Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
"Ha jól tudom Churchill mondott valami olyasmit, hogy ne azt kérdezzük, mit adhat nekünk a haza, hanem hogy mit adhatunk a hazának. "
kennedy volt.
"Ugyanis, a haza a 'hozzáadott' dolgoktól lesz létező."
sajnos itt csak kivesznek a kalapbol.
" Ha mindenki csak elvenne belőle, akkor megszűnne létezni. "
már nincs is. és senki sem tesz bele, mert
a többi hülyének nézi és azt is lenyulják.
"Ettől létezik számomra, és olyan, amilyennek azt az álmaimban elképzelem. "
én nem egy álomvilágban szeretnék élni.
szerintem egy ország azért létezik hogy
a benne élő ÖSSZES embernek egyformán jó legyen.
ha mindenki csak szenved , akkor ennek a
"kapcsolatnak" semmi értelme.
corporal
"az az ország, ahol születtem, nem viselkedik hazámként, nem tudja magát elfogadtatni velem? Mert nem az enyém, nem ad nekem semmit..."
Ha jól tudom Churchill mondott valami olyasmit, hogy ne azt kérdezzük, mit adhat nekünk a haza, hanem hogy mit adhatunk a hazának.
Ugyanis, a haza a 'hozzáadott' dolgoktól lesz létező. Ha mindenki csak elvenne belőle, akkor megszűnne létezni.
Kötelességek nélkül nincs jog, befektetés nélkül nincs haszon.
Ha belegondolok nekem sem adott szinte semmit a 'haza', de kész vagyok érte feláldozni mindenemet, ha kell. Ettől létezik számomra, és olyan, amilyennek azt az álmaimban elképzelem.
A megvalósítása pusztán kitartás kérdése. :)
Én meg már körbelaktam szinte Magyarországot, most speciel Baranyában, de mind Magyarország. A magyarságot most nagy divat hangsúlyozni, főleg a jobboldalon van sok divatmagyar. Mindig röhöghetnékem támad, ha valaki megjelenik mentében egy rendezvényen, esetleg díszmagyarban. Kívülről nagyon magyarnak tűnhet, de belülről... Másik dolog, hogy egyesek a magyarságot valláshoz kötik. Ezeket is kiröhögöm. A vallás az egyén dolga, mindenkinek szabad gyakorolnia, és azt a vallást, amelyiket akarja. Jó dolognak tartom, ha valaki tud hinni valamiben, mert számomra ez valamilyen ok miatt pozitívnak tünteti fel az illetőt a szemembe annal ellenére, hogy meg sem vagyok keresztelve. A mai emberek jelentős része szintén divatnak tekinti ezt is, kevesen vannak, akik tényleg hisznek is benne. Ellenben ha valamelyik meg akarna téríteni, akkor igen durván tudok rá reagálni.
A magyarságnak valahol van köze ahhoz, hogy ragaszkodj az országhoz, de nem csak olyan szinten teheted ezt, hogy ha kell, elmész és meghalsz. Esetleg élve többet segíthetsz. Lehet, hogy bár polgári tevékenységet folytatsz, de ezzel rengeted embernek az életén segítesz, megkönnyíted a mindennapjaikat, a lakóhelyeden fejtesz ki a helyiek számára pozitív tevékenységet, esetleg külföldi állampolgárként, de magyar lélekkel ügyködsz az ország jó hírének keltéséért.
Szóval sokféleképpen éretelmezhető a hazaszeretet, a magyarság, nem állítható fel rangsor, nincs jobb és rosszabb magyarság, hazaszeretet. Ha az ember minden támogatást megkap az államtól, akkor ott jól érzi magát, és vigyáz rá. Ha kitaszítják, megfosztják jogaitól, akkor nem érdekli, hogy éppen ki is van hatalmon.
Lehet séróból hazai nemzetiségű is. Láttam nagy szerbia térképet, szép vörös paca, nem sok maradt belôlle:) Mostanra megvalósult a minden szerbet egy országba jelszó. Elsôsorban azért, mert a nacionalizmusnak, meg a többi izmusnak az égadta világon semmi értelme sincs. Hogyan is lehetne értelme valaminek, ami úgy kezdôk: mi mindnyájan....... (a kipontozott rész téveszme szerint kitöltendô)
Nem biztos, hogy azt bizonyítottam be, amit te most régóta érzel:)
Elsôsorban nem azért, mert az SS harca nem párhuzam az állításommal, hiszen az SS, amikor itt harcolt nem ennek a területnek a birtokáért és jövôéért harcolt, hanem valami egészen másért, hanem azért értem kevésbé, mert egyre inkább kételkedem abban, hogy van e értelme magyar nemzetrôl beszélni és nem lenne e helyesebb a történelmet író magyarokról és az azt elszenvedô teljesen mindegy, hogy milyen népességrôl beszélni.
Egyébként tényleg nem szempont hol születik valaki, (az se ha itt), a szempont az, hogy akarja e birtokba venni e tájat és e lakosság jövôjét!
Végül is megköszönöm neked ,hogy bebizonyítottad amit már régóta érzek!
"A többi hulladék."-ezzel sajna megint nem értek egyet, mert aki séróbol más nemzetiségű az mitől lenne hulladék.Mért lenne az, ha önhibáján kívül ideszületett!
Láttál te már mondjuk nagy-szerbia térképet? :-)))
Ez tetszik :-)
Allesmor Obranna kollégának jó a meglátása. A háború olyan, mintha egy 2x3 sávos autópályán kellene átrohannod bekötött szemmel és bedugaszolt fülekkel. Van esélyed, hogy nyersz. A kiképzett katona pedig szerintem olyan, akinek a füléből már kiszedték a dugót... :-)
Ühüm. Tehát a magyarságnak nem feltétele a magyar földön születés, nem feltétele a magyar beszéd, nem kell magát magyarnak vallania, csak félteni kell a sajátjait, és pusztulni kell értük.
Értem.
Akkor ezennel követelem Ülő Bika sziú vezér díszmagyarrá nyilvánítását, mert életét adta az indiánokért a sápadtarcúakkal szemben. Követelem Hitler magyarrá nyilvánítását ugyanezen okokból.
Név nélkül, de párszázezer SS poszthumusz magyarrá nyilvánítása sem kerülhető el, hiszen bizonyítottak.
Na jó, akad azért pár magyarul beszélő, magyar földön született magyar is az elmúlt évszázadok alapján de most ez nem szempont.
Remélem, érted, mi a bajom az elveddel. Ha nem, az sem baj.
Gondolkodtam már ezen. Valószínűnek tartom, hogy bajban, olyan undorítónak tartanám az emberek ostoba menekülését, egymáson törtetését a vélt biztonság felé, hogy már csak dafke is maradnék. Olyan lehet ez, mint elfordulni a nôkön és gyerekeken átgázoló férfiaktól és a koktélbárban bevárni a a hajó süllyedését....
Mindenki maga dönti el, hogy undorítóan viselkedik vagy ôrülten:)
Mert a háború nem értelmes cselekedet, de mint egy vihar idônként ránktör...
Aztán, mikor baj van, kiderül, hogy már évek óta ugatták, hogy gond van. És az olyanok, akik évekig nem törôdtek semmiféle veszéllyel (ki írhatta, hogy indokolatlan a félelem a szomszédoktól...), lehet, hogy elsôk lesznek a pucolásban innét:)
Az a véleményem, hogy corpolarnak igaza volt. Maroknyi miépes porladna el a hadsereg maradékaival együtt végleg ha ma megtámadnának.
A földet melyben nyugodnak meg az értéktelen maradékokból toborzott helytartók nyálával mosnák fel az új urak.
A magyar nem állampolgárság, nem születés, és nem nyelv kérdése. Attól, hogy valaki magyarországra születt, magyar az anyanyelve és neadjisten magyarnak vallja magát még nem magyar. Akkor magyar, ha félti a sajátjait és ha baj van elsônek pusztul az övéiért. Csak ô a magyar. A többi hulladék. A többi bárkikkel, bárhonnan pótolható. A két kategória természetesen nem egy netes fórumon fog kettéválni, szal jobb hanyagolni a témát.
Én ezzel nem igazán értek egyet az amelyik kutya ugat az nem harap elv alapján.Nem is tudom ki volt az a tisztelt úriember aki a magyarság védelmében boldogan vállalkozott itt a dezertőrök mészárlására!
Micsoda magyar ember!Az ilyet aranyba kellene foglalni!nemigaz?
Továbbra is tartom, hogy lennie kéne honvédelmi nevelésnek, ami nem feltétlenül csak a katonai jellegű kiképzést jelenti. Miközben a nemzeti tantervből egyre inkább száműzik a történelmet, úgy gondolom, hogy a jelenlegi tendenciák éppen az ellenkező irányba mutatnak. Nem akarok vitát nyitni a globalizáció kérdéséről, de a magam részéről az ilyen „mellékhatásokból” nem kérek.
A lenti elképzelések megvalósításának egyik legfőbb akadályát én is a motiváció hiányában látom. Azt azért nem mondanám, hogy a történelmünk alapján ne lennének háborús tapasztalataink és szerintem még az 1944 augusztusa utáni harcok is a honvédelem kategóriába tartoztak még akkor is, ha azt megelőző tetteinket az agresszió kategóriájába sorolnám.
A katona motivációjának sok összetevője van. Ezek közül korábban sokat emlegették a hazaszeretetet, ami meglehetősen megfoghatatlan fogalom, főleg manapság. A miniszterünk egyébként kerek-perec kijelentette, hogy a klasszikus értelemben vett honvédelmet el lehet felejteni. A hivatásos (?) katonák, ha kell parancsra kell külföldre mennie harcolni, függetlenül attól, hogy motivált-e valamilyen módon, vagy sem. Irak esetében én bennem például az a tény, hogy még csak most született meg az ENSZ-határozat, eddig egy komoly demotivációs tényezőt jelentett, mert senki kedvéért sem szeretek „megszálló” szerepkörben tetszelegni, akármilyen nagy szakmai kihívás egy ilyen feladat és akármennyit is fizetnek érte.
A hivatásos után azért tettem kérdőjelet, mert ma már ennek a fogalomnak is megváltozott a tartalma. Én, amikor beléptem a seregbe, komolyan gondoltam, hogy az életemet ennek szellemében fogom élni. Erre most közlik velem (és még sok ezer kollégámmal!), hogy egyszerű munkavállaló vagyok és felejtsem el, hogy egész életemben feltétlenül ezt fogom csinálni, mert ennyi tisztre nincs szükség. A gondoskodás egyelőre még mindig ott tart, hogy szükség esetén átképeznek biztonsági őrnek, vagy számítógép-operátornak. Ezek után „túlteng” bennünk a hivatástudat és talán senki sem lepődik meg azon, hogy egyre többen kacsingatnak közülünk a civil élet felé. Természetesen azok, akik meg is tudják ott állni a helyüket, mert vannak annyira kreatívak. Ezek után a hivatásos hadseregről beszélni badarság. Ismérvei alapján inkább zsoldosokról beszélnék, hiszen az erkölcsi ösztönző erők igencsak megcsappantak. Ezzel az erővel az idegenlégióba is beállhatnék. Én még nem érzem magamat annyira európa-polgárnak, hogy ez lelkesítsen, ha meg kell halnom.
Múltkoriban kisebb felháborodást váltott ki, hogy a MH Alaki- és Szolgálati Szabályzataiban el akarják törölni a „honvéd” megszólítást. Pedig, ha a lényeget és a rendeltetését nézzük, akkor ez már nem is honvédség, hanem sokkal inkább Magyar Könnyű Expedíciós Erők néven kéne futnia.
A szolgalelkűségről pedig csak annyit, hogy amíg vezetőink elvárják tőlünk, hogy a bő lére eresztett parancsaikat szó szerint hajtsuk végre és nem képesek áttérni a küldetés- vagy más néven feladatorientált vezetésre (csak a célt határozzák meg, nem az odavezető utat!), addig ne is várjunk mást a katonáktól sem. A vezetésszemlélet egy nagyon-nagyon fontos tényezője a motivációnak. Csak így lehet olyan parancsokat adni (nevezzük inkább feladatnak, vagy küldetésnek), ahol azt is figyelembe veszik, hogy a végén életben maradjon a végrehajtó. A fejekben történő ilyen jellegű váltás nélkül bármiféle haderőreform felesleges próbálkozás, mert a parancsorientált felfogás mellett a legmodernebb technika sem ér semmit. A két felfogás között alapvető különbség az „emberközpontúság”. Talán nem kell vesézgetnem, hogy melyik az „emberközpontúbb”. A küldetésorientált vezetés a kisebb erőkkel rendelkező, nagy mobilitású hadseregek „találmánya” azokkal szemben, akiknek van bőven ember- és hadianyaga, ahol nem számít, hogy „hullik” az ember és az anyag.
Aztán lehetne itt beszélni a többi tényezőről is: szolgálati- és életkörülmények (szállás, étkezés, felszerelés, fegyverzet, stb.), társadalmi megbecsülés, kitüntetések, pénz, objektív értékelésen alapuló előremeneteli lehetőség, stb.
Juhász úr cikkéről csak annyit, hogy amennyire bízott benne az állomány az elején, annyit esett mára a népszerűsége. Gondolom, hogy egyértelmű, hogy ennek mi az oka.
Továbbra is tartom, hogy lennie kéne honvédelmi nevelésnek, ami nem feltétlenül csak a katonai jellegű kiképzést jelenti. Miközben a nemzeti tantervből egyre inkább száműzik a történelmet, úgy gondolom, hogy a jelenlegi tendenciák éppen az ellenkező irányba mutatnak. Nem akarok vitát nyitni a globalizáció kérdéséről, de a magam részéről az ilyen „mellékhatásokból” nem kérek.
A lenti elképzelések megvalósításának egyik legfőbb akadályát én is a motiváció hiányában látom. Azt azért nem mondanám, hogy a történelmünk alapján ne lennének háborús tapasztalataink és szerintem még az 1944 augusztusa utáni harcok is a honvédelem kategóriába tartoztak még akkor is, ha azt megelőző tetteinket az agresszió kategóriájába sorolnám.
A katona motivációjának sok összetevője van. Ezek közül korábban sokat emlegették a hazaszeretetet, ami meglehetősen megfoghatatlan fogalom, főleg manapság. A miniszterünk egyébként kerek-perec kijelentette, hogy a klasszikus értelemben vett honvédelmet el lehet felejteni. A hivatásos (?) katonák, ha kell parancsra kell külföldre mennie harcolni, függetlenül attól, hogy motivált-e valamilyen módon, vagy sem. Irak esetében én bennem például az a tény, hogy még csak most született meg az ENSZ-határozat, eddig egy komoly demotivációs tényezőt jelentett, mert senki kedvéért sem szeretek „megszálló” szerepkörben tetszelegni, akármilyen nagy szakmai kihívás egy ilyen feladat és akármennyit is fizetnek érte.
A hivatásos után azért tettem kérdőjelet, mert ma már ennek a fogalomnak is megváltozott a tartalma. Én, amikor beléptem a seregbe, komolyan gondoltam, hogy az életemet ennek szellemében fogom élni. Erre most közlik velem (és még sok ezer kollégámmal!), hogy egyszerű munkavállaló vagyok és felejtsem el, hogy egész életemben feltétlenül ezt fogom csinálni, mert ennyi tisztre nincs szükség. A gondoskodás egyelőre még mindig ott tart, hogy szükség esetén átképeznek biztonsági őrnek, vagy számítógép-operátornak. Ezek után „túlteng” bennünk a hivatástudat és talán senki sem lepődik meg azon, hogy egyre többen kacsingatnak közülünk a civil élet felé. Természetesen azok, akik meg is tudják ott állni a helyüket, mert vannak annyira kreatívak. Ezek után a hivatásos hadseregről beszélni badarság. Ismérvei alapján inkább zsoldosokról beszélnék, hiszen az erkölcsi ösztönző erők igencsak megcsappantak. Ezzel az erővel az idegenlégióba is beállhatnék. Én még nem érzem magamat annyira európa-polgárnak, hogy ez lelkesítsen, ha meg kell halnom.
Múltkoriban kisebb felháborodást váltott ki, hogy a MH Alaki- és Szolgálati Szabályzataiban el akarják törölni a „honvéd” megszólítást. Pedig, ha a lényeget és a rendeltetését nézzük, akkor ez már nem is honvédség, hanem sokkal inkább Magyar Könnyű Expedíciós Erők néven kéne futnia.
A szolgalelkűségről pedig csak annyit, hogy amíg vezetőink elvárják tőlünk, hogy a bő lére eresztett parancsaikat szó szerint hajtsuk végre és nem képesek áttérni a küldetés- vagy más néven feladatorientált vezetésre (csak a célt határozzák meg, nem az odavezető utat!), addig ne is várjunk mást a katonáktól sem. A vezetésszemlélet egy nagyon-nagyon fontos tényezője a motivációnak. Csak így lehet olyan parancsokat adni (nevezzük inkább feladatnak, vagy küldetésnek), ahol azt is figyelembe veszik, hogy a végén életben maradjon a végrehajtó. A fejekben történő ilyen jellegű váltás nélkül bármiféle haderőreform felesleges próbálkozás, mert a parancsorientált felfogás mellett a legmodernebb technika sem ér semmit. A két felfogás között alapvető különbség az „emberközpontúság”. Talán nem kell vesézgetnem, hogy melyik az „emberközpontúbb”. A küldetésorientált vezetés a kisebb erőkkel rendelkező, nagy mobilitású hadseregek „találmánya” azokkal szemben, akiknek van bőven ember- és hadianyaga, ahol nem számít, hogy „hullik” az ember és az anyag.
Aztán lehetne itt beszélni a többi tényezőről is: szolgálati- és életkörülmények (szállás, étkezés, felszerelés, fegyverzet, stb.), társadalmi megbecsülés, kitüntetések, pénz, objektív értékelésen alapuló előremeneteli lehetőség, stb.
Juhász úr cikkéhez csak annyit, hogy amilyen jól indított, annyit zuhant mára a népszerűsége.
Sziasztok!
Véletlenül kezembe került egy régi újságcikk, amelyben Juhász úr ad interjút, néhány hónappal a 2002-es választási győz. után. Mindenkit megnyugtat, hogy a magyar hadseregben nem lesz több leépítés, gyakorlatilag marad a 45 ezres létszám...
Újabb hír a www.honvedelem.hu-ról: "Az Irakban lévő 300 magyar katona mandátumának meghosszabbítását kéri a kormány az Országgyűléstől - jelentette be a kormányszóvivő a kabinet október 15-i, szerdai ülését követő sajtótájékoztatón. Gál J. Zoltán elmondta: a kormány arra kér felhatalmazást, hogy az idén augusztusban Irakba küldött kontingens mandátuma az eredetileg tervezett hat hónap helyett 2004. december 31-ig tartson.
A kormány a parlament hozzájárulását kéri ahhoz is, hogy a Magyar Honvédség egy legfeljebb 150 fős alegysége a NATO reagáló erőinek részévé váljon - közölte a kormányszóvivő, aki azt is elmondta, hogy a kabinet elképzelései szerint ez az alegység a szükséges döntéseket követően a NATO által irányított bármely műveletben részt vehetne.
Utalt arra, hogy a NATO a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően új katonai képességek kialakítását célozta meg, és ebben Magyarország is aktív szerepet kíván vállalni. Ehhez - mint Gál J. Zoltán mondta - rugalmas döntéshozatali eljárásra és mozgékony erők kialakítására van szükség.
A kormány a parlament általános, elvi jóváhagyását kéri ahhoz, hogy NATO-beosztást betöltő magyar katonák adott esetben parancsnokságaikkal NATO vezette műveleti területre települhessenek át. Gál J. Zoltán rámutatott: ehhez jelenleg az Országgyűlés döntése szükséges, és a kormány elvi hozzájárulást kér ahhoz, hogy ezek a lépések gyorsan megtörténhessenek. „Az eljárás elhúzódása problémákat okoz” - jelentette ki, hozzátéve, hogy ez a probléma eddig valamennyi NATO által vezetett művelet során felmerült."
"...Képzeletben én is sokszor játszom Rambót, ehhez képest polgári szolgálatos voltam – tehát sorozatlövő fegyver sosem volt a kezemben. Mentálisan lehet, hogy jó partizán lennék, viszont nincsen hozzá kiképzésem. Jó, egy benzinespalackhoz nem kell kiképzés, de nem hiszem, hogy lennék annyira bátor, mint a híressé lett kínai fiatalember a Tienanmen téren, vagy akár a rohamrendőrökre köveket hajigáló tüntetők. Morálisan utoljára jónak az 1848-as forradalom hadseregét tekintem, bennük látok még (lehet, hogy talán idealizált?) önfeláldozást és lelkesedést. Más a kor, és a tömeghadseregek megjelenésével együtt azt hiszem, elveszett jópár illúzió is. Látom a TV-ben a megcsonkított halottakat, karosszékben kényelmesen üldögélve, kezemben sör – megér egy eszme annyit, hogy én is egy legyek közülük? Ha megint ugrok egyet: mostanság igen divatos a mindent átható üzleti szemlélet és individuális nézőpont – racionális alapon elég nehéz önfeláldozni. És akinek gyerekei vannak? Akkor lesz-e jobb szülő, ha feláldozza az életét, vagy ha kimenekíti a családját valami biztos helyre? (És máris ottvagyunk, ahol Hamlet.)..."
Én fegyveres szolgálatot adtam.
Az érdi gyakorlótéren harcászati kiképzésen pusztán kiváncsiságból ki akartam próbálni a PKM-et, így jelentkeztem, hogy a szakaszunkban majd én leszek a géppuskás. Persze a fegyveremet nem adhattam oda senkinek, viszont kaptam mellé egy géppuskát, 3 heveder lőszerrel, és ugye ott volt még az öt tárnyi az AK-hoz.
Szóval úgy néztem ki mint egy elbaszott Doom-emberke, aki a pályán létező összes fegyvert begyűjtötte. Namármost, mivel a géppuskás helye a rajpk mellet a raj élén van, ezért aztán mindig nekem kellett a legtöbbet rohangászni, és a leggyorsabban is.
Átjáróra nyitódj! meg Átjáróra zárkózz!-t gyakorolva aztán mindent megértettem.
Mivel a karabély állandóan a hasam elé esett, így laposkúszásnál mindig verte a pöcsömet, én azonban ennek nem örültem annyira, aztán a PKM csöve persze minden sorozat után forró volt, így nemigazán volt fogása. Minden alkalommal, amikor hasravágódtunk, el kellett kezdeni hemperegni valamelyik irányba, hogy az ellenség nehogy kilőjjön minket, aztán lövöldözés, majd roham és persze megint lövöldözés. Ezután fordulás és vissza. A hasravágódás a filmekben nagyon jól mutat. A valóságban azonban örültem ha nem baszta szét a terdem vagy az arcom egy-egy nagyobb kőszikla, mint tette ezt egyik társammal aki utána két honapig gyengusz meg KK.
A száraz fűszálak állandóan a szememet meg az orromat szúrkálták, a bogarak meg a torkomban hepajkodtak, az izzadságtól szétfolyt álcázófestés, meg a lőporfüst úgy marta a szememet, hogy alig láttam valamit.
Ekkor értettem meg, hogy én valószínüleg az első kanyarban kapnék egy szép sorozatot és végem.
De aki ezt nem élte meg az ezt nem tudhatja.
Az AK-63D vaklőszerrel és élessel való tüzelése közt nincs akkora különbség, de a PKM esetében már igen.
A PKM igen könnyű, a leírások szerint a világ legkönnyebb 7.62-es géppuskája, akkor én ezt még nem tudtam, de az egyből feltűnt, hogy sújra nem az a kimondottan nehéz fegyver, csak hozzám hasonló amatőröknek nehéz rajta egyből megtalálni a jó fogást. Csobánkán már nem volt gond, félkézzel is ment a hosszú sorozat, az más kérdés, hogy ennek semmi értelme, csak ökörködésből csináltam amikor helyiségharcot gyakoroltuk a harciösvényen, és ben kellett lődözni az ablakon. Élessel már nem lett volna olyan egyszerű.
A bakancsom talpa ferdére és tükörsímára volt taposva, szerintem én lehettem a harmadik tulaj. Ennek volt előnye és hátránya.
Az előnye, hogy egész végig kényelmes volt, míg azoknak akik újat kaptak, véresre törte fel a sarkukat, talpukat.
Hátránya rögtön Érden mutatkozott meg, ugyanis én produkáltam a leglátványosabb eséseket, főleg az agyagos szélü lövészárokból való kimászás, meg bemaszás során.
Először a Tüzérégi támadás! vezényszónál a saját lőállásomból a köztes folyosó felé rohanva estem egy kurvanagyot fejre, a többiek meg rám. Ezután feltápászkodva rohantam az óvóhelynek kijelölt részre, és utolsóként beérve a vizes füvön akkorát estem a hátracsúszott tártáskára, hogy csillagokat láttam. Többiek meg jót röhögtek az "alakításom" láttán. Két ekkora esés kb 20 másodpercen belül.
Két napig csináltuk, plusz egy héttel később még két nap Csobánka, ez így leírva nem sok, de nagyon nagy élmény volt.
Ami viszont a lényeg: Nem kell feltétlen egy orvlövész, hogy a hozzám hasonló botcsinálta "Rambók" hősi halált haljanak.
Sőt! Éles helyzetben nem egyszer fordult elő, hogy mi magunk okoztuk volna egymás halálát!
Más.
A 9x39-es SP-5-ös és SP-6-os lőszerek sokkal hatékonyabbak mint a 9x19-es Luger, kb a 44-es Magnum erejévek egyenlő. 16-17 grammos lövedék 150 m-ig iszonyatos.
Ha en szerveznek egy konnyu fegyverzetu "nemzetorseget", biztosan nem szannam nekik azt a feladatot, hogy szemelyesen az ellenseges pancelosekeket lassitsak.
A magyar emberek (termeszetesen most durva altalanositas jon) nagyon bekesek (e szot kivetelesen rossz ertelemben hasznalva), az elmult 150 evben sosem vedtuk a hazat (a II. vh-ban nem a hazat vedtuk - arra esely sem lett volna - hanem a visszavonulo nemet csapatokat segitettuk), nincsenek nalunk olyan hagyomanyok, mint pl. Afganisztanban, Csecsenfoldon, Jugoszlaviaban. Ez abbol a szempontbol jo, hogy a politikusok nehezebben meszaroltatjak le az embereket, de _tomeges_ onfelaldozasra epiteni az orszag vedelmet eselytelen. Hiszen ne felejtsuk el, hogy az ellenseg lassitasa azt jelenti, hogy az utolso verig tarto kitartast varunk egy olyan osszeutkozesben, amiben csak vesztesek lehetunk.
Ezert szerintem ezeknek a konnyufegyverzetu egysegeknek inkabb zavaras lenne a feladata, ami onmagaban alkalmas arra, hogy egy finnyas ellenfelet legyozzon (lasd: Vietnam, Szomalia). Es egy kevesbe finnyas ellenfel legyozeset is nagyban megkonnyiti (lasd: II. vh. nemet-jugo).
Ebbe a zavarasba elsodlegesen a megszallt teruleten valo gerillahadviselest ertem, masodlagosan az ellenseg felderitoi elleni harcot. Ezaltal elerheto, hogy csak akkor tamadjon a raj/szakasz, ha tuleroben van, vagy kepes a visszavonulasra. Igy nem varjuk el az emberektol, hogy tobb mint 50% esellyel elpusztuljanak az osszecsapasban, ezaltal sokkal tobb hadbavetheto ember lesz. Kulonosen a 2., 3. bevetesukon :-).
Hatalmas katonai eroket von el a fronttol, ha az elfoglalt terulet minden km-en keszen kell allni egy szakasz visszaveresere, vagy aknak felszedesere. Az is sokat ront a tamado eselyein, hogy akarhova kuld ki egy harcfelderito jarort, a visszateres hianya arra utol, hogy ott van a magyar hadsereg. Termeszetesen muszaki eszkozokkel (pl. hk akna) fellepnenek a tamado ekekkel szemben is, de szemelyesen csak olyan akcioban mukodnek kozre, amit meg lehet nyerni.
A honved feladata, hogy elete aran is vegrehajtsa a parancsot, a tiszt feladata, hogy csak olyan parancsot adjon, amit tul lehet elni.
A racionalitas es az onfelaldozas nem mond ellent egymasnak. Ha valaki olyan helyzetbe kerul, amit tarthatlannak erez, es nem tud ezen valtoztatni, akkor az a racionalis lepes, hogy (sajat pusztulasa aran is) a kozosseget kozelebb viszi a jobb elet fele. Az mas kerdes, hogy (szerencsere) pl. en eleg messze allok ettol a helyzettol. Felig-meddig ide tartozik, hogy szerintem csak kettos technikaval lehet a terrorizmus ellen kuzdeni: 1. aki mar terrorista, azt meg kell olni, 2. aki meg nem az, annak jovot kell adni.
Filozófiai sík.
Személy szerint örülök, hogy előkerült – nem véletlenül próbáltam én is előhozni a virtuális adok-kapok során, amit unguideddel váltottam. Ha lehetek kicsit személyes:
Képzeletben én is sokszor játszom Rambót, ehhez képest polgári szolgálatos voltam – tehát sorozatlövő fegyver sosem volt a kezemben. Mentálisan lehet, hogy jó partizán lennék, viszont nincsen hozzá kiképzésem. Jó, egy benzinespalackhoz nem kell kiképzés, de nem hiszem, hogy lennék annyira bátor, mint a híressé lett kínai fiatalember a Tienanmen téren, vagy akár a rohamrendőrökre köveket hajigáló tüntetők. Morálisan utoljára jónak az 1848-as forradalom hadseregét tekintem, bennük látok még (lehet, hogy talán idealizált?) önfeláldozást és lelkesedést. Más a kor, és a tömeghadseregek megjelenésével együtt azt hiszem, elveszett jópár illúzió is. Látom a TV-ben a megcsonkított halottakat, karosszékben kényelmesen üldögélve, kezemben sör – megér egy eszme annyit, hogy én is egy legyek közülük? Ha megint ugrok egyet: mostanság igen divatos a mindent átható üzleti szemlélet és individuális nézőpont – racionális alapon elég nehéz önfeláldozni. És akinek gyerekei vannak? Akkor lesz-e jobb szülő, ha feláldozza az életét, vagy ha kimenekíti a családját valami biztos helyre? (És máris ottvagyunk, ahol Hamlet.)
Hogy ne csak kérdezzek költői módon, itt az én válaszom: igen, remélem lennék olyan bátor, hogy ittmaradjak harcolni. Viszont nem tudom elítélni azokat sem, akik elmennek. Csak később ne döngessék a mellüket, hogy milyen nagy hazafiak voltak (ebből a szempontból különösen nem komálom a nagyhangú amerikás stb. magyarokat).
Afelől nincsenek illúzióim, hogy a nagyhatalmak kényszerítenének-e valamilyen változást. Hozhatnék történelmi példákat, de azt hiszem, felesleges. Mások jóindulatában bízni háborúban, politikában minimum naivitás. Őszintén szólva: ki várná egy országtól, hogy érdekeit egy másik ország érdekei alá rendelje? (Hacsak persze nem kényszeríti valami erre).
A legnagyobb gondot én is abban látom, amit Zalka kolléga ír. Beszélhetünk mi itt mindenféle szuper fegyverekről és szervezetekről, de közben honfitársaink többsége nagyívben leérdekli, hogy mi lenne velünk 15 év múlva, ha netalán a környezetünkben valakinek kedve szottyanra a kárunkra gyarapítani országát. Az indokaik egyszerűek: majd a NATO megvéd minket. Ezt hallják és ezt fogják hallani akkor is a politikusainktól, miközben elfeledkeznek arról, hogy a NATO alapszerződésnek nem csak 5. cikkelye van, de van 3. és 4. is és bizony ezeket a többivel együtt kéne értelmezni (komplexitásukban!). A 3. ugyanis előírja minden tagország számára az önvédelemhez szükséges erők kialakítását, míga a 4. arról szól, hogy mi a feltétele az 5.-ben emlegetett kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségnek. Mert bizony ilyen is van! Ezért lenne például két NATO-ország közötti fegyveres konfliktus!
hi,
"Az 5.7-esre azért gondoltam, mert a testpáncél egyre gyakoribb"
Hat egyes nagyon gazdag haderoknel lehet ez maximum. Igaz, mifelink kelet-eurban semmikeppen.
De ha megis: sokra nem megyunk, ha atuti, de aztan nem allitja meg. Megbizhato "track recordja" ezeknek az uj kiskaliberu vackoknak nincsen. Aztanmeg: megfelelo kemenyfemmagvas lovedeket alkalmazva a 9 mm Luger (vagy akar a .38 Spec:-)) ugyanugy atuti azokat a mellenyeket, mint a kiskaliberu vacakok. (pisztolycsobol!)
A "bukdacsolva roncsolas" teoria meg esetleg mukodik egy hosszabb geppisztoly (MP7 ill. P90) csohossz eseten, de egy 4-5"-os pisztolynal nemigen. Az maximum egy expnaziv .22 WMR celballisztikajat nyujtja, ami azert nem olyan hude szuper.
Valoban nem veletlen, hogy bar a koncepcio mar majdnem 20 eves, megsem siekrult attornie.
Erdemes megfigyelni mit csinalt ennyi ido alatt a Glock a safe action muanyagtokos pisztolyok koncepciojabol, vagy akar 10 ev alatt a .40 SW loszer tomeges elterjedese...
Ha az 5.7 mm-es lőszer annyira ász, akkor miért nem veszik, mint a cukrot? A P-90 és az FN-57 nem mondható nagyon népszerű fegyvereknek, igaz, ez utóbbit csak nemrég óta lehet vásárolni polgári személyeknek az USA-ban - 10-es tárral. Azért ha egy ilyen talál el egy embert, vagy egy .45-ös, mellény nélkül az első valószínűleg simán keresztülsuhan rajta, míg a második esetben azért megtorpan.
gvass1
"Akkormar inkabb egy jo kis .38 Spec revko... "
Szvsz a revolver önvédelemre, sportcélokra jó, de hadikörülményekre már kevésbe. Az a 6 lövés nagyon kevés, ha tucatjával ugrálnak a lövészárokba az ártó szándékúak. :)
Az 5.7-esre azért gondoltam, mert a testpáncél egyre gyakoribb. Lehetne akár a HK 4.6-osa is, de abból még nem láttam pisztolyt. A lényeg a koncepció, ami szerint a könnyű, nagysebességű, keménymagvas lőszer áthatol a páncélon, majd asszimetrikusan deformálódik és bukdácsolni kezd, átadva mozgási energiájának és lendületének nagy részét. Ugyanez az bukdácsolás működik testpáncél nélkül is (tudtommal). Emiatt gondoltam, hogy ez egy jó all-around lőszer.
Egy kicsit pontosabban kéne megadni a forrást. Ez az oldal nagyon jó, de kissé túl sok rajta a link. :))
Egyébként az M855-nek 50m felett az áthatolóképessége javul, mivel ott már (a csökkent sebessége miatt) nem szilánkosodik.
Nagyon off lennék, ha elkezdeném filozófiai síkra terelnia társalgásunkat? Pl. Mennyi várható el egy átlagembertől a hazája védelme érdekében? Elvárható-e valami egyáltalán?
Én azt nem értem, hogyan gondolhatja egyáltalán valaki azt, hogy ha bajban van a hazája, akkor választ magának egy újat? Engem valahogy olyan idióta módon neveltek, hogy lesülne a pofámról a bőr, ha legalább egy nyavalyás robbantást nem vinnék végbe az ellen-ellen :-). Szerintem itt nincs helye logikának, olyan ez, mint Ryan közlegény megmentése. Odaveszett x ember egyért. Mert logika azt mondja, hogy menjünk nyugatra, aztán a nagyhatalmak előbb-utóbb kikényszerítenek vmilyen változást, aztán véráldozat nélkül visszatérünk. De mondjátok meg őszintén, tényleg kikényszerítenének vmilyen változást? Tegyük fel, hogy a Tisza vonaláig meg van szállva az ország... mondjuk "ősi" jogon. Ha beállt a status quo, az égvilágon senki nem fog önszántából, önfeláldozóan rájukrontani, ha nem magyar. Koszovóban nem történt volna semmi, ha nincs az UCK, és Horvátország valamivel kisebb lenne, ha nem támadja meg önszántából a szerbeket, hogy visszafoglalja a hazáját. Persze, ha tarthatatlan a megszállt területen a helyzet, partizánakciók vannak, "lőporos hordó" a térség, akkor talán a NATO is megmozdulna. De ha belenyugszol a változásba, mint egy birka, akkor az úgy is marad... Gyáva népnek nincs hazája. Azt szokták erre mondani. Ha gonoszkodnék akkor azt mondanám, lásd Katalónia :-)
Kikérem magamnak!!!
1/ Sokszor hordok kék inget és nyakkendőt!
2/ Van diplomám. (attól még enm hagynám, hogy puskatussal fejbeverjenek)
3/ Nem hiszem, hogy nálunk 6-12 óra alatt bármilyen döntésre is képes lenne bárki, nemhogy kimenekíteni bármit is...
4/ Nem kel a hidakat lerombolni! Én aLágymányosin át járok (7 éves?) és magátó megy már most szét....
5/ Nincs fegyverünk, nincs motivációnk, nincs kedvező adottságunk- akkor mit tegyünk? Legyen igenis kis hatékony haderőnk, profi. Angol mintát követném.
6/ bár tarcsi szd. vagyok, nem hiszem, hogy lenne idő akár engem behívni is....s jó is ez így, mert ha hívnának, nem tudom mit tennék...de komolyan nézzetek magatokba: TI mit tennétek?
Stophatás: Most ment a BlackHawk Down az HBO-n. Ott is jól szemléltették a pisztoly és a karabély eltérő használatát...
Y!
Én is nagy fantáziálgató vagyok, de te rejtem is túlteszel..talán már öregszem? Gratula.
Valóban öregedhetek, mert nem veszem fel a sok fikázást, és talán én is mennék a két gyerekemmel nyugatra, s nem ásnám be magam a SIG SAUER-emmel sem egy Ukrán/román/szerb T-80-al szemben. mert az mégiscsak 125 mm vitamin...
Remáljük, hogy nem támadnak meg, s reméljük, hogy nem derül ki semmi a védelmi képességünkről. Végülis a cseh sereg a topon votl 1938-ban, azt mit ért vele? Bízzunk a anygpolitikában, mit ők, mert mejd megvédenek, azt igérték (hehehe). Meg abban, hogy a szomszédoknak nálunk is kevesebb pénze van támadni. De csak kicsit, mert ha sokkla szegényebb, még vonzó célponttá válhatunk. hál istennek nem vagyunk egy ásványkincsekben gazdag ország...
KavkaZ!
Én jobboldalivá letttem. Ez van. Zsákutcának tartom a homokosságot,elvisem őket, de ennyi. Jó - van másság, de ne ők mondják meg nekem, mit tegyek.
SZDSZ. Szabad mint a madár. Ha a tanár a narkózást sem mondhatja meg a szülőnek,személyiségi jogok miatt, akkor ez a vég. Bocsánatot is kérjen, ha a diák leköpi, mertcsak félig tatotta oda az arcát.
Szerintem fontos az iskola, és a fegyelem is, de NE FELEDJÉTEK: otthonról hozza a gyerek a90%-ot, a felső felszin 10%-a a többi gyerek hatása. Ezért a 90%-ért mi vagyunk a felelősek. Hogy mit tanulnak/látnak tőlünk.
Persze egy párt jelképe a szabad madár (vagy már több párté is?) akkor ne csodálkozzunk. De félre a politikával, mert a Fidesz sem volt jobb, ez a repülőgép fordulási sugara oltári baromság.
Ugyanakkor fogadjuk el: nehéz (minket)Magyarországot megvédeni.
De meg kell próbálni.
s ezt bízzuk priofikra (pl Hamburger).
Én manager vagyok s megtanultam: nem kell mindent legjobban tudni. De kell egy csapat, aki tudja, mit kell tenni, nekik adjunk erőforrást, lehetőséget, célokat, motivációt (pénzt is) és sikerélményt!
Ellenőrizzük persze őket, de hagyjuk tenni a dolgukat.
Ha a "másik kék-inges" megfogadná az egyik szavát, szvsz bezárhatnánk ezt a topicot.
uff, én szóltam - két hét után, bocs, ha zagyva lett kicsit.
Addig is, mai hír, no comment:
Sikeres volt a toborzó, bár érdekesség, hogy sok munkanélküli nő érdeklődik (magas arány), s igen magas a roma jelentkezni vágyók száma is. A hadsereg az egyetlen kiút sokaknak.....
