"...ezt a hisztériát, amit elvetemült emberek pontosan megtervezett céllal gerjesztettek és tartanak fenn már hetek óta"
Ő sokak szerint és szerintem is szent életű ember volt.
Húsvét vasárnap láttam őt, mikor ott volt az ablakban. Beszélni nem tudott már, és valóban látszott az arcán a szenvedés. Minden levegővétellel meg kellett küzdenie. És mégis... világosna látszott rajta, hogy ő akart az ablakhoz menni, ő akart kapcsolatot létesíteni az emberekkel. Az általa írt üzenethez már más kölcsönözte a hangot, de ő együtt élt minden szóval. Az arca, a mimikája, a gesztusai ezt világosan megmutatták. Szolgálni akart az utolsó pillanatig.
Nem tudom, milyen alapon gondolhatja bárki is elvetemültnek azokat az embereket, akik ott voltak a szűkebb környezetében az utolsó napokban, ápolták és gondozták őt. Egy szent életű ember nemcsak a tömegre van nagy hatással, hanem a szűkebb környezetére is.
Nem tudom, milyen megtervezett célt képzelt el, aki ezeket a sorokat leírta. El sem tudom képzelni. Ez a legjobb szándékot feltételezve is tévedés. A pápa arca akkor ott, húsvét vasárnap élő cáfolata volt mindennek a feltételezésnek.
Egy másik topicba már beidéztem ezt a hírt, azt hiszem, messzemenően alátámasztja a véleményemet - miközben örülök, hogy a sok hiéna között legalább egy ember akadt a pápa környezetében, akit zavart ez a "haldoklásbiznisz"!
Néhány nappal a pápa halála után megtörte hallgatását a szentatya háziorvosa, dr. Renato Buzzonetti. - II. János Pálnak (†84) szörnyű szenvedésekkel teli haláltusája volt - állítja a szakértő, most első ízben téve közzé részleteket a szentatya utolsó napjairól, óráiról. A doktor szerint a katolikus egyház vezetőjének utolsó órái kegyetlenebbek voltak, mint azt az a nyilvánosság sejtette. Állítása szerint az egyházfő semmit nem mondott, egyetlen ámen sem hagyta el a száját halála előtt, noha korábban több sajtóbeszámoló erről szólt.
A szentatya lassan halt meg, s végig szörnyű kínok gyötörték. De emberi méltóságát végig megőrizte - árulta el a német Bild munkatársának az orvos, aki haláláig az egyházfő ágyánál volt. - Mindent rezignáltan, barátságosan fogadott, hiába volt percről percre roszszabbul, végtelen kedvességgel viseltetett irántunk.
Az orvos szerint a pápa a végsőkig türelmes volt, és megpróbálta nyugodtan várni a halált: - Még a legvégén is megpróbált beszélni, de már nem volt képes rá. Sem áment nem rebegett, sem mást. Írni sem írt semmit. Szótlan volt, néma. Csak a pillantásaival kommunikált. A szemében látszott a fájdalom- kommentálta a Vatikán szóvivőjének korábbi hivatalos bejelentését cáfolva Buzzenotti.
A haláltusa közben a Szent Péter téren már emberek ezrei imádkoztak a pápa lelki üdvéért, énekeltek, s mivel II. János Pál apostoli palotabéli szobájában síri csend uralkodott, minden behallatszott.
- Ahogyan közeledett a halál, annál nehezebben volt elviselhető a kinti zaj. Legszívesebben megkértem volna mindenkit, hogy hallgassanak - vallotta be őszintén a kezelőorvos.
Ideális alanya vagy ennek a legendateremtő médiacirkusznak, amit szegény EMBER köré kreált az egyház...
(Mielőtt felhorgadnál, sokra tartom II.János Pált, de amit a haldoklása alatt és után műveltek vele, attól kifordul a gyomrom.Ha élne, minden valószínűség szerint ő utasítaná el legjobban ezt a hisztériát, amit elvetemült emberek pontosan megtervezett céllal gerjesztettek és tartanak fenn már hetek óta!)
A mai napon azzal a mondattal búcsúznék II. János Pál pápától, amit élete utolsó óráiban mondott azoknak az embereknek, akik őt körülvették. Mivel beszélni már nem tudott, kért egy darab papírt, és arra írta fel ezt a néhány szót:
"Örömmel teli vagyok, ti is örvendjetek! Örömmel imádkozzunk, így adom át magam Szűz Máriának."
Megnyugtatóbb lenne, ha hatályon kívül kerülne a törvény. Az lenne az igazi garancia. Az, hogy most éppen nem alkalmaznak egy hatályos törvényt, ebben semmi garancia nincs.
Lehet ásatagnak nevezni, de még mindig hatályban van ez a törvény, ami bűnös népnek nevezi a magyart. Ennek értelmében az ottani emberek közül még mindig bűnösnek nevezhet a törvény valakit, anélkül, hogy bármilyen bűncselekményt elkövetett volna. Csak azért, mert magyar. Ez az egész egy képtelen helyzet, hogy egy ilyen törvény egy EU tagállamban hatályban lehet. Akkor is, ha momentán nem alkalmazzák.
Nem lett volna gond, csak vannak kissé nyomasztó emlékeim arról, mikor mások is utánozni próbáltak. Igaz, arról te biztos nem tudsz, elég rég volt. Nem túl kellemes emlék. Hagyjuk is. :)
Szerintem csak azért szoktak felháborodni a csehek és a szlovákok a Benes dekrétumok említésére, mert attól féltek, hogy esetleg kárpótlást kell fizetniük a kitelepített magyarok részére. Azért volt ez olyan végletekig érzékeny téma, és túlzott, szinte hisztérkus reaálások történtek még akkor is, ha csak szóba került ez a kérdés. Ha csak politikai jóvátétel kerül szóba, az egyszerűbb ügynek tűnik. Legalábbis nagyon remélem...
Bársony András állást foglalt a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban a szlovákiai magyarok által rendezett nemzeti emléknapon.
"- Ezeket a dekrétumokat mi a magunk részéről politikailag elfogadhatatlannak tartjuk" – így Bársony András. (...) úgy gondoljuk, hogy a dokumentumok politikai értelemben vett megtagadása szükséges volna a két ország kormányai, illetve parlamentjei részéről. "
Az állásfoglalás a következő cikkben található:
"A Benes-dekrétumok kihirdetésére emlékeztek a szlovákiai magyarok"
