Én azt hittem Hastingset "ellenállhatatlanul vonzza a szőke haj". Vagy legalábbis valami ilyesmit mond Poirot Ackroydnak H-ról .
Amúgy tényleg elég fura figura, és ami a legérdekesebb, éveken keresztül dolgozik együtt Poirot-val és mégis kételkedik benne, mindig arra gondol, ezúttal P. melléfogott. Jó kis barát, mi?
Az idegesítősége sztem pompásan kijön a filmben, tipikus pancser, aki mellesleg oda meg vissza van a barnás vörös nőkért (Poirot szerint) :) Ezt is az AC világában olvastam.
Bevallom én is "elfogyasztottam "egyet a Három vak egérből, és mivel senki sem volt hajlandó megajándékozni az AC világa c. könyvvel, így kénytelen voltam magamnak megvenni. Mellesleg azóta azt bújom, és már bánom, h az összes AC-könyv a szüleimnél maradt, mert így nem tom összevetni a dolgokat. No, de veszek még egy könyvespolcot, és elhozom tőlük.
Hogy tetszett nektek az ABC gyilkosságok a Dunán? Mi hatalmasat röhögtünk a Hastings-féle kajmán vonalon. Jól vannak megcsinálva ezek a filmnek: minden vonal, legyen az bármilyen mellékes(mint ez is)szépen végig van vezetve, semmi sem történik csak úgy, mindennek megvan a vége.
Az AC világában olvastam, h AC a vége felé már mennyire utálta Poirot-t, és hogy tulképpen ezért is "ölte meg" a Függönyben. Ja, és emlékeztek a Halál a felhök között-re? Abba beleírt egy detektívregény írót, akit irányított a finn nyomozója, totál bekattant a manus, no vhogy így érzett szegény Agáta is. Én meg imádom Poirot-t! :))))
Nemrég olvastam a Poirot's Early Cases-t, ami magyarul (azt hiszem) Poirot bravúrjai címmel ismeretes, és azt vettem észre, hogy sok olyan sztori van benne, ami engem nagyon emlékeztet egy-egy Sherlock Holmes-sztori stílusára. Pl. ahogy Hastings meg Poirot üldögélnek a fogadószobában, és várják a titokzatos klienseket. Az alaphelyzet és a kliensek megjelenése, meg a felvetett problémák egyértelműen erős Conan Doyle-hatást tükröznek. Sőt sok történet majdnem teljesen úgy indul, mint egy-egy Sherlock Holmes-sztori. A megoldás persze egész más, az már agathachristie-s!
De azért van egy-két fura dolog. Pl. Poirot, aki igen gyakran hangoztatja, mennyire megveti a nyomozás azon részét, amikor szaglászni kell, meg csúszni-mászni a sárban és nyomokat keresni, az egyik novellában betör (!) egy házba, átkutatja a pincétől a padlásig, majd végül a konyhában a szén alól kibányássza, amit keresett. Azért ez nem tipikus viselkedés Poirot-tól, nem? Engem nagyon meglepett.
Először is Doyle. Nekem sem tartozik a kedvenceim közé. Olvastam tőle a Sátán kutyáját, és még egy két rövidebb írását, de nem hagyott bennem mély nyomokat. Valójában nem lehet összahasonlítani Christie könyveivel, lévén a nyomozók teljesen máshogy dolgoznak. Egyébként vannak olyan sémát, amik Doyle-nál is előjönnek, hisz nála is volt bezárt szobás gyilkosság (azt hiszem valami kockás szalag a címe), Christie-nél is, meg Leroux-nál is.
Szombaton lesz az Ackroyd-gyilkosság a tv-ben, és nagyon sajnálom, hogy megfilmesítették. Már az is furcsa, hogy csináltak belőle színdarabot, mert ugye ezek az átdolgozások épp azt a részét rontják el a történetnek, amitől az igazán jó lesz. De hát ez van.
Örülök, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel - már ami a Gyilkosság az Orient expresszen új filmváltozatát illeti.
Remélem mindenkinek jól telt a karácsony, és sok AC könyvet kaptatok. Én kaptam egy Sherlock Holmes összes-t is, és most épp ezt olvasom. Minthogy én is nagy AC-rajongó vagyok, kérdezem töletek, hogy olvastatok-e már Doyle-t, és emnnyire tetszett nektek. És mielőtt félreértenétek: direkt ezen a fórumon kérdezem.
Még egy valami mára: a minap a kezembe került egy újság (azt hiszem Antenna a neve, Antenna Hungária kiadásában). Ebben volt egy AC-ről szóló cikk, meg egy 1974-es Gyilkosság az Orient expresszen DVD melléklet. Megtekintettem, de ez pont ugyanaz, amit én megvettem pár héttel előtte. Így ezt odaadnám valakinek, ha kapok tőle cserébe egy olyan (régi, magyar) AC könyvet, ami még nekem nincs meg. Mivel nekem szinte csak a Könyvklubos könyvek vannak meg, ebből sok van. Ha tehát valakinek duplán van meg egy könyve, jelentkezzen (e-mailben)! (Remélem ez nem tisztességtelen ajánlat..)
Most vettem észre, hogy az Agatha Christie olvasók oldalán kimerítően tárgyaltátok a Gyilkosság az Orient expresszen modern filmváltozatának színvonalát (ill. annak hiányát). Nem akartam a témát felmelegíteni, csak nem ismertem korábban ezt az oldalt. Bocsi.
Múltkor volt a TV-ben egy új típusú Gyilkosság az Orient-expresszen. Brrr. Szerintem szörnyű volt, amit műveltek a sztorival és a szereplőkkel. Modernben akarták előadni magukat (Poirot és az Internet..stb..), ehelyett inkább bárgyúra sikerült.
Erőltetett volt az egész.
Az eredeti film viszont szerintem is remek: a hangulat, a ruhák és persze a szereplők is abszolút a helyükön vannak.
Részemről ami a filmeket illeti, inkább a hangulatuk miatt nézem őket, mint a feszültség miatt. Bár megvan videon az Albert Finney-s Gyilkosság az Orient expresszen jócskán kifakult változata, és azt akárhányszor nézem meg,mindig megborzongat.
Igen, a mosogatás nekem is nagyon tetszett, pár kockával nagyon hitelesen be lehet mutatni a két ember közötti különbséget. Ráadásul mosolyogtató is volt.
Abban lehet valami, hogy filmen nem annyira fordulatos egy történet, mint könyvben, de ez engem nem zavar, mert a könyveket úgyis olvastam, és így nem izgulok azon, hogy ki a gyilkos. Annak viszont nagyon örülök, ha a filmbeli szereplők hasonlítanak ahhoz a képhez, amit magamban róluk elképzeltem. Elég önző szempont beismerem.
Hétvégén olvastam a Váratlan vendég-et. Nem igazi AC, de mindegy.
Én a filmeket talán nem is az izgalom miatt nézem, hiszen ezeket a könyveket valamikor már olvastam és előbb-utóbb beugrik a megoldás. Az atmoszféra a fontos számomra, az apró részletek, a humor (pl. Poirot és Hastings mosogatása szombaton - a könyvben szerintem nincs benne, de jellemző).
Én is már régen írtam, de azért, ha volt időm, elolvasgattama hozzászólásokat. Szeretném pontosítani, amit az AC-filmfeldolgozásokról általában gondolok.
Tehát:
1. Szerintem is a legjobb Poirot a David Suchet által megformált.
2. Poirot nem teljesen ugyanaz a 20-as években írt regényekben és a pl. 50-es évekeben írtakban. (Nemrég újraolvastam a Peril at End House-t, és egy kicsit meglepődtem a viselkedésén: mennyire külföldies! Mintha később ezeket a manírjait elhagyta volna - vagy tévedek? Pl. francia szórend, a francia nyelvre jellemző állandó alanyismétlés, amitől olyan hülyén hangzik egy angol mondat, vicces megfogalmazások, sokkal hülyébb ember benyomását kelti, már bocsánat.)
3. Amit én kifogásolok, az az, hogy a filmekben nem érzem a rejtély feszültségét. Ez fájdalmasan hiányzik. Erre csak egy ellenpéldát tudok, az pedig a Szürke Csacsi által is említett Gyilkosság meghirdetve BBC-feldolgozás. Na az mesteri. (A BBC Miss Marple-sorozatban van egy-két jó darab, de rossz is.)
4. Na szóval nekem kell a rejtély hangulata és punktum, és ezt a filmeseknek eddig nem sikerült az én számomra is érzékelhetően odavarázsolni (pl. egyik mélypont, amitől dühös is lettem, a Cipruskoporsó Suchet-féle feldolgozása - kritkán aluli; de ezzel nem Suchet-t kritizálom most, hanem a forgatókönyvírót.)
Még órákig tudnék ugye erről... de oly rövid az élet, legyen elég ennyi.
nagyon érdekeseket írtál, egy valamit nem értek, vagy nem figyeltem, - de semmiképpen sem kötekedésből kérdezem meg - ez pedig:
"a Hitchcock és a Shakespeare-film utalásra, egy AC film legyen önmaga"
Nem írnád be ide azt a katalógust a Magyarországon megjelent könyvekről? Jó lenne tudni, hogy hiányzik-e még valami. (Kivéve a most megjelent legújabbat. Tudja valaki, hogy kapható-e még valahol?)
