Van benne valami, amit a példàval fölhoztàl, Kedves Mociga! Nagy iroink, költöink (talàn mert érzékenyebb lélekkel rendelkeztek, mint az àtlag) megérezték, hogy a magyar nyelv egy kincs, a vilàg minden aranyànàl értékesebb. Az istenhivök Isten igéjét is làtjàk benne. Sajnos nekem minden verses kötetem otthon maradt annak idején, azutàn pedig itt külföldön olyan magyar iroktol, költöktöl vàsàroltam föleg könyveket, akiktöl otthon nem lehetett talàlni. Itt ismertem meg pl. Mécs Làszlot (igaz csak kazettàn vannak meg legfontosabb versei), nagyon szeretem. Annyira szivhezszòlòk, mélyek a gondolatai. Kosztolànyi Dezsötöl meg éppen be akartam tenni egy kis szöveget, jo hogy fölhoztad.:-)
Kedves Enkies! Köszönöm szavaid, de szerintem természetes, hogy az ember örzi és àpolja anyanyelvét otthon vagy külföldön. En màr sosem leszek francia (àllampolgàr sem), de ez az én bajom. Könnyebb dolguk van azoknak, akik ugy vàltogatjàk a hazàt, nyelvet, mint a ruhàt. Nem vagyok viszont megelégedve magammal, mert a gyerekeim közül az elsöszülött tökéletes kétnyelvü (magyar-fr), a màsodik is jol beszél, ir-olvas magyarul, de ritkàn alkalmazza, a többi meg àllandoan csak franciàul beszél (màr csak értenek magyarul). Ez az én nagy bànatom...Ugyanakkor a te csalàdodban még az unokànak is àt tudjàtok adni a magyar nyelvet, ez igazàn nagyszerü, példamutato! Kérdésedre vàlaszolva: a francia is hasznàlja a Joisten kifejezést (Bondieu), de gondolom csak azok, akik igazàn vallàsosak. Ami a raccsolàst illeti, Fr. o-ban is vannak tàjegységek, ahol ugy görgetik az R hangot, mint mi, ugyhogy az a franciàkat nem zavarja, ha nem orrhangon ejti ki valaki. En eleinte erölködtem ennek kiejtésében (magyar ajkunak elég nehéz), de most màr ugy mondom, ahogy éppen jön. Nem csinàlok ebböl problémàt. A franciàk különben is szeretik az akcentusokat. Örülök, hogy vannak azért többen is, akik àtérzik rovatnyitàsom céljàt. Ha màr az ember az idejét tölti a forumon, töltse céltudatosan, nem? üdv. Rufella
Emlékszem gyermekkoromra. Otthon, idegen helyen mindig szépen, a haverok előtt meg aztán csúnyán. Magyaru,l az adott környezethez idomulva "megvállogattam a szavaim". Ez egy isteni képesség, mely minden ember számára eleve megadatott. Így aztán teljesen jogosan, minden embertől jogosan elvárható. Nyilván a tegezés magázás dolog ennek csak egy ugyan nem lényegtelen, de mégis csak részeleme.
Ismered Kedves Rufella ezt Grétsy tanárúrtól?
"Idézet Grétsy László tanár úr egy előadásából. Helyzet: Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli őket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következő párbeszéd alakul ki:
- Baszod, mi? - Á! - Át akarsz baszni, mi? - Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg! Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg! Magyarról magyarra : - Lefeküdtél vele, mi? - Á! - Becsapsz, mi? - Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el! Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!
De csatlakozva a topik témájához:
Milyen édes, milyen savanyú, milyen keserű. Milyen randa, ronda, de milyen gazdag és mennyi-mennyi lehetőség rejlik benne. A világ minden íze izgalaa izgése-mozgása belekerült e nyelvbe. Én nem voltam ott az előadáson, de pl. ezen okfejtés kiválóan alkalmas lenne fantasztikus igekötő rendszerünk szójelentés kovácsoló gazdagságának bemutatására.
Kosztolányi nem sokkal halála előtt:
Mi volt a legfontosabb az életében? kerdésre eképpen válaszolt:
~~..... hogy anyanyelvem magyar volt, és hogy ezen érthettem és szólalhattam meg. Ezen keresztül szemlélhettem és láthattam ezt a csodálatos világot.
Mint franciául tudótól hadd kérdezzem meg: tudomásod szerint szólítja még valaki (rajtunk kívül) istenét így: JÓISTEN ? ( az angolban nem találtam ilyet.)
Szia Kedves Enkies!
Hát ha fondorlatosan fontoskodom a fontokon a hangokon, fonémákon az angol és német eleve azt mondja róla hogy jó.
God - good
Gott - gut
Gottes willen. Szó szerint Isten akarata, de mi "Hála az Istennek"-nek fordítjuk.
Az adjonisten köszöntés is érdekes.
Grüss Gott! Spéci osztrák köszöntés.
Good-bye (pá-pá). Guten Morgen. Jó reggelt.
Mindenki józik és istenez.
good (adj.)O.E. god (with a long "o") "having the right or desirable quality," from P.Gmc. *gothaz (cf. O.N. goðr, Du. goed, Ger. gut, Goth. goþs), originally "fit, adequate, belonging together," from PIE base *ghedh- "to unite, be associated, suitable" (cf. O.C.S. godu "pleasing time," Rus. godnyi "fit, suitable," O.E. gædrian "to gather, to take up together"). Irregular comparatives (better, best) reflect a widespread pattern, cf. L. bonus, melior, optimus. First record of good day is from c.1205. Goods "property" first recorded c.1280, but singular in the same sense was in O.E. The good neighbours is Scot. euphemism for "the fairies" (1588). Good-for-nothing is from 1711; good-looking is from 1780; good-natured first recorded 1577. Good sport is from 1917; good to go is attested from 1989.
Good Friday
c.1290, from good in sense of "holy" (e.g. the good book "the Bible," 1896), also, esp. of holy days or seasons observed by the church (c.1420); it was also applied to Christmas and Shrove Tuesday.
good-bye
1591, from godbwye (1573), itself a contraction of God be with ye, infl. by good day, good evening, etc.
god
O.E. god "supreme being, deity," from P.Gmc. *guthan (cf. Du. god, Ger. Gott, O.N. guð, Goth. guþ), from PIE *ghut-"that which is invoked" (cf. Skt. huta- "invoked," an epithet of Indra), from root *gheu(e)-"to call, invoke."
Különben elég furcsán ismétlően is hangzana ott a good god és a guter Gott. :-))))
Most veszem csak észre, hogy ez itt mennyire OFF. Elnézést. :-(((
Mindenek előtt hadd fejezzem ki tiszteletemet és örömömet, hogy hazánktól távol élve olyannyira szíveden viseled Édes Anyanyelvünket!
A sors úgy hozta, hogy nemek is va unokám, aki Floridában született, ott él. Minden nyáron hazahozzuk, hogy tanúljon. Szépen beszél magyarúl. Ám..és ez érdekes..ha hoszabb ideig nincs magyar nyelvi közegben, ekezd "angol-magyart" beszélni, különösképpen ami a szórendet illeti. Pl. ..papa ! uán ebéd sakkozunk? Szereti a nyelvünket, büszke arra, hogy van egy plusz kincs a birtokában.
Más: valahol olvastam egyszer. Szabó Lőrinc soszor járt franciaországban, tökéletesen tudott franciáúl. Egy barátja meg is kérdezte tőle: barátom, miért nem OTT élsz? A válasz csuda édes volt (kis gondolkozás után).... mert nem tudom franciául azt mondani, hogy "bregeg vagyok!"
Van-é még nyelv a világon, amelyik ilyen rugalmas, játékos?
Mint franciául tudótól hadd kérdezzem meg: tudomásod szerint szólítja még valaki (rajtunk kívül) istenét így: JÓISTEN ? ( az angolban nem találtam ilyet.)
végűl: véleményem szerint lehet valaki teljesen tisztelettudó tegezve is!
Persze, mint a példàd is mutatja: magàzva is lehet tiszteletlennek lenni, sértegetni, vagy tràgàrsàgot mondani. Végül is az ember müveltségétöl, vérmérsékletétöl, szokàsaitol (környezet hatàsa), önuralmi rendszerétöl..stb. függ, hogy hogyan viselkedik embertàrsaival, mennyire, mely hatàrig képes tiszteletet adni. Màr abban is különbségek vannak ember és ember között, hogy ki mit ért tiszteletadàson. Mi a véleményed?
Igazad van Kisharsàny. Természetesen meg van az oka, hogy miért maradtunk le, talàn mentségünknek is szolgàlhatna, de ha némelyikünk tudatàra ébred ennek az elmaradàsnak, akkor tenni is képes ellene. Mi is kezdhetnénk a nyelvujitàst pl. azzal, hogy odafigyelünk beszédünkre. Hogy eröt veszünk magunkon és legalàbb amire van magyar szo, nem hasznàljuk rà az idegent. Mint ez a "topik" is. En itt a forumon hallottam elöször ezt a szot, s amikor ràjöttem mi lehet, gépiesen àtvettem. Most megfogadom, hogy ezentul a "rovat" szot fogom hasznàlni. A multkor nem jutott eszembe a "médiàk"-nak a magyar megfelelöje. Azota megtalàltam: hirszòrò közegek. Igaz, ez hosszabb, de le lehetne röviditeni. (Mocigànak talàn lenne ötlete rà..). Egy-két ember elkezdi, a többi esetleg furcsànak tartja (talàn még ki is gunyolja öket), de lassan ragadosà vàlhat ez is. Magyar Adorjànban azt is csodàlom, hogy alig talàlni iràsaiban idegen szavakat. Mi is megprobàlhatnànk kiiktatni elsönek azokat a latin eredetü szavakat, melyekre van magyar szo, mint pl. informàcio.. .stb. Az angol eredetüekkel màr nehezebb a helyzet, mert soha senki sem probàlt magyar szot talàlni ràjuk és a vilàg minden tàjàn ezeket a szavakat hasznàljàk (föleg technikai témàju szavakrol van szo), tehàt ezeket megvàltoztatni màr nehezebb lenne.
Hogy a magyar tegezi istenét, ezt màr én is észrevettem. A francia magàzza, mint egy urasàgot. De lehet, hogy a magyar soha nem egy személyiséget làtott az istenben, hanem valami öbenne is létezö eröt, a természet-törvényeken alapulo szabàlyzot, intézöt (amelynek pl. egyik megnyilvànulàsa a lelkiismeret), miàltal istennel valo beszélgetés olyan, mint önmagàval valo beszéd.. A régi idökben a rang is meghatàrozta, hogy ki kit tegez vagy magàz. Ur a szolgàt tegezte, a csend öre is az elöàllitottat. Fr. o-ban is gyakran elöfordul, hogy a rendörök tegezik a letartoztatott, (feltételezett) bünözöt. Az utobbi 1-2 évben megtiltottàk nekik a tegezést.
Kedves Mociga! A kérdés ebben nem az volt, hogy veszélyben van-e magàzodàs, hanem, hogy meg lehet-e adni a tiszteletet tegezéssel? Egyszer megkérdeztem egy angolt (aki tudott franciàul), hogy a "you" az tegezés vagy magàzàs. Kis gondolkodàs utàn azt mondta, hogy inkàbb magàzàs. Erdekes, nem?
En is tegeztem apàmat, de pl. a nagynénéimet, nagybàtyàimat màig is magàzom. Altalànos hasznàlatban: az ismeretlen embereket magàzzuk, s amikor kezdjük megismerni, bensöségesebb kapcsolatba kerülni vele, megbizni benne, akkor el kezdjük tegezni. De ilyenkor az ember (mai modern) màr megengedheti magànak, hogy tréfàsan (vagy komolyan) le is hülyézze a màsikat. Itt a forumon is, valaki elkezdte a tegezést, s ebböl következik, hogy sokan nem figyelnek oda és könnyedén lehülyézik a màsikat (màsrészt: nem kell félniük a következményektöl a virtuàlis tàrs részéröl). Az is bevàlt szokàs volt, hogy a nàlunk sokkal idösebb embereket magàzzuk, azok meg tegeznek bennünket. De pl. én is ràszoltam az unokaöcséimre, hogy ne magàzzanak (ki tudja miért? miért akarok haverkodni velük?).
Én nem is értem, honnan vesszük azt, hogy a TE(I/2 szem.névm.)-G(igei gyakorító)-eZ(általános moZZanatos igeképző)-ÉS olyan ""trendi"" és a magázódás olyan maradinak számítana nyelvünkben. Más kérdés, hogy az előbbbi használata egyre gyakoribb. (Szociópszihológiailag értelmezhető törekvés a magányossá váló induvidualista ember kifelé mutatott - nekem milyen sok barátom van - törekvése talán??) Készítettél erről statisztikát? Felmérést arról, hogy hány beszélőből, hány alkalmazza és melyiket a sok-sok különféle kommunikációs helyzetben?
A magyar anyanyelvű ma is, ott ahol kell alkalmazza, és mindenki képes alkalmazni. Ne féltsük őket! S bizony a ma magyar anyanyelven beszélők 100%-a képes is ezt helyesen alkalmazni. (Ha tegeződve kezd egy idegen emberrel, már eleve nehézségeket gördít a kapcsolatfelvételben és az azt követő információáramlásban)
Anyámat, Apámat tegeztem bár (ezek szerint tálán eléggé elítélendő módon??? Jajj!!), de 14 év óta magázom Apósomat, akivel mellesleg az egész családon belül a legjobb, legbarátibb a viszonyom. Nyilván Ő tegez, mert van köztünk jónéhány év. (Ő is ismeri ezeket a sohasem eltüntethető s senkinek szabályokba nem foglalható szabályokat)
Én azon lennék kiakadva, mikor egy nálamnál jó hússzal idősebb, tiszteletre méltó ember a negyedik mondata után felkínálná nekem a tegezés lehetőségét.
Hát nem, de tutti hogy újra és újra eltéveszteném.
Hol vagyunk mi még az angoloktól!?!? Bár ott is lehet magázni körmönfontan, körülírva.....
Érdekes adalék az (heppem a gyermeki nyelv), hogy a gyermekek először tegeződnek, s csak később sajátítják el a magázódást.
Add ide! (tisztelet ide vagy oda ezt tudják kimondani) Adja ide! helyett. (Te - maga - ön)
Jön persze náluk is az emlékezet varázsa a 3. számú valaki(k)ről beszélni, akik nincsenek jelen.
Egy külön tanulmányt érne meg, hogy milyen társadalmi viszonyok okozták a kezdetek kezdeténél a temészetesen is már megszülető I(I)/3 ráhúzódását az ÉN-TE, (MI-TI) ((jelnlévők) kommunikációs viszonyára.
(Pl. még ez sem igaz, mert az oroszban a többes 2 (többnek látja, tiszteli az így szólítottat?? - ebben is van logika - a magázás igei formája)
Én csak gyanítom azt, hogy az egyenlősdiből úgy lett először megkülönböztetés személy és személy között, hogy azt, a később már magázott személyek a közösség előtt bizonyították. Azaz kivívták a közért egyénileg végzett vagy vélelmezhetetteket több tetteikkel, hogy ővelük másként beszéljenek.
Szerintetek?
Ui: Jó hosszú voltam, de a lényeg a következő. Baromira nem érzem veszélyben a magázódást, sem 20 sem 200 sem X év múltán a magyar nyelvben.
Nem elhagytak, kedves Rufella, hanem mi maradtunk le. Bár nem nagy általánosságban ugyan, de a látható a különbség. Bár ez leginkább úgy érezhető, hogy hol, milyen körökben forogsz, azaz analóg-e a két réteg (fr.,és m.) összetétele.
Egy biztos: a harsány, - főként pesti - réteg bizony azt mutatja, amit írsz. De szerencsére az nem az egész ország, pardon: nép.
Két okát látom: egyrészt náluk - ellentétben velünk - "kimaradt" az elmúlt ötven év. Annak az a vonása, mely minden 'úri allűrrel' szembement, komoly károkat okozott, főként a plebs - ha tetszik, ha nem ez egy emberfajta - előtérbe helyezésével. Itt lehetett ugyanis a leghatásosabb eredményt elérni a rombolás terén, mert az nyilvánvaló, hogy sok pozitív vonása mellett sokat is rombolt az az éra. Más vonalon, de egy érdekes történet: egyszer egy arab egy perzsaszőnyeget akart nekem eladni. Én nem értékeltem annyira, mint ő mondotta, s akkor 'kioktatott', hogy egy férfiembernek a nőhöz, lóhoz, szőnyeghez értenie kell. Igazat adva neki, elmondtam, hogy az a különbség kettőnk között, hogy őnáluk megmaradt a sokezeréves hagyomány, minálunk kiradírozták jó részét. Ez arra a körre is érvényes, amit Te írtál.
A másik oka az utóbbi húsz év, mikoris gyakorlatilag ugyanaz a réteg vált hangadóvá, melyről imént is írtam, s a 'modernitást' annak véve, mintegy 'tűzzel-vassal' rángatja be a nyugati - főként angolszász rendet-trendet-szokásokat - a látható közéletbe, beszédbe, írásba, televízióba, rádióba. Ez ugye eredetileg egy bizonyosfajta ellenállás volt előtte, azokat figyelni, értékelni,mikroszinten ezt azt utánozni, s ezek az emberek (megspékelve a liberális eszmerendszerrel) úgy gondolják - s sajnos komolyan - hogy attól lesznek 'trendik', ha pld. az újságban nem Sólyom László Elnök úr szerepel, hanem Sólyom. Nem Göncz Árpád Elnök úr volt a cím, hanem Göncz ez, meg az. Neki az Airbus az 'erbasz' (:ezt komoly, a Tv-ből), a titkárnő az 'asszisztens', a cigány az vastagon roma, (képzeld el az étlapon a romapecsenyét:)) ). Tehát minden, ami nem magyar, az úgy a jó. Aki meg nem így: arra a negatív tartalmú jelzők.
A fentiek viszont visszahatnak a szellemi teljesítménye aképpen, hogy szimplifikálódik a gondolatrendszere (bocs.:egyszerűsödik, azaz hátrányára változik, az eredetileg magyarral kiképzett 'hardver', illetve a nagy nyilvánosság okán fertőz is.
Ha Magyar Adorjàn tudnà, hogy azota (közel szàz év alatt) mennyit romlott nyelvünk, viselkedésünk az udvariassàgban is, forogna sirjàban. Nemcsak, hogy nem ugy hivjuk anyànkat, hogy : Edesanyàm (ugye ez mindenki szàmàra olyan maradinak tünik manapsàg), hanem tegezzük is szüleinket (miért ne? gondoljuk magunkban), s a legfiatalabb korosztàly màr ugy beszél szüleivel, mint a haverjaival.
Franciaorszàgban vannak nemesi szàrmazàsu csalàdok, amelyeknek tagjai magàzzàk egymàst még ma is. Nemcsak a gyerekek szüleiket, hanem forditva is. (nem tulzàs ez egy kicsit? elvégre a függöségi viszony nem egyenlö..) Azt mondjàk igy jobban meg lehet adni a tiszteletet és kevesebb a lehetösége a gyereknek a feleselésre. De még az àtlagos csalàdokban is kicsi kortol tanitjàk a franciàk a gyerekeket: légyszives, köszönöm , jo napot asszonyom, uram...stb. udvariassàgi kifejezésekre, s étkezéskor pl. nem tàvozhatnak az asztaltol a gyerekek engedély nélkül. Azt hiszem elhagytak bennünket a franciàk ilyen területen. Mit gondoltok?
A következöket irhatnàm a "rovàs topikba" is (nem tudom Tissa ide néz-e?)
Forrai Sàndor: Küskaràcsonytol sülvester estig
"Amikor a magyarsàg kôrében is meghonosodott a latin betüs iràs, kb. 12 hangunkra nem volt betü. Ennek következtében a magyar nyelvet ezekkel a betükkel csak nehézkesen lehetett lejegyezni. Csaknem ezer évig kellett kinlodni helyesiràsunknak, mig végre rovàsiràsunk logikàjàhoz hasonloan - kialakukult a mai fonetikus helyesiràs. Jol tükrözik a nehézségeket a középkori rovàsiràsos ébédék latin betüs àtiràsai, valamint a régi naptàrak és kodexek azon szavai, amelykben a hiànyzo latin betüket probàltàk potolni valahogyan. Ez a mai szmnek egészen furcsa iràsképet erdményezett. Rovàsiràsos naptàrunkban példàul a következô néhàny szo éppen ugy szerepel, ahogyan ma is ejtjük ôket: püspök, gyümölcs, szent, asszony, Erzsébet, Egyed, Gyergy vagy György stb. Latinbetüs nyelvemlékeinkben pedig igy: pispek vagy pyspek és puespoec, gimilc, zent vagy scent, azzon vagy asson, Ersebet vagy Erzebeth, Eged, Georgh vagy Gorg, illetve Gerg stb. Régi csalàdneveink un. hagyomànyos iràsmodja sem valami elôkelö iràsmodot takar, csupàn nyelvünk küzdelmét a latin betükkel: a "ty" az 1483-bol valo un. nikolsburgi rovàs-àbécé àtiràsàban "thy" (az y-t i-nek kell olvasni) innen a Batthyàny csalàdnév iràsmodja, de irtàk tj-nek is. A zs=ss, az ü és ö=ew, ezért Dezsöfi is csak Desseffy-nek, Török csak Thewrewk-nek irhatta nevét. Az erdélyi Telegdi Jànos 1598-ban irta meg a Rudimentàt, azaz rovàsiràsos tankönyvét azzal a céllal, hogy ujbol elterjessze a rovàsiràst, mert mint irja: egyedül ez alkalmas a magyar nyelv jegyzésére. (Muzsàk Közmüvelödési Kiado, 1985.)"
...avagy fordíthatnád úgy: igyunk a királyí egészségére, a vízen túl...
sokkal hajlékonyabb a magyar értelmezhetés, mint a szerző írja... Nekem gyermekkoromban (14-16 év) soha nem okozott gondot a Noszty fiú 'probléma', egyszerű cím , a beveztő szöveg is, a csodaszarvas is. Más dolog, hogy egy 'gépnek' ezt nehéz lenne értelmezni. Szerintem a magyar kifejezéseket érezni is lehet egy azon felnőtt embernek. A logika fontos, de itt többszintű.
Mert oktalan, eredet nélküli nyelv sosem volt és nem is lesz. Ez a tüdővel rendelkező állatok "nyelveire" is igaz. Érdekes, hogy azokat aztán végképpen nem értjük...... :-(((
Berzsenyi Dàniel: A Magyar nyelv eredetiségéröl (kivonat a Prozai Müvei-böl)
"Régota gyanus lévén elöttem az a régi elöitélet, mely szerint töbnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, amelyek az idegenekhez hasonlitanak, kölcsönzöttek és idegenek. Arra hatàroztam magamat, hogy némely szavaink szàrmazatjàt minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Vizsgàlodàsaimnak elsö tàrgyai valànak azon fizikai dolgoknak nevei, melyek természet szerint az embernek és beszédnek legelsö, legszükségesebb objektumai voltanak, mint: föld, viz, tüz, nap stb, melyeknek hihetöképpen legelsöbben adànak nevezeteket az elsö emberek. Bukdozàsaim haszon nélkül nem maradtak, söt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet talàltam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar àltallàttam azt, hogy a magyar nyelv tàn az egész ovilàg nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilvàn tapasztalàm azt, hogy a legközönségesebb természeti tàrgyaknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt europai nyelvekben is àltalàban magyar gyökerekbül lehet szàrmaztatni..."
" Egy jellegzetes angol példàn könnyü bemutatni a jelzöpotlék keletkezését. Egy részt azért, mert az angol OVER viszonyszo maga is kétértelmü, "felett" és "tul" jelentéssel birvàn, màsrészt azért, mert viszonszo kapcsolat jelzöpotlékus hasznàlhato. A hannoveri héz uralomra jutàsa utàn a Stuartok angol hivei a szàmüzött, tehàt tengeren tul élö, öszerintük törvényes kiràly egészségére egy kétértelmü mondat örve alatt ittak lakomàikon. Borospoharukat a teriték mellett lévö kézmosovizes csésze fölé tartva ezt mondtàk: Let us drink to the health of the King over the water. E mondat kétféleképpen is értelmezhetö: vagy igy: Igyunk a kiràly egészségére a viz felett, ami a külvilàgnak szolo szinleges magyaràzat volt, vagy pedig ugy: Igyunk a vizentuli kiràly egészségére. Magyarban az ilyen kétféle értelmezés akkor lehetetlen volna, ha a felett azt is jelentené: tul, mert < igyunk a kiràly egészségére a viz felett> mindig csak azt hjelentené, amit jelent, sohasem azt, hogy Igyunk a viz feletti kiràly egészségére. Viszonszo és az esetragos kapcsolat a magyarban mindig az àllitmànyhoz füzödik, s ez nem esetleges nyelvszerkezeti sajàtossàg, hanem àltalànos logikai következmény. Amikor tehàt Mikszàth olyat ir illetö regényének elöszavàban, hogy <megirom Noszty fiu esetét Toth Marival>, akkor a magyar nyelv törvényei szerint olyat mond, hogy ö Toth Marival, mint tàrsszerzövel irja meg Noszty fiu esetét,...S még egy nagy iroi tekintély sem követhet el ilyen merényletet nyelvünk ellen. Sem Mikszàth tekintélye nem helyesbiti a Noszty fiu esete Toth Marival regénycimet, sem Arany Jànosé a Rege a Csodaszarvasrol költeménycimet. Probàljuk csak meg ez utobbit (amely a Mädchen von Schneewittchen und der sieben Zwergen fajta német cimek gépies utànzata) különféle esetekben hasznàlni. Rögtön kitünik, hogy a -rol, -röl ragos esetek csakis az àllitmànyra vonatkoztathatok, nem a <rege> fönévre. Angolra forditom a Regét a Csodaszarvasrol (csodaszarvasrol forditom angolra a regét?). Belekukkantottam a Regébe a csodaszarvasrol (a csodaszarvasrol kukkantottam bele a regébe?); Szoljatok hozzà a Regéhez a Csodaszarvasrol (a csodaszarvasrol, annak hàtàrol, ahol ültök, szoljatok hozzà a regéhez?).. Hogy mi a helyes szorend? Hàt a Csodaszarvas regéje és punktum. Ami Mikszàth regénycimét illeti, helyes magyarsàggal igy hangzik: Noszti fiu meg Toth Mari esete. ...magyar nyelvünk jelen àllapotàban sajnos nem olyan tökéletes, mint aminö adottsàgainàl fogva lehetne és mondjuk vagy ezer esztendeje alighanem volt is...."
Folytatom a felvetett kérdésre (Mitöl tökéletes vagy tökéletlen egy nyelv?) Dr. Kemény Ferenc vàlaszàt:
"....Minden tökéletlen rendszerü nyelvet jellemez az olyan szerkezetnek hasznàlata, amelyet a német präpositionales Attribut, azaz a viszonyszos jelzö névvel illet. Az illetö nyelvekben ugyanis vagy egyaltalan nem, vagy csak igen nehezkesen lehet igehatarozoi funkcioju szokapcsolatokat melleknevesiteni, nevezetesen igei reszesülö hasznalataval vagy eppen mellekmondatta bontassal. Ennek megertesehez tisztaban kell lennünk azzal, hogy a fönev valamennyi esete közül egyedül a birtokos eset füzhetö közvetlenül mas nevszohoz: minden mas eset es esetpotlo,viszonyszocska az igehez kapcsolodik, mint hatarozo, jelzöül tehat elvileg nem hasznalhato. A mai magyar melleknevkepzök (-i, -u-ü, -as-es-ös) hajdan ugyanugy mind a birtokos eset ragjai voltak, mint a ma kizarolag allitmanyi szerepben hasznalatos -é. fönévböl képzett melléknév segitségével mi sok mindent ki tudunk fejezni, amire mas nyelvek viszonyszo kapcsolatot, tehàt hatarozoi jellegü mondatreszt kénytelenek hasznàlni. Az ilyen szerkezeteket jelzöpotléknak nevezem nyelvtudomànyi iràsaimban."
[én idàig nem sokat értettem ebböl, talàn màs igen? de a folytatàs érdekesebb]
