A minap nagy elhatározásra jutottam: Visszatartom a vizeletem egészen csőtörésig. Be is akartam pisilni, meg nem is, szóval úgy döntöttem a sorsra bízom a dolgot. Az volt a tervem, hogy mikor már érzem, nem bírom tovább visszatartani, elkezdek rohanni a WC felé és ha elérek a csészéig, akkor abba, ha nem, akkor a nadrágomba végzem el a dolgom.
Azzal indítottam, hogy lefekvés előtt két órával mentem el utoljára WC-re, majd megittam két nagy pohár vizet, így mikor aludni mentem, már éreztem egy enyhe vizelési ingert. Hajnali ötkor keltem arra, hogy már eléggé kell pisilnem, de tudtam, hogy ez még korántsem súrolja a hólyagom tárolókapacitásának határát, így visszaaludtam. Négy órával később, mikor legközelebb felébredtem éreztem, hogy borzasztóan feszül a hólyagom. Kíváncsian belestem a takaró alá és láttam, hogy a hasam alatti terület jócskán meg van emelkedve. Tudtam, jókora adag folyadékról van szó. Néhányszor meg is nyomkodtam, csakhogy hergeljem magam.
Egy darabig elidőztem az ágyban és egyszer csak bevillant, mi lenne, ha az ágyban várnám meg a csőtörést. Egy kicsit fantáziálgattam a dologról, de végül két okból elvetettem az ötletet:
nem volt kedvem ágyneműt mosni
meztelenül alszom, szóval nem lett volna olyan élvezetes a dolog.
Néhány perc múlva fölkeltem az ágyból és felöltöztem. Felvettem egy fekete pólót, egy fehér fecskét és egy szürkéskék orkános beütésű nadrágot. Már öltözködés közben is kétszer éreztem, hogy mindjárt behugyozok (mikor a fecske gumija hozzáért a bőrömhöz illetve mikor begomboltam a gatyámat). Eztán a konyhába mentem, ahol megittam még egy pohár vizet, megadva ezzel magamnak a kegyelemdöfést. A víz benyakalása után tudtam, vagy így, vagy úgy, de öt percen belül ki fog ürülni a hólyagom. Egy darabig sétálgattam még a lakásban és egyszer csak éreztem, hogy itt a vége. Fütykösömet szorongatva elkezdtem rohanni a WC felé. Tudtam, hogy pár pillanat múlva már megszabadulhatok a bennem lévő rengetek folyadéktól, biztos voltam abban, hogy el fogok érni a WC csészéig. Az is eszembe jutott, hogy így legalább megúszom a zuhanyzást és a takarítást, úgysem a gatyámba fog menni, ám abban a pillanatban, hogy becsuktam magam mögött a WC ajtót, a történelem megismételte önmagát (22097-es bejegyzés), elkezdett ömleni a gatyámba a forró vizeletem. Ott álltam csupán néhány lépésre a WC-től, de akkor már mindegy volt. A vizeletem végigömlött a lábamon és hatalmas tócsa keletkezett alattam.
Egy különbség azonban volt a 10 évesen történt és a mostani, 18 éves behugyozásom között: ezt borzasztóan élveztem. 10 évesen rengetek gondolat cikázott a fejemben (Mi lesz, ha lebukom? Mit csináljak a pisis cuccokkal? De ciki, bepisiltem 10 évesen!), most viszont csak egy dologra tudtam gondolni: Micsoda megkönnyebbülés!
Nagyjából 50 másodpercig pisiltem, majd álltam még ott egy darabig és nézegettem a művem. Az orkános beütés miatt nagyon jól látszott a pisi nyoma.
Néhány jóleső fingás után (az izgalomban felgyülemlő gázokat kiengedtem, de ez már másik topic ;) ) nekikezdtem a takarításnak. Felmostam, a pisis cuccok pedig mentek a mosógépbe.
Egy valami azért furcsa: 10 évesen majdnem elsírtam magam, hogy milyen ciki, olyan idősen nem bírtam tovább visszatartani és behugyoztam, most viszont egyáltalán nem érzem kínosnak a dolgot, sőt…
Hát ennyi volt az én történetem. Tudom, elég hosszúra sikeredett, de szerintem elég lapos lett volna, ha nem megyek bele a részletekbe. Remélem azért valakinek tetszett és nem volt túl unalmas.
Nagyon jó, hogy éppen írtál PeeShe. Pont azon gondolkodtam, hogy régebben esténként, de sokszor még dél körül is pörgött a fórum. aztán lassanként elcsendesüllt, kevesebben is lettünk. hiányoznak a régi képek, történetleírások, mondjuk a hidas sztorik. Helyette valami magyarázkodó, ötletelő stíllus vette át a helyét. Olyan jó lenne, ha ismét jönnének régi lendületes leírások, még így ősz táján is.
Ma reggel 8- kor arra ébredtem, hogy borzasztóan kell pisilnem. Nem keltem fel, hanem babráltam a telómmal. A paplant a lábán közé szorítva tartogattam, mert kütyüzés közben nem nagyon tudtam a kezemmel odanyúlni. Kb negyed óra múlva jött egy pisiinger, olyan amit eddig el tudtam múlasztani. Összeszorítottam a lábam, de mem múlott csak erősödött. A kezemmel is fogtam, de hiába. A pisiinger visszatarthatatlanná erősödött és az ágyban fekve nagy erővel csurogni kezdett. Kipattantam az ágyból, araszoltam a WC felé szép csíkot húzva a padlón. Mire a WC- hez értem már kb fél liter kijött. Alsógatyában huppantam a WC- re és így engedtem ki az egészet.
Engem különösen a dolgok kezdésének és a kezdés utáni folyamatnak a prezentálása fogott meg.
A bizonyos „kezdést“ illetően egyébként van egy saját elméletem, elképzelésem is. Ezt szeretném a gyakorlatban is kipróbálni valakivel, valakikkel saját magammal együtt.
Bepisilni nem szándékozom, de mindent megteszek azért, hogy mégis megtörténjen...
Igen, iszogatunk!
Sőt, esetenként egyenesen vedelünk.
Erre nálam az a magyarázat, hogy ha már bepisilek, ne két girhes csepp kerüljön a gatyámba, a másodperc tört része alatt, hanem tekintélyesebb mennyiség, hosszabb idő alatt, ami már rendesen élvezhető.
A félmunkát nem szeretem.
Az utómunka mindkét esetben azonos, akkor "Adjuk meg a módját!" alapon, a zoknim is ázzon...
Mielőtt haza indultam, már nagyon kellett. Aztán még boltba mentem és megittam egy fél literes vizet. Így már kevés esélyem maradt, hogy ne pisiljek be.
A bepisilés nem szándékos volt, de mindent megtettem , hogy megtörténjen.
Érdekes, a „normálisak” WC- re mennek, ha nagyon kell nekik, mi pedig ilyenkor még iszogatunk.