Attól, hogy magánerdő, még vonatkozik rá az erdőtörvény.
Persze ideiglenesen lehet korlátozni az erdő látogatását, de sajnos ennek a kultúrája még nem alakult ki, és nagyon szélsőséges esetek tapasztalhatóak.
Azért csak óvatosan kolléga a környéken, mert már 2014-ben napirenden volt a téma több fórumon, a KDP-vel kapcsolatban. Az Öreg-Futóné és a Mórocz-tető környékén vadászati magánterületek vannak és vadásznak is rendszeresen. Engem már, finoman szólva tanácsoltak el a környékről, pont egy éve. Nincs minden magánerdő bekerítve, de figyelmeztető(riogató) táblák azok vannak dögivel.
A Morócz-tető szintén jó hely. Mivel a jelenlegi szabályozás miatt úgy van, hogy jelzett gyalogos turistaúton nem, de erdészeti feltárón lehet kerékpározni, így az Öreg-Futóné és a Morócz is kedvelt és rendszeresen látogatott helye a környékbeli kerékpáros tzimbokáknak. :)
Igazából csak gondolataim vannak, konkrétan nem tudom. Csupán 1963-ig élt ez az útvonal.
Nem hiszem hogy természetvédelmi okokból tereltek akkoriban, mert a KDP egészen az utóbbi évekig többnyire a régi kék útvonalán futott és részben még ma is, csupán az Öreg-Futónéról hozták le.
Szerintem egyszerűen túl nagy kerülő volt a fő csapásiránytól.
Ezután a világoskékkel jelzett útvonal következett 1979-ig, na ezt már a Burok-völgyből természetvédelmi okokból tették át először a Mellárra (lila szaggatott vonal nagyjából, ezt már régebben bejártam) majd kisebb módosításokkal a mai útvonal állt elő.
(És egészen 2001-ig Isztimér felé ment tovább kelet felé a kéktúra minden esetben, de az megint egy másik sztori...)
Nem mentem arra, egyből ráfordultam a piros négyzetre Tés felé, mert már 22km-nél jártam, du. 2-kor és a szélmalmokat meg szerettem volna nézni, plusz a kutyáimat még világosban megfuttatni itthon. :-)
Még így is majdnem 5 km volt Tés.
Viszont már észrevettem hogy a hülye tutista hozzáállásom miatt szinte mindenhova kétszer megyek el, a legutolsó részletekig megnézni amit akarok, így egyáltalán nincsen kizárva hogy a közeljövőben visszamegyek és éppen a piros pluszon visszamegyek oda ahol abbahagytam, majd folytatom tovább az Öreg-Futóné felé és meglátjuk mi sül ki belőle.
Morocza-tető kilátását az 1957-es Bakony atlasz is dicséri, amelynek erre az útvonalra eső oldalait többször is átolvastam.
x éve még mondhattam volna, hogy aki végigjárja a KDP-t az látja mindhármat (Burok-Bátorkő-Futóné), de sajnos már ez sem igaz mert az Öreg-Futónéról -ahogy írod is- már a piros is el lett terelve sajnos
régen minden jobb volt :-)
nem is próbáltál arra kanyarodni, hogy mondjuk van-e kerítés?
a Mórócz-tető miatt is sajnálatos a dolog, überbrutál kilátás volt onnan a Balcsira (Futónén csak egy lezárt geod.torony volt)
Múltkor nem követtem pontosan a Bányi-nyereg vs. Nagy-Nyugodó bélyegzők eszmecseréjét, de most egy kicsit tüzetesebben utánanézve úgy látom hogy ezek nem opciós, hanem kötelező bélyegzőhelyek, azaz kell mindkettő.
Azé' gondolkoztam egy picit a hétvégi túrám kapcsán bizonyos dolgokról...
Például arról hogy összehasonlíthatatlanul szebb útvonal volt ám a Burok-völgy-Királyszállás-Bátorkő-Öreg-Futóné-Tés kéktúra mint a mai, szinte jellegtelennek mondható Bakonykúti-Kisgyón-Csőszpuszta útvonal.
Ég és föld a kettő.
Az egyik nehezebb, de tele látnivalóval, a környék legszebb helyein vezetett, a másik (a mai) pedig erdei földutak tömkelege, szinte nulla látnivalóval, a régihez képest legalábbis.
Az lenti összehasonlítás nem tökéletes, de szemléletes, és a két különböző útvonal teljes hosszára jellemző.
Másodjára jártam be a DDK Őriszentpéter-Kondorfa szakaszát, tapasztalataim:
- jelzések rendben, kivéve a Kondorfa előtti részt ott nagyobb hiányok vannak (lásd lejjebb)
- a Zala teljesen ki van száradva, néhol pang a mederben egy-egy nagyobb pocsolya, ugyanez a helyzet sajnos a Lugos patakkal is
- Kondorfa előtt sajnos csúnyán beleírottak a fenyvesbe, a régi kényelmes ösvénynek vége, helyette van széttúrt saras keréknyom. Néhol nagyobb területű tarvágások történtek sajnos, csak a falu felé eső rész maradt érintetlen pár száz méteren keresztül. Sok jelzéssel ellátott fát is kivágtak. Nagyon sajnálom ezt a fenyvest, mert nagyon tetszett az eredeti formája.
A Zala (első bejáráskor eléggé gyorsan kellett menni, így kevesebb idő jutott rá mint szerettem volna) és a fenyves miatt mentem legfőképpen (na meg a második bejárás km-einek gyarapítása végett), ilyen formán csalódtam mindkét várakozásomban. A rohanás sajnos a buszmenetrend meg a csatlakozások miatt most is megvolt.
Ezen kívül az OKT Kőszeg-Gérce szakaszát is sikerült több részletben bejárnom másodszorra, nem találkoztam különösebb problémával, jelzések és a pecsétek rendben (egyedül a Sárváron belüli jelzéseket kell jobban figyelni szerintem, bár már erősen sötétedett amikor 2 napja arra jártam). A ttt fórum információi helytállóak, Szeleste szélén a két kutya nekem is ott volt, feljebb Ablánc felé pedig kipucolták a fórumon említett dzsindzsást. Viszont az első bejáráshoz képest pozitívan csalódtam a Szeleste-Tömörd szakaszban, valószínűleg hozzájárult hogy nem 40 fokban mentem. Több részen mentem ezúttal a most kijelölt úton (az első bejárásnál volt ahol a régi kéken mentem meg volt ahol kerülni (Szeleste) kellett és volt amit azóta változtattak meg), ezekben a részekben is pozitívat csalódtam.
Valamiért a legtöbb aikus azt hiszi, hogy a sátor a meleg. Mindig megállapítják, ha szóba kerül egy hóban sátorozás, hogy "biztos nagyon jó meleg sátrad van..." :)
"...ne már', még nincs is hideg. :) Az majd január-februárban lesz csak."
Én már csak ilyen megveszekedett konformista vagyok. Nekem már a 0 C° is hideg, ha sátorban alszom. :-)
Gyakran kérdezik a falusi kocsmákban, hogy nem fázom-e a hideg hajnalokon a hálózsákban? Én mindig azt válaszolom erre, hogy soha nem a hálózsákban fázom, hanem amikor ki kell bújnom belőle! :-)
Alföldi Kéktúra Gánás-hegy alja – Nagy-Korpás-hegy erdeje 2016. szeptember 22.
Nyugodt éjszaka után már öt óra felé felébredtem, lassacskán összekészülődtem, lebontottam a sátrat, aztán napkelte után, hét előtt pár perccel nekiindultam az aznapra tervezett távnak. Csak ekkor vettem észre, hogy a kék jelzések nem az erdőszéli földúton vannak felfestve – ahol tegnap délután megérkeztem erre a helyre –, hanem a szélső fák között vezető, már rég felhagyott, lassan bedzsindzsásodó keréknyomokon, pont ott, ahol sátrat vertem. Itt indultam hát tovább, aztán pár tucat lépés után a mezők szélén kanyargó nyomok is idefordultak. Egyre elhanyagoltabb lett az út, lassan beleveszett a fák közötti bokros aljnövényzetbe, de egyelőre még járható volt. Aztán az út egy különleges, magas fém tartóoszlopra szerelt magaslesnél kifordult újra az erdőszélre, de a jelzések a fák között vezettek tovább.
Törtettem, törtettem a fák közötti sűrű aljnövényzetben, utat nem látva magam előtt jelzéstől jelzésig navigáltam. Így jártam be a térkép által is jelzett omega kanyart a Gánás-hegy keleti oldalában, mindenfajta út nélkül. A legrosszabb azonban csak ez után kezdődött, a jelzéseket követve ki kellett volna mennem az erdőszélre, egy bekerített legelő szélére, itt azonban akkora dzsindzsa fogadott, hogy inkább visszatértem a fák közé, de ott sem volt sokkal jobb a helyzet. Bozótharc volt az a javából, közben alaposan lepókhálóztam minden útba eső fát és bokrot. A küzdelemnek egy, a legelőt követő irtásfolton keresztül délkelet felől érkező földút vetett véget, erre végre ráállhattam és felvehettem a szokásos túratempót. A Gánás-hegyet észak felől megkerülve értem ki újra a Nyíracsádot Nyírlugossal összekötő országútra. Itt tartottam az első pihenőmet. Éreztem, hogy sokat kivett belőlem a dzsungelharc!
Napkelte után a Gánás-hegy erdei útján
Különleges magasles. Talán őrtorony volt régebben? Vagy még most is az?
Jelzés van, út nincs.
Járható keréknyomok egy irtásfolt peremén
Talán száz lépést visszafelé, Nyíracsád felé tettem meg az úton, aztán rátértem az itt kiágazó jól kijárt, homokos útra. Az elágazásban álló, Hajdú-Bihar megye határát jelző közlekedési tábla lábára egy fura táblácska volt szerelve, közelebb lépve hozzá elolvastam a szövegét. Az Alföldi Kéktúra Szabolcs-Szatmár megyei főbb résztáv adatait tartalmazta, le is fényképeztem, hogy később visszakereshessem ezeket az adatokat! Továbbindultam a homokos úton, az első szakaszon az erdőben, aztán kiértem a mezők közé és a következő három km-t ezen a szántók és felhagyott gyümölcsösök között nyílegyenesen északkelet felé vezető úton tettem meg. A következő „T” elágazásban balra térve már pár perc alatt elértem a térképen is jelzett, szépen felújított Külső-gúthi erdészházat, az út egy kapun keresztül befordult a gazdasági udvarba és átvágva rajta indult tovább az erdőben.
Elértem Hajdú-Bihar megye északi határát
Alföldi Kéktúra távolságjelző tábla a megyehatáron
Nyílegyenes, homokos úton a mezőkön keresztül
A frissen felújított Külső-gúthi erdészház
Egy jó időre elmaradtak mögöttem a mezők, a térkép itt még egy régebbi nyomvonalat jelölt, de az új útvonal jól követhető volt a felfestett jelzések alapján. Errefelé az országos átlagnál több beton kéktúra jelzőoszlop jutott egy kilométerre, volt olyan hely, ahol száz lépésen belül három oszlop is állt az amúgy egyenes, eltéveszthetetlen út mellett! Kényelmes menettel értem el Nyírlugos előtt a bekerített önkormányzati paprikáskertet, javában folyt a szüret, több tucatnyian gyűjtötték a pirosló termést. Innen már gyorsan beértem a településre, megállva az első vegyesboltnál feltöltöttem a vízkészletemet és megettem a szokásos zsemlés-parizeres tízóraimat, aztán továbbindultam a központ felé. A pecsételőhelyként szolgáló Paradiso presszót zárva találtam, a fórum szerint hol kinyitják, hol bezárják időnként. A tőle nem messze lévő, számomra azonosíthatatlan színű, talán barnás-vörösesre pingált házban található, cégére szerint „Marietta vegyes üzletben” kaptam céges stemplit az igazoló füzetembe.
Oszlopdömping az út mentén
Nyírlugos - Görög katolikus templom
Nyírlugos - A kúria épületében régebben a kultúrház működött
Nyírlugos - Az óvoda és teleház épülete mögött a katolikus templom is feltűnik
Átvágva falun egy festett plékrisztus után ismét kiértem a mezők, erdőfoltok közé és a Hoportyó felé vettem az irányt. A homokos útból később már csak keréknyomok lettek, aztán ezt is kezdte benőni a dzsindzsa. Úgy látszik, ezt az utat csak ritkán használhatják. Egy útelágazásnál a jelzések mindenáron az úttól balra akartak továbbvezetni, úgy harminc-negyven lépés távolságra, de ott aztán semmi út nem volt, így aztán maradtam az alig járt keréknyomokon. Pár kilométert ilyen és ehhez hasonló utakon kanyarogtam a szántók és erdősávok között, végül egy észak felé haladó, kijártabb útra akadtam. Ezen kapaszkodtam fel a Hoportyó széles hátára és értem el az Alföldi Kéktúra legmagasabb pontját kb. 180 méter magasságban. Nem tettem meg a kitérőt a 183,5 méter magas tetőre a Khrsz jelzéseken, de itt tartottam a legközelebbi pihenőm.
Mezők között
Benőtt keréknyomokon a Hoportyó felé
Ültömben figyeltem fel arra, hogy az egyre borongósabb égből eleredt az eső, és bár az akácos levelei egyelőre felfogták az esőt, felvettem az anorákomat. Egy kisebb útvonal módosítást követve kiértem az erdőszélre, itt aztán töményen megkaptam a heves nyári zápor magját, szerencsére a felhőszakadás csak pár percig tartott, utána alábbhagyott már gyorsan. Alig észrevehetően lejteni kezdett az utam, kényelmes menettel értem el Istvántanyát, ami egy helyre kis falucska a Hoportyó erdejében. Időközben elvonultak a felhők és melegen kisütött a nap, én pedig megálltam egy sörre és pecsételésre a Fapados büfénél. Felhajtottam egy Borsodit és elintéztem az adminisztrációt, aztán egy hosszabb pihenő végén csak fél öt felé indultam tovább.
Már nem voltak nagy terveim, de úgy gondoltam, megpróbálok minél közelebb kerülni Nyírbátorhoz. Pár száz lépést a Nyírbogát felé vezető aszfaltúton ballagtam, később homokos útra fordítottak a jelzések, de az is arrafelé vezetett. Végül szinte a település határából fordítottak vissza a jelzések élesen délkelet felé, és érkeztem fel a Nagy-Korpás-hegy hátára. Itt találtam magamnak sátorhelyet az erdőszélen haladó homokos útról betérve a fák közé. Hat óra felé már állt a sátor, becuccoltam, hazatelefonáltam, megvacsoráztam, aztán még sokáig hallgattam a zenét a mobilomról. Elalvás előtt még megnéztem a GPS-t: ezen a napon 31,2 km-t jöttem, 220 méter szinttel. Eltöprengtem azon, ha így gyűlnek a kilométerek, akkor akár négy nap alatt is megérkezhetek Kisvárdára, de mindent a következő naptól tettem függővé: ha akkor is le tudok nyomni egy harmincast, akkor érdemes rástartolni a szombat késő délutáni kisvárdai érkezésre!
Más: Ettől a szerzőtől van a legszebb fekvésű magyar település szavazásos játék is. Bár az nem annyira eltalált,mert rengeteg visszaélésre ad lehetőséget,az meg már vicc kategória,hogy Császártöltés 11 %-al veri Mogyoróskát :D :D
Még tegnap írtam egy mailt a szerzőnek pár ötlettel, bár annyira eltalálta a cikk helyszínét hogy ahhoz fogható másik nem nagyon van az országban szerintem ahol ennyi minden megvan egy helyen (kisvasút, kastély, tó, hegyek, stb...
Szimpatikus volt hogy 10 percen belül válaszolt is.
...valami gebasz van: egyre egyenesebbek ezek a trekkek. :D Ha esetleg a hűvös idő gátolja a megfelelő mértékű (és minőségű) folyadékpótlást, akkor javaslom a "házipálinka" típusú lélekmelegítőket. :D
Burok-völgy/Burok-part
Királyszállás/Kisgyón 
Bátorkő/...pff, legyen mondjuk Hamuház 
