Ugyan ez itt OFF, de nagyon jól éreztem magam. Jéghideg víz, konkrétan az első 500 méteren lefagyott az arcom, és az életemért küzdöttem, de aztán kihúzódtam a szélére és onnantól egész jó volt. A bringát meg a futást megcsináltam rutinból. Ez egy olyan rendezvény volt, mint egy napfogyatkozás ami egy ember életében egy-kétszer adatik meg. Éltem vele. :) Jövőre nem szabadultok tőlem, én is ott leszek Saraticeben. :P
Miért? 2 éve Ősszel ismerkedtem meg a Gruppetto-s társasággal, akkor már túl voltak Saratice-n és furcsa élményeket hallottam , szél , emelkedő, hideg... Gondolkoztam is rajta, hogy akkor miért is jó ez? 2009-ben megint csak külső szemlélőként követtem végig a híreket, már akkor is szerettem volna indulni, de nem úgy alakult. Akkor részt vettem a Csillebérci MTB 24H -s versenyen és magával ragadott a hangulat, igaz csak csapatban a KellyKlub - Phanatix Team-ben. Már tavaly világos lett számomra, hogy nem tudom élvezni a 200 km alatti versenyeket, megpróbáltatásokat. Ezért is lett kedvencem a Velence10szer TT. Idén elsőnek Május elején hallottam, hogy idén lehet szólóban is indulni a Saratice-i versenyen. Megcsillant a szemem. Gyuri, Don Zsolt, Szezo már jelezte is a részvételi szándékát. Én még hezitáltam. Addig csak egyszer mentem 400 km-t. Elég kínkeservesen a végére. Tudtam, ha el akarok menni komoly felkészülést kell tartani. Ebben kiváló partnerem volt Gyuri és SzeZo. Természetesen az alapokat már meg kellett szerezni Januártól kezdve, szétfagyós Valkó - Gomba körök, szakállról jeget lerágó eléhezős alapozások. Komoly vizsga volt a 2010-es Velence 10szer TT, ahol komoly tempót hajtva 32es átlaggal sikerült 11 kört teljesíteni. Itt megszületett bennem a döntés: Nevezek. Következő nagy falat volt egy Eger Oda-Vissza túra 369 km. 3.ik lépcsőben 24 óra alatt próbáltunk meg Gyurival és SzeZoval 500km-t hajtani. Rettenetes út körülmények közt, nagy melegben is sikerült. 23 óra kellett hozzá. Augusztus végén monotonitás növelése végett elhatároztam, hogy a kedvenc edző körömet (Gomba - Káva - Pilis -Nyáregyháza -Csévharaszt - Monor) fogom 12szer teljesíteni. Mivel a Saratice-pályán is van bőven szint. 18,5 óra kellett, hogy 12 kört + pár km-t teljesítsek, így itt is meglett az 500. km. De nagyon elfáradtam a végére. Elején nagyon megnyomtam, valamint a táplálkozásra sem figyeltem. Következő 3 hétben próbáltam felmérni magamat. Tudtam, hogy elég erős vagyok, de 500 km-t láttam reális célnak.
Szeptember 10. Péntek - Utazás
Kicsivel indultunk neki autóval az útnak, szakadó esőben. Majd Szlovákia felé egy pillanat alatt minden megváltozott, s még majdnem a nap is kisütött. Saraticebe érve szinte már mindenki ott volt, álltak a sátrak, folyt sör :) Rövid készülés után nekivágtunk egy bemutató körnek. Nos... elsőnek nagyon meglepődtem, hogy itt tényleg milyen emelkedő van. Elbizonytalanodtam. Követkzett a nevezés, apró nyelvi gondok ellenére, minden megfelelően ment. Itt döbbentünk rá, hogy Chippes időmérés lesz. Nagyon örültem neki. Este közösen töltöttük az időt. Hozzánk csapódott Georg is, aki szintén szólóban indul. Mennyei tésztát vacsoráztunk, majd sztorizgatás közben elfogyasztottunk némi meggybott valamint Georg féle Almapálinkát.. nyam nyam.. :) Nyugodt éjszaka következett.
Szeptember 11 - 12.
Elég hűvös volt a reggel, 7óra körül kicsit vacogva nyomtunk magunkba szendvicseket, 4 óra volt még a rajtig. Elkezdett lassan éledezni a környezet. Mindenki megfontoltan készítgette a kerékpárját, rögzítette a rajtszámokat. Rajt előtt még Zsófival elszeparáltuk azokat a dolgokat, melyeket valószínűleg kérni fogok. Ne kelljen majd keresgélni. Nyitó ceremónia. Zászló, Himnuszok. Kezdődött alakulni a hangulat :) Rajt: Főutca egyik oldalán a kerékpárok , segítők által tartva, másik oldalon álltunk mi. Szlovák nyelven menta visszaszámlálás, ami nem sokat mondott. Majd mikor mindenki futott, mi is elkezdtünk :) Nyeregbe pattantunk egy puszi Zsófinak, és hajrá! Gyuriékkal megkerestük egymást a forgatagban és próbáltunk egy jó bolyra helyezkedni. Húztam felfele a sort, kezdeti lendülettel , komoly hangulata volt a rajtnak. Itt vált világossá, hogy semmi értelme a csapatok első helyezetteivel menni. Ők ugye 3an váltják egymást és szinte nyélen mennek végig. Az általuk képzett élboly 4-5 főt jelentett. Már 1 km alatt is teljesen eltűntek előlünk. Megnyugodtak a kedélyek és sikerült felvenni egy nyugis tempót. Azt hittük, hogy ellóghatunk rajtuk sokáig, majd kiderült, hogy 1 kör alatt mindenkiből eltűnt a vezetési szellem, így 3an magyarok forogtunk elől. 3-ik körtől kezdve kialakult 7-8 fős boly mindegyike szóló kategóriába tartozott. Gyuri itt sokat segített rutintalanságomon és segített a szélezésben. Teltek a körök, hosszabbodtak az emelkedők. Bolytársaink még mindig nem akarták kivenni a részüket a vezetésből. Párszor összebeszélve sikerült őket amortizációs szándékkal előre küldeni őket a szembe szélbe. Meg is lett a hatása. 3an maradtunk. Talán megjött a pillanat, hogy megemlítést tegyek a Support-ról. Zsófiról. Elképzelhetetlen pontossággal, türelemmel adta a kezembe a táplálékot, töltötte a kulacsomat. Folyamatosan mondta az eredményeket és biztatott. Nagyon sokat számított, hogy csak kicsit kellett lassítanom kiszóltam, hogy mire van szükségem és már a kezemben is volt. Legjobb példa volt mikor Saraticere befele tekerve kigondoltam, hogy következő kör végére kellene egy müzli szelet. Nem is kellett szólnom Zsófi kezében már ott is volt, de többször előfordult, hogy több mindennel a kezében ácsorgott az út szélén, hogy tudja adni azt, amire szükségem van. Első hosszabb megállás 8óra tekerés után következett. Mindhárman megálltunk, Én már felöltöztem esti ruházatba, egy karmelegítő, egy lábmelegítő a rövid mezhez, valamint a lámpákat is felszereltem. Ekkor még 8ik helyen voltam.Gyuriék már terveztek egy hosszabb megállást, amire Én még nem nagyon vágytam. Ekkor teljesített táv kb 200+ km volt. 3an szépen összedolgozva haladtunk a sötétedés felé. Gyuri előbb állt ki, Zsolt csak felkapta a lámpáit, nyomás tovább. 2 kör megtétele után Zsolt is kiállt enni, öltözni. Kezdődött a várva várt éjszakai tekerés. Innét nagyon kusza minden, sikerült folyamatosan haladni, ismert szólós versenyzőkkel összeállva olykor. Itt volt egy mp3-as szakaszom, ami nagyon jót tett. Majd fél táv környékén megint összejöttünk Gyurival - Zsolttal. Pár kör után úgy alakult, hogy elszakadtam tőlük az emelkedőn. Nem is szerettem volna már együtt menni, mert nem voltam biztos magamban. Nem mertem odarakni a kerekem senki mellé, mert kezdett kicsit eltűnni az érzékelési képességem. Ebben az etapban volt egy kis eső. Ami erősen megijesztett, de szerencsére gyorsan megunta a dolgot, és fel is száradt az aszfalt. Kedvenc 50+km/h-s kanyaromat veszélyeztette is a dolog. Hajnal 4-5 óra környékén már tudtam, hogy 2ik helyen vagyok, de már kezdtem lemerülni. Ekkor következő körre kértem egy szendvicset.Következő körben célban megállva megettem, majd 15-20 percet lógattam a lábam, mert tudtam , hogy jönnek Gyuriék és majd mehetünk együtt. Már kicsit fáztam, mikor beérkeztek, de sajnos nem tudtunk együtt menni. Jött megint egy nehéz szakasz, egyre inkább számolgattam, hogy hány kört kell még mennem. Milyen tempóval. Tudtam, ha nem rogy meg az első helyezett , akkor a 2 kör előnyt nem dolgozhatom le, viszont ugyanennyi előnyöm volt a 3ikal szemben is. Érdekes helyzet volt. Semmin nem stresszelve sok Társra gondolva, akik szintén ott küzdöttek, vagy éppen csak együtt tekertünk oly sok km-t már idén. Nagyon nagy erőt adott. Tudatosan, magabiztosan tapostam. Kivilágosodott. Azt hittem már itt is a vége, de a fenéket még 1/6 ad része vissza van. Itt már biztos lett, hogy átlépem a 600 km-t, persze ha nem lesz semmi technikai gond. Lábaim megfelelően működtek, és ami nagyon fontos: Jó kedvem volt! Zsófi továbbra is lelkesen segített. Csodáltam, hogy még nem vágta hozzám, a Magnéziumos kulacsot. Napfénnyel együtt visszatért kicsit a szél is, majd a kedvem is. Hihetetlen, hogy minden terv szerint alakult. Minden megfelelően működött. 09:45 Gondoltam megyek még egy laza búcsú kört, ekkor láttam, hogy a 3ik helyezett igen rendesen meghúzta és még kell a 2 kör. Vérbeforduló szemekkel vágtam neki az utolsó előtti körömnek. Sikerült is síkon úgy menni, mintha kipihenten fél lábbal pedáloznák :) Gyors kör hatására, 27 perc, biztos lett az utolsó kör időben befejezése is. Így utolsó kört elbeszélgetve egy Szlovák csapat tagjával tekertem le. Mindenféle nyelvi problémákat átugorva... Utolsó méterek... Ez tényleg leírhatatlan, mikor tapsolnak a többiek. Ott a célvonal. Egy méterrel a cél előtt megállva, egyszerűen csak átsétáltam a célon. Zsófi persze rögtön jött, vette el a bringát, adott inni. 20 lépésre volt még erőm , és belevágódtam arccal a fűbe.
Kis észhez térés után, elpakoltunk csomagjainkat , elraktuk a sátrat, majd kezdődött a záró ceremónia.
Sose álltam dobogón, sose tapsolt meg még senki, de mikor ott álltunk fent és belenézhettem azok szemébe , akik segítettek abban, hogy felérjek oda... megremegtek a lábaim. És még most is kiráz a hideg. Akkor hirtelen átfutott rajtam az a 47 kör, újra.
Vasárnap este:
Elhagytuk Saraticet. Hodoninban foglalt szállás várt minket, Zsuzsi jóvoltából. Óriási zuhanyzás után sikerült kicsit észhez térni még is én voltam a leglassabb a járás nevezetű sportágban. Étteremben rövid várakozás után megkaptuk az ételünket, mennyei falatok voltak. Zsófival összesen 4 tál ételt ettünk meg, de reggel korgó gyomorral ébredtem :) Szerencsére Gyuriék javasolták, hogy kérjünk reggelit, ami bőven kitöltötte a gyomrunkat. Apró vásárlás után hazaindultunk, sikerült megismerkedni a Kofolával, ami azért nem lesz egy életre szóló barátság..... De Saratice? És ez az egész kicsit Ultra távozás? Ezek még nyitott kérdések...........
A technikáról még annyit, hogy az első helyezett csapat egyik tagja jól láthatóan sznob, a térd alatt hiányzó jobb lábát karbon protézissel pótolta...............döbbenet hogy ment, egyszerűen hihetetlen látvány volt !
Nem beszámoló, mert én olyat még sosem írtam, csak néhány szösszenet.
Nagyon jó "buli" volt, nagyon jó társaság és éppen ezért nagyon jól éreztem magam!
Köszönöm mindenkinek a jó társaságot.
Az első esti tészta party nagyon jó volt, szerintem hagyománnyá is tehetnénk, mert nincs vele annyi munka és abszolút megfelelő ez is a hangulathoz. Ahhoz egyébként sem kaja kell, az csak apropó, hogy körbeüljünk. :))
Én mondhatni kényszerből indultam szólóban, mert nem jött össze a csapatom, de annyira szeretem ezt a versenyt, hogy úgy gondoltam nem hagyhatom ki, amit egyáltalán nem bántam meg. Sőt!!! Már tudom, hogy jövőre nem is próbálkozom csapat szervezéssel.
Igaz messze elmaradtam a "nagymenőktől", akiknek ezúton is nagy gratuláció, de a az elért 318 km-en még legalább tudok javítani, :) amit természetesen meg is teszek jövőre. Mivel tisztában voltam az erőnlétemmel ezért eredetileg is valami ilyesmire gondoltam, bár matematikailag a 400 km is elérhetőnek látszott, de a Milesovicei emelkedő, pontosabban körönként az első 6,5 km lassanként törölte a matematikát és a valóság felé vitt.
A chipes mérés nagy meglepetés volt, de gondolom a szervezők is elgondolkodtak azon, hogy lehetne a régi "bemondásos, megfigyeléses" :) módszerrel lebonyolítani közel 70 versenyző (csapatokkal együtt) nyilvántartását, így a gondolkodás után nem is juthattak más eredményre.
Az már más kérdés, hogy a chip áthaladás helyén és szélességén esetleg jó lenne módosítani, mert úgy hallottam, hogy csapatok váltásánál néha kicsit szűkös volt a hely, de én szólóban nem panaszkodhatok erre sem.
Az idővel szerencsénk volt, mert a szélirány a "szokásos" volt, de messze elmaradt a 2 évvel előttitől és éjszakára gyakorlatilag teljesen elállt.
Az a kis eső (1,5 környi) nem mondom, hogy jólesett, de inkább ijesztő volt, hogy mi lesz ebből, mint áztató, de végülis ennyivel megúsztuk. Előnye annak is volt, mert a megázott fekete aszfalt jobban látszott éjszaka, mint a száraz szürke. Viszont a lejtőn nagyobb volt bennem a para a sötét vizes úton.
Összességében egy nagyon jó társaságban, nagyon jó időjárásban és nagyon jó szervezéssel lebonyolított verseny volt.
Saratice és Hodonin közt lévő autó utat szívesen felejtem, már amire emlékszem két alvás közt. Megjegyzem, hogy én vezettem, de Pötty és Dyaz halál nyugodtan aludtak az autómban. Én kevésbé nyugodtan, de néha úgy éreztem, hogy pillanatokra én is. :( De azért szerencsésen odaértünk Hodoninba.
Hodoninban először voltam, de úgy gondolom ezzel kerek egész a dolog, úgyhogy ha tehetem máskor sem hagyom ki. Gyuri jó vacsorát választott nekem, amit aztán meg is evett, de cserébe az övét nekem adta. :)))))
Nagyon jó verseny volt, jövőre újra!
Prof
Egyesek körideje azért olyan sok. Gondolom nálam is láthatsz olyat és több más szólóban indulónál, mert amikor egy körben végeztünk átmentünk a chip vonalon és utána elmentünk kajálni vagy bármit. Újra indulásnál nem mentünk át újra a chip vonalon, mert akkor azt egy körnek számolták volna, ezért a pihenőidő benne volt a következő köridőben.
Most jut eszembe, lehet Zombicska így csinálta? :))
Köszönjük ! Sajnálom hogy újabb komplikáció hátráltatja Papát, hogy mielőbb köztünk lehessen, de meg kell hogy gyógyuljon..............ilyen könnyen nem szabadul tőlünk !!
Néhány gondolat a versenyről:
Minden optimális volt, az időjárás, a rendezés, a csapat. Köszönet a lányoknak a gondoskodásért, mindenkinek köszi akivel idén együtt edzettünk, öltük egymást, vagy csak kirándultunk, gyüjtöttük a kilométereket. Elégedett vagyok az eredménnyel, jövőre okosabb leszek, szerintem maradt még pár kör ebben a 24 órában jobb beosztással. Az éjszakai egy órás dagonyázással elbuktam a negyedik helyet, de nem érdekelt, úgy voltam vele 400 km megvan, a maradék 100-at amit terveztem négykézláb is megcsinálom. Gratulálok mindenkinek, a csapatok is jót mentek, szerintem senki nem jött el rossz szájízzel. Nekem 547 kilométert mért a Polar, a hivatalos mérés szerint 550 km lett, nem vitatkozom a rendezőkkel :)
Kemény volt 42-szer megmászni az emelkedőt, az utolsó 10 körben a Stelvion használt 34/27-el billegtem fel 10-el :) A könyöklő jó ötlet volt, az új Sidi cipő szintén, tulajdonképp a lábfejem volt az egyetlen pont amivel nem kellett törődnöm menet közben. A reggeli rántotta telitalálat volt, utána el voltam banánnal, Born géllel éjfélig, ettem két májkrémes kiflit, aztán a befutóig ismét gél, meg egy Mars csoki. A zacskó magamnál tartott MagneB 6-ot sikerült gondosan kirántanom a zsebemből, de szerencsére nem nagyon volt rá szükség. Sajnálom hogy pechünkre benevezett egy droid, aki sajnos nem volt velünk egy súlycsoportban, Sasi megérdemelte volna hogy megnyerje ! A technikáról csak annyit, hogy az előtem végző "túrista" Botas cipőben nyomta klipszes pedállal, meg egy régi acélvázzal, valami romos RSX szettel..................ennyit a karbonról, a pedálvitáról, meg a csúcskategóriás szettekről :)
Negatívum: ha innen a topikból nevezte be valaki Káldy Attilát, akkor csak szólok, hogy rossz vicc volt. Elég jó véleményt sikerült azt hiszem kialakítani az évek során magunkról (úgy általában "a magyarokról") nem kellene rombolni.........
Szilárd ! A belemet kihajtottam, hogy igazad lehessen, és meglegyen az 550 km, különben hagytam volna az egészet a fenébe...........:)
Hát ez nem semmi, amit műveltetek.
Én meg még téged próbáltalak monor táblánál megfogni (mondjuk az még nincs lejátszva!:)mostantól mindig azért fogok kerékpárra ülni, hogy téged legyőzzelek, meg mondjuk azért is, hogy feltudjam venni, a méregdrága esküvői öltönyömet:))
Ugyanez vonatkozik a Gyurira meg Szezóra is:)
Gratuláció a többi kimagaslóan nagy teljesítményt nyújtó Magyar fiúknak is!!
Csináltam egy ilyet. És lehet, hogy a 13.2 kerekített, így nem biztos, hogy a te órád pontatlan. A nyomvonal alapján érthető, hogy az a szél miért támadott a legrosszabb irányokból, amikor olyan kedve volt.
Készülnek a képek, türelem addig nézegessétek kicsit (pár napig) a hozzánk csapódott állandóan vigyorgó osztrák srác nem gyenge kalandjait a honlapján :)) Leesett az állam............
km-ben nem tévedett Sas , mert ennyi van a Certifikáton is. Ez az én , ezek szerint elég pontatlan órám eredményei. Illetve nálam 13,4-re jött ki egy karika.
Lényeg tényleg abban van, hogy nagyon jól teljesített mindenki. Úgy gondolom, hogy mindenki elérte amit szeretett volna. Nem volt semmi technikai gond , ami megnehezítette volna a 24órát.
Valamint nagyon szeretnék Én, majd ennyi idősen , mint Ti, ilyen szinten kerékpározni!
Már ezek a köridők megérték az 50 koronás felárat a chip-es időmérés miatt. Igen érdekes volt visszanézni és felidézni, hogy akkor, éppen mit is csináltam. Bár személyesen megtettem, itt, a nagyobb nyilvánosság előtt is gratulálok elképesztő teljesítményedért. Sas felsorolása kicsit pontatlan, úgy emlékszem 630... valamennyi lett a végén az össz-kilométered. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az egész társaság helytállt - legyen szó csapatról, vagy egyéni indulóról. Tervezem, hogy írok egy bővebb beszámolót a Gruppetto oldalra, de egyelőre nem tudom, hol kezdjem, miről szóljon - annyi gondolat kavarog fejemben. Nagy kaland volt. Részemről a nyers km-óra adatok: 40 kör Táv: 531 km Netto idő: 20:41:07 Átlagsebesség: 25.7 km/h
Külön köszönet illeti a lányokat. Hidegben és esőben is ott voltak a célnál és biztattak, szurkoltak 24 órán keresztül, hozták a híreket a számítógéptől. Zsuzsinak pedig extra köszönet a szállásszervezésért, a pénteki tésztázásért!
Ekkora távon, főleg egyedül, van ideje az embernek gondolkodni. Igen sokszor eszembe jutott Istyu papa - hogy milyen jó is lenne, ha velünk lenne. Úgy vélem, ha már gondoltam rá, valamennyire ott is volt velünk.
Gratulálok, minden elismerésem ezért a teljesítményért. Egyébként ez a táv már több, mint Saratice oda-vissza, legközelebb mehetsz lábon is. :) Érdekes köridők vannak egyeseknél, 2 meg 4 órás körök. :O
hazaértem. Ezért nagy nagy hála még egyszer Kicsinek.
Köszönöm szépen a gratulációkat. El se tudom még hinni, hogy ilyen jól sikerült a verseny. Nem tudom megfogalmazni, milyen érzés volt utolsó körben leszállni a mérőpontnál és csak áttolni a kerékpárt a célvonalon. Nem lett volna esélyem elérni az elsőt, köridőket megnézve stabilabb teljesítmény nyújtott. Ha kicsit jobban megmerem nyomni, mert a végén még sok erőm lett volna tekerni, persze sátort szétszedni nem volt :) Így is maximálisan elégedett vagyok. Első Saratice volt nekem, minden kifogástalan volt, a chippes időmérés ennyi pénzért!! is megvalósítható. Bár ez a sok alkoholmentes sör amit kaptam... No mindegy. Egyszer csak elhiszem, hogy ez velem történt meg. Megpróbálom részletesen összeszedni az emlékeket , kicsit nehéz lesz.
Köszönöm mindenkinek a segítő gondolatokat!! Biztos vagyok benne, hogy tolt valami előre a hátszélben és felfele 47szer a "szerpentinen".
Igen. Igen. Nekik nagy gratula, csak a te hivatkozásodra reagáltam.
1 nap alatt ennyit menni nem semmi. Nekem a legtöbb 272km-er, de nagyon örültem mikor hazaértem és végre leszállhattam. Sasinak külön gratula, mert tavaly 3-an váltva mentünk 715,5-öt ő meg egyedűl 615-öt.
Sajnálom, hogy Sasi nem nyert, mert amennyit ment idén nagyon megérdemelte volna. Azért ez így is brutális teljesítmény! De legalább lesz kihívás jövőre! :)
