Tekintve, hogy a sumer nyelv egyszeru elemekbol, hang, szotag, allt ossze, meg kell vizsgalni ezt a "dingirt", egy DIN/TIN/TI/TIL es GIR/GER/GAR alakban is.
D/TI-TIL=e'let
GAR/GER/GIR=sok, sza'mtalan, teremt (GERjeszt) es mas jelentes ertelemben is.
Vegeredmenyben, a "dingir" valami magasban lako, e'letet teremto" le'nynek, istennek az megveze'se lenne.
A "tu:nde'r" viszont, egy nyyelvujitasi szo'nak nez ki.
A "tu:n"=TIN/TIL, e'l, van, le'tezik vagy nem, tu:nedezik.
"Azt pedig, hogy maguk a hunok ugyanígy értelmezték, éppen Attila nevéből tudjuk. Attila (Etele) neve ugyanis "nagy folyót", messze özönlő vizet is jelenthet."
Mar evekkel ezelott leirtam, itt es masutt, hogy a sumer A.TIL=az e'let vize, ami a nagyallattarto nepek letenek szuksege, nem "valami nagy folyo"-t jelent, hanem azt, amit a sumer mond vele.
Atilla, a folyorol (a mai Volga) kapta a nevet, mert ott, a folyo mellett szuletett es Laszlo Gyula szerint, a satorbol kilepo anya az elso megpillantott targyrol nevezte el a gyermeket.
Etel-Atil-Atel Kuzu-Ko:z is az e'letado vizektol kapta a nevet.
A sumír dingir 'isten(nő)' kifejezés pedig a magyar tündérrel és tengerrel látszik rokonnak. A kifejezés megvan számos "törökös" nyelvben, még a kínaiban is:
Tian (Chinese: 天; pinyin: tiān; Wade-Giles: t'ien; literally "heaven, heavens; god, gods") ... During the Shang Dynasty (17th–11th centuries BCE) the Chinese called god Shangdi (上帝 "lord on high") or Di ("lord"), and during the Zhou Dynasty (11th–3rd centuries BCE) Tian "heaven; god" became synonymous with Shangdi. (Vö. Subar/Tubal)
A látomás azt jelezte a nép számára, hogy a születendő fiú egy távoli, nagy ős, király "újraszületése". Helyesebben egy hozzá mindenben hasonló, méltó utód világrajöttét jelenti. A víz, a folyó ugyanis a lovasnomád népek körében - karluk, ujgur, mongol példákat is ismerve - mindig a királyi hatalomra, és annak nagyságára utal.
Azt pedig, hogy maguk a hunok ugyanígy értelmezték, éppen Attila nevéből tudjuk. Attila (Etele) neve ugyanis "nagy folyót", messze özönlő vizet is jelenthet.
Persze akkád vagy azzal rokon szavakat ne keressünk a hunoknál, mert szöveges emlékeik nagyrészt elporladtak, másfelől pedig ők maguk gázfelhőkből keletkeztek ősnemződés útján valahol a Kínával szomszédos pusztákon... Különben is, az etellu nincs benne a gimnáziumi tankönyvekben, ergo marhaság. Megyek is, kérem a beutalómat az Angyalföldi Kórházba.
P.S.: Egy hatalmas folyam ugyanúgy lehet fejedelmi, mint egy sztyeppei uralkodó.
László Gyula: „Ha igaz ugyanis, hogy Attila eredeti neve Etil = nagy folyó volt (a magyar nyelvben ugyanez a szó jelölte a nagy folyamot, vö. Etel-köz, folyamköz), akkor az Emese ágyékából áradó folyó nem más, mint a világhódító ős újjászületése.” (A honfoglaló magyar nép élete; Magyar Élet, Bp., 1944, 246.)
"Their later name Hephthal (which some sources indicate were originally one of the 5 Yuezhi or 月氏 families from Kushan) is supposed to have been a name drived from their ruling elite."
Még annyit, hogy az én olvasatomban a heftalita ugyanúgy "héttörzsű" szövetség, mint a magyarnak "elsőségességesen" tulajdonított. E furcsa jelző annak szól, hogy a hetes rendszer a világ/kozmológiai/fizikai/kémiai rendszeresség. Tehát ha a magyaroké egyedül, akkor ők tudtak csak róla, amit nem hiszek.Ha másoké is - mégha rokonok is, akkor többen tudtak - régről - róla, de azt tudták a magyarok is.
"ha az avarok közt feltételeznek egy heftalita eredetű néprészt, a Perzsiába vándorlás eleve kizárható: utóbbiak birodalmát épp I. Choszroész perzsa uralkodó verte le, szövetségben a türkökkel"
A szögletes gondolkodás iskolapéldája.
Kompakt, egységes politikai irányvonalat, osztatlan fellépést képzel el egy államközösség vagy egy népesség részéről, és minden lehető módon körülményeskedik ezen ostoba téveszme mentén. Fel sem merül, hogy a heftalita államok egyikének népe vagy akár egyik-másikából néhány közösség úgy dönt, nem veti alá magát a türköknek, hanem, mondjuk, perzsa zsoldba áll? Mint láttuk, így kerülhettek var-khunok a Kaukázus túlfelére Huszrau jóvoltából, Khumara várához, ahol határőr-feladatokat láttak el a befogadott népekre vonatkozó ősi szokásoknak megfelelően.
... jól össze lehet egyeztetni Santrûk (Szinatrokész) naszibinai oszlopfeliratának (Ál-)Szebeósz VII. századi örmény püspöknél fennmaradt soraival, melyek szerint a Parthiát a Szeleukidáktól elragadó vezér heftalita származású volt:
„Antiokhosz országlásának tizenegyedik évében a parthusok lerázták a makedónok igáját, és az euthaliták királyának fia lett az uralkodójuk, akinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népe meghódolt … Ezek a parthusok fejedelmei, akik atyjuknak, Arszáknak halála után uralkodtak Balhban a kusokon.”
Eszerint a dahának nevezett rablócsapatok (talán egy afféle "kozákállam") élén egy Balkhból származó heftalita-hun királyfi állt, aki először Parthiát hódította el a Szeleukidáktól, és itt tett szert legális hatalomra. Nem zárható ki azonban az sem, hogy a VII. századi Szebéosz és a két századdal korábban élt Khorenaci a heftalita népnevet egyszerűen csak visszavetítették a múltba az avarok (parthusok) neveként. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy a Hephthalita Birodalom vezető etnikuma a hun mellett az avar volt, és a nyugati kútfőkben is később hol avarnak, hol pedig egyszerűen csak hunnak minősítik őket (ahogy azt látjuk a hazai gestákban és krónikákban).
Amúgy a heftalita szót a bokharai perzsa dialektusból magyarázzák 'nagy, hatalmas' jelentéssel, a görög hephthalita szó ilyenformán a perzsa haitalnak a torzítása lenne.
"Korábban, itt valamely rovatban esett szó a feltalált kisalföldi - valahai -öntörőcsatornarendszeről, a középkorból szintén."
Valószínűleg Takács Károly és Kaján Imre cikkeire gondolsz a méd topik 440. és 441. bejegyzéseiben. Foglalkoztunk ugyanott a tušpai vízellátással is (438.), Az Árpádok királysága topik 500. bejegyzésében pedig a Klaproth által felfedezett 32 km-nyi Kubán menti csatornával, amelyről Bendefy szerint Gardízi tudósít. Ugyancsak Bendefy említette Prinz Gyulának egy, a Toyun folyó völgyében tett, ősi csatornaalagútra vonatkozó felfedezését.
"egy ilyen rendszer megalkotásához komoly(mai szemmel is) földrajzi és földtani,matematikai, szintezési, vízjárási és egyéb kapcsolódó ismeretek, annak iskolarendszerű, nagyobb irányítólétszámot kiképző oktatási, az építőket, s annak ellátását, illetve közben az otthonmaradottak ellátását megszervező, s végül mindezeket finanszírozó háttér kell."
Korábban, itt valamely rovatban esett szó a feltalált kisalföldi - valahai -öntörőcsatornarendszeről, a középkorból szintén.
A kettő kapcsán ismételten rámutatnék: egy ilyen rendszer megalkotásához komoly(mai szemmel is) földrajzi és földtani,matematikai, szintezési, vízjárási és egyéb kapcsolódó ismeretek, annak iskolarendszerű, nagyobb irányítólétszámot kiképző oktatási, az építőket, s annak ellátását, illetve közben az otthonmaradottak ellátását megszervező, s végül mindezeket finanszírozó háttér kell.
Ráadásul - emlékeim szerint - a kisalföldit oda-vissza vezető rendszernek állítják a felfedezői-elemzői. (A szamarkandi odavezetőnek tűnik a térkép alapján.)
Terrakotta tábla a Kr. u. VI–VIII. századi Afrasziabból, Szamarkand külvárosából. A madarat kézben tartó emberalak (egyesek szerint harcos, de ugyanígy elképzelhető, hogy madárjós) fölött a szumír ábrázolásokról és II. Endre bulláiról jól ismert, isteniséget kifejező holdsarló–csillag kombináció.
The term Qal’a ye Afrasiab (Castle of Afrasiab) appeared in written sources only by the end of the 17th century. The name is popularly connected with the mythical King Afrasiab, but scholars consider it a distortion and a corrupted form of the Tajik word Parsīāb (from Sogdian Paršvāb), meaning "Beyond the black river", the river being Sīāhāb or Sīāb, which bounds the site to the North. It is interesting to point out that Afrā is the poetic form of the Persian word Farā (itself a poetic word), which means Beyond, Further, and that Sīāh means Black and Āb, Water, River or Sea (depending on the context). The area of Afrasiab covers 219 (by some accounts 222) hectares, and the thickness of the archaeological strata reaches 8-12 metres. Archaeological excavations have been carried out in Afrasiab since the end of the 19th century, and very actively during the 1960-70s. The habitation of the territories of Afrasiab began in the 7th-6th century BCE, as the centre of the Sogdian culture.
Afrasiab, plan de la Ville Haute (montage C. Rapin) - Principaux monuments en cours de fouille (1998). La partie ouest est occupée par la mosquée du Vendredi, des VIIIe-XIIIe s. La butte au centre est constituée par les ruines d'un fort hellénistique (IIIe-IIe s av. n.è.) et celles d'un donjon du Haut Moyen Age. A l'est se dressait un quartier palatial.
Igen sűrű hálózatnak tűnik. A suméroké volt hasonló.
Photographie aérienne du plateau d'Afrasiab - “Tepe-Afrasiab”, au nord du bazar et de la Mosquée de Bibi Khanum qui constituent le centre de Samarkand depuis l'époque de Tamerlan, est un plateau de loess que couvrent sur près de 220 hectares les ruines de la ville fondée dès avant les Achéménides et détruite, sans que cet emplacement soit jamais réoccupé, lors des invasions mongoles de Gengis Khan de 1220. Les quartiers résidentiels, commerçants et artisans ont connu une évolution fluctuante et se sont très tôt agrandis vers des faubourgs dans la plaine environnante (rempart extérieur long de 13 km dans l'Antiquité, et 40 km au milieu du VIIIe s.).
Plan d'Afrasiab dressé en 1885 - Ce premier plan topographique d'Afrasiab n'a pas perdu son actualité. Il a été élaboré par deux topographes de l'État-major russe, Vassiliev et Kuzmin, qui ont été envoyés dans ce but par le général-gouverneur du Turkestan Rosenbach. Sur ce plan sont signalées les fouilles menées par N.I. Veselovsky et V.V. Krestovsky. Le relief du terrain est dominé par les fortifications (le rempart extérieur et les lignes signalant les phases de repli de l'agglomération), les bassins et canaux disposés en éventail.
Parthus 
Urud örmény király ezüstpénze
Terrakotta tábla a Kr. u. VI–VIII. századi Afrasziabból, Szamarkand külvárosából. A madarat kézben tartó emberalak (egyesek szerint harcos, de ugyanígy elképzelhető, hogy madárjós) fölött a szumír ábrázolásokról és II. Endre bulláiról jól ismert, isteniséget kifejező holdsarló–csillag kombináció.
Afrasiab, plan de la Ville Haute (montage C. Rapin) - Principaux monuments en cours de fouille (1998). La partie ouest est occupée par la mosquée du Vendredi, des VIIIe-XIIIe s. La butte au centre est constituée par les ruines d'un fort hellénistique (IIIe-IIe s av. n.è.) et celles d'un donjon du Haut Moyen Age. A l'est se dressait un quartier palatial.
Photographie aérienne du plateau d'Afrasiab - “Tepe-Afrasiab”, au nord du bazar et de la Mosquée de Bibi Khanum qui constituent le centre de Samarkand depuis l'époque de Tamerlan, est un plateau de loess que couvrent sur près de 220 hectares les ruines de la ville fondée dès avant les Achéménides et détruite, sans que cet emplacement soit jamais réoccupé, lors des invasions mongoles de Gengis Khan de 1220. Les quartiers résidentiels, commerçants et artisans ont connu une évolution fluctuante et se sont très tôt agrandis vers des faubourgs dans la plaine environnante (rempart extérieur long de 13 km dans l'Antiquité, et 40 km au milieu du VIIIe s.).
Plan d'Afrasiab dressé en 1885 - Ce premier plan topographique d'Afrasiab n'a pas perdu son actualité. Il a été élaboré par deux topographes de l'État-major russe, Vassiliev et Kuzmin, qui ont été envoyés dans ce but par le général-gouverneur du Turkestan Rosenbach. Sur ce plan sont signalées les fouilles menées par N.I. Veselovsky et V.V. Krestovsky. Le relief du terrain est dominé par les fortifications (le rempart extérieur et les lignes signalant les phases de repli de l'agglomération), les bassins et canaux disposés en éventail.
A szamarkandi öntözőcsatornák elhelyezkedése a korai középkorban
A legkorábbi ismert sakkfigurákat a Szamarkand melletti Afrasiabból ismerjük, a VIII. század elejéről
Szamarkandi 
Тамерлановы ворота близь г. Самарканда. Тамерлановы ворота близь г. Самарканда. Рис. Тайлор, грав. Лаплант
