Kikapcsolódásképpen egy kis muzsika. Késő középkori énekek Kölni Anna énekeskönyvéből.
ANNA VON KÖLN (ca. 1480-1530)
Eine der wichtigsten Quelle für Musik dieser Art ist das Liederbuch der Anna von Köln. Es ist eines von mehreren Schreiberinnen zusammengestelltes Büchlein und enthält auf 177 Blättern 82 geistliche Lieder. Erste Besitzerin des zum privaten Gebrauch im „kämmerlin“ angelegten schmuck- und bilderlosen Liederbuches war „anna von collen“. Sie lebte um 1500 und gehörte wohl einem niederrheinischen Kreis von Beginen an. Da jeglich Angaben fehlen, gibt lediglich der Dialekt sowie die Nennung der „allerliefsten vrindyn tringen van kleif“ Hinweise auf dem Raum der Entstehung. So spricht vieles zugunsten des Kölner Raums für den größte Teil der Lieder. Als Zeitspanne der etappenweisen Zusammenstellung des Liederbuches kommen die Jahrzehnte um 1500 in Frage. Vielfach handelt es sich um Kontrafakturen: allgemein geläufige Lieder, oft von sehr weltlichem Inhalt, die unbefangen der religiösen Welt anverwandelt werden (Liebesklage wird zur Sündenklage, Liebessehnsucht zur Sehnsucht nach dem Himmelsbräutigam); trotz der spirituellen Haltung bleibt der Ausdruck ursprünglich und lebensnah. Volkstümliches Singen und städtische Lyrik wirken zusammen in diesem reichsten Zeugnis, das wir vom Musikleben in einem Beginenhof des Mittelalters besitzen.
Egyébként az számomra elég érdekes, hogy a 17. sz. első felében a földrajzilag és kulturálisan is eléggé periférikus Svédországnak volt a világon az egyik legjobb, legjobban felszerelt és kiképzett hadserege.
Pedig a svéd alapból nem egy militáns nemzet - a viking kort hagyjuk most figyelmen kívül. :-)
A svédek bölcsen kimaradtak mind az I., mind a II. világháborúból.
Pedig az I. vh-ban az oroszokkal szemben lehetett volna "jogos" területi követelésük, az 1809-ben elveszített Finnország visszaszerzése...
Nekünk anno a hittanon és a konfirmációs oktatáson a lelkész még úgy tanította, hogy Gusztáv Adolf mekkora hős volt, hogy megvédte a német evangélikusságot a gonosz katolikus elnyomástól.
Persze, ha úgy nézzük, azért van ebben valami igazság.
Egyébként a korabeli német evangélikusok egy jó része is felszabadító hősként tekintett Gusztáv Adolfra és svéd csapataira, a harcias svéd király ekkor kapta a Löwe des Nordens, azaz az Észak Oroszlánja nevet. :-)
Bár a svéd hadsereg harmincéves háborúbeli szereplésével mi evangélikusok ma már nem nagyon dicsekszünk - legfeljebb ha néha szigorúan egymás között. :-) - mivel a svéd katonák állítólag elég durva és kegyetlen dolgokat követtek el.
Persze a katolikus birodalmi seregek szintúgy, ebben a tekintetben nem nagyon volt különbség...
A két egyház nem átjárhatatlan és létezett a 20. században olyan komolyan vehető javaslat is hogy Luthert emeljék be a szentek sorába.
De kezdeményezés azonnal megbukott Luther, a "Zsidókról és hazugságaikról" cimet viselő könyve miatt.
Bizonyos ilyen irányu mondatok miatt sem emelték be Prohászka Ottokár fehérvári püspököt sem a szentek közé, holott a magyar katolicizmusnak messze kiemelkedő alakja.
Elsöprő sikerét jól jelzi, hogy olyan nyelvekre is lefordították, ahol aztán nem sok evangélikus található.
Pl. a túlnyomórészt római katolikus spanyol és portugál nyelvterületen.
Bár most mindjárt némileg ellentmondok saját magamnak, ugyanis Brazíliában erős lutheránus egyház található, főleg a brazíl Délkeleten (O Suleste), ahová sok német telepes érkezett a 19. sz. második felében.
Az első magyar nyelvű változat 1566-ban jelent meg.
A mai magyar evangélikus változat dallama és szövege (Magyarországi Evangélikus Egyház Énekeskönyve, 254 sz. ének):
1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.
4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!
Hamarosan a lutheránusok nem hivatalos himnusza lett.
Rövidesen lefordították a lutheránus egyház minden nyelvére.
Az első svéd változat 1536-ban jelent meg.
A hagyomány szerint Gusztáv Adolf király rendeletére ez volt a svéd hadsereg indulója a harmincéves háborúban, állítólag a csaták előtt is ezt énekelték a svéd katonák...
Ein feste Burg ist unser Gott, ein gute Wehr und Waffen. Er hilft uns frei aus aller Not, die uns jetzt hat betroffen. Der alt böse Feind mit Ernst er’s jetzt meint, groß Macht und viel List sein grausam Rüstung ist, auf Erd ist nicht seinsgleichen.
Mit unsrer Macht ist nichts getan, wir sind gar bald verloren; es streit’ für uns der rechte Mann, den Gott hat selbst erkoren. Fragst du, wer der ist? Er heißt Jesus Christ, der Herr Zebaoth, und ist kein andrer Gott, das Feld muss er behalten.
Und wenn die Welt voll Teufel wär und wollt uns gar verschlingen, so fürchten wir uns nicht so sehr, es soll uns doch gelingen. Der Fürst dieser Welt, wie sau’r er sich stellt, tut er uns doch nicht; das macht, er ist gericht’: ein Wörtlein kann ihn fällen.
Das Wort sie sollen lassen stahn und kein’ Dank[28] dazu haben; er ist bei uns wohl auf dem Plan[29] mit seinem Geist und Gaben. Nehmen sie den Leib,[30] Gut, Ehr, Kind und Weib: lass fahren dahin, sie haben’s kein’ Gewinn, das Reich muss uns doch bleiben.
Az Ein feste Burg ist unser Gott (magyarul Erős vár a mi Istenünk) c. evangélikus egyház énekkel, a "lutheránusok himnuszával" kívánok boldog új évet és egyúttal megnyitom az ezévi hozzászólások sorát.
A 46. zsoltár feldolgozásával szerezte a szöveget és az eredeti dallamot Luther Márton 1527 és 1529 között.
Johann Spangenberg 1545. évi, Magdeburgban kiadott énekeskönyvében lévő verzió.
Spanyolország bonapartista megszállása alatt kezdődött meg a hatalmas spanyol gyarmatbirodalom eróziója, nagyjából 1810 volt egy fontos mérföldkő, több gyarmat is ekkor kiáltotta ki a függetlenségét, 1825 meg a másik, a Peruban állomásozó spanyol gyarmati hadak ekkor szenvedtek döntő vereséget a függetlenségpárti felkelőktől, ezzel a spanyolok kiszorultak a kontinensről és három sziget - Kuba, Puerto Rico és Santo Domingo (ma Dominikai Köztársaság) - kivételével elveszítették amerikai gyarmataikat.
"Eltelik csupán 40 év és 1588-ban összeomlik az egész, hogy a helyét átvegye a kialakuló erzsébeti gyarmatbirodalom..."
Bocs, hogy közbeszólok, de az Armada 1588-as elpusztulásának a történelmi jelentősége erőteljesen el van túlozva, amiért elsősorban persze a győztes angolszászok a felelősök.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Európán belüli hatalmi viszonyokat tekintve Spanyolország a 17. sz. közepéig domináns nagyhatalom maradt, ami pedig a gyarmatbirodalmakat illeti, a spanyolok az óriási kiterjedésű amerikai gyarmatbirodalmuk révén a 19. sz. elejéig világhatalmi pozíciót tudtak betölteni.
Igen, de szerintem V.Károly és II. Fülöp számára is inkább terhes kötelesség volt az uralkodás, úgy hogy gyakorlatilag életük végéig folyamatosan harcban álltak valakivel és II. Fülöp idején többször is csődbe ment az állam, mert még Amerika aranya és ezüstje sem fedezte a háborúk költségeit. Amikor végre megszabadultak a franciáktól, mert polgárháború tört ki ott, háború lett a hollandok és az angolok ellen.
