A változatosság kedvéért ma megint a Vasmacskában ettünk. Hatalmas tömeg volt, a melósok ruháiból ítélve az E-ON kb. 100 embere ebédelt ott érkezésünkkor.
A menüt nekik tartották fent, így csak étlapról lehetett rendelni. A konyha és a kiszolgáló stáb nem bírta teljesen a megpróbáltatásokat, mert a rántott pontyhoz kért serpenyős zöldséget szinte nyersen szolgálták fel, a fehérborom pedig szobahőmérsékleten érkezett. A szomszéd asztalnál ülők reklamáltak is, mert gyerekadagnak érezték a főfogást, pedig ez ott nem jellemző.
Pozitívum, hogy ezek ellenére időben nem húzódott el az étkezésünk, aránylag normális tempóban kihozták az ételeinket.
A fridattó (erőlevesben palacsintacsíkok) nem kedvencem, de utána a sertéssült szalvétagombóccal nagyon jó volt. Szalvétagombóc helyett egyébként burgonyagombócot adtak, de nem bántuk.
1700 pénz a 2 fogás, megéri, a dunai kilátás pedig bónusz.
Nem tudom kinek mi érdemes. Mi ma megint a Mezzoban voltunk. 3 jóizű és teljesen jól értelmezhető főétel, 1 desszert, 2 pohár sör és egy pohár olaszrizling. Borravalóval együtt 20ezer.
Természetesen ez nem valami csoda akármi, csak normális kaja, gusztusosan tálalva és ami nálunk a legfontosabb, hogy 3 egyedül élő ember egy héten egyszer együtt ebédel. Persze én se veszem rossz néven, hogy hetente egyszer nem kell főznöm, hanem kellemes környezetben elém rakják az ételt.
Ez nálunk is így működik. Mikor még rendszeresen oda jártunk, akkor ettünk utána desszertet. Nem tudom a nevét, de nagyon finom és könnyű volt, befért a fél pizza mellé.
Pizzavacsoráltunk egyet a Trattoria Serafinában (Bikás park).
A pizzák nem voltak rosszak, de kissé túlsütötték őket (illetve nem kelesztették eleget a tésztát), így elég szárazak voltak - ebédidőben érdemesebb pizzázni, kedvezménnyel.
Sajnos csupa új felszolgáló van, így elfelejtődött a törzsvendég-bónuszom is.
Tegnap a Mandragórában (Kacsa utca) ebédeltem. A menü minden elemét több tételből lehet választani, 2 fogás 3900 Ft, egyes főételek jócskán felárasak.
A kukoricakrémleves elfogyott, helyette zöldbabkrémlevest adtak. Ebben volt több kiegészítő elem, mint a jobb helyeken szokás, tehát ress zöldbabdarabok, kecskesajmorzsák, szalonnapörcök. Főételnek malaccsászárt választottam sárgaborsópürével és zöldbabbal. Ez feláras volt, kifogástalan és nem hatalmas adag.
Határozottan felfelé indult a Mandragóra a korábbi karakteréhez képest - ez, ami most van ott, már fine dininghoz közelít. Az árak is ilyenek, tehát 1 deci belépő szintű osztrák rizlinggel, szervizdíjjal és minimális jattal 7 rugóba került a 2 fogásos ebédem. Ez eléggé high class-mulatság, de néha jólesik az ilyen is.
