Drága barátom, a cím akkor is magyartalan, a magyar nyelv szabályai szerint helytelen. Ez tény. Ezen nem változtat az sem, ha az atyaúristen döntött is a cím felől. Akárki is döntött, elszúrta, és ez csak a "főállásban ezzel foglalkozók" hozzá nem értését bizonyítja. Ami persze cseppet sem meglepő, ma már a helyes könyvcím, szalagcím, utcai vagy bármilyen felirat megy ritkaságszámba.
Viszont ez esetben neked kellett volna tiltakoznod, hiszen te voltál a fordító, és egy fordítóról azért feltételezhető, hogy sem a fordítandó, sem a fordított nyelvben nem követ el hibát.
A vibrátó az általában triola vagy nyolcad/tizenhatod, legalábbis én még így tanultam :-) Persze én nemigen csinálok ekkora vibrátókat, mert nem szeretem. Ha már mindenképpen kell, akkor Scofield tud nagyon elbaszott durva nyújtásokat és vibrátókat nagyon durva ritmizálásban odapakolni.
Te kis alattomos! Megint kötözködsz a semmiért. Nálad sokkal okosabb emberek döntöttek a cím felett - olyanok, akik főállásban ezzel foglalkoznak. Én adtam pár eltérő tippet is, de végül ez lett. És most mély levegő, majd figyeld a kaszáspókot.
Öh... a felvétel három éves, akkor szedtem le Áron szólóját. Majd előkeresem a kottát, de sanszos, hogy nem találom meg, és akkor leszedem a szólót újra. Egyébként főleg a körülírások miatt érdekes, ha jól emlékszem (meg most hirtelen meghallgatva).
Hát, most se' sok, mármint amit kidolgoztam. The Days of Wine and Roses, So What, St. Thomas, Song for my Father, Chicken és hasonlók. Jobban kedvelem az "elcsépeletlenebb" dalokat.
