Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve.
Képzeld , írtam egy "regényt" és eltünt....a lényeg, mi soha nem adjuk fel ....valami csoda folytán ,valahogy mindig elrendeződnek a dolgok...
Nagy István Attila
Téged hívlak
Ha arra várok, hogy elindulj, s megtaláljon a tavasz üzenete, nem álldogálhatok gyáván a folyó partján én sem, s nem nézhetem, hol kisebb, hol veszélytelenebb a víz. Nem vágyom a túlsó partra. Téged hívlak minden pillanatban, s csendesen, de bízva remélem, egyszer megérkezel hozzám.
Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat... - Gyémánt? néztem rá. - A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk.
Azért biztosan sikerül majd, ne adjátok fel! Egy hét nagy idő:-)))
...
"Az életednek van egy titkos csúcsa, Hová a mélyből kibukkan fejed, S a szépség minden gazdagsága, fénye Megáldja két csodálkozó szemed, Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok, S megnyitod szíved, mint egy ablakot."
miért nem találkoztunk...én is albérlet ügyben jártam a várost . Kiborultam...a sok kocsi, a levegő, mindig megfájdul a fejem.....természetesen az albérlet sem jött össze a "garázsbulizók" nyűgösek voltak, nekem a környék nem tetszett....de "rengeteg" még időnk ...egy hét , nem is mi lennénk,ha elrendeződött volna...
Jó lehetett Neked !
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
A határtalan szeretet óvó hatása távolról is érvényesül. Akit a lelkünkben hordozunk, azt a belőlünk kiáramló jótékony sugarakkal nagy távolságból is képesek vagyunk körülvenni.
Váraljai Kiss József
Kék álmok
Csak mesélnék neked
kéket kék hegyet
suttognék neked rétet
és kacagó kék szelet
Madarak kék röptét
dalolnám el neked
búzavirág sziromágyon
kéket ölelnék kék eget
Verset írnék neked
vöröset kékeket a
világ minden kékjét
álmot és életet
De fakó kékjeimért
kék tüzet adj nekem
a királyi kéket add
halálos kék szemed
Mikor már este van, s nem tudok, akarok csak behunyt lélekkel ülni, s hallgatni, hogyan roppan a fatörzseken a kéreg, s találgatni, hogy a bőröm vagy a fa háncsa reccsen hangosabban.'
A szerencse valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai : mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangukat.
Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned.
Minden egyénnek tudatosnak, ébernek és figyelmesnek kell lennie, kísérleteznie kell az élettel, hogy rájöjjön, mi a jó neki. Minden, ami békét, nyugalmat, üdvöt ad, közelebb visz a létezéshez és annak végtelen harmóniájához - az jó. És minden, ami konfliktust, boldogtalanságot, fájdalmat okoz - az rossz. Ebben senki sem dönthet helyetted, mert minden egyénnek megvan a saját világa, a saját érzékenysége. Egyediek vagyunk. Ezért a formulák nem fognak működni. Az egész világ ezt bizonyítja. Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég
"A lélek dolgai alak nélküliek, mégis mindenhová elhatolnak. A lélek az, amit a két szemben látásnak nevezünk, a fülben hallásnak, az orrban szaglásnak, a kézben tapintásnak, a lábban futásnak, a szájban szónak. Ezüstfonal, amely láthatatlanul körülvesz, majd kilépve belőlünk beragyogja a mindenséget."
Igen, a "tágra zárt" szemek mögött ott vannak a lélek valamennyi megélt pillanatai, jók és szépek, szomorúak és bánatot hozók - nem feledhetjük őket sohasem...
...
Bognár Barnabás Mintha látnám
Mintha látnám már az út végét, s ahogy elsiklik a fák között, át a hegyeken, s míg nézem - mert nézni szeretem -, a szél az út porát táncoltatja szememen. Mintha látnám, hogy a halványkék égről melegséget szór gömbszerü testéből ránk a nap; s mintha látnám, hogy úgy látlak, mint ahogy még sohasem láttalak. Mintha látnám szemedben magamat, s mintha látnám, hogy látsz a szememben engem.
Akár a délibábos ábránd ki az örökkévalóság tájáról álmodik hallja a színben az ének hangját és látja a zenében formák jeleit zengeni legendát s színhelyét akár a vak énekes, az olasz Bocelli mégis egyre többen a halál kapuit döngetik mert elveszett a bizalom, s a tragédia az úttalan távolban a szerzetesi magány.
*
A színek ha ünnepet ülnek tengeri mezők felett is könnyűszárnyú a lélek repül a líramadár az akáciaerdők felett örökzöld cédrusfák olaja csordul az arra járók vándorkulacsába és felébred Petra, az ókori nabateusi város csillárkaktuszok kínálják kristályos vizük a törékeny kőtörőfüveknek újraéled a macskamancs és a harmatfű a bővizű Amazonas trópusi partján míg szétosztja hallhatatlanságát a szerencsét hozó zöld fényű jádekő párjára talál a fészkét festő selyemmadár s ha legyőzi a feledést a mozdulatlan idő felett leveti rongyait és visszakapja aranyát a szó.
Az apróságok jelentik az életet, zagyván összekeverve bennünk, mint ahogy valamely festmény lényegét sem a rajta szereplő alakok adják, hanem a vonalak hajlása s a színek kevert árnyalatai
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rám ragyog, a nap felé fordítanám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném időmet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem. Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklő sugár még rám ragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés... tavasz!
Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.
"Szeress, és a szeretet mosolyt rajzol arcodra, vigasztaló szavakat ad ajkadra, meggyújtja a szíved, tenyered kinyitja, ha adni kell és mozdítja lábad, hogy segíteni indulj."
Az apróságok jelentik az életet, zagyván összekeverve bennünk, mint ahogy valamely festmény lényegét sem a rajta szereplő alakok adják, hanem a vonalak hajlása s a színek kevert árnyalatai
