Háromszor jártam a tavaknál, de mindig elég hűvös, esős időben sikerült, így a kutyával se találkoztam. A mesét még egy kiadványban olvastam régen, így azt ismertem. A farkasembert mondjuk én se hallottam még ezelőtt.
A leszármazott bácsi valószínűleg azért beszélt annyit, hogy fizess neki egy kört. :D
Az az állítólagos aradi vértanú leszármazott bácsi velünk is leállt csevegni csak úgy. Eléggé beszédes az öreg, nekünk valami olyasmiről hablatyolt, hogy Pesten az Astóriánál volt festő meg mittudom én, bevallom őszintén nem teljesen értettem mire akar kilyukadni :) Egy leányzóval voltam, aki csak mint túratárs tartott velem, és a bácsi megkérdezte, hogy van-e már gyerek :D
Gömörszőlősön nekünk egy hölgy ment el bringával a templom kulcsáért- utólag derült ki, hogy be sem volt zárva -, és a videóból derült ki, hogy bizony ő a helyi polgármester :)
Most már értem miért kisasszonyfa a kisasszony fa, de a putnoki farkasember legendája valahogy kimaradt, és a szobor sem rémlik..pedig elvileg látnom kellett volna.
Indavideón most láttam a Bakancslistások új Kékes videóját.Nekem ez tetszett eddig a legjobban hangulatilag és még poénok is voltak benne(még a zenénél is!:)).
Jobban utánaolvastam, valóban hülyeséget írtam a honlapomon. De muszáj itt égetned emiatt a fórumon? :-DDDDDD
Megírhattad volna magánmélben is!
De azért nagyon szépen köszönöm a helyreigazítást, természetesen javítani fogom! Egyébként nagyon örülök a visszajelzésednek, mert így tudom, hogy legalább egy olvasója már volt a AK túraleírásoknak! :-DDDDDDD
"Újra itt lett a ritkán használt vasútvonal vége, aztán 1997-ban leálltak a vasúti közlekedés a Dévaványa-Körösnagyharsány szakaszon. Egy rövid időre feltámadt még a vasút, 2013-ban néhány, korábban bezárt vonallal együtt ezt is újra nyitották, de működtetése gazdaságtalan volt, ezért 2015-ben újra leállt itt a forgalom, most már úgy tűnik, véglegesen."
Dévaványa-Körösnagyharsány között nem szűnt meg a vasúti közlekedés 1997-ben (1997. márciusában Pécsvárad-Palotabozsok között szűnt meg a személyszállítás (Véméndig egy ideig megmaradt a teherforgalom), 2003-ban pedig az lejjebb említett "Bz vész" idején szűnt meg a folytatása Palotabozsok-Bátaszék között), ez az infó nem tudom honnan van, de teljesen alaptalan. 2003-ban a Bz motorkocsik tengelyrepedéseivel kapcsolatos vizsgálatok miatt ebben az időszakban volt olyan vonal ahol pótlóbuszok jártak (egy rendelkezéssel az összes motorkocsi közlekedését az átvizsgálásukig megtiltották), van ahol meg azzal főztek ami volt: a Vésztő környéki mellékvonalakon régi ABmot, M32+Bzx mellékkocsik. Tehát ebben az időszakban tudom elképzelni, hogy nem jártak itt a vonatok ideiglenesen (nem tudom, hogy pontosan hol járt busz és hol vonat abban az időben), de a Bz-k átvizsgálása után ez az állapot megszűnt.
Vésztő-Körösnagyharsány között az utolsó személyszállító vonat 2009. december 12.-én ment el, nem sokkal később a pályafenntartási vonalbeutazást is megszüntették, kirakták a vörös tárcsát Vésztőn a vágánytengelybe, tehát a vonalat teljesen felhagyták, amit a körösnagyharsányi képed is bizonyít.
Dévaványa-Vésztő között most is van közlekedés, Te is ezen a szakaszon utaztál Körösladányba.
Tehát semmilyen újranyitás nem volt 2013-ban (vasútvonal újranyitások 2010. júliusában és decemberében voltak) és újbóli bezárás sem tavaly. Újranyitására legfeljebb ötletelés volt, de valószínűleg ez is és a román összekötés megvalósításának terve is csekély realitású manapság.
Ezt ismerem, itt voltam néhányszor. A Gaszner-háznál is, csak én már a felújított állapotában láttam.
Egyébként az sincs kizárva, hogy a hajdúvári vadászház szerepelt a leírásban, ha netán a háborúban szétlőtték, és utána épült újjá. De ezt nem tudom, Házivágás nevű helyet viszont a Vértesben semerre se ismerek, a térképeken sincs, ezt csak falusi helybeliek tudhatják.
Íme, a farkas:
"Lamberg Ferenc még láthatta 1857-ben az utolsó vértesi farkast, amely kitömve a már említett csákberényi kastélyba került, és láthatta azokat a vértesi ősszarvasokat, amelyek sajnos ugyancsak kipusztultak, s amelyek helyett a 19. század ötvenes éveiben a birtok akkori ura, Lamberg Rudolf alpesi birtokairól telepített ide szarvasokat."
Az architektúra nem erényem, de hasonló ház lapul erdőben Szárliget közelében is, ott több a hasonlóság. Gondolom egy időben, egy stílusban épültek a keresett házivágásival.
Egyik kedvenc bivakhelyem, a Géza-pihenő körül elég sok a "*-vágás" elnevezésű hely, megpróbálom kideríteni, melyik volt a "házi". Nagyjából 4km-re északra egyébként a Hajdúvári vadászház van, az áll ma is, de az teljesen máshogy néz ki.
Az eredeti cél az volt, hogy az NyDK Salomvár - Zalalövő közötti, nyúlfarknyi szakaszát megismerjem közelebbről, de egy aprócska ösvény, mely később kiszélesedett, eltérített, minek következtében egy emlékezetes göcseji kaland sikeredett, mely Budafánál véget is ért:-(
Nem szeretném ismételgetni a digitális térképekkel kapcsolatos, sokszor hangoztatott véleményem, mely végső soron szomorú, hisz az OSM nem "hozta" azt, ami elvárható lett volna, nevezetesen akkor tesznek fel a térképre útvonalakat, ha bejárják, minek következtében a TUHU sok helyen hibás, hiányos útvonalai kijavulnak. Szó sincs erről, sajnos. Másolnak, sokszor gátlástalanul, de leginkább értelmetlenül.
Szerencsére most az történt, hogy nemrég vettem egy hagyományos térképet, és azon más útvonal volt, mint a TUHU-OSM térképeken látható.
Ezért figyeltem feszülten azt követően, hogy kiértem Salomvárról.
Semmi nem mutatta, hogy a PIROS arra menne, amerre a már hivatkozott, hagyományos térképen láttam, de az ösvény felkeltette érdeklődésemet, hisz kb. pont ott volt, ahol indulnia kéne a PIROS-nak, felfelé.
Régi, kopott jel adott némi biztatást, na és a kíváncsiság. Szerencsére a kitartásom erősebbnek bizonyult, bár az erősen kapaszkodó, egy idő után már szekérút nem a kedvencem. A dombra felérve már sóderes az út, nagyon régi vályogházak, az egyik épp rajta van a GE térképén.
Részben elvadult a táj, de a sóderes út, na és a térkép biztatóan "vezetett".
A látvány sem utolsó.
Képzeljünk el egy félbe vágott kakaós csigát.
A közepe a település (Keménfa), a következő réteg a szőlődomb, melynek gerincén van a sóderes út, mely nagyon úgy tűnik, jelzett turistaút, csekélyke jelzettséggel:-)
A széle a dombot körbevevő mély völgy "utáni" göcseji "hegy", olyan, mint ahogy a Göcsejt sok-sok évvel ezelőtt Barabásfa környékén megismertem. A dombon szőlők és présházak, a "következő" domb már igazi erdő, a kettő között azt hiszem csak az állatok által járható völgy. A panoráma csodás, és ahogy az út kanyarodik, kanyarodnak az "ölelő", a dombnál lényegesen magasabb "hegyek", helyenként rétekkel "tarkítva". A dombtetőn már volt élet is, asztalok, padok, és egy-egy szögelt jel is, majd jött az aszfaltos, ereszkedő út, itt is találtam egy nagyon öreg jelet. Ezen a meglehetősen jó állapotban lévő úton leértem a település központjába, itt buszforduló is van, a Zalalövő és Zalaegerszeg között közlekedő "fapados" járatok be-betérnek, és felvesznek egy-két utast. (Visszafelé ilyennel mentem, onnan tudom).
Kiérve a településről jól jelzett az "eredeti" út, a kontraszt egyértelmű. Nem mentem visszafelé, Salomvár felé, ezrét nem tudom, hogy melyik az "igazi", de ennek nincs is jelentősége. Akit érdekel a Göcsej, az használjon hagyományos térképet, de leginkább menjen, és győződjön meg arról, hogy érdemes arrafelé is túrázni. Sok jelzésre ne számítson, de nehéz eltévedni!
A végkifejlet szomorú, hisz Budafa határában épül a 86-os elkerülő út, egy hatalmas monstrum (híd) vágja ketté az útvonalat, nem mentem tovább. A híd alatti úton, melyen a busz is jár elértem Budafa határába, ahol épp jött a busz, és jó lassan, de biztosan beértem ZEG-re.
A gyors buszra kicsit várni kellet, de van megduglak a közelben, ott ütöttem el az időt.
Kicsit sok volt a szél, de ki lehetett bírni.
Még van egy kis göcseji szakasz, elmegyek, amikor lesz rá lehetőség, most épp esik:-(
Végül a térkép, ahogy a madarak látják, igaz az útvonal kiemelése már emberi tett.
Jövő héten úgyis megyek arrafelé nézelődni, megkérdezem a helyieket, hátha tudja még valaki, hogy merre van. Így térképről nem tudom, meg romokat se nagyon tudok arrafelé (bár nem jártam keresztbe-kasul még az egészet).
A Vértesben hosszú frontvonal húzódott, a frontvonalon levő bunkereket 1945 januárjában építették.
Sajnos hiába, mert a március 16.-i szovjet támadás mindent elsöpört. Erről Dr. Hankovszky Gyula vezérőrnagy így ír:
Csákberény, 1945. március 16.
Egynéhány Sztálin-orgona aknamezőjének be csapódására -mintegy vezényszóra, páratlan erejű tüzérségi tömegtűz indult meg és fedte az egész védőkörlet hosszát is. Ez a pergőtűz egy fél órán belül teljes megsemmisítő tűzé fokozódott. E csapás súlya alatt a kerékpáros zászlóalj teljesen megsemmisült. A legénységnek kb. 60%-a veszett oda.
Elvileg lehet, mert így szoktak kinézni, az első német, a másik kettő amerikai, bár én hosszabb tartózkodáshoz nagyobbat gondolnék. Hanem az a házivágási vadászház nem ismerős, létezhet az még valamerre?
legutóbb másfél éve jártam arra, de már akkor ki volt téve egy tábla a Somoskő várától a fennsíkra felkanyargó ösvény mellé, hogy lehet arrafelé medve.
Ez nem lehet az a horhály? Csákberénytől kéthárom km-re van a sűrűben, gombászni szoktam arra, úgy találtam rá. El se tudom képzelni, mi lehet, de pár embernek és tábortűznek teljesen jó, védett hely.
Nem engedték, mert a siklóernyőzés állítólag zavarja a ritka ragadozó madarakat. Siklóernyősök szokták mesélni, hogy ezek a madarak ott repülnek az ernyő mellett, ha úgy adódik, a zsinórok között (beakadás nélkül!), és semmi különösebb zavar jelét nem mutatják.
"...már 1944 kora őszén gyakran találkoztak az erdőben idegen emberekkel, akik a Vértes alatt húzódó síkságon a német és magyar hadműveleteket távcsővel követték figyelemmel. Későbbiek során az erdészek rátaláltak földbe vájt búvóhelyükre is. Ezt a helyet azóta is "Partizán-horhály"-nak nevezi a köznyelv. Az időjárás romlása miatt védettebb helyet kerestek fedezékként, így elfoglalták a Házivágási vadászházat, (Csákberénytől északra kb. 4 km-re), amit a behívóparancsot megtagadó csákberényi lakosok - tizenkettő férfi - már korábban rejtekhelyül használt. Ezeket a férfiakat éjszakánkét kettesével leküldték a közeli faluba élelemért, azzal a kikötéssel, ha nem térnek vissza, társaikat agyonlövik. "
Kedvenc helyem a Bükkben... :/ Egyszer nagyon régen (szerintem olyan 90-91 körül) egy háromnapos téli túra második estéjén estünk be ide a Vadászba egy boxba, és együtt ettünk egy szociológus sráccal, aki mesélte, hogy itt talált még egy mködő, de épp utoljára működő szénégető családot, akikkel együtt töltötte az évet, hogy írhasson erről az életformáról. Rendszeresen átmegyük azóta is Répáshután (olyan is van, hogy csak lerohanunk kocsival vadast enni, aztán irány haza), és tényleg azt látni, hogy erősen küzdenek. Meg hogy nagyon barátságos emberek, volt, hogy bajban voltunk, és azonnal segítettek, önzetlenül is.
Egy bélapátfalvai szállásadótól hallottam hogy szerettek volna jönni mind a siklóernyősök, mind a sziklamászók, de a Nemzeti Park semmit nem engedett állítólag.
Ő mint érdekelt ezt nyilvánvalóan nehezményezte, de amúgy is nehezen érthető, nagy kárt már biztosan nem csinálnának, cserébe az idegenforgalomnak jót tenne és pár munkahelyet is eredményezhetett volna.
Ezt amúgy már máshol is hallottam hogy a Nemzeti Parkok hajlamosak a ló másik oldalára esni bizonyos kérdésekben, pl a másik neuralgikus hely a Csobánc ahol a vármentőket akik rendbe rakták a Csobánci romokat olyan sokat és olyan kitartóan hátráltatták hogy mára elérték hogy otthagyták a francba a romot, és most újra felveri a gaz. Így biztosan jobb...kinek?
Sokszor kaszálni nem engedték őket, ilyen olyan indokokkal, mikor tudvalévő hogy a tanúhegyeken évszázadokig legeltetéses állattartás folyt, és mindenki jól érezte magát, a védett növények is.
Nekem is régi fájdalmam a Tarjánka szurdok, ami talán az ország legvadregényesebb helye. Sajnos egy kutató különleges jégkorszakból itt maradt növénytársulásokat talált a falán. Ezért nem látogatható. Mondjuk ahol a turisták járnának az a patakmeder amit minden tavasszal átrendez az áradás, de mégse lehet arra menni. ( http://geocaching.hu/caches.geo?id=563 )
