Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Naval Air Warfare Center Weapons Division, Point Mugu, Calif., continued testing the MA-31 candidate target with three live launches. Based on the Russian AS-17 air-to-surface missile, the MA-31 is being developed by McDonnell Douglas along with a Russian contractor as a cost-effective, highspeed, sea-skimming target. Developers are working toward enabling the MA-31 to fly 45 miles at a speed of Mach 2.5 while skimming the ocean. The MA-31 was fired from Gonzalez (DDG 66) during trials in Puerto Rico in November 1996.
:) Ó velem nincs sok gond maradj a harvardnál, és ne a sváci blikkből idézz, és rendben vagyunk.
Ellenben ha jól emlékszem te idotáztad le gaunt sok phd-s forrását, aztán hordtál össze kazalnyi specifikációt, csak az nem éppen amiről szó lett volna ;)
Persze attól hogy valakinek PHD-je van másvalaki meg mondjuk mosogat, még lehet a mosogatónak igaza, csak alá kéne támasztani.
Azt meg hogy hogyan támaszd alá elég jól kidolgozták Newton óta.
Persze ha lehet ne róla vegyél példát azért, mert ugye a Newton Leibniz vitában Newton mellett született publikációk többségét maga Newton írta barátai nevében, ami akkor sem etikus, ha véletlenül éppen igaza is volt. ;)
Itt nem a célra vezetés a mérnöki probléma hanem a jelfeldolgozás. Meg kell tudnod különböztetni a radarból érkező jelet például a hegyről visszavert jeltől. És bizony igen sok esetben a visszavert jel az erősebb. Egy többszörös reflexiókkal, és interferenciával terhelt inhomogén elektromágneses térben kell kiválasztanod a radar jelét. De ha megvan a jel, akkor brutálisan pontosan rárepül.
Ami a HARM-ot meg a hozzáértést illeti, bizonyára nagy szakértője vagy az ipari vezérléseknek, RF jelfeldolgozásnak.
Akarsz beszélgetni róluk némi matematikával megtűzdelve? :)
Az AGM-88 Block II ben a fenyegetés típusát bizony indulás előtt kellett felprogramozni. Az EEPROM repülés közben nem volt írható, a rakéta arra az egy típusú fenyegetésre tudott rámenni amire fel volt programozva. A Block III update volt az ami már in flight programozást is lehetővé tette.
Hát nem éppen. A szovjet rakéták nem a pontosságukról voltak híresek, nem véletlenül volt hatalmas 120-150 kilós harci részük! Pl. a H-28-as átlagban a cél körüli 40 méteres átmérőjű körben csapódott be valahol.
AGM-88A Block II-ben volt egy EPROM, igen. Programozható volt. A földön. Amikor felraktad a repülőre akkor már be volt állítva egy adott radarra. Logisztikailag volt csak jobb a korábbi verzióknál.
Azt hiszem súlyos zavarok támadtak az erőben... Ezek szerint fogalmad nincs, hogyan működik a HARM, milyen üzemmódjai vannak. Programozhatóságon két dolgot kell érteni: 1, ha megjelenik mondjuk egy új radar, annak kisugárzását felismerje a rakéta
2, bevetés előtti programozás, ez a cél adatait, és a rakéta repülési paramétereit érinti. Ez a PB üzemmód. Ez volt az, amit a korai AGM-88A-nál nem volt elérhető. Később a Block II csomagnál a földön be lehetett programozni, a Block III-nál már a levegőben is.
Az alábbi videón részletesen el van magyarázva. (és ha megnézed rájössz, hogy az amcsik miért lőtték ki "vaktában" a rakétákat)
A H-31P a levegőben programozható volt, a cserélhető fej az azt jelentette hogy a passzív keresőt ki lehetett cserélni aktívra azaz a reptéren lehetett eldönteni a fej letételével hogy melyik H-31 variáns legyen belőle Logisztikailag nagyszerű ötlet, de a bevetési tulajdonságai tekintetében nem oszt nem szoroz.
A zavarvédettségben van különbség, és hogy adott radarra van beállítva vagy változtatható.
A shire kb ugyanazt tudta mint a keleti blokkos HARM rendszerek. Csak hát az Oroszok azt hitték az övék rosszabb, mert nem voltak tisztában vele, hogy konfetti jelleggel szórja az USA minden bevetésen.
AGM-88A Block II-ben volt egy EPROM, igen. Programozható volt. A földön. Amikor felraktad a repülőre akkor már be volt állítva egy adott radarra. Logisztikailag volt csak jobb a korábbi verzióknál.
Az AGM-88B volt az első amit felraktál a gépre, és a levegőben be lehetett állítani az észlelt radarra ilyen előre programozott esetekből választva.
A Shrike pontosságával nem volt semmi baj (pontosabb volt mint a legtöbb hasonló szovjet rakéta), inkább azért ment annyi veszendőbe, mert viszonylag könnyű volt ellene védekezni.
Valójában még az AGM-88A sem volt igazán nagy szám, azt sem lehetett a levegőben adott radarra beállítani amit feltettek arra a radarra ment. Az első újraprogramozható változat az AGM-88B volt, de nem tudom az mikortól volt hadrendben.
Nem igaz. 1986-ban jött az AGM-88A Block II, programozható fejjel.
Orosz wikipedia szerint is 88-ban rendszeresítették a H-31P-t. De jóval primitívebb volt mint a HARM, mert még ennek is cserélgetni kellett a fejeit. 2012-ben állt szolgálatba a H-31PD, aminek már korszerűbb, programozható feje van.
Ha ilyen jól ismered a körülményeket, akkor légy szíves tájékoztass hogy konkrétan hol történtek az esetek, el sem merem képzelni hogy csak úgy vaktában értekezel a sivatagi körülményekről...
A shrike és társai azért voltak keleten nagyon túl értékelve mert nem tudták hogy az USA úgy szórta őket mint a frutit, így nem volt világos hogy milyen rossz a találati aránya, csak azt látták amikor a vak lúd is talál szemet alapon betalált néha.
Persze nem mondom ez is egy hatékony SEAD taktika ha futja rá.
Nem hinném hogy nagy különbség lett volna HARM kapacitásban a két oldal között. Valójában még az AGM-88A sem volt igazán nagy szám, azt sem lehetett a levegőben adott radarra beállítani amit feltettek arra a radarra ment. Az első újraprogramozható változat az AGM-88B volt, de nem tudom az mikortól volt hadrendben.
Nos, először is elnézést kérek a polparódia :) miatt, nem saját kútfő volt, anno ilyeneket nyomott le az echte veterán ezredpoltiszt helyettes, tudom hogy Platon fórumtárs imádja az ilyeneket, igyekszem kedvében járni.:)
A lemaradásról az nem rejtély, viszont van itt ami rontja a képet: a Tu-16 és a KSzR-2 ( AS-5) alkalmazása a Közel-Kelten. Az egyiptomiak 16-osai részt vettek a jemeni harcokban és a 73-as háborúban, jelent már meg publikációkban különféle adat a felhasznált mennyiségről és találatokról, az érdekes hogy egy cikk a HT2003/3-ban 2 izraeli radarállomást és 1 tábori ellátóalakulatot említ mint megsemmisítve ( nincs kizárva hogy nem csak 1 rakéta kellett per célpont).
Amit tudni hogy az egyiptomi légierő 36-os százada 25 db. AS-5-öst indított a 73-as háborúban.
Ha ez a század érte le a találatokat, akkor kb 1:8 az arány.
A hagyományos töltettel szerelt Szovjet AS cuccok nagy része a tervezőik szerint is gyakorlatilag használhatatlan volt, ezen a területen volt a hidegháború alatt a legnagyobb lemaradásuk az amcsiktól.
Sokatmondó hogy a Nyugat-németországi Patriot ütegek ellen őt tervezték bevetni...
Na, azért nem volt olyan egyszerű dolguk a mockos imperialistáknak, akik újra kapitalizmus rabigájába akarták hajtani a szovjet népet:), természetesen a testvéri líbiai és arab népekkel együtt:).
De ne csüggedj, a szovjet munkások és parasztok, értelmiségiek, élükön a bolsevikokkal megfelelő szerszámukat adtak a szabad, békés kék eget őrző nép fiai kezébe, természetesen csak ahhoz hogy önvédelmi alapon elbánjanak az imperialista fenyegetéssel.
Egy kis összefoglaló mi is volt még a békeharc arzenáljában:
