Kávé, az alapvető életnedv - mint minden alacsony vérnyomásúnak, így nekem is.
Reggel, ha van időm reggelizni, akkor a kétszemélyes kotyogómon lefőzök egyet, és azt megiszom jól. Completával, vagy ha van, akkor tejjel teszem ezt. Omnia kávém van, persze darált, mert lusta lennék még darálni is a kávét (pedig úgy lenne az igazi).
Bent cégnél valami pörgettyűs főző van, és szintén Omnia, így itt is nagyon finom kávét tudok inni.
Ha rákényszerülök, akkor vendéglátóipari objektumokban is iszom néha, de azért meg kell nézni, hogy milyen gépből. Ahol a termoszhoz nyúlnak, ott rögtön kajabálok, hogy nem kell. Az nem az iható kategória, egy kávé legyen frissen főzve. Vannak ezek a Saeco márkajelű masinák, na azokból jó kávé tud kijönni (relatíve, persze), ha tisztességgel csinálják. És vannak a marhadrága, ám tényleg nagyon jó kávék, mint pl. a Segafredo, aminek a minőségét -állítólag- rendszeresen ellenőrzik.
Amitől ki tudok borulni, az a tőlünk nyugatabbra szokásos híg, papírízű löttyedék, na attól csak vizelni lehet, de nagyon. Direkt valami hihetetlenül brutális presszókávét kell kieszközölni valahogy, ha jót akarsz inni (akkor sem biztos).
És még valami: Kávét kizárólag édesítés nélkül iszom. Még az édesített tejszínhabot sem viselem el benne. Úgy semmi értelme nincs, az édesítő elcseszi a kávé zamatát.