Kiegészíteném azzal, hogy a mostani verseny csak a kéktúra középső szakaszának képeiből lett válogatva, hogy azok is eséllyel indulhassanak akiknek csak ezek a jobban megközelíthető részek vannak bejárva. Persze így sem lesz túl könnyű. :-)
Meggyőző, amit linkeltél, de én nem ezt néztem, hanem a Mapnik térképet:-(
Ami a TUHU térképét illeti, ott se ezt néztem, hanem amit belinkeltél. Amit én néztem, azon nincs rajta az út. Ha fel lesz szerkesztve, és a csempék generálása megtörténik (mostanában úgy látom, ez ismét működik), akkor a- nevezzük Kolesár féle térképnek, szóval ezen is látni lehet majd az útkereszteződést.
Igazad van, rá kell vetíteni a Google térképére a TUHU térképét, de történetesen én megörültem, hogy végre látszik az útvonal azon a térképen is, amit évek óta használok, pár hete, amikor eldöntöttem, hogy bejárom ezt a szakasz, még a turistaút sem látszott.
Azért ugye az nem OK, hogy 4 féle térképet kell nézni:-)
Tudom, elég az OSM -Turistautak, mely jelen esetben valóban azt mutatja, amit én fontosnak tartok, de én szeretném, ha a TUHU is azt mutatná. Legközelebb körültekintőbb leszek, mielőtt írok.
Ha esetleg valakit érdekel, készítettem egy apró szemléltető "rajzot" (eredendőena térkép-szerkesztőnek készült), mely az egyik problémás helyet mutatja.
A TUHU térképének az a részlete, mely szerintem nem tájékoztat arról, ami a lényeg (az OSM térképén sincs semmi az útkereszteződésről):
A 011-es pontba DK felől egy füves, keréknyomos út torkollik (nincs jelzés), a földút, melyen a forgalom is "bonyolódik" a 011 - 012 PONT-ok között ÉNY felől "érkezik, és fordul DNY felé. A "kereszteződést" követően, már a földúton hamarosan jelzést is találunk, az ÉNY irányú kitérést (oda-vissza trekk) az indokolta, hogy legyen nyoma a térképen annak, hogy itt becsatlakozik a jelzett út egy másik útba.
Talán ezek az apróságok is segítenek, én mindenesetre ezeket tartom fontosnak.
Az emlékhelyekhez turistautak is vezetnek (P, S és Z3), és azt hiszem, ez jó.
A POI-k összegyűjtésének apropója egyébként az, hogy sikeresen eljutottam Jánosházától Kemenessömjénig, végig a sárgán (3 túranap).
Szép erdő, unalmas aszfalt, a Ság-hegy magánya, Celldömölk országútja, majd a "domb" aljától fel a présházig, ahová a Gérce (OKT) - Kemenessömjén közötti PIROS is vezet, itt találkoznak, és az utolsó métereken együtt "kapaszkodnak a magányos présházig.
A hely rendezett, sok-sok asztal és pad, végül egy emlékkő, jelezve, hogy itt állott a cseresznyefa, ahol az ódák egy része született.
Apró érdekesség, hogy a ttúrán, mely anno Celldömölkről indult és itt volt az első állomása, még az aszfaltos úton kellett menni Nagysimonyi felé, most az a helyzet, hogy van jelzett út a szőlőhegyen keresztül, nem a legtökéletesebb, de járható, és viszonylag jól van jelezve, csak háromszor kellett keresgélni:-)
A különös útkereszteződéseket, melyeket a hagyományos térképek képtelenek mutatni, sajnos a digitális térképek sem mutatják. Próbáltam úgy felmérni, hogy felszerkeszthetők legyenek az elágazások, de a vonat lefelé 80 percet késett, ennyi tartalék nem volt a tervben:-(
Még egyik túratársunk nézte ki magának egy MTSZ tábláról a kőfülkét, hogy csak 330 méter. Mondtam neki hajrá ha szereti a kihívásokat, ki is lépett, de amikor elérte a következő táblát, szomorúan konstatálta, hogy már bő 300 méterrel túl van rajta...
Nem tudom jártatok e a Szalamandra tanösvény 1. állomásán, a Festékbányánál. Ez valójában barlang, vasérc nyomokkal. Az érdekessége, hogy még Fazola Henrik őskohójához innen is bányászták a vasércet. A barlang akkor lett fejtve. Jelenleg denevérszállóként működik.
A Lipóc-völgyben a tó létesítése előtt kohászati leletek is voltak.
Amikor tavasszal jártam ott (március 6.), akkor kb. fél méteres volt a vízmagasság és ezt Heyjoe korábbi beszámolójából sejtve alapból a régi út felől, az aszfalt felé kerültem. Magyarán szégyenszemre megfutamodtam.
Azért számolj be milyen ott a helyzet, hátha kinőtt egy híd...
hát a hölgynek biztos nem lesz vizes a bakancsa hiszen lovagiasan ölben átviszed, a tiéd az akkor kérdéses
Azért mostanában nem volt akkora özönvíz (bár talán múlt pénteken esett arra, dehát hol van az már) úgyhogy én bizakodnék a helyedben
Meghát ha ott van az a kapaszkodó, akkor egyik kézzel abban kapaszkodva másikban bottal letámasztva bármilyen hegyes/éles kövön át lehet kelni (amit esetleg a környéken találtok és beledobáltok)
Félek hogy mostanában magasabb a víz. Azért megpróbáljuk, legfeljebb mezítláb megyünk át. Velünk lesz egy idősebb hölgy is, és nem szeretném ha lábon kellene a bakancsát megszárítania az átkelés után.
Volt valaki mostanában a Zalaszántó Rezi szakaszon? Mennénk a hétvégén és érdekelne hogy át lehet-e kelni a vár alatt a patakon az új kék jelzés szerint?
Hű, az ilyen színorgiák miatt vergődök, hogy nem jutok el túrázni mostanában...
Gondolkodtam azon, amit hobo bobo írt, hogy kedvenc évszak: nekem mindegyik. Mindig más, nyáron az állandó meleg, télen a tiszta, csípős, harapható levegő, tavasszal/kora nyáron az egész egy hormonbomba a harsány zöldekkel és szagokkal, ősszel meg ezek a színek.
A túrázás rettenetesen érzéki műfaj :) Nyilván azért is, mert nekem - ahogy gondolom másnak is - csak kellemes élmények fűződnek hozzá. Hiába nehéz vagy küzdős egy-egy túra, az ember nem éli meg ellenségesnek utólag. Jó mulatság, férfi munka (a nők nevében nem tudok nyilatkozni). Ahányra csak visszagondolok, nem volt olyan, amelyet ne szerettem volna legyen szó laza kékezésről vagy csapatós teljesítménytúráról (kivéve a Kék tapolcai és tsai részei, de az pont a forgalom miatt...).
Meg persze a Csányi által emlegetett biofília, miszerint az ember alapvetőn szereti a természetet; de a kontrollált természetet (kert, háziállat...). Ha nem ilyen polgárosult életformám lenne, ahol nem gond a fűtés és a táplálkozás, akkor valószínűleg azért sokkal kevésbé lenne vonzó egy-egy hideg téli nap. :D
A tegnapi napon végül is sikerült feljutni az új kilátóhoz a Prédikálószékre.
Dömösről indultunk és ha már ott voltunk akkor a Rám-szakadékot is bevettük a programba; jól járható volt, nem okozott problémát az áthaladás. Érintettük Dobogókőt is, ahol már nyoma sem volt a kezdeti szép időnek; gyakorlatilag tejköd volt és mellé hideg, szeles idő. a forraltbor erejéig beültünk a síházba, majd visszatérve a sárga tanösvény jelzésig azon, majd a zöld négyzeten ereszkedtünk le a Thirring- sziklát is érintve. Ezután következett egy jelzetlen szakasz, egy nagyon rövid piros jelzés, majd újabb, a térképen csak szaggatott vonallal jelzett ösvény a Keserű-hegy megkerülésével a Dunakör emlékműig, ahol elértük a piros háromszöget, majd rajta pár perc múlva a kilátót. Nos, a mádia felhajtás megtette hatását, elég sokan voltak fent még délután 3 körül is, és ami igaz az igaz: a kilátó szépre sikerült és valóban nem magasodik a környező fák fölé..de akkor meg minek kellett? Igaz a legfelső szintről balra és jobbra is jobban ellátni, de Dobogókő felé továbbra sem. Van kiépített tűzrakó hely is.
Sokat nem is időztünk, elindultunk a Vadálló kövek fel. Amikor ideértünk jutott eszembe hogy jé itt már jártam anno, még pedig ha minden igaz Tavaszi Széll társaságában :) Elég technikás lefelé a szakasz még bakancsban is..pláne sima talpú sportcipőben, amiben az ifjúság több képviselője is próbálkozott. Többen kérdezték - akikkel fél 4 körül találkoztam- hogy mennyi még a Prédikálószék, és mindezt még a Vadálló kövek felé fél úton...nem tudom fel, illetve leértek -e, minden esetre úgy tűnik még mindig akadnak páran akik hirtelen ötlettől vezérelve, a várható terepet fel nem mérve indulnak neki 1-1 túrának, lesz ami lesz alapon.
Vasárnap csodálatos őszi hangulatban jártuk be a Mátraverebély-Bablevescsárda szakaszt.
Számunkra a Cserhát a családi kéktúrázás logisztikai szempontból legkomplikáltabb része: elég közel van az egynapos túrákhoz, a tömegközlekedés viszont nem túl erős. Ezért is jött kapóra egy bujáki tájfutóversenyen induló nagyszülő lelkes segítsége :)
Verebélyről már valamivel 8 óra előtt el tudtunk indulni. A hajnali 1 fokos hidegben jó tempóban értünk Szentkúthoz, ahol már volt némi mozgás. Innen Sámsonházáig nagyon szép őszi erdőben haladtunk, a vártnál sokkal jobb talajviszonyok mellett.
Sámsonháza legszélső háza mellett kedves néni etette az állatokat, akivel hosszasan elbeszélgettünk. Ízes tájszólása és érdekes történetei a 88-89-as bejárást juttatták eszembe, amikor még bőven volt részünk ilyen élményekben, főleg a DDK-en. Örültem, hogy a családomnak is jutott egy belőle.
Nagybárkány felé a dombhátról először a templomsüveget látni meg, olyan, mint ha még egy magányos erdei templomhoz közelednénk. A faluban a bélyegző rendben volt, ízes beszédből kijutott a kocsmánál is bőven :)
A faluban lévő kis forrásból megtöltöttük a kulacsokat és nekivágtunk a hegymenetnek. A keleti gerinc felé vezető út káprázatos volt. A növényzet annyira változatos, hogy néha úgy éreztem, egy magára hagyott botanikuskertben járunk.
A gerincről kiágazó kék háromszögek nem kilátáshoz vezetnek, "csak" a Cserhát 500-as csúcsaira. Garáb és Macska-hegy között viszont van egy csodálatos kilátópont, amit már csak a Tepke tornyából nyíló panoráma múlt felül.
Az ereszkedés kellemes, a csárda előtti szekérút gondoskodik a klasszikus cserháti sár-élményről is :)
Az útvonal végig hibátlanul jelzett, a bükkben megismert eszetlenül legyártott és kihelyezett táblák viszont itt is kísértenek.
Speciel én nagyon szeretem a téli túrákat, megkockáztatom jobban mint a nyáriakat.
Nincsenek bogarak, amelyek akár egész túrán meg tudják keseríteni a létet, nincsen hónaljig érő gaz, burjánzó, szúrós, marasztaló növényzet sehol, nincs tömény izzadás, nem kell 5 liter víz a zsákba, a mellény/kabát zsebben szépen elfér minden, GPS, fényképező, telefon stb, a nyár mindenben pont ennek az ellenkezője.
De ha hagyjuk a racionalitást akkor azt kell mondjam hogy imádom a téli túrák hangulatát, a dermedt csendet, a jeget, a deret, a roppanó hó hangját, azt a nyugalmat amelyet a téli erdő áraszt.
Téli életképek a kéktúráról:
Viszont cserébe oda kell figyelni más dolgokra, amiket olykor a saját bőrén tapasztal meg az ember.
Nekünk az első kéktúránk legemlékezetesebb etapja lett egy téli Bánkút-Bélapátfalva menet, korábban írtam róla, még 2011-ben.
Akkor még alkoholt is fogyasztottam... de a gond nem ezzel volt. :-)
Én úgy vagyok a téllel,hogy hozzá kapcsolódnak az igazán emlékezetes túráim,ezért (is) szeretem.Nagy melegben is jó túrázni,de a hideg az valahogy jobban az az érzés,amikor ki vagy téve az elemeknek.:)
Én nem szeretem a telet, de nézni nagy élmény volt.
A Bélapátfalva - Bánkút szakasszal fejeztem be anno a kéktúrát (tán a 5.-et?), jó pár évvel ezelőtt, hasonló körülmények között, bár akkor az éjszaka leesett, mintegy 20 cm-es friss hó alaposan megtréfált. Bánkútról még le kellett ereszkedni Miskolcra, akkor már sötét volt, de csatlakoztam egy társasághoz, és biztonságosan leértünk. Még a buszt is és az IC-t is elértem, emlékezetes nap volt.
