszont ez megint olyan tenyezo ami valszeg nem csak akkor derul ki amikor mar jon a gyerek." De. Valszeg csak akkor tudod meg, h kirugtak a munkahelyedről, ha már kirúgtak. Akkor kapsz észbe, h munkalehetőség nélkül kell eltartanod +1 főt (ikrek esetén +2, +3 :)) ha rájössz, h MO-n nem kedvez a munkaerőpiac holmi kismamáknak. Pláne, ha ugy hozza a sors, h egyedül maradsz a dologgal.
"ha a fogantataskor nincs korlatozva a cselekvokepessege es szabadon dont, akkor miert koteles mas is osztozni a kovetkezmenyekben?" mert nem egyedül fogantatott vagy mi, hanem 2-en kellenek hozzá. Ha ugy vesszük ketten döntöttek szabadon. Rossz példa - mint minden példa - de ha te, szabad döntésed alapján beülsz vki mellé mondjuk stopposnak, vagy jo barátod mellé 1 kocsiba, ami szintén veszélyes üzem és karamboloztok és ő meghal, neked csak a lábadat kell amputálni és utolag kiderül, h be volt szakítva az illető. Arra van egy vagy több reakcio, nagy része a jog által is megtámogatva. (kártérités pl.). Vagy nem volt beszakitva, csak nem volt jogsija. Vagy minden ok, de mégis karamboloztok.
"engyenjogunak tekinti-e a not az a jogrendszer, amelyik mentesiti egy onalloan meghozott dontes egyes kovetkezmenyei alol?"
Kivel egyenjogúnak? Nem arról van itt inkább szó, h a pasikat "kényszeritik" egy másik jog, a biologiai és az ebből fakadó társadalmi megkülönböztetés alá? :)
>>A nőt akarata ellenére kényszerítik, hogy megnevezzen egy nemzőt, akitől tartásdíjat csikarhatnak ki? Ez télleg így van? <<
Nem. :) Ugy tudom nem. Inkabb elvi sikon folyt itt az eszmecsere, bar jogrol volt szo. Vagyis: ha valoban nem a szulok erdeke, hanem a gyerek erdeke a legfontosabb, akkor nem lenne-e indokolhato ez a lepes... De ez mar csak egy oldalhajtasa az egyenjogusagi sikon kezdodott vitanak.
>>HA a pasi mindent megtett annak érdekében, hogy ne ejtsen vkit teherbe (a fogamzásgátlás nem lenne csak a nő feladata) <<
Ez biztos, de azert ugye a mai megoldasok mellet meg mindig a nonek konnyeb eszrevenni, hogy a partner vedekezik-e, mint a ferfinak. Ha latja, hogy nem, es ennek ellenere belemegy?
>>HA a nőt nem korlátozná anyagilag meg egyéb módon az az egyszerű tény, hogy gyereke van <<
Viszont ez megint olyan tenyezo ami valszeg nem csak akkor derul ki amikor mar jon a gyerek.
>>Tehát HA érvényesülne az a szimpla feltétel, hogy a nőt ne döntse anyagi végromlásba és/ vagy függőségi viszonybaa dolog , tehát valóban anyagilag- érzelmileg független emberként dönthessen. Ha mindez teljesül, akkor majd lehet enyhíteni a tv. szigorán.<<
Tudom, hogy "kiforgatom a szavaidat" ;) De azert gondoljuk tovabb. Te tulajdonkeppen azt mondod, hogy fogantatas idejen meg kepes fuggetlen emberkent donteni, de a terhesseg csokkenti a donteskepesseget? Vagy mar a fogantatas idejen is csokkent kepessegu? Hiszen vegul is az en "provokativ" kerdesem arra iranyult, hogy ha a fogantataskor nincs korlatozva a cselekvokepessege es szabadon dont, akkor miert koteles mas is osztozni a kovetkezmenyekben?
Mas szoval, engyenjogunak tekinti-e a not az a jogrendszer, amelyik mentesiti egy onalloan meghozott dontes egyes kovetkezmenyei alol?
AmBesten
XVI. század :) az idézet pedig Hannelore Sachs: A nő a reneszánszban könyvéből
Mezőbándi
A nőt akarata ellenére kényszerítik, hogy megnevezzen egy nemzőt, akitől tartásdíjat csikarhatnak ki? Ez télleg így van?
Mindezen felsorolt problémához még az is hozzá jön, hogy ha a nő nem akarja, hogy a pasi részt vegyen a dologban és eltitkolja előle a dolgot. Kizárva őt így a döntésből. Ehhez vajon van-e joga? Tudjátok, amikor afféle tenyészkanként használnak vkit.
Ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy kérdésedre a válasz "nem" kellene, hogy legyen
HA a pasi mindent megtett annak érdekében, hogy ne ejtsen vkit teherbe (a fogamzásgátlás nem lenne csak a nő feladata)
HA a nőt nem korlátozná anyagilag meg egyéb módon az az egyszerű tény, hogy gyereke van (nyomorszintig lazán le lehet süllyedni, ugyanis egy fizetésből nem lehet gyereket nevelni, arrol nem is beszélve, hogy terhesen+ utána is jó drabig kiesik a munkából és a GYES/ Gyed messze nem elég fedezet).
Tehát HA érvényesülne az a szimpla feltétel, hogy a nőt ne döntse anyagi végromlásba és/ vagy függőségi viszonybaa dolog , tehát valóban anyagilag- érzelmileg független emberként dönthessen. Ha mindez teljesül, akkor majd lehet enyhíteni a tv. szigorán.
>>ha az APA meg akarja tartani a gyereket, de az anya akar abortuszt.<<
Erre a peldara en azt valaszolnam, hogy az anya teljes joga donteni a testerol, HA a fogantatas jogilag szentesitett parkapcsolaton kivul, vagy azon belul, de nem konszenzus alapjan tortent (pl. hazassagon beluli eroszak). Viszont egy hazzasagon beluli, "konszenzusos fogantatas" eseten az elveteteshez is konszenzus kellene. Persze az apa el is veszthetne ezt a jogat. ( mindjart irunk egy uj torvenyt... :o) )
>>A helyzet az szerintem hogy itt nem az egyenjogúság a kérdés, hanem a gyerek.<<
Abban a vonatkozasban az egyenjogusag is kerdes, hogy a mai torvenyek elismerik a nok onrendelkezesi jogat a testuk felett. Jogukban all nemi kapcsolatot letesiteni jogilag rogzitett parkapcsolaton kivul. Jogukban all eldonteni, hogy alavessek magukat abortusznak, vagy sem. A fenti peldamban a noi fel mindezen jogok tudataban letesitett kapcsolatot. Nem egyfajta lekezelo banasmod az, ha ezek utan a felelosseg egy reszet az allam leveszi a no vallarol? Mintha azt mondana ezzel, hogy nem volt donteskepes amikor kapcsolatott letesitett.
>>A gyerek szempontja a legfontosabb, mindkét szülö érdekét háttérbe szoritva. Emiatt az apának is vállalni kell az anyagi felelösséget is. <<
Ha viszont igy van, akkor kotelezheto-e az anya arra, hogy pl. akarata ellenere nevezze meg az apat, hogy az allam tartasdijat kenyszerithessen ki belole?
>>Csak hát ott van egy komoly plusz dolog, hogy mig az egyik félre komoly kihatással lehet egészégügyileg mind a gyerek megtartása mind az abortusz, a másik félre bizony nem.<<
Hat, a stressz, a stressz... A gyomorfekely... A pluszmunka amivel a pluszkiadas jar... Marmint a peldamban szereplo ferfinak, ha a no megtartja.
