Szerintem koncepció volt, hogy az eredeti címhez hasonlítson a cím és a design, ezért furcsa lett volna más megoldás. Amúgy ha nem tetszik, akkor inkább az alexandrát kéne levelekkel bombáznod nem szerencsétlen fordító első munkáját lefikázni, egy nem álltala elkövetett hiba? miatt.
Látom, nem sokáig ment a kulturált magaviselet (és társalgás) emberünknek. Tény hogy tényleg jobb lett volna ha ő megy fordítónak. Nekünk nyugtunk lenne, ő meg tudna a magyaron kívül másik nyelvet is...
"Valamint arról, hogy az emberek különbözősége miatt egy bizonyos szöveg nem mindenkinek ugyanazt jelenti."
Az emberek különbözősége szerencsére nem játszik szerepet a helyesírási szabályokban. Az Elektromos gitár kézikönyv helytelen, az Elektromosgitár-kézikönyv helyes. Pont. Szerencsére a helyesírás objektív.
Szerintem meg úgy lehet szar élni, hogy egy ekkora hibán (nem a kötőjel hiánya, hanem az alapvetően egy szóból álló cím három szóba írása) nem akad fenn az ember. Ez magasfokú nyelvi igénytelenség. Persze a százalékban igazad van, a magyar emberek tetemes része nem tud már magyarul. Az értelmiség sem. Nincs rá igényük.
Nem csak szerinted. Szakfordító tanáraim is erre tanítottak; feltételezem, valamivel jobban értettek a témához, mint önjelölt szakértőnk. (Mondjuk a fordítók jelentős részének igen jó a helyesírása, nem kell külön figyelmet fordítani rá; a korrektornak egy jó fordító után kevés dolga akad.)
Azt írod, "az írás nem csak arról szól, hogy megértsük". De. Pontosan arról szól. És csak arról. Valamint arról, hogy az emberek különbözősége miatt egy bizonyos szöveg nem mindenkinek ugyanazt jelenti.
A magyar emberek 99,99%-a nem akad fent egy kötőjel hiányán, és pontosan tudja mit akar a cím jelenteni. Te nem tudod. Szar lehet így élni.
A nyelvi helyesség igen, a helyesírás csak részben. Szerintem a tartalmi helyesség sokkal fontosabb, mint a formai tökéletesség (mint a zenében már csak, hogy egy kis On legyen), arra van korrektor meg sok más ember.
"A fordítónak az a dolga, hogy a szöveget tartalmilag a lehető legjobban, az eredeti gondolatiságát a legjobban visszaadva lefordítsa az adott nyelvre."
Ez szó szerint igaz. És ez csak úgy lehetséges, hogy a lefordított szöveg a lehető legjobban megfeleljen az adott nyelv szabályainak és "egyéniségének". A szavakat nem elég ismerni. A helyesírás, nyelvi helyesség is a fordító dolga.
Az írás ugyanarról szól, amiről a beszéd. Sokkal összetettebb annál, hogy megértjük-e vagy nem. Önmagunk kifejezéseinek, kommunikációnknak finomságai messze túlmutatnak a puszta információközlésen. Ha még most sem érted, sajnálom, nem tudok segíteni.
Az utolsó mondatod szerintem nem igaz. A fordítónak az a dolga, hogy a szöveget tartalmilag a lehető legjobban, az eredeti gondolatiságát a legjobban visszaadva lefordítsa az adott nyelvre. Az mindegy milyen a helyesírás, mert azzal egy másik ember foglalkozik(vagy kéne vele foglalkoznia).
"...egy fordítóról azért feltételezhető, hogy sem a fordítandó, sem a fordított nyelvben nem követ el hibát."
Nyilván ezért alkalmaznak hivatalos helyeken - ahol csak lehet - anyanyelvi fordítókat, akik csak a saját nyelvükre fordítanak, idegen nyelvre nem. (Picit egyértelműen fogalmazva: ezek a te feltételezéseid, amik nem találkoznak a gyakorlattal.)
Kérdésedből már eleve kiderült, hogy nem érted, miért baj a hiba a címben, illetve számodra nem baj, csak az a lényeg, hogy megértsd a címet.
Válaszolva: az is lényeges, hogy hogyan érted meg. Könnyen vagy nehezen. Erre létezik egy egyezményes rendszer, melyet helyesírási szabályzatnak hívnak. Aki ezt megszegi, az érthetőség rovására teszi. Az esztétikáról nem is beszélve.
Egy szó mint száz: aki helyesírási hibákkal fordít, az kontár fordító.
Drága barátom, a cím akkor is magyartalan, a magyar nyelv szabályai szerint helytelen. Ez tény. Ezen nem változtat az sem, ha az atyaúristen döntött is a cím felől. Akárki is döntött, elszúrta, és ez csak a "főállásban ezzel foglalkozók" hozzá nem értését bizonyítja. Ami persze cseppet sem meglepő, ma már a helyes könyvcím, szalagcím, utcai vagy bármilyen felirat megy ritkaságszámba.
Viszont ez esetben neked kellett volna tiltakoznod, hiszen te voltál a fordító, és egy fordítóról azért feltételezhető, hogy sem a fordítandó, sem a fordított nyelvben nem követ el hibát.
A vibrátó az általában triola vagy nyolcad/tizenhatod, legalábbis én még így tanultam :-) Persze én nemigen csinálok ekkora vibrátókat, mert nem szeretem. Ha már mindenképpen kell, akkor Scofield tud nagyon elbaszott durva nyújtásokat és vibrátókat nagyon durva ritmizálásban odapakolni.
Te kis alattomos! Megint kötözködsz a semmiért. Nálad sokkal okosabb emberek döntöttek a cím felett - olyanok, akik főállásban ezzel foglalkoznak. Én adtam pár eltérő tippet is, de végül ez lett. És most mély levegő, majd figyeld a kaszáspókot.
