Hiszen ertettem, hogy nem te keszitetted - attol meg a receptet el tudod kerni, nem? Kivancsi lennek ra, hogy ez az a fajta kenyer, amit nem kell dagasztani...
Hát szivem..., mondtam, hogy nem én alkottam, de majd érdeklődöm:-)
Amúgy az unoka dolog elvben off, és azt hiszem nem is én kezdtem róla írni, csak nem bírtam magammal...:-), de elnézést kérek mindenkitől, amiért ilyen helyzet állt elő. Na, mindjárt fél kettő...:-(
Már ki akartam lépni, hogy "időben" lefeküdjek, aztán vesztemre benéztem..., pedig holnap jönnek a gyerekek. nem ártott volna fittnek lennem:-) Na de mostanában eléggé elkanászkodtam.
Ezt egy fél órája fényképeztem..., hát nem én csináltam, hanem a főzésmániás kislányom:-) Én inkább éhen halnék, minthogy ilyesmivel bajlódjak:-(
Na szép napot Neked, és nekem is majd holnapra..., illetve jócskán mára:-(
A parazson (marmint a parazs vitan) szepen megfoztem a marhasultemet. Nem kulonos recept, csak negy szelet szep marhahus, so-bors-chili fuszerkeverek (jo minosegu keverek, so es tartositoszer nelkuli)-oliva olaj-hagyma-fokhagyma-sargarepa-zellerszár).
Holnapi vacsora lesz - lehet zsemlegomboc lesz hozza...
Holnap meg holnaputanra fozok - amit a suliba viszek majd. A gombas rigatonit, a gombat megcsinalom este es a suliban fogom kifozni a rigatonit hozza...
"el kell dicsekednem, meg meg is kell nyugtatnom..., három év alatt 4 unokám lesz (egy még pociban), szóval nem panaszkodhatok!"
én senkit nem sajnáltam le, na jó, dicsekedtem kissé az unokáimmal, de valójában mindenki, aki fórumozik, azért teszi azt, mert dicsekszik valamivel, mert meg akarja osztani a gondolatait másokkal, úgy érzi, tud valami érdemlegeset mondani. Viszont nem sajnáltam le senkit, nem oktattam ki senkit, sőt, egyetlen szándék vezetett, a megnyugtatás, hogy eljön majd az ő nagymamaságának ideje is, hisz én is csak vártam, aztán három év alatt... Az igaz, hogy néhány közhelyet elpuffogtattam, na de az még nem ok erre a viselkedésre. Hidd el. semmivel sem kedvelem jobban a te stílusodat, mint te az enyémet, mégis békén hagylak.
És száradjon le a kezem, ha még egyszer az életben megnyomom azt a gombot, amivel neked válaszolok! Ezt a fogadalmat magamnak teszem, és meg is fogom tartani!
...csak egy mosoly :)). En egy korán megesett ostoba csitri voltam - hiszem 18 evesen szultem a nagyfiamat... tanulas, karrier nelkul. De az eletem nem ert ott veget, tanultam, es karrierem is lett :)).
Szoval meg az sem kizart, hogy fiatal csitrik boldoguljanak az eletben :)).
(Emlekszem egy szomszedasszonyra, aki mikor megtudta, hogy lanyfejjel terhes vagyok - elezdte szidni a Papust... mert elcsabitott, elcsavarta a fejemet bajba hozott - es nagyon megdobbent, mikor mondtam, hogy tudtam en jol, mit csinalok, mi lehet a kovetkezmenye... ezutan nem voltunk jobaratok :)). Nem is hianyzott.)
Kati - nem tudsz mindenkit a te formadra igazitani - es igy van jol.
Ha valaki sajnalkozik rajtam, mert nem vagyok meg nagymama (rajtam kivul), az nem igazan erdekel... tudom az okat, elfogadom - igazan en nem tudok mast tenni erte, mert nem rajtam mulik. Ha most mindegyiknek lenne egy feszekalja kisgyereke, az sem az en dicsodegem lenne :)).
Abban meg nincs semmi rossz, ha valaki epiti a karrierjet. Kell. Azt hiszem a magyarok a karrieristat ugy konyvelik el, hogy ... hogy is mondjam, masok boldogulasa aran epitik a karrierjuket. Nos ez nem igy van.
"Career is defined by the Oxford English Dictionary as aperson's "course or progress through life (or a distinct portion of life)".
It can also pertain to an occupation or a profession that usually involves special training or formal education,[1] and is considered to be a person’s lifework.[2]"
Roviden: a person's course or progress through life = egy személynek az utja vagy fejlodese, kepzese egész életen át.
Nekem is van karrierem, epitettem is mikor a gyerekek kicsik voltak - mert az egyik nem zarja ki a masikat, karrierje, csaladi helyzete valogatja, mit lehet osszeegyeztetni.
Kettőnk között állandóan az a probléma, hogy felületesen olvasod el, így aztán nem érted, mitöbb, félremagyarázod azt, amit írok.
1. azért nem félelmetes a fiúknál, hogy már nem olyan fiatalok, mert nem nekik kell gyereket szülni, megcsinálni 50 éves kor táján is meg lehet csinálni a gyereket. Szerintem ennek tudásához nem kell fiús anyának lenni. Persze azt a gyermeket fel is kell nevelni, és ez azért fusztrálhatja a férfiakat is, ennek ismeretéhez sem kell részemről tapasztalat, de erre nem tértem ki eddig.
2. nekem is van egy 25 éves lányom, aki miatt átérzem a lányod problémáját, igaz, ő még nem sikeres, hiszen most diplomázik, de borítékolható, hogy azért, hogy a tudományos munkájában elérjen valamit, háttérbe kell szorítania a magánéletét.
3. engedtessék meg nekem, hogy leírjam, mit éreztem én 23 évesen, friss házasként! Igaz, nekem nem volt olyan szakmám, amit akkor kockáztattam volna(a harmadik lányomnál, akit a második után 7 évvel szültem már volt, el is szaladt mellettem az élet).
Mi az, hogy honnan a francból szedek bármit? Mégis mit képzelsz magadról, hogy ilyen stílusban írsz nekem? Hányszor kérjelek meg, hogy hagyj engem békén??? Kérlek ismételten! Szerintem simán elférünk itt ketten. És igen, most nincs miről írni az általad említett topicokban, és kedvem van itt lenni. Korábban már tisztáztuk, bár lehet azt sem olvastad el figyelmesen, hogy nem utánad jöttem ide (illetve mielőtt ebbe is belekötnél a másik topicba), ha a leghalványabb fogalmam lett volna róla, hogy ott találkozunk, eszembe sem jut. De az sem jutott az eszembe, hogy kikezdjek veled, nem a stílusom. Visszakereshetnél, tuti, hogy mindig és mindenhol te kezdtél velem kötözködni. Bár lehet, kötözködés az, ha helytelen információt kijavítok, de képzeld, fontos nekem, hogy korrekt információkat adjunk mindenhol. Tőlem neked nem kell elmenekülnöd sehova, soha nem bántottalak, és hidd el, sosem fogok belekötni, hogy milyen tengeri herkentyűt készítesz, és abba sem, hogy mi a kedvenc színed. De bocsi, ha fiam nincs is, a gyerekekhez konyítok valamennyit! Elmentem Zsúrnak írt előző hsz-ed mellett, amikor "enyhén" arra akartál célozni, hogy az olyan nők szülnek korán, akiknek nincs céljuk, sikerük az életükben, de azért finoman tudatni kívántam neked Zsurnak írt válaszommal, hogy a lányaim nem korán megesett ostoba csitrik, hanem elérkezett az életükben az az idő, amikor idejét látták a gyermekszülésnek.
Amúgy egy valamiben egyet értek veled, sosem tartottam teljesítménynek, hogy három gyerekem volt, amikor nem volt már munkám, akkor sokan nyugtattak azzal, hogy három gyerek..., számomra nem dicsőség, nem teljesítmény, hiszen ők az én akaratomból jöttek létre, az én választottjaim, az én örömeimnek és bánataimnak forrásai mindaddig, ameddig élek! De arra azért büszke vagyok, hogy elég jó gyerekeket neveltem belőlük, még ha nem is világrengető sikerekkel. Az unokáim már más témák, velük már dicsekszem, de ha zavar, ne olvasd el a hsz-eimet, és ennyi.
Szóval kérlek, próbálj meg hanyagolni engem, nem az a fajta vagyok, akit ezzel a stílussal ki lehet üldözni a világból, sőt, inkább felvillanyoz az igazságtalanság! De mégis, kérlek...
Nem akartam megszólalni, mert nem vagyok kompetens. A magam részéről mindig úgy éreztem, hogy iszonyatosan zavarna minket a férjemmel, ha lenne ott még egy gyerek is. Szerencsémre nálam csak ő idegenkedett jobban a gyerek gondolatától is. Persze nem rózsaszin ködökben házasodtunk össze, 37 évesek voltunk már mindketten. Nagyon szép és boldog 23 évünk volt együtt, kettesben. Érdekes módon minkét későbbi párom is gyerektelen volt/van.
Csak hát tudod az életet nem lehet feketén és fehéren nézni. Kinek ez, kinek az jó. Nem szabad másokról kategórikusank kijelenteni, hogy nem jó, ahogy élnek. Nem érzem magamat sajnálatraméltónak azért , mert 62 évesen még nincs unokám.Nem karrieristák a gyerekeim, csak még nem találták meg azt, aki nekik megfelel. Ja és senkitől sem fogadom el, hogy pálcát törjön felettük úgy, hogy fogalma sincs az életükről. Na meg egyáltalán nem szeretem elfogadni azt, hogy valaki sajnálkozzon( amkor nincs miért), na meg véleményt mondjon( amikor nem tudja kiről beszél). A közhelyeknek és az általánosságban mondott semminek nagy ellensége vagyok. Aki unatkozik, az leginkább magával és a családjával foglalkozzon és ne másokkal!
Kerlek probald meg felretenni ezeket... toleralni kell(ene) egymast... nem konnyu, tudom, nekem is voltak rossz tapasztalataim egyik-masik topikban, de a veszekedes nem segit.
A fiuk-lanyok... egyiknek sem konnyu. Fius anya vagyok, sok tapasztalatom van - a fiuk oldalarol.
Sajnos nagyon sok fiatal no ugy gondolja, hogy ferjhez megy, szul 1-2-3 gyereket, es onnantol a ferje fogja eltartni ot. Es nem is akarhogyan...
Latom a masik vegletet is, amikor a fiatalok a karrierjuket epitik es az utolso pillanatra illesztik be a csaladalapitast. Soknal latom, hogy olyan mint egy bevasarlo lista:
tanulas √
lakas-haz √
auto √
utazas √
elorementel √
hazassag
gyerek
Es meg ezzel sincs bajom. Sot. Ha valaki ugy erzi, hogy nem akar gyereket es nem is lesz neki - becsulom, mert meri vallalni magat. Sajnos sok olyant hallottam, hogy 35 eves kor korul szulnek majd, mert utana az eletnek mar el van rontva... :(( szo szerint... :((
Fiaimnak is ezt mondom, hogy ha nem akarnak meghazasodni, nem akarnak gyereket - semmi gond, csak legyenek benne biztosak, ne erezzek ugy kesobb, hogy kihagytak valamit amit akartak volna... csak nem fert bele az eletukbe.
Zsur! sajnos nem erről van szó. Hosszú évek óta ismerem őt és a véleményét. Nincsenek jó élményeim. Kategórikus kijelentések és rátelepedések egyes topicokra. Az olaszosokat pl. pont ezért hagytam ott, holott nagyon kedvelem őket.
Az en szuleim elvaltak mikor 6 eves voltam, igy nem lathattam toluk peldat a jo hazassagra, csak azt, hogy a valas ellenere is kozosen gondoskodtak rolam, egyetertesben, akkor is ha voltak gondjaik egymassal.
Papus szulei is elvaltak, mikor a Papus 16 eves volt. Az o szulei nem voltak jo kapcsolatban valas utan.
Most erezzuk, milyen jo, hogy a gyerekeinknek a szulei egyutt vannak - erdekes, nem? Hiszen felnottek...
Ne haragudj anblock. Honnan a francból tudod, hogy a fiúknál mi az ami nem olyan félelmetes dolog? Hány fiad van és mit mesélnek?
Baromira tévedsz. Nincsenek a mai lányoknál határok, csak azoknál akiknél beszűkültek az elképzelések . A lányom 31 éves és közel sincs a családalapításhoz és szerintem egyáltalán nem érett az anya szerepre. Hajtja magát és olyan nemzetközi sikereket ér el a szakmájában gyerek és férj nélkül, hogy leesik az állam, de nem csak nekem. Engem irígyellnek, hogy ilyen lányom és fiam van, mert nem csak unokákból áll az élet. Ezt meg kell, hogy emésszem, mert látom, hogy ők a mai kor emberei és huszonéves koruk óta önnállóan tartják el magukat és nem is akárhogy. Honnan a francból szeded, hogy mi értelme a házasságnak, mik az elképzelések és elvárások? Nem tapasztalatból beszélsz, hanem belekapaszkodsz az általánosságokba, ami rendkivül szomorú, mert hogy nem látsz tovább a kerted végénél.
Unalmas a Róma, Firenze, Nápoly, Toscana, Minden ami Olaszország, Amalfi-topic? Pedig én éppen onnan menekültem.
A szüleim voltak a minták. Néha úgy éreztem, hogy én vagyok a felesleges harmadik, Többnyire meg azt, hogy nekik én vagyok a legfontosabb a világon. Korán meghaltak, de bennem minden nap itt vannak. Szerencsés embernek érzem magamat, mert gondoskodó és szerető szülők és isteni gyerekkor biztosította azt, hogy ma így lássam a világot.
