A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Bizonyos kor elérése után, a tudomány legújabb állása szerint - ha ehhez is érzel affinitást - az elmédnek jót tesz ha teljesen új dolgokkal is foglalkozol. /Állítólag edződik az eme. Ezt nem én találtam ki./
Ez amit leírtam egy hipotézis, nagyon sok mérést és fénytani meggondolást, bizonyítást igényelne egy komolyabb tanulmány megszerkesztése.
Egy munkacsoportot kellene szerveznem, kéne egy csillagász, egy a fénytanban jól képzett fizikus, a matematikával talán elboldogulnék magam is, ha nem a Nóbel-díjra de némi tudományos érdeklődésre számítani lehetne.
Oké, mondjuk nincs vöröseltolódás. És mi van a kékeltolódással? Ha mondjuk két csillag kering egymás körül, akkor időnként felénk haladnak, időnként távolodnak tőlünk, vagyis a vörös- és kékeltolódás felváltva jelentkezik.
Húb+, 13 hozzászólást kellett várni, hogy megjelenjen a második korszakalkotó elmélet. Nem lehetne, hogy egymás között leboxoljátok, és aki nyer, az jön vissza a fórumra? :)
Most ilyet nem írok, hogy fizikai mennyiségek jelentését legalább elsőéves fizikusi szinten megérteni, ez túl nagy elvárás lenne, belátom.
Az emberi elme jelenlegi fejlettségi fokára jellemző, hogy mindent a lehető legegyszerűbben és a számára legrokonszenvesebb alapokra visszavezetve próbál megérteni. Nagyfokú szubjektivitása miatt nem szívesen veszi tudomásul, hogy ez a véletlen-generálta Univerzum nem az emberi elme számára működik, hanem csak úgy, ahogy sikeredett neki.
Ha nem idegen tőlünk egy kis önirónia (csak hogy hangulatosabbá tegyük ezt a topikot), akkor talán elfér itt az alábbi párbeszéd:
Két leendő univerzum sétált az időtlen térnélküliség sivatagában.
Szerintem ne használd túl gyakran ezt a szót,hogy nehogy összetévesszünk a szomszéd topikban tevékenykedő elmebeteggel aki igen sokat emlegeti ezt a szót! (vagy lehet hogy ő is te vagy ?!)
,,anyagi világ"
Van értelme ezt külön kihangsúlyozni,vagy netán ismersz más világot is?
,,A végtelen időben a határtalan térben "
Én úgy tudom,hogy ezen fogalmak értelmezése/tisztázása még folyamatban van.
a kozmikus látóhatár széléről érkező fény nem szenved vörös eltolódást, nincs dopler effektus, csak ugyan olyan jelenség történik mint a felkelő, vagy a lenyugvó nap sugaraival, a fényerő lecsökken és csak vörös fénysugarak jutnak el hozzánk
Hipotézisem szerint nem volt ősrobbanás, az anyagi világ folyamatosan "párolog" az aktív égitestek kisugárzással és "szél" formájában veszítenek tömegükből, napszél, csillagszél, galaxisszél, idővel eltűnnek mostani helyükről.
Ha egy pörköltkávét megőrölünk a mellé helyezett geygermüller számláló néhány percig sugárzást észlel, ugyan így átmeneti részecske sugárzás észlelhető, ha kőzúzalékot vizsgálunk a kőzúzógépből frissen kikerült anyagnál.
Az égitestek egymásra gyakorolt ár-apály hatása és az ütközések folyamatos anyag-KISUGÁRZÁSOKAT nukleonok kisugárzását okozzák, a végtelen időben nem számít, hogy mennyi a teljes elsugárzódáshoz szükséges idő. Paradigma váltás várható a világmindenség keletkezésére vonatkozóan!
A végtelen időben a határtalan térben folyamatos a szétáradás és az egyesülés, a nukleonok ideális helyzetbe kerülve hidrogénné, a leg egyszerűbb részecskévé egyesülnek. A gravitáció és az áramlások létrehozzák az új koncentrátumokat, a világűrbeli ködöket, ezekből új galaxisok, csillagok és bolygók keletkeznek, amelyek azután ismét a szétáradás, sugárzás révén új koncentrátumok alapanyagául szolgálnak.
Mint ahogyan indítottam, "vörös elhajlás" feltevését cáfolja a felkelő és a lenyugvó nap színének és fényerejének változása. A reggel és az esti pozíciójában a nap fénysugarai hosszabb utat tesznek meg a föld sűrű légterében, így nagyjából annyi részecskével találkoznak, mint a 12-13 milliárd fényévnyi messzeségből ide érkező fénysugarak. . Az ilyen távolról érkező fény úgy járt mint a felkelő és a lenyugvó napunk fénye.
A még messzebbről érkező fény már nem is látható, mert csak az infravörös tartománybeli sugárzás jut el idáig. Ezt tekintették a nagy bumm maradvány energiájának.
Pedig egyszerű, a teóriám szerint a kozmikus látóhatár széléről érkező fény nem szenved vörös eltolódást, nincs dopler effektus, csak ugyan olyan jelenség történik mint a felkelő, vagy a lenyugvó nap sugaraival, a fényerő lecsökken és csak vörös fénysugarak jutnak el hozzánk. A napot reggel meg este szabad szemmel is nézhetjük.
