"Találtunk egy nagyon érdekes dolgot: a Cowgate-en a St Cecilia's Hall-ban van a Billentyüs
Hangszerek Múzeuma."
"... no és megvallom, fogalmam sincs mi fán terem ez a hangszer, már ha egyáltalában fából van... :-)) A névből azt gyanítom, hogy valamiféle billentyűs dolog, ld. klavikord??"
Azért sem irigykedem!!! :-)) Inkább örülök, no és megvallom, fogalmam sincs mi fán terem ez a hangszer, már ha egyáltalában fából van... :-)) A névből azt gyanítom, hogy valamiféle billentyűs dolog, ld. klavikord??
Egyébként pedig ilyen a jó kereskedő és a jó vevő!!
Örömteli hallgatást kívánok, egy dramnyi ........ mellett (a kívánt márka behelyettesítendő)
üdv,
Ghanima
Két francia Taskin clavecin restaurálása néhány hónapja lett kész, és ebböl az alkalomból készült rajtuk egy CD-felvétel, korlátozott példányszámban. A restaurátor mondta, hogy a Haymarket mögött egy kis utcában van egy kis lemezbolt, ott talán meg lehet szerezni, mert azok szeretik a ritkaságokat. Elmentünk, de elöször nem tudtak semmiröl. Elmondtuk a tanmesét, clavecin, restaurátor, felvétel, mire a néni mondta, hogy ö mintha látott volna érkezni valami ilyesmit, de még ki sincs csomagolva, nemhogy beárazva, Mondtuk nem baj, megvárjuk.
Találtunk egy nagyon érdekes dolgot: a Cowgate-en a St Cecilia's Hall-ban van a Billentyüs Hangszerek Múzeuma. Szerdán és szombaton 3-tól 5-ig van nyitva. Be kell csöngetni, a restaurátor jön ki ajtót nyitni. Ki kell fizetni a belépöt (2 font), és utána megkérdezi, hogy csak nzni akarjuk a hangszereket, vagy játszani is akarunk. Ha igen, akkor kezet kell mosni. Bent kb 150 hangszer van, chlavicord, harpsichord, cembalo, spinet, fortepiano, zongora, orgona és ezek egészen elképesztö kombinációi. Ö mindegyiket bemutatja (szédületesen jól játszik) és Te is játszhatsz mindegyiken (de talán mégse a boci-boci-tarkát...)
Edinburghban a Fringe Festival abszolut allat! Reggeltol ejszakaig megy a show / szinhaz / buveszek / komediasok az utcakon, teljes erovel mennek a szinhazak. Nagyon melegen ajanlom!!!
Szallas: Backpackers Hostel, Cockburn Str (ket perce a vasutallomastol, a kozpontban) 15 font/ej/per fo. (8 agyas szobak). B&B 30/fotol.
Ami nincs az utikonyvekben: Meadows park a Holyrood Castle melllett: mindenkepp meger egy setat, ha nem tudsz kimenni az igazi Highlandre.
Most ugyan illegalitásba vonulok néhány napra, de hát látom, lesz addig olvasnivalótok. Jó hír viszont, hogy egy kedves asztaltársunk felajánlotta, hogy feltehetem a szerverére a közkinccsé tenni szándékozott fényképeimet.
Ezúton is még egyszer köszönöm, igénybe fogom venni a lehetöséget, remélem, a T.Társaság megelégedésére.
Hozzálátnék akkor valami beszámolóféléhez, mert ennyivel tartozom részint maguknak, részint magamnak, merthogy ugyan készült 600 (!) körüli pikcsör, dejazér legyen csak leírva itt többminden, azok okulására, akik eleddig tartózkodtak e vidéktől, hogy miket is veszejtenek, ha nem változtatnak rossz szokásukon…
Naszal ugye kezdődött az egész túr azzal, hogy a tavasz végén elhatározásra került, be lesz járva az Skóczija, mert sokféle szépeket lehetett hallani felőle, és hát amúgy is az 1 jóféle hely lehet. A szükséges infók begyűjtésének eredménye egyebekben ez a topic is, mely azóta is virágzik, minek magam, mint topicgazda meglehetősen örvendek. ;-) Higgyék meg, nagyon nagy segíccségeket nyújtottak, és biszton így voltak/vannak/lesznek ezzel még mások is.
Nem növelem a feszültségeket tovább, elég az hozzá, hogy július elejire összeállott a program, be lett szerezve (majdnem) minden az úthoz. Felkerekedtünk hát, és elindula birkáknak, és Kánöriknek földjére. Ótóval utazván megjártuk sógorékat, dzsörméneket, flamandokat, frencseket, s mi tudja még miféle idegen országok népeit. Nem mondom, fárasztó vala az út, ám asztat már mostan ki kell emelni, hogy ahogyan haladgat az ember mind nyugatabbra, egyre inkább embernek érezheti magát az utakon. Valami másként gondolkodók járják a flasztert arrafelé járműveikben. Na persze Brukselesben el lehet kavarogni, és a csigafalók sem erőltetik meg magukat a települések folyvást kiírdogálásával, de előbb-utóbb az ember csak megérkezik Calaisba. Mi inkább utóbb, mert a belgák tengerének partján azért nagy hirtelenjiben csak vettünk még egy fürdőt, mijelőtt elhagytuk a kontinenstet. ;-))
Mondom, Calais. Jut eszembe! A jegyet végül is a Magyar Autóklubon keresztül rendeltük (Visegrádi u.), potom DM 530-ért, ami ugye egy személyautónyi népet, cuccot takar.
Szóval csak behajóztunk Britanniába, ami egy veri kellemes dolog volt. Magam eddig nem vettem részt hasonló prodzsektben, így aztán minden előzetes félelmeim ellenére, kinn akartam a fedélzeten tölteni az időt, merthogy annyira kafa volt, de aztán csak be lettem rángatva, vmi Szilverszton-szalonba, aholis azért jól ellehetett ütni az időt. Momentán nem lettem támogatva a hajó kétbár-háromcseresznye rencerű szerencsehelyiségeinek bevételében, de aztán hamar fel is tűntek a doveri fehér sziklák.
Namondom, itten egy életem, egy halálom, szétversenyzek mindenkit a szembejövő sávba. Előtte még azonban volt egy kis pauza, mer be lettünk sorolva az Egyebeknek fenntartott sávba. Eccer csak kezd mellettem furakodni egy Dukátós pali, mihez is azér cseppett fárattka voltam, így fel is csattantam, hogymiszerint: vazzeg, mintha otthol lennénk! Hát erre elkezd nézni az ipse, mire mondom megsassolommá, miféle gyerkőc. Hát látom, hogy vmi himihumi bété, Böpö. Na mondom, jó van, helyben vagyunk… Dejasztán nem volt semmiféle attakk, mert mindenki beállott a helyire, rendesen. Volt még egy móka, mikor az officer elkezdett ottan mókázni, hogy: "Máteszálká, íííígen, nöm". Hát mondom neki, öcsisajt, ne mókáljkoggyál itten, ettől még szétversenyezlek tikteket, neaggóggyál! ;-)
Na kérem, hát úgy is volt, ahogy meg lett mondva, Dover-London tiszta egy táblázás, hogy hova tarcs, meg merrefelé lessél ki, úgyhogy az egész meglepően könnyen szokható. (Harmadnap persze, mikorra elhiszem, hogy megy ez már mint kiskutyának a böffenet, elkezdek rutinból dzsalni, aszt akkor meg mind jön nekem szembe…;-))))
No, idővel meg is érkeztünk Londonba. Most itt ugorgyunk 1et (kopirájt báj Pósalakibá'), mert ugye most nem ez a fő téma. Azt azért elmondom, hogy ez a London kafa egy hely! Anglia egyebekben korrekt, bár mondom, London, és kiváltképp a Blind Summit-ok a legesdelegeslegjobbak!!! ;-DDDD Ilyen Blind Summit-ok legfeljebb Jedburgh-nál voltak később még!!! ;-DDDD
Lényeg a lényeg, hogy néhány nap elteltével, irány: Skócia!
Kezd ugye az ember Londonnál a körgyűrűvel, aztán idővel M6. Nem volt egy nagy élvezetesség, de az biztos, hogy az én tapasztalataim szerint az angolok az utakon is urak. Én vagy kétszer rájavillantottam a népekre, hogy kösz, de ők csak néztek… Utána asztán elmagyarázták nekem is, hogy arrafelé nem szokik. Persze ami természetes, aszt tényleg nem szoktuk mi sem… Node ott tartottam, hogy M6. Azt még nem mondtam, hogy késő délután indultunk Oxfordból, és rendesen éjszaka ment a drájvolás. Egyszercsak, látom, fogyik a fujel. Hát a következő kútnál megálltam. Ennek a helynek a neve legyen Carlisle. Meg lett töltve naftával a gép, indulás. No, jött megint egy körforgalom (amik úgy áltban tökre jók!), aholis vissza lehet menni az autópályára. Na, ha valaki arra jár, nehogy visszamenjen. Én legalábbis nem tettem, letértem egy - szintén Edinburgh felé tartó - alacsonyabb rendű útra. Na figyejjenek ide! Ha maguk láttak már csodát, akkor az - bocsássák meg nekem, de - kutyafasza ahhoz képest, ami ott engem várt. (Naja, mert ekkor olyan hajnali fél 4 lehetett, és csak a sofjőr nem alszik olyankor. ;-) Kezdett pirkadni. Az út falvakon, és asszem a klasszikusnak mondható skót dombokon vezetett át. A dombok alját fátyolos köd borította, de csak mélyen. Az út föl-le kacskaringózott, lélek nem járt arra. Letekertem az ablakot, és az a semmi máshoz nem fogható skót vidéki levegő vágott be. Az út két oldalán nyuszkók ültek, és csak néztek rám. Meseszép tájon, egy olyan hangulatot élhetett meg személyemben az idegen, amit soha nem felejtek el. Akkor, és ott valami olyan nyugalom, és béke szállt meg, amit addig soha nem éreztem. És az jutott eszembe, hogy ezt a Föld minden lakójának látnia, éreznie kell, legalább egyszer. (Azt gondolom egyébként, hogy mindazért, amit a skótoknak történelmük során meg kellett szenvedniük, a természet jótékony adománya mindez.) Hát szóval, szavakba nem önthető az az érzés, úgyhogy egyszerűbbnek találtam ébresztőt fújni, hogy meg se kelljen próbálnom elmesélni az elmesélhetetlent… Nem ragozom, nehogy bealuggyanak még itt nekem, hát gyönyörű volt.
Meg is érkeztünk közben szép lassan reggelre Melrose-ba, ahova is a szállás be lett tervezve. Mert azt még nem mondtam, hogy el lett döntve, sátrazás lesz, és kész. Naszal a könyv azt írta, hogy ami tisztaság elképzelhető campingben, az itt van. A hely neve Gibson park. Mondom, Melrose-ban van. Alapvetően karaván-park, de lévén Melrose a vidék rugby fellegvára, a Parknak volt saját pályája, amellett meg még finom füves tisztás, hát sátrasokat is fogadnak. Ł4,50 per fő, ótó Ł2,00. Sok, vagy kevés, ki ki döntse el. A Ł20-25 per kopf árú, erősen a bizonytalanba hajló higiéniájú B&B-ekhez képest szerintem világbajnok. A Parkban ugyanis olyan a tisztaság, hogy az hihetetlen. A vizesblokk - mely 4-4 elkülönített mosdót, WC-t, illetve zuhanyzót foglal nemenként magában - olyan a tisztaság, hogy az itthon egy ****-os szálloda becsületére válna, ezt komolyan mondom!!! Földrajzilag ugye szintén szerencsés volt a választás, hiszen az elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy időnk nem lesz az északi részeken bolyongani, ha pedig így van, akkor ez ideálisnak mondható, mint "bázis". Merthogy eddigre eldőlt az is, hogy egy helyen ütünk tanyát, és onnan reppenünk ki naponta, majd estve vissza. (Ez nekünk naggggggyon bejött, bár hozzátartozik a valóhoz, hogy céges ótóval mentünk, ergo fuel nem számított… ;-))))
Na, elég az hozzá, hogy meg lettünk érkezve reggel, bespannolás a Parkot üzemeltető két öreggel, sátor felverése, vizesblokk kulcsainak átvétele, annak betámadása, megújulat!… ;-DDDD
Kezdtük a környékkel. A förszt volt Dryburgh. Hát ahogy megérkeztünk, a csóka mindjárt eladott nekünk ebből a Skót Explorer Ticketsből egyet-egyet, ami utólag majdnem akkora egy nagyon jó döntés volt, mint Carlisle-nél letérni az autópályáról. Hát ez a Dryburgh egy csodálatos környezetben lévő apátság romja. Ezek a tetvarek puritánok szép munkát végeztek, ez már itt nyilvánvalóvá vált számunkra, de ami maradt, az is csodálatos.
Az már korábban ki lett olvasva, hogy ezt a Scott-gyereket nagyon csípolják ezek a skótok. (Az apátság romjainál található a sírja.) És ez a vidék, ahonnan mi indultunk, amúgy is erősen kötődik hozzá. A következő megtekinteni valónk a Scott-view volt, ami valóban meseszép, mármint a kilátás. Mongyuk persze onnan én se ijeneket firkásznék… ;-)))) Gyönyörű, valóban ajánlom mindenkinek. Ha már itt tartunk, elmondom, hogy az idevezető útról kell letérni a legjobb srác, William Wallace egy 22 láb magas szobrához, amihez mi később jutottunk csak el, de megérte visszatérnünk. Állítólagosan mikor az angolok már nagyon pipák voltak rá, akkor errefelé bújkált. Najeszt én persze egyből nem hittem el, ez csak valami angol kitaláczijó. Tiszta egy csel vót, aszt kész. ;-))
A következő bejárnivalónk Jedburgh lett, amit szerintem szintén nem szabad kihagyni. Meg kell hagyni, már az angoloknál is meglepett egy felismerés. Javítsatok ki, ha hülyeséget beszélek, de szerintem a briteknek 2 dologhoz biztosan más a viszonyuk, mint nekünk. Az egyik, a halottaik. Közöttük élnek a mai napig, eshetett el egy katona bármely háborúban, hunyhatott el szerette bármikor. A másik, a fű. Nem részletezem, elég az hozzá, hogy fűrelépnitilos tábla egy darab se, mégis mindig, mindenhol valami hihetetlen a pázsit. Na, eszt csak azért mondom, mert engem itt Jedburghban bizony elnyomott a buzgóság az apátság kertjében. Ritka egy kellemeset pihentem, higgyék eszt meg nekem! ;-) Napersze blindsummittoltam előtte vagy kettőt!!! ;-DDDD
Megnéztük persze aztán a Melrose-ban lévő romokat is, és nem csak nappal, de sötétedés után is. Megérte, mert teljesen más képet mutat kivilágítva, vagy akár naplementénél.
Ja, Melrose-ban van egy király Teddy mackós mjúzeum is!
Na kéremszépen, mikor már a környéket bejártuk (ideértve Abbotsford-ot is, mi pediglen Scott egyik háza, bár én inkább már kastélynak nevezném - ja, itten betámadtam három pávát, de meghagytam hitvány életüket, mert volt egy kölyökpáva is, azzal meg bespannoltam. Lényeg az, hogy nem támattak be, és én ezt felettébb értékeltem… ;-)) szal idővel távolabbra is eljutottunk.
Megtekintettük plö St. Andrews-t, ahol meg mi fogtunk ki egy Golf Open-t. Hát momentán jó srácok ezek a skótok, de ha golfpályát látnak, tisztára egy megkergülnek. Itt is legalább 58956526227 ezren voltak, és azsenem rijasztotta vissza őket, hogy a pályák melletti - ideiglenes! - parkoló díja Ł8 volt fél napra. No de mi nem azért mentünk, ellenben megnéztük itt is a romokat, (a vár tutter nagyon!) és persze a tengert. Én nemtom, de apálykor vagy mikor, tiszta egy elesettnek tünnek ezek a kikötőbéli hajók, meg csolnakok. Érdekes látvány mindenestre, mint a partra vetett halak. (Itt támadtam be először a sirályokat! - csúfos vereséget szenvettek!! ;-)
Ja, amúgy ez a Skócia tiszta egy szabadtéri állatkert is, bár itthon sem lehet erre panasz (…), de az ottani kifejezetten élvezhető!!! ;-) Mindenesetre sirály nem rulez, és kész!
Legközelebb Dundee-ba látogattunk el, aminek kifejezetten személyes vonatkozásai voltak, leginkábbis a stadion miatt, de azt meg kell hagyni, hogy a kikötőben álló Discovery se nem egy kutya! Mellette a kikötőrész korhűen berendezett mindenféle rakodni valókkal, ládákkal, egyéb kézségekkel.
Na, és akkor elérkeztünk a kedvencemhez, Stirlinghez. (Merugye, akié Stirling, azé Skócia…) Namost azt el kell mondanom, hogy mióta a filmet láttam, én már amúgy is egy betege vagyok ennek a dolognak. Na, még Dryburgh-ban le is támadtam az első hozzáértőnek vélt csávót (jócsávó volt, mert okosságokat mondott ;-) hogy most akkor mongya csak el nagyon gyorsan, hogy hogyvanezmintvanez. Mondta, majd menjünk Stirling-be, ottan minden lesz. Na, ez így is lett. Megállunk a parkolóban, mongya a tábla, hogy aki brévhárt csávó, az itten kússzon fel, de a legtetejibe ám! Namondom, éne? Hát nekem az a Szt. Pál Londonban reggelire is kevés volt, ez meg vagy csak 200akármennyi, ott meg 627 volt. Napersze azt nem mondták, hogy 1 skót lépcsőfok 4 angol lépcsőfoknak felel meg… ;-) Na mondom, lépjünk. Hát nem mondom, időnkét azért már pihegtem, de még mindig jobb voltam, mint a torony megmászását szó szerint értő amik, akik a végén télleg má csak kúsztak-másztak a lépcsőkön felfelé. Mindenesetre fel lett érve. Kipihenése az fáraccságnak, megfogdosása W.W. eredeti kardjának másolatát, aszt fotózkodás. Nakérem a nagy pikcsörözés vége meg az lett, hogy mint a filmekbe, egy jenki is mórikálta ottan magát, meg ugye én is, aszt végül kivertük egymás keziből a gépeket. ;-)) Nade volt nagy kamerádozás, aszt a végén mindenki mindenkivel lepikcsöröződött, és indulhattunk vissza. Mert közben meg idő támadt, hogy a várba is át kell érni, de ott vmi rendezvényre készültek. Azért csak átértünk, bespannoltam Róberttel, a Brjússzal, és megint elaléltam a kerttől. Ottan magyarokkal is sikerült összefutni, ami persze legnagyobb örömömre megtörtént, Londonban, Oxfordban, Edinburghban, a Hadrianus-falnál is. Esztán megtekintettük még a hidat is Stirlingben, amelyet egykoron W.W. védett meg agybafőbe. ;-))
A nap végén a Stirling városától nem messze lévő, egykoron véres kardozó, harcos jeleneteknek otthont adó csatamezőt is meglestük. Épp vmi helyi fijatalok rúgták a bőrt ottan. Mutattam nekik 1-2 hazai csellót, asztán léptünk. ;-))))
Aztán az Önök jótékony ajánlása révén felkutattuk a Dumfries-nél lévő, kizárólag csónakon megközelíthető szépséget. A neve: Threave Castle. És valóban jön a muki, felvesz a csónakjába, és míg halad veled, elmesél nagyon sok érdekeset. Itt egyébként magát a csónakázósdit megelőzi egy jó negyedórás séta, mivel az autókkal kissé távolabb kell megállni. (Megjegyzem, az egész országban, mindenhol korrektül lehet parkolni a nevezetességek környékén. Mármint vidéken.) Szóval letettük a járgányt a fogadónál, és onnan séta. Közben pedig ismerkedhecc alaposabban a birkákkal, ami egyébként egész Skóciában, mindenhol ott béget. Én ennyi alfaját el nem tudtam képzelni ezeknek az állatoknak. De a legjobb egy pitbullfejű fajta volt, ami tényleg tökre úgy nézett ki. És inkább vonyított, mint bégetett. Vagy az lehet, hogy tényleg egy pitbull volt?… Akkor viszont én vagyok bátor. ;-DD Naszal ezek a birkák jófejek. Bár nálam a csúcskedvenc az a skót marha volt, tudjátok, a vörös. Ami egyébként állítólag oridzsinálilag ír, de kit érdekel? ;-D El is mentünk egy ilyen állatfarmra, a hely neve egészen pontosan: Crumstane Farm Park (Duns Berwickshire). No kérem, ott volt ez a pitbullfejű, meg a többi ezerféle birka, a vörös marha, meg libák, tyúkok, lovak, (természetesen shetlandi is!!!;-) és millió + 1 kecske! ;-) Úgyszólván tiszta egy jó volt. és egyébként meg a nyuszkók is tiszta egy jó fejek. A varnyakat nem csíptem, de csak a sirályokkal volt attak, mikoris már veszettül untam a beleszemtelenkedésüket mindenbe. Mellesleg a birkák tiszta jó fejek az utakon is, és mikor megállsz mellettük, akkor sem szaladnak el. ;-) Momentán a … toronynál a tehenek se voltak kutyák, mikor is valamennyi a nyomunkba eredt… Ja, és a róka, ami esténként megjelent a campingben… ;-))))
Lényeg a lényeg, hogy a farmról Tantallon felé vettük az irányt. Épphogy sikerült megcsípni még a nyitvatartódást, és nagggyon, de naggggyon megérte!!! A sziget pedig, ami a várból tekinthető meg, hát az valami csoda! Tisztára, mint mikor Dzsémsz Onídn mesélt a guano fedte látványosságokról! Gyönyörű. De a Tantallon Castle is meseszép. (Rajt persze a tébül itt is, hogy Viktória ekkor, akkor itt járt…)
Aztán persze voltunk Edinburghban is, bár nekünk nem jutott tool sok időnk reája. Viszont így is megnéztük a várat, a Britannia-t, és sétáltunk is egy nagyon-nagyot a városban. Jófej emberek ezek a skótok, bárki megmondhassa! Viszont én személy szerint a vártól nem igazán voltam beájulva. Amit viszont tényleg meg kell ott nézni, azok a koronázási ékszerek! Na és persze az őrkutyák temetője! A kilátás természetesen (…) innen is pazar, de ezt már mondani sem kell. A Britannia-t pedig - amely a királyi család költségvetésének rogyadozása okán nemrég történt leállításáig több mint egymillió tengeri mérföldet szolgált a negyven év alatt - mindenképpen nézze meg, aki arra jár!
Glenturret. ;-DDDD Korrekt. Szal ez a LEG (a skótoknál teccik ez a LEGezés… ;-)) szal a legrégebbi lepárló. Körbe lettünk vezetve rendesen, belépőben benne a kóstoló ára, tutter. Ami miatt még persze különbözik a többitől, az az, hogy itt élt Towser. Ő ugye, egy Guinness búkos macs, aki a világon a legtöbb egeret fogta. Ez úgy jött ki nekik, hogy a macs 1963-1987 között élt, mindösszesen akkor 24 évet. Ez idő alatt a lelkem nem kapott nemhogy egy Viszkászt, de semmitsenem. Namost aszt mondják a helyiek, hogy amelyik macska nem fog magának naponta minyima 3 egeret, annak sanyi! Na ezt szorozták össze az évekkel, és így jött ki a - nem tévedés! - 28899 darab egerenytyű. ;-DDDD
Láttunk még persze nagyon sok mindent, és mesélhetnék még sokáig, (például láttuk a skót kertek egyik leggyönyörűbbjét is, Drummondban) de igazából nem untatnám a Tasztaltársakat. Viszont ugye mindig szajkóztam ezeket a "személyes élményeket". Hát, jutott belőle nekünk is nem kevés. A szög, amit a farmon újítottunk a bal hátsó abroncsba, a helyiek, akik puszta kedvességből segítettek annyit, amiért itthon egy külföldit levettek volna egyhavi manira, a Historic Scotland-es mukik a kis kockásaikban, ahogy mindenre, sőt még annál is többre kitérve teszik számodra feledhetetlenné az utat. A rendőrökre, akikkel akkor találkoztunk csak, ha mi állítottuk meg őket, és kértünk segítséget. A boltosokra, akik kizárólag a kedvünkért szaladtak fel, s alá, míg a megfelelő vastagságú kenyérszeleteket nem produkálták, úgy és annyira, ahogy kértük. Sa-sa-sa. Lényeg, hogy jó mindazoknak, akik ott élhetnek, ahol az emberek azzal a semmi máshoz nem hasonlíthatóm lelki nyugalommal, és békével teszik azt a világot ennyire irigyelhetővé.
És akkor az időjárásról nem is beszéltem még. Hát összesen volt 3 olyan napunk, ami borúsnak mondhatóan indult, de kétszer akkor is kiderült, mire felkerekedtünk. A harmadik volt az, amikor esett is. Vagyis, ahogy azt jeleztétek, pezsget a lég. Hijába, ezt is ki kellett próbálni! Amúgy meg csak verte a fény 1folytában. ;-))
Mivel pedig északra végülis már egyáltalán nem léptünk, midge nuku! ;-)
(Majd legközelebb.)
Hazafelé azért még csak megnéztük a MUFC, meg az F.C. Liverpool stadionjait, bár az elsőt csak kívülről, ám az utóbbit múzeumostól, Megastorostól! Hááááááááát???………………
Nakábéennyi.
Asztán folyjék a szó e helyütt, és liverpooli a mondat, de szerintem minden skótBARÁTra is vetíthető:
You'll never walk alone…
És még1szer köszke minden segíccségeteket!
t
;-)
P.s.: Mivel rengeteg képet fénytünk, ezért előbb-utóbb csak felkerül ide is vmi… ;-))
Hali!
Nekem edesanyam es ocsem lakik 13 eve Skociaban, igy voltam mar ott parszor. Sajnos azonban az elmult 18 honapban nem.
Nekem Aberdeen is tetszik, Edinburgh is (itt laknak csaladtagjaim), az egesz keleti part rulez. Mindezt persze azert mondom, mert ott nagyjabol mindig csak vasuton kozlekedek, ezert a nyugatot kevesbe lehet megkozeliteni. Azert Fort William, Kyle of Lochalsh es Oban nem semmi, meg ami azon a kornyeken van: Ben Nevis, Loch Lomond, es a vilag egyik legszebb viaduktja.
Hat igen, nagyon sokat tudnek meselni, inkabb kerdezzetek! Tenyleg, a peterheadi halarveresen volt mar kozuletek valaki? Itt pedig egy szep kep a Dunottar castle-rol es egy eredeti skotdudasrol. A kis, szabadon ugrandozo nyuszik is nagyon aranyosak voltak ott.
Kint mi is beestünk egy Scottish Dancing-re a Cranston House-ba (Royal Mile), rendes erönléti edzésnek bizonyult, különösen a "Strip the Willow". Este nyolckor kezdödött, és 11-ig tartott, és utána legalább két pint cider kellett a folyadékveszteség pótlására...
Burns esthez: Immár talán harmadik éve, hogy a nálunk élő skótok (meg angolok, meg ausztrálok, meg kanadaiak, meg...) és az ESU (English Speaking Union), de még egy másik csapat is, tart Bp-en Burns estet. Én kétszer voltam olyanon, amit az ESU rendez. A másik féle, az nekem egyrészt sznobos kissé, másrészt vagy/és ezért nincsen a pénztárcámhoz közeli árban.
Szabályos Burns estek voltak, sőt a szálloda főszakácsa megtanult haggist készíteni is, bár turnip-püré itt sem volt (hál'istennek..., mert én nem szeretem), de a cock-a-leek soup, meg a tassie of cofee, sőt a sütemény is rendben meg volt. Ráadásul a Ballantines belépett szponzornak és kínálgattak a termékükből (már annak, aki megissza... :-)), ld. még single malt topic). Elmondták a híres Burns verset a haggisról, majd fölvágták A szerencsétlent, aztán lefolyt az egész hagyomány-adta est, a pohárköszöntőkkel, sőt még előkerült egy magyar dudás is, aki jól-rosszul, de már tud játszani skót dudán is. Ő elfújt egy-két skót dalt, egy balaton-valami-i iskola - két nyelv szakos diákjai Burns verseket szavaltak, meg táncoltak kicsinyég. Köszöntötték a hölgyeket (Burns, a nagy szerelmes, ugyi...), viszontválasz volt. Aztán kisebb csoportokra szakadozva beszélgetések, egy expatokból álló kis csapat zenélt, lehetett próbálkozni skót táncokkal, a végén pedig kezünket összefonva elénekeltük az Ould Lang Syne-t (ez, ugyi az, amit mi idehaza "Gyertyafény-keringőnek" szoktak nevezni, ha jól emlékszem. Nagyon élvezetes volt, kaptunk szép nyomtatott füzetet is, amelyben angolul és magyarul le volt írva az egész Burns-hagyomány története, az étlap, az ételek mibenléte, stb, stb.
Szerintem, akinek vonzódása van ilyen ügyben, az jövőre nyugodtan bejelentkezhet a kettő közül valamelyikre, egy kis nosztalgia örvén.
üdv,
Ghanima
No, hát kezdjük a beszámolót Edinburgh-val. Érdemes lemenni Dean Village-be. Ez a városközponttól nincs messze, a Princess Street nyugati végétöl lehet odajutni. Érdemes lemenni a Dean Bridge mellett a Water of Leith partjára, és itt a folyócska mellett el lehet sétálni a Leith Docks-ig. Nagyon szép sátaút, elmegy a botanikus kert mellett is, és a végén (ha idöben odaérsz, meg lehet nézni a Britannia Yachtot, illetve a rajta berendezett múzeumot. A dokkoknál több jó pub is van, az egyik egy kimustrált vontatóhajón, és igen jó cidereket lehet kapni. A városba 1 7-es vagy 14-es busszal lehet visszajutni.
Másik közeli látnivaló Cramond. Ez ma Edinburgh-hoz tartozik, régen önálló kis halászfalu volt. Városi busz megy ki, a Lothian 41-es, fél óránként. South Queensferry-hez van közel, és ha valakinek már elege lett a romantikából, el lehet menni Cramond-ból egy jet-boat túrára a Forth-on.
Harmadik jó hely Dalkeith mellett a Insect World. Hatalmas lepke-és rovarház, ahol ezek a jószágok szabadon közlekednek, az egész egy hatalmas terrárium. Gyengébb idegzetüeknek nem ajánlom. Fényképezni nehéz, mert igen magas a páratartalom és vagy bepárásodik az objektív, vagy beletapad a film a gépbe, vagy mindkettö egyszerre...
Innen nem messze van a bányászati múzeum, ami egy feladott bánya épületeiben van berendezve és nyugdíjas bányászok viszik végig a látogatókat, elmagyarázva mindent. Nem egy szigorúan technikai múzeum, bemutatja az egyes korok életformáit is. Nekünk tetszett.
Hát ez az! Nagyon szimpatikus volt bár fájt is egy kicsit a szivem, hogy mennyire erősen tartják a hagyományokat és milyen büszkék rá. Minden egyes kavics amit a Böske valaha megfogott rögtön emléktáblát kap. Nálunk meg csak a cirkusz megy ha az ezeréves Magyarország vagy a korona kapcsán bárki bármilyen hagyományt kiván tiszteletben tartani. Tanulhatnánk tőlük jócskán!.
Hat akkor marad a majas hurka krumplipurevel. :-))) Azert megprobalok ilyet szerezni az angliai ismerosokon keresztul. Vagy legalabb jovore megkostolni, ha ugyis kimegyek.
Minden évben, Robert Burns szülinapján a népek (legalábbis azok, ahol iskoláskorú gyerekek vannak) ünnepelnek. (Tudod, nemzeti hos, költo, meg minden). Na, ilyenkor tradicionális kaját esznek, haggis, turnip meg egyebek. Na most, a turnip az olyan karalábéfajta, pont úgy készítik el, mint mi a krumplipürét. Én próbáltam itthon megcsinálni, de a mi karalábénk nem jó hozzá, undorító lett.
Egyébként úgy tapasztaltam, hogy a haggishoz elengedhetetlen köretként a turnip.
D.
Fort Augustus valóban nagyon szép. De ha a Loch Ness déli partján mész vissza Inverness felé kb 6 Km-t, találsz egy tározós vizierömüvet (hosszas keresés után, mert nem látszik). A hazai zöld(fülü)eknek is meg kellene mutatni, hogy mi is az, ami ellen tiltakoztak)
Béreltünk biciklit, körbe jártuk Fort Agustus környékét, gyönyörű volt, szuper, mesés bicikliutjaik vannak. Pertben jó ráfáztunk, mert pont a Golf Open idején voltunk ott, az egész város fel volt bolydulva alig kaptunk szállást az is szuper szar volt és extra drága. Inverness gyönyörű olyan az egész mint a fantasy világa.
Tök jó, hogy teljesen azons élményeink vannak. Mi egy hete jöttünk haza. csoda jó volt , holnap akár vissza is mennék. egyet sajnálok, hogy Edinburghba nem a Military Tattoo idején mentünk mert a csuda nagy buli
mentunk kocsival skociaba(n). reggel indultunk Durhamtol, persze utba esett jovet menet Edinbra :-). ott megpalacsintaztunk, de nem sok idot toltottunk ott, mert mar egyszer 3 nap korabban megtette a magaet abban a csodavarosban... szoval csak 5-6 orat maszkaltunk ott es elindultunk du. 4-5-kor Invernessbe. az ugye joparszaz km. meg egyenesen eszakra, a felfold fovarosaba. husvet korul volt, igy korabban sotetedett. mi meg mentunk, mentunk, bele a nagy hegyekbe, dramaian gyonyoru gyuruk-ura-tipusu taj, hosipkak, barnasag, sehol egy lelek, auto is alig. akkor eszrevettem, h a benzinmutato meg az E(mpty) betunel all. a sotet kozben egyre sotetebb, a taj egyre kisertetiesebb, benzinkut meg sehol. elkezdtunk izgulni. a mutato az E ala esett. en vezettem, igy eljatszottam azt a poent, h a kocsi lassul... volt is ijedelem. kimentunk a foutrol egy falu fele, de nem volt benzinkut. vissza az utra. mar azt tervezgettuk, h ki fogja meddig tolni a kocsit. aztan megint letertunk es jott egy BP kut. a 40 literes tankba vmi. 41.2 liter benzint tankoltunk. igy az elmeny tok maradando is lett, jopar ev utan is. amugy meg mindig skociaban akartunk kastelyt venni, mert relative olcsoert, akar 20000 fontert is lehet(ett?) turheto allapotut venni.
