Igen, nem. És a kétségek közt vergődőknek nyújtok segítő kezet: az általam is meg-meglátogatott Kedvesch versek c. topicba írhatják be ama szívüknek-kedves költeményeket, melyeket magukban tarthatni nem bírnak. Sok sikert hozzá; velük vagyok.
Én most éppen Weöres Harmadik szimfóniáját olvasgatom. Mit írjak be.
Ezt?
a tücskök dobja pereg,
(Figyelik? A TÜCSKÖK DOBJA PEREG, hát nem arcpirítóan egyszerű, és mégis csodálatos?)
Vagy ezt?
Az élettelen avar is röpül.
Ne hidd, hogy a rögben alhass.
Szél körme kapar a sír körül,
és vallat a fény, a hatalmas.
Vagy ezt?
Lehelletét
szél verte szét,
lángja kormát vas-pohárban
őrzi a sötét.
Ki tud, ki tudhat itt dönteni?
A Carroll-verset beírtam a fentibe, csakúgy, mint Omár Khajjámtól párat.
Most eszembe jutott a Paprikajancsi szerenádja Weöres Sándortól, de nagyon jól emlékszem, hogy az már szerepelt itt, bár azért leírom, ami a legszebb benne. Nem is igaz, szép annak minden betűje.:)
...Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény,
egy hajfürtöd nékem elég,
sok sebemet bekötözné...
A szépség próbája :
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből, Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott mint egy gyémánt-pecsét, Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.
Reményik Sándor
"A világot kerek lámpásnak képzelem,
égő kanócának a napot az egen,
mi járkálunk benne, ámulunk, bámulunk,
s tűnődünk magunkon, apró árnyképeken."
Omar Khajjám