Szép-szép az a bicaj! Lehet rá kuporgatni. Sebi authorja se kutya, az biztos nem eladó:)
Spinningelni sajnos nem tudok, talán ha beköszönt a jégkorszak, akkor esetleg megtanulok:)
Két lehetőség is van. Az egyik a Mariott szálló a pesti Duna-korzón. A másik a Sun Palace a III. kerületben a Tímár utcai HÉV-megálló mellett. Asszem Nagyszombat utca 1. a cím.
Egy kicsit komolyabban erről. Egyrészt korántsem biztos, hogy jövőre mi hárman leszünk a legerősebbek a csapatban. A többiek majd elmondják a magukét, én a saját nevemben tudok csak beszélni. Ahhoz, hogy ismét legalább olyan jól tudjak menni, mint tavaly, legalábbis kellene egy bicikli. Mert az most nincs, ugye :( Illetve van, mert Füles, az öreg szürke csacsi mindig megvan. Télire jó az, de a maga kb. 30 évével, 15 kilójával, acélvázával, egy 39-es tányérral elöl, nem biztos, hogy nagyot lehet hasítani vele. És jelen állás szerint nem most lesz, amikor én összerakok egy normális bringát. Meg, ha már összerakok egyet, az tényleg olyan lesz, amilyet szeretnék: http://www.proathlon.hu/ridleyindex.htm - a dean vázszett érdekel :) Addig is marad a spinningelés a World Class-ban. Tényleg,azt már akartam kérdezni korábban, hogy a csapatot érdekli-e spinningelési lehetőség télen, mert a klubban úgy néz ki, csak erre kitalálnak majd egy kedvezményesebb árat - 4-5 hónapra. No, jó tekerést mindenkinek!
Szerintem megyünk a Pilisbe amerre látunk. Ha nem esik az eső 9-kor Meki, addig megálmodom az útvonalat. Rég voltam már a Skanzen felől Papréten, valószínűleg ott kezdünk.
Tisztelt saraticei lovagok, fogadjátok elismerésemet, a kalandon kívül irigylem a tervszerűséget is, ahogy készültetek az eseményre. Persze csúcs volt a háttér támogatás is. Gratulálok nekik is!
Üdv Pinyo (eddigi max = 150km :-), de ilyen beírásoktól pár napig én is kedvet kapok a hosszabb távokhoz)
Már azt hittem elvesztetted a jelszavadat a topikhoz :) Én is gratulálok még egyszer, jövőre folyt.köv. Holnap ha nem esik, akkor természetesen regeneráló Bugyi kör.
Vasárnapra lehet hogy beütemezek egy relaxációs Pilisezést, (feltéve ha nem esik az eső)
Jó lenne már olvasni valami beszámolót (esetleg képekkel illusztrálva) a gyermeknevelés mindennapjairól ! Arról nem is beszélve, hogy pl. készül már a fiú téli edzőbringája ? :)
Hát na jah! Szép kis triumvirátus:)
2011-es tervek között szerepel többek között, a csapaterőviszonyok homogenizálása, az állandó veszekedések elkerülése végett (ki ölt meg kicsodát stb.:). Ennek fényében már el is készítettem
a Gruppetto Incredibles csapatba történő átigazolásod szükséges dokumentumait.
Csapatunkban nem is lenne más dolgod, mit a 22-23perces körök stabil produkálása, valamint a pihenő idődben csapattársaid 28perces köreinek felvezetése.
Cserébe a szponzorunk Geld van Bőven úr Németországból, biztosítja a korlátlan mézeslekvárossóstea, valamint paprikásvíz kifogyhatatlan utánpótlását.
Ha mentálisan még nem is de derékban már erős vagyok:)
aratice 2010, az első, de biztos, hogy nem az utolsó!
Amikor csatlakoztam a csapathoz, sokat hallottam, ahogy a csapattársak között szóba kerül aratice és a 24 órás verseny. Ahogy minél többet hallottam róla, olvastam a beszámolókat, néztem a jobbnál jobb képeket a versenyről, annál inkább erősödött bennem az elhatározás, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom. A feleségemmel is megbeszéltem, hogy ez az időpont már tavasszal kerüljön lefoglalásra a családi naptárban. Mivel a tavalyi évben még nem sikerült csapatot találnom, így idén már alapozó időszakban megbeszéltük Gyurival, hogy segít keresni. Mikor aztán hívott, hogy Pedróékhoz beférek a csapatba, boldogan mondtam igent.
Augusztus közepétől elkezdtem a célirányos felkészülést. A hétvégi hosszú túrák mellett hétközben is mentem hosszabb-rövidebb edzőköröket egyedül és néhány bugyikört is az erre szakosodott különítménnyel. Hamar eljött a szeptember, közeledett a verseny. A két héttel ezelőtti ráhangoló Valkó-Gomba-Bugyi túra óta egyre izgatottabban készültem a ngy megmérettetésre: hét eljén kerékpárkarbantartás és kisebb tisztogatás, aztán a bringás cuccok, kaja, pia, szerszám összerakása.
Eljött a péntek reggel: elvittem a gyerekeket az iskolába, majd elkezdtem belapátolni mindent az autóba. Csak a mi cuccunkkal is kezdett megtelni a csomagtartó :) Mikor 11-kor találkoztunk Sasiékkal, már ömlött az eső, mintha dézsából öntenék. Győr után megjelent némi kis világosság az ég alján, majd mire Hodoninba értünk, egész jó idő lett. Gyors készletfeltöltés után továbbindultunk, sikerült négy óra előtt megérkeznünk araticebe. A fényképekről jól ismertem a helyet, befordultunk az udvarba, ahol már csapattársaim Pedro és Csaba, valamint SzeZo és Gyuriék is sátrat vertek. Mi is letáboroztunk, majd indult a pályabejárás. Engem is meglepett mint elsőbálozót a "hegy", mely a pálya közepén emelkedett előttünk. 13.2 km, 105m szint, ez volt a bejárás után az eredmény a Polaron. Tetszett a pálya már elsőre is! A sikeres bejárást a hostinec feltérképezése követte, mely kicsit tovább tartott, mint a pályabejárás. Frissítés közben megérkezett Pötty is, még éppen időben :) Már sötétedni kezdett, mikor nekfogtunk a tésztapartinak. A legjobb és leggyorsabb megoldás sok ember kajával történő ellátására, és közben jól lehet iszogatni, beszélgetni, ismerkedni. Így gondolta ezt Georg is, a mosolygós osztrák srác, aki nem felkészületlenül érkezett, melyet a nála lévő és velünk megosztott almapálinka is bizonyított :) Jól sikerült a tésztaparti, ha másnap nincs verseny, biztosan nem fekszem le hajnalig!
Reggel korán ébredtem, izgultam a verseny miatt. Komótosan előkészítettem mindent, beöltöztem, majd irány az eligazítás, zászlófelvonás, himnuszok, jöhet a rajt. A versenyzők bringái rajtszám szerint felsorakozva az út jobb oldalán, maguk a versenyzők a bal oldalán. Support terület berendezve, a lányok felkészülve a nagy feladatra! 11-kor Adam és a zászlós kislány elindította a versenyt! Tomival egymás mellől indultunk, nem kapkodtunk, vigyázni kellett nehogy összeakadjunk valakivel. Úgy egy km múlva zárkóztunk fel Gyuriék csoportjára. 34-35-ös tempót ment a csoport, úgy voltam vele, megyek velük egy-két kört, aztán visszaveszek, hosszú még a nap. Az első kör 33-as, majd a második 31-es átlaga utan lemaradtam, saját tempóban 27 perces marmadik kört sikerült menni. Kis pihegés után evés-ivás, majd vissza a célterületre szurkolni a többieknek. A második három kört is sikerült jó tempóban megtenni, 28 percen belül volt mind a három.
A csapattaktika szerint a következő etap 7 körös volt, kb fél 8-tól 11-ig. Erre már komolyabban rá kellett készülni, ez lesz a néhezebbik a fele. És én még szerencsés vagyok, ez volt a legkönnyebb a három éjszakai szakasz közül. Rendesen ettem-ittam, előkészítettem mindent a supportnak, ne sötétbn kelljen keresgélni a cuccokat. Az első körömet még a félhomályban tettem meg, az még egy 27 perces lett, majd jött a sötét. Annyira nem volt rossz, mint amilyenre számítottam, köszönhetően annak is hogy a szél teljesen elállt, de azért szépen lassultam körre körre. A szerpentinecske ahogy telt az idő előbb hágóúttá, majd fallá változott. Amikor a hágón megláttam a fehér vonalat, gondolatban mindig ugrott a fejemben a körszámláló: ez már megvan, innen már csak száguldani kell! A hatodik körben aztán elkezdett esni az eső is, visszavettem a lejtőn a tempót, nehogy baj legyen. Az esőkabát, amit az utolsó körre a zsebembe gyűrtem, jó hatásssal volt az esőre: mire befejeztem a hetedik kört, el is állt. Nem áztam át teljesen, csak annyira hogy iszonyatosan elkezdjek fázni, mikor megálltam a váltás után. Szerencsére már készült a forró leves, ami a jelentős mennyiségű kenyérrel együtt nagyon jól esett. Egy forró zuhany majd alvás-pihenés-félálom egyveleg következett hajnalig. Abban bíztam hogy nem jön több záporocska errefelé már holnap délig.
Hajnalban kipattant a szemem az ébresztőre, egész frissen készülődtem. Nem volt túl hideg, eső sem esett több este óta, egész jó idő volt. Ittam egy RedBullt meg ettem egy energiaszeletet, öltözés, irány a rajtterület. Itt elkövettem egy hibát: Pedrót egy körrel előbb váltottam, mint kellett volna! valószínűleg a fáradtság is benne volt. Nem volt könnyű felpörögni, de azért sikerült. Négy kört mentem, meglett a félórás körátlag. A másodikban elkezdett lengedezni a szél, a negyedikre már rendesen fújdogált. Mire beértem, egészen elfáradtam. Pedró aztán szólt, hogy készüljek, én megyek ki az utolsó körre is! Megörültem, frissítettem, majd kimentem melegíteni. Váltás után belecsaptam a lecsóba, a szerpetinen végig kiállva, nagy lelkesedéssel tekertem végig a kört, 27:21 lett a vége! A befutónál a csapat tapsolva fogadott! Feledhetetlen élmény volt!
Az eredményhirdetésen mindenki megkapta az oklevelét, Sasi pedig megérdemeltem felálhatott a dobogóra! Nagy-nagy GRATULA neki! És a többieknek is: Gyurinak, Zsoltnak, SzeZonak és Mikenak is!!! És gratulálok a Gruppetto Fun csapat 7. helyéhez is: Tomi, Pötty, Dyaz, nagyot mentetek! A supportos lányok előtt pedig le a kalappal, nálam a dobogó tetején állnak a saját kategóriájukban!
Meg szeretném köszönni Pedrónak és Csabának, hogy egy csapatban tekerhettem velük! Szerintem kihoztuk magunkból a maximális teljesítményt, ez most ennyire volt elég. Jobb boxtaktikával talán nem marad benne az eredményben az a 3-4 kör!
Ezután már Hodonin és a Svihák már csak a hab volt a sörön!
És végül nagy-nagy köszönettel tartozom kicsi feleségemnek a felkészülés és a verseny folyamán nyújtott rengeteg segítségért!!!
Végre sok szép hosszú beszámoló! (Ha már Lui egy sort sem írt Nagyatádról, ami azóta is mély hiányérzettel tölt el.) Gratulálok minden résztvevőnek, főleg az egyénieknek, nagyon nagy teljesítmény, le a kalappal előttetek!
