A Mókucim már másfél éve van nálam :) tehát ennyi időnek elégnek kellett volna lennie a ,,megszokáshoz". A Tiéd felmászik a kezedre, az enyém beleharap... Nem az lenne a lényeg, hogy hagyja magát megsimogatni, hanem az, hogy anélkül ki tudjam engedni, hogy biztonságba kelljen magam helyezni előtte (mert támad), vagy hogy másszon fel a kezemre pl. Az utolsó harapás hónapokkal ezelőtt történt (hiszen azóta vigyázunk), de a félelem annyira belémivódott már, hogy nem merek kezdeményezni nála. Most ott tartunk, hogy benyúlok a ketrecbe (egy pillanatra csak)
kaját tenni a tányérjába és annyi idő alatt nem támad meg.
Régen szoltam hozzá a témához, mert én is elvesztettem a jelszavamat :-((
Örülök, hogy ennyire beindult a topic, ez azt jelenti, hogy egyre nö a mokusbarátok tábora. Nekem már két mokusom is van, az egyik január ota van nálam, ö kislány és a Camponában vettem kereskedésben. Nagyon nehezen és lassan szokott meg minket, hosszu téli álmot aludt és utána is sokáig bizalmatlan volt, mostanában is néha egy kicsit ijedékeny. (Ö költözött be a hangfalba, ha még emlékeztek a történetre) Egyáltalán nem harapos, akár a szánkbol is kiveszi a fenyömagot, az ujjunkrol nyalogatja a tejfölt, joghurtot, gyömölcslevet.
A másik kisfiu Plus tenyészetéböl valo, már több mint egy honapja lakik nálunk. Hamar megszokta az uj helyét, nagyon vagány, HARAPOS!!! De nem támadási, vagy védekezési célzattal harap, egyszerüen megkostol mindent ami a keze (vagy szája) ügyébe kerül. Különösen a lábujjakat kedveli, de nem veti meg a könyököt, alkart, ujjakat, söt egyszer az oldalamba is beleharapott. Nagyon fájt, de nem vérzett.
Minden nap kiengedjük mindkettöt, mindkettönek megvan a kedvenc helye a szobában. Gyakran ránk másznak, de ha nem akarják, akkor még hozzájuk se tudunk érni. Ha fel akarnak menni a szekrény tetejére, minden gond nélkül felmásznak a fejemre is. Néha a lábam, meg a nyakam is sebes, megkarcolják a hegyes körmükkel kapaszkodás közben.
KETREC. Nálam van elég hely a szobában, ezért nem kellett fukarkodnom a hellyel. 120*40*100 cm a mérete mindkét kalitnak. Böven van hely szaladgálni benne, mégis élvezik amikor kijöhetnek a szobába. Már azt is tudják, hogy melyik ajto mire valo. Az egyik ajton csak a magokat adom be nekik, rögtön nekiállnak és kiválogatják a kedvenc magokat. A másik ajton szoktam kiengedni öket. Ha azt kinyitom, mint a villám slisszolnak ki. Az etetöajton nem is akarnak kijönni
SZERTERégen szoltam hozzá a témához, mert én is elvesztettem a jelszavamat :-((
Örülök, hogy ennyire beindult a topic, ez azt jelenti, hogy egyre nö a mokusbarátok tábora. Nekem már két mokusom is van, az egyik január ota van nálam, ö kislány és a Camponában vettem kereskedésben. Nagyon nehezen és lassan szokott meg minket, hosszu téli álmot aludt és utána is sokáig bizalmatlan volt, mostanában is néha egy kicsit ijedékeny. (Ö költözött be a hangfalba, ha még emlékeztek a történetre) Egyáltalán nem harapos, akár a szánkbol is kiveszi a fenyömagot, az ujjunkrol nyalogatja a tejfölt, joghurtot, gyömölcslevet.
A másik kisfiu Plus tenyészetéböl valo, már több mint egy honapja lakik nálunk. Hamar megszokta az uj helyét, nagyon vagány, HARAPOS!!! De nem támadási, vagy védekezési célzattal harap, egyszerüen megkostol mindent ami a keze (vagy szája) ügyébe kerül. Különösen a lábujjakat kedveli, de nem veti meg a könyököt, alkart, ujjakat, söt egyszer az oldalamba is beleharapott. Nagyon fájt, de nem vérzett.
Minden nap kiengedjük mindkettöt, mindkettönek megvan a kedvenc helye a szobában. Gyakran ránk másznak, de ha nem akarják, akkor még hozzájuk se tudunk érni. Ha fel akarnak menni a szekrény tetejére, minden gond nélkül felmásznak a fejemre is. Néha a lábam, meg a nyakam is sebes, megkarcolják a hegyes körmükkel kapaszkodás közben.
KETREC. Nálam van elég hely a szobában, ezért nem kellett fukarkodnom a hellyel. 120*40*100 cm a mérete mindkét kalitnak. Böven van hely szaladgálni benne, mégis élvezik amikor kijöhetnek a szobába. Már azt is tudják, hogy melyik ajto mire valo. Az egyik ajton csak a magokat adom be nekik, rögtön nekiállnak és kiválogatják a kedvenc magokat. A másik ajton szoktam kiengedni öket. Ha azt kinyitom, mint a villám slisszolnak ki. Az etetöajton nem is akarnak kijönni. (ha valakit érdekel hasonlo méretü kalit -fa vázzal üvegtálcával stb...-, akkor szivesen segitek az elkészitésben. Kérésre fényképet is küldök)
SZERET-NEMSZERET
A fenyömagért odavan a kislány, a fiu méla undorral néha megeszi. A lisztkukac mindig kell nekik. A fiunak a napraforgo kedvence. A fiura jellemzö egyébként, hogy nem eszik meg semmit sem egyszerre. Még a liszkukacot is csak félig eszi meg, utána futkos egy kicsit, majd visszatér és megeszi a másik felét.
Egyet tudok érteni Plus1-el! Én a kisállat tartást a legkevésbé sem tartom állatkínzásnak. Én például gyerekkorom óta rengeteg állattal veszem körül magam, egyszerűen azért mert szeretek róluk gondoskodni és megfigyelni őket. Szerintem nálam ezerszer jobb soruk van mint bármelyik állatkereskedésben! Fürge is csak egy két napig volt megilletődve miután elhoztam Plus tenyészetéből. Azóta boldogan ugrándozik, néha kiengedem, játszom vele. Ugyanez áll a papagályokra, hörcsögökre. (Mondjuk a leguánomra nem, mert ő elég vad) Kertes házban lakunk, de a kutyát én is sűrűn viszem sétálni. Egészen egyszerűen azért mert szüksége van arra, hogy ne csak amegszokott útvonalakat rója, a megszokott szagokat érezze. Szóval ennyi.
OFF 1: Az állatkínzásról nekem mindig a láncon tartott kutyák jutnak eszembe. Sokat egész életükön át 5-6 méteres láncon tartanak,
Több tízezer kutya él így a közelünkben, a mi utcánkban is van jópár. A kidobott kutyákkal tele van a sajtó, ezzel
miért nem foglalkozik senki? Mert itt pontosan tudjuk, ki az a szemét és így kellene is tenni valamit?
OFF 2 (de már mókus is): A kutya-mókus összehasonlítás szerintem nem rossz, mert sokféle kutyasétáltatás létezik.
Sok kutyát látok sóvárogva a park felé ácsingózni, de a gazdi csak a sarokig megy vele, aztán öt perc múlva haza.
És a kertes házas kutyákat is rendszeresen meg kellene futtatni kerten kívül. Én hetente vittem a Duna partra az enyémet.
A mókustartók is lehetnek jó és rossz gazdik. Aki törődik az állattal, miért ne engedné ki a szobába rendszeresen,
ha így jobban érzi magát? Ha pedig nem törődik vele, lehet nagy a ketrec, de koszos; a berendezés semmilyen; a kaja egy marék mag.
KETREC: Sajnos inkább lefelé térnek el a mérettel. Ha én nem adok ketrecet, vesznek valamilyen madárkalitot. Kicsit, mert a nagyobbak
általában nagy rácstávolsággal készülnek; puha drótból, amin egy ügyes mókus keresztül tud furakodni; műanyag csapóajtós etetőnyílással,
amit vagy kinyom, vagy elrág; oldalsó bepattanós rögzítéssel, ami kinyílhat; esetleg alsó ráccsal, ami megakadályozza, hogy kedvére túrjon, kaparjon,...
Nagyon is értem Ágit, amikor a felelősségemre céloz, mert rám hivatkozhatnak, akik szerinte nem a megfelelő méretű ketrecet használják.
De nagyobbat kevesen engedhetnek meg maguknak. És azt hiába írja, hogy az ne is tartson mókust, mert nem fogják megkérdezni tőle.
Visszakanyarodva a láncos kutyákra: hamar elvadulnak, harapósak lesznek, egyszerűen bediliznek.
Innen látszik, hogy nem megfelelő a tartásuk. Az én mókusaim egytől-egyig barátságosak, kedvesek és élénkek. Van néhány félénkebb, vagy lustább,
de nem apatikusak. Az említett ketrecet használók gazdijaitól is hasonlókat hallok. Így nincs okom azt gondolni, hogy ez nem megfelelő.
De ez csak egy vélemény, a felelősen gondolkodók több forrásból tájékozódnak, mielőtt beszereznek egy állatot. Itt van mindjárt Futrinka honlapja,
ami nagyon tetszik, ott például mást olvashatnak a ketrecről. És folyóiratokban, könyvekben is találni a témához anyagot.
miklos127: Igen, én csináltam. Örülök, hogy tetszik.
Amit szeretnek:
lisztkukac, gyászbogárlárva, sáska, dió, török mogyoró, (Futrinka, miért töröd meg? Nagyon jó fogkoptató ha a kisebb, csúcsosat adod, mert a nagyobb gömb alakút
tényleg kevés tudja feltörni)
1.Fürge imádja a földimogyorót és a Vitakraft által gyártott burunduk menüért meg tud veszni. Eza menü tartalmaz mindenféle magot meg aszalt cuccot. Mindent meg szokott enni belőle maradék nélkül. A multivitaminos Kubuval pedig le lehet venni a lábáról! :-)
2. A friss gyümölcsöt, zöldséget abszolút nem komálja! Sejtésem sincs miért.
Ági, igazad van, a fent említett méret tényleg kevés. (Öööö.. ketrec-méret:) Mindegy, szerintem úgyis mindenki felfelé tér el. (Magamból idulok ki).
OFF. Visszatérek az állatkínzáshoz.
Mielőtt rámszabadítanátok a GreenPeace-t, nyilatkozom, hogy természetesen az én mókusomnak is van odúja. Természetes fából, megfelelő méretben és nyílásokkal, bármiféle mérgező bevonat nélkül. Berendezve a lakó által (így ezért nem vállalok felelősséget), berendezési tárgyak: gyapot bélés, mókus által behordva és elrendezve, éléskamra 1 db, benne főleg törökmogyoróval; az egész méretben, minőségben, fenyőillatban passzol az unió idevonatkozó előírásainak, "ketrec für sterifenmókus" és a többiek.
Szóval az állatkínzástól nagyon messze van egy hobbiállat-tartó, aki minden infót megszerez és ötletet megvalósít, hogy a kedvence jól érezze magát. Az állatkínzás az például, amiről nemrég a bulvársajtó beszámolt, miszerint valahol távol-keleten európából származó kiskutyákat (kölyköket - jobb a húsa) szolgálnak fel az éttermekben, úgy, hogy a leölés előtt megkínozzák őket (finomabb a húsa). Ez rendszerint élve megnyúzást jelent. Jajj.
Szóval az állatkereskedésben egy pár fiatal mókus együtt egy ketrecben nem ez a kategória.
ON
Elindítom a mókuskaja eszmecserét.
1.a Mi a kedvenc kajája a mókusodnak?
1.b Mit nem eszik meg sohasem?
Nálam:
1.a szeder, törökmogyoró, danone szilvás vagy miazistennyila joghurt (a címkéről felismerem a teszkóban)
1.b répa, lisztkukac, aszalt cuccok
Schőnes wochenende, aki ritkán olvassa, annak BÚÉK!
Mindenképpen meg akarod simogatni a mókusodat?
Az a gond, hogy a mókusok nem olyanok, mint a hörcsög vagy a tengeri malac. Még túl sok bennük az ösztön, és ez van, de a legtöbb mókus nem szereti, ha simogatják. Ha akaratuk ellenére megpróbál az ember közeledni, akkor nem csoda, ha megharapják, valahogy nekik is védekezniük kell.
Nálam 1 éve van a mókusom, és még nem engedte magát megsimogatni. Pedig már nem fél tölem. Ha hallja a kalapácsot, akkor tudja, hogy mogyorótörés van folyamatban, és rögtön jön. Ilyenkor felmászik a kezemre, meg ha megkapta a mogyorót, akkor szaladgál rajtam, várja, hogy van-e még. Se a simogatást nem birja.
Szerintem elöször hagyd a mókucid békén, hadd szokjon a környezetéhez. Aztán érdemes kipróbálni a kalapácsos trükköt. Egy idö után majd megtanulja, hogy te jó vagy, mert töled jön a kaja.
Sokszor a mókusok természetétöl függ, hogy mennyire lesznek szelidek. Vannak olyanok, akik egy életen át csak 'kajaadónak' tekintik az embert, és tartózkodóak maradnak.
Én is voltam azon a mókusos oldalon. Nekem is tetszett. Bár az azért nagyon megdöbbentett, hogy egy TENYČSZTÖ ilyen kicsi ketrecet ajánl a mókusokhoz, és ráadásul még csinálja és el is adja öket. A 80x40x60 cm egy mókusnak szerintem egyáltalán nem elég. Sokkal nagyobb a mozgásigényük.
Persze hogy sokan tartanak kutyát emeletes házban, de azt azért a mókusokkal nem lehet összehasonlítani, mert a kutyát le lehet vinni az udvarra, hogy szaladgáljon, de a ha valaki nem engedi ki a mókust naponta, akkor ez a hely nem elég neki.
Sajnos nagyon drágák a ketrecek, de ha valaki nem szán rá elég pénzt, akkor az szerintem ne is tartson mókust.
de régen jártam erre! Örülök, hogy van forgalom, süt a nap, harapnak a mókusok, :-) mi baj lehet!
Viccet félretéve, plus1-el értek egyet, asszem, bár lehet, hogy csak a stílus miatt. Plus1, te csináltad a geocities.com/csikosmokus-t? Ha igen, drakulál... ööö. gratulálok! Sok mókusbarát azon nő fel!
Az én mókusommal nincs újság, hatalmas ketrece van, nagyon élvezi. Végül is vettem neki mókuskereket is (bár sokan nem ajánlják, de azok azt is mondják, hogy nemigen használja, így gondoltam, max kiveszem majd, ha nem jön be), és bejött! Naponta száz kilométert teker. Azt is el szokta játszani, hogy messze van a kajalelőhely a háztól, ilyenkor betesz egy-egy mogyorót a pofazacskójába, hazaszalad a mókuskerékben (kb 2 percre lakik), majd be a házba, unload mogyoró, ki a házból, szaladás a kajáért stb. Állati!
Hát mivel Fürge még nem olyan régóta van nálam nemigen tudok tanáccsal szolgálni. Én akkor szoktam megsimogatni amikor reggel kaját adok neki! Amíg a pofazacsiba tömködi a kaját addig hagyja magát! De ha a tied nem eszik akkor ez módszer nem valószínű, hogy beválik! :-)
szeretnék összebarátkozni harapós mókuskámmal, de nem merek közeledni felé. Annyiszor megharapott már, hogy nem tudok bízni benne. Mostanában pedig nagyon nyugodt, nem ugrál, úgyhogy arra gondoltam, mikor kiengedem szaladgálni, remek alaklom lenne arra, hogy megsimogassam.... de nem merem megérinteni - félek hogy megharap. Valami jótanács esetleg?
Tetszett a hangfalas sztorid, Pépépé! Irigylem azokat a mókusosokat, akik ,,testközelben " vannak a mókusukkal.
Remélem sikerrel jársz!
Nekem egyébként az a legfőbb gondom, hogy a mókucim nem eszik szinte semmit se. Reggel csak a lisztkukacot eszi meg (azt nagyon csípi), azonkívül semmi. Néha egy kis makk, meg egy-egy szotyi, de annyi. Valakinek van még ilyen problémája? Ja, egyébként hangulatilag rendben van, nem hiszem hogy beteg lenne. Talán a meleg miatt ilyen....
Megnéztem az új honlapot a fehér mókusokról; hát ennivalóak azok a kis cukorfalatok!
Látod, Mamut, ez az, amiröl már én is írtam. Szegény állatkáknak miért kell így szenvedniük?
Jársz még arra valamikor?
Ilyenkor ugyanis be lehet írni a vásárlók könyvébe, és így talán hozzájárul az ember ahhoz, hogy változzon a mókus helyzete.
Voltam a törkbálinti Corában. Láttam ott a kisállat boltban egy mókust akit nagyon megsajnáltam. Felnőtt hím példány volt, valószínűleg vadon befogott mert erttentő ideges volt. Fel alá szaladgál és ha közeledtem a rácshoz, nekiugrott. De még egy aprócska búvóhelye sem volt. :-(
Addig is, amíg elkészül a ketrece át lehetne rendezni, vagy betenni néhány tárgyat az útba. Pl. egy műanyag csövet, amin keresztül tud bújni, kötelet lelógatni,
vagy csak egyszerűen egy csomó szénát, újabb faágakat. A ketrecet is át lehet helyezni.
A kalit 60*40*80-as (hossz*szélesség*magasság) De persze már nem sokáig fog benne lakni! Az egyik padlásszobát most csinálom állatos szobának, a leguánom helye már készül. Fürgének is ott lesz egy szép nagy beépített ketrece!
nem normális, hogy a mókusod így ugrál a ketrecében, de gyakran elöfordul.
Milyen nagy a ketrec? Kiengedted már szaladgálni a mókucit?
ha az állatoknak nincs elég nagy helyük mozgásigényük kielégítésére, akkor szoktak így viselkedni. Mint pl. az oroszlán azállatkerti ketrecben, vagy az elefánt, amelyik folyton az ormányát lógatja ide-oda.
Az én mókusaim is csináltak ilyet, ha több napig nem tudtam öket kiengedni. Mihelyst rendszeresen van lehetöségük egy elég nagy területen szaladgálni, elhagyják ezt a kényszermozgást.
Normális az, hogy Fürgének van egy általa kiválasztott útvonala a kalitban amin mondjuk délután 2ig elszaladgál oda vissza, aztán pihen egy órát és estig megint? Más útvonalon alig jár! Mint egy dühös oroszlán a ketrecben!
Plus vagyok csak én is elhagytam a jelszavam (le kellett gyalulni mindennel együtt a gépről).
Az állatkereskedésekben tapasztaltakkal egyetértek veled.
Viszont az odú kérdésben rosszul gondolod, hogy állatkínzás lenne, ha a fiatal mókusnak egy-két hónapig odú helyett csak egy rongyot adunk. A rongy alá is el tud bújni, ha fél, vagy ha alszik, de nem érzi magát olyan otthonosan, mint egy odúban és ezért nem is tartózkodik ott sokáig. Egy barátomnak van pálmamókusa (hasonlít a csíkos mókusra), de fél év alatt még csak egyszer látta. Az előző gazdája megsajnálta, mint ahogy te is, csakhogy kiszámíthatatlan a reakciójuk, mert nem minden mókus reagál egyformán a helyzetekre. Nálad bevált, de ez például soha többet nem jön ki, ha van valaki a szobában. Gondolhatod, milyen élete lehet szegénynek. Ez már inkább állatkínzás, ami az előző tulaj hibájából alakult ki.
Ne mondjuk ki olyan hamar mindenre, hogy állatkínzás. És nem minden fehér-fekete. Az sem igaz, hogy minden állatkereskedő=gonosz ember. Mint ahogy az sem, hogy ha valaki sajnálattól vezérelve nevel állatot, az mindig jót tesz.
Én egyenlőre még ott tartok, hogy megpróbálom rászoktatni a kezem közelségére! Ha például benyújtok neki a tenyeremben kaját, akkor most már minden további nélkül elfogadja, sőt a tenyeremben eszik.
Nálam január ota van egy kislánymokus, viszonylag gyakran kiengedem. Eleinte az ajto alatt átment a másik szobába is, ahol elöször az egyik hangfalamba költözött be a basszreflex nyiláson át, majd két napig ott is lakott, telehordta dioval, csoda, hogy nem süketült meg, rendesen rádioztam, addig amig nem fedeztem föl, hogy oda bujt. Szét kellett szednem a hangfalat, nem találtam más modot a kiköltöztetésre. Persze a nyilást is berácsoztam utána. Másik alkalommal az iroasztal szekrényébe költözött be, egy zsebkendövel ki is bélelte a sarkot, amit az ágyrol a párnám alol vitt oda :-))). Az egyik vezeték utban volt neki, azt el is rágcsálta, de más kárt nem tett.
Azota gondosan elbarikádozzuk a rést az ajto alatt. Mostmár ott tartunk, hogy amikor megunja az ugrándozást, akkor magátol visszamegy a helyére.
Ezalatt a rövid idő alatt nemigen volt még lehetőségem arra, hogy Fürgét kiengedjem a szobába, bár abszolút nem vad! Tehát ebben még igen csekély a tapasztalatom. A csekély tapasztalat pedig az, hogy tegnap takarítás közben meglógott! :-) Édes volt ahogy a farkát felcsapva vágtatott át a szobán! :-) Szerencsémre a fürdőszobába befutott és ott egy mogyival becsaltam a szállító kalitba.
Hali!Timee24 vagyok, csak elhagytam a jelszavamat...
Az én mókucikám még mindig nagyon vad, bár most, hogy tavasz van, kicsit lehiggadt; nem kapkod a kezünk után és a ketrecbe is be lehet nyúlni, de megfogni nem merjük. Játékos, reggelente, vagy alvás után mindig nyújtózkodik, fejjel lefelé és a farkincáját is úgy csóválja, mint egy kutyus :))Nagyon játékos, imádja ha kiengedem. Megfelelő óvintézkedések (asztalra fölmászás) szoktam kiengedni és olyan édes, amikor ugrál, meg rohangászik és imád az egyik pulcsimban is bujkálni. Mint a villám eltűnik a nyakában, aztán kidugja a fejét az ujjából, egy pillanattal később meg átugrik a másik székre...Persze én csak tisztes távolból figyelem, mert nem bízom benne.
Képzeljétek! Ma beraktam Fürgének egy papírhengert. Fellógattam a kalitja tetjére, úgy hogy egy ágról bele tud menni! Azóta oda vissza rohangál benne! :-))
Bár a tenyésztő akitől vettem Fürgét tényleg nem ajánl 3-4 hónapos koráig odút a mókusnak, én beraktam neki egyet! Élvezet volt nézni milyen szorgalommal rendezi be!Ha meg is ijed valamitől, nem azonnal az odúba bújik hanem az odú tetejére szalad és onnan kémlel. Másfél hete van nálam Fürge és ma reggel a tenyeremben ette meg a felkínált mogyorót! De ez valószínűleg függ a mókus egyéniségétől is, hogy mennyire gyanakvó természet!
