Orleansi Theodulf ( 760 - 820 ) vizigót teológus, Orleans püspöke, missus dominicus, Nagy Károly udvarának tagja. A Karoling reneszánsz egyik kidolgozója.
760 körül született Septimania területén. Nagy Károly hispánia hadjárata után családjával Aquitaniába költözött. Anianei Szent Benedek kolostorában tanult szerzetesnek.
786-ban Rómába küldték, onnan írt levelében Nagy Károlyt biztatta, hogy itáliai mintára alapítson nyilvános iskolákat.
Nagy Károly kinevezte Orleans püspökének ( 798 - 818 ), ő volt Fleury apátja is.
800-ban ott volt Rómában Károly császárrá koronázásán, ezután érsek lett, majd Alcuin halála után Károly teológiai tanácsadója.
798-ban ő és Leidrad érsek missus dominici volt Dél-Galliában.
Amikor Bernard Itália királya fellázadt Jámbor Lajos császár ellen, letartoztatták azokat akik kapcsolatban álltak vele, Thedulfot is, börtönben halt meg.
Theodulf kísérletet tett a Szentírás pontos szövegének megállapítására, ennek érdekében szövegeket gyűjtött és vetett össze.
809-ben részt vett az aacheni zsinaton, ahol úgy foglalt állást hogy a Szentlélek a fiútól is származik, ez volt Filioque vita egyik állomása, amelyik az 1054-es egyházszakadáshoz vezetett. Írt is egy verset kifejtve álláspontját, a Szentlélekről szólt a vers.
792-ben ő írta a Libri Carolini vitairatot Bizánc ellen, ahol folyt a küzdelem a képrombolók és tisztelők közt. A 792-es nikaiai zsinat határozatot hozott a képrombolók ellen, amit elküldtek II. Hadrianus pápának is, a görög szöveget hibásan fordították le, úgy értették hogy a képek imádatát rendeli el. Theodulf ez ellen írta vitairatát.
Theodulf sokat építkezett, egyházi épületeket, kórházakat, iskolákat. Germany-des-Pres mellett kápolnát épített, itt nem ábrázolták a Szentháromságot és istenalakokat, csak szimbólumokkal utalt az Ó és Újszövetségre.
Angliában, Eboracum / York városában született. A yorki katedrális iskolájában tanult és egyszer elkísérte tanárát Ethelbertet Rómába régi latin könyveket vásárolni. 766-ban Ethelbert lett York érseke és Alcuin az iskola vezetője.
781-ben amikor Rómából jött haza, Pármában találkozott Nagy Károllyal, aki rávette hogy hagyja ott Angliát és éljen Károly udvarában, megélhetése biztosítására kinevezte Ferrieres és Saint Loup apátjának. 790-ig élt az udvarban az uralkodó fiait és kispapokat tanított. Ő hozta létre a palotaiskolát, nevezte ki tanárait és létrehozta a könyvtárát.
790-ben visszament Angliába, Károly két év múlva visszahívta. A császár kinevezte a toursi Szent Márton apátság apátjának.
Az apátságban létrehozta Európa legjobb iskoláját, itt megvoltak a klasszikus szerzők művei.
A fennmaradt művei többsége Nagy Károlynak írt levél, írt retorikai és nyelvtankönyveket, verseket és egy egyháztörténeti munkát.
Vallási téren ortodox volt, 794-ben a frankfurti zsinaton elérte az adopcionizmus elítélését.
Einhard vagy Eginhard ( 775 - 840 ) frank történetíró, Nagy Károly életrajzának írója.
A Majna folyó vidékén született. Utána Fuldában tanult, itt volt ekkor a legjobb frank iskola.
791-ben került Nagy Károly udvarába. Itt létrejött egy udvari iskola Alcuin vezetésével. Einhard udvari építész lett, Károly több palotáját ő építette meg, Aachen és Ingelheim palotája is az ő műve volt.
Károly halála után Lajos császár magántitkára lett. 828-ban amikor kirobbant a harc Lajos és fiai közt visszavonult. Seligenstadtban halt meg.
Jámbor Lajos kérésére írta meg Nagy Károly életrajzát. Mintája Suetonius: A Caesarok élete műve volt.
Nem tom tudtad-e hogy nemcsak Henrik volt Madarász, hanem Hohenstauf II. Frigyes császár is? Magyarul Frederico il secondo di Svevia. Úgyannyira, hogy Frederico madártani szakkönyvet is írt!
.
Érdekes egy fickó lehetett, úgy láccik az ornitológia és a kastélyépítészet volt a szerelme... rossz nyelvek szerint a szicíliai araboktól azt is elatnulta, hogy ekll egy császárnak háremet tartani és ezt Palermoban gyakorolta is (ti. a szicíliai arabok nem hagyták el a szigetet, hanem sokáig őrizték még a kultúrájukat és a végén beolvadtak a mindenféle nyelvet beszélő szigetlakókba). Hogy aztán elspanyolosodjanak végén elolaszosodjanak és a többi...
Ratpert ( 855 - 911 ) tudós, történész, költő, szerzetes Szent Gallenben.
Szent Gallenben tanult szerzetesnek, ő és barátai - Notker, Tuotilo - A tanárai Iso és az ír Moengal volt.
Moengal zarándokként érkezett annak idején a kolostorba Marcus nagybátyjával együtt, aki ír püspök volt, honfitársuk Szent Gallus sírjához. A nagybátyja távozott, ő ott maradt szerzetesnek.
Ratpert a kolostori iskolában tanított, verseket írt és megírta a Szent Gallen kolostor krónikáját.
Iso 830-ban született Thurgauban. Azután a Szent Gallen kolostorban tanult, majd tanár lett ott, később kolostori iskolát alapított ott, komoly tudományos rangja lett a kolostori iskolának.
Az iskola kiemelkedő tudományos és művészeti alakjai közt közt volt III. Salamon püspök, Notker Balbulus, Tuotilo és Ratpert, Később a Münster - Granfelden kolostorban élt és halt meg 871-ben.
Freisingi Waldo ( 852 - 906 ) ő volt Freising püspöke 883 után.
Először Konstanz templomi iskolájában tanult, majd Szent Gallen és Reichenau kolostorában. Liutbert Mainz érseke volt a pártfogója. Waldó 880-tól jegyző, majd 882 és 884 közt kancellár Kövér Károly király mellett.
883-ban kapta meg Freising püspökségét, ő volt az első püspök ott, aki nem bajor arisztokrata családból származott.
Waldo az egyik legnagyobb hatalmú püspök volt Arnulf király idején.
900-ban ő is harcolt a magyarok ellen Linznél. Gyermek Lajos király idején is komoly befolyással rendelkezett.
I. Salamon Konstanz püspöke, 838 - 871 közt volt püspök.
Egy sváb nemesi családból származott. Először Fuldában tanult a kolostorban, Ottfried Weissenburg volt a tanára.
Salamon közeli kapcsolatba került Német Lajos királlyal, mint követ Wormsban kétszer részt vett Lajos mellett a tárgyalásokon ahol Kopasz Károly és II. Lothar vett még részt és 860-ban amikor Koblenzben aláírták a békét.
864-ben Rómába küldték követként I. Miklós pápához, ahol Bréma és Hamburg érseksége egyesítéséről tárgyalt.
861-ben megalapította a Wiesensteig kolostort. Az egyházmegyéjében támogatta Szent Pelagius tiszteletét.
II. Salamon Konstanz püspöke ( 875 - 889 ) egy sváb nemesi családban született, a nagybátyja volt I. Salamon püspök.
875-ben lett Konstanz püspöke, majd Kövér Károly király szolgálatába állt, majd annak halála után Arnulf király szolgálatába. Az utóda a püspöki tisztségben rokona III. Salamon lett.
Egy sváb nemesi családban született. 906-ban Hitto bátyjával Rómába utazott, az út után bátyja szerzetes lett a Szent Gallen kolostorban. Viboráda ezután hat évig még a szülői házban maradt és könyvkötéssel foglalkozott, a bátyja közben zsoltárokra tanította.
912-ben a kolostor közelébe költözött egy remetelakba, csak egy ablakon tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Négy év múlva apáca lett, aszkézisben élt. A legenda szerint jóstehetsége volt, előre megjósolta a magyarok támadását 926-ban. A papok és szerzetesek elmenekültek ekkor. Viboráda a cellájában maradt, a magyarok letépték a ruháját és agyonverték azzal a lánccal amivel sanyargatta magát rendszeresen.
Mivel ő javasolta Egilbert apátnak a könyvtár és a templomi kincsek elmenekítését, ő lett a könyvtárak és könyvtárosok védőszentje.
