Általában szeretem pl. Janza Katát, és Dolhai Attilát, de mindketten ragaszkodnak ahhoz a tévhithez, hogy a drámai hangulat érdekében muszáj megmutatniuk a manduláikat :D
Az a hatalmasra kitátott száj nekem nagyon illúzióromboló.
Persze nem értek hozzá, talán technikai szabály, de engem idegesít.
És persze, ahogy írod, az a fel s alá futkosás is zavaró. A kevesebb több lenne.
Ezzel együtt nagyon szeretem magyarul nézni-hallgatni a darabokat, de tény, hogy gyakran németül sokkal ütősebb a hangzása és ezt annak ellenére íropm, hogy egyáltalán nem értek német nyelven. Egyszerűen csak a hangulata más és jobb.
Valóságalapja nem hiszem, hogy van, én legaláb is nem tudok róla, hogy az ominózus, sok helyen megörökített követségi báli talákozásuk előtt szemtől szemben álltak volna egymással.
Viszont egy regényben van egy ilyen jelenet, sőt ott Stefánia még meg is üti Maryt egy lovaglóostorral. Ez Keller Imre: A mayerlingi titok című könyve, egy remek írás. Nagyon jó könyv, bár a szerelmi dráma teóriát én egy az egyben elvetni valónak tartom. Rudolf halálát nem egy ilyen lányregény okozta.
Ennek ellenére, mint regényt, azt a könyvet nagyon szeretem, talán épp azért, mert szinte hihetővé teszi a szenvedélyes hangvételével és a korhű környezetek bemutatásával azt, ami nem igaz.
Előbb játszották a musicalt Budapesten, megnéztem. Aztán Bécsben is. Az utóbbi sokkal jobban tetszett, kifinomultabb a hangszerelése, jobban tudták, mit viseljenek a szereplők, és maga a zene is lassabb, árnyaltabb. A német szöveg jobb. Megvan mindkét cédé, és most már ennek ismeretében mondhatom, hogy a magyar változat neurotikusabb, a végzetbe menetelő dübörgése gépiessé teszi. Dolhai még elmegy, de Bereczky Zoltán végképp nem való ebbe a darabba. Már az Elisabethben is úgy "eljátszották" szegény Rudolfot, hogy rossza volt nézni. Történetesen ezt is láttam a Theater an der Wienben. Ezek a darabok ott vannak otthon. Furcsa módon akkor is, ha az egyik főszerepet magyar színész alakítja - akit itthon csak hallomásból ismernek.
(Ennek kapcsán vetődik fel a kérdés: a musicalban és az OBB áltál készített filmben is - szintén fent van 13 részben a YouTube-on - van egy olyan jelenet, amelyben Stefánia találkozik, veszekedik Maryvel Rudolf szobájában - ennek van valóságalapja?)
igen az maya:)))kiver a víz érte:) most probálom megrendelni Mária Valéria naplóját...igérik...az még nincs meg..viszont találtam az antikvárium.hun több idevágo könyvet is,garázdálkodtam egy kicsit,de megérte januárban visszajár a fele könyutalványban:)
Ezt nem tudtam, azt hittem több idő volt. Ha jól emlékszem, a Nyugtalan ragyogásban említi az író, hogy az utolsó napon még elugrott a festőhöz, aki lovas portrét festett róla.
Azt írja a naplójában MV. ....Átmentünk ugyan azon az úton, mint szenteste, amikor Rudolfnak szerencsét kívántunk, kellett haladnunk, hogy megtekintésük kiterített fivéremet. Még soha életemben nem láttam halottat...
Privát hálószobájában feküdt. Karolina Auguszta császárné egykori lakásában........stb.....azt írja az ablakok nem voltak el függönyözve...stb. kétoldalt gyertyák égtek....melléig fehér vászontakaró és körben várfoltok borították....
A szép részletet a naplóból nem idézem, már sokszor feltettük ide és tényleg azt részletezi benne, hogy az arca nyugodt
és hogy a füle és az arca piros és hogy pontosan idézzem azért találta szépnek Rudolfot, mert:
"a nyugtalan, gyakran keserű-kényes arckifejezése, amely életében oly jellemző volt rá, most békés mosolynak adta át helyét;
sohasem láttam még ilyen szépnek. Úgy tűnt, mintha aludna, mintha nyugodt és boldog lenne."
Ez azért nem egy olyan leírás ami olyan férfias szépséget írna le amire gondolni lehetne, számomra ez egy belső szépség
leírását jelenti. Egy testvérnek a fivére elvesztése feletti megrendülésében is érzékelt arcát ami más mint amilyen szokott lenni.
Nyughatatlan, boldogtalan, keserű, amilyennek mi is a leírásokból tudjuk, Rudolf volt.
Ez a leírás, nem azt a kedves szomorú arcot jeleníti meg, hanem a hanyattfekvő és ettől és a szorongásoktól már nem szenvedő
kisimult arcnak a képét írja le...
Hiszen nem lehetett könnyű a családnak elvonatkoztatni Rudolf belső és állandó vívódásaitól amik meglátszottak rajta, meg az éjszakázás stb, stb.
Nem hasonlíthatjuk a "hétköznapi" és szerettei által is tapasztalt vonásokat a műtermi és beállított felvételekhez.
Ezeken szerintem igen vonzó tudott lenni, még az utolsó napokban is!
De sok sok idézetet tudnánk összeszedni annak igazolására is hogy mennyire vonzó és különleges kisugárzása volt
sokan többek között Festetics M szerint is mint Erzsébetnek.
Nyilván jobb napjain ez a belső kisugárzás működött, Viktória, Lujza, Maria Larisch és még sokan írtak is erről eleget.
A képek amiket mi látni szoktunk a ravatalról az több nappal később és balzsamozás után mutatja Őt.
A Mária Valéria által írottak és a temetés között 5 nap telt el.
kedvencem
lassan már nem lesz képem:))
...és még sok-sok kép ahogy mi elképzeljük:)