Mennyire ismerjük a jövőnket? S főleg, hogy mennyire formáljuk mi magunk, s mennyire alakítják a külső körülmények életünk eseményeit. Mi az, amit hoztunk magunkkal, s mi az, amit varázshatalmunkkal mi magunk idézünk meg? Meddig van eltervelve a sorsunk? És mennyire ronthatjuk el az életünket?
Az ember egész földi létének lényege a Másik Fél keresése. Nem számít, ha valaki a tudás, a pénz, vagy a hatalom hajszolása mögé bújik. Akármit ér is el, nem lesz tökéletes, ha közben nem talál rá a Másik Felére.
A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!
Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.
A szeretetben - mondják az angyalok - titkok nemcsak azért nem léteznek, mert nem mondjátok ki őket, hanem azért sem, mert ha valódi a szeretet, a másik akkor is tud rólatok mindent, ha sohasem mondjátok ki. Ha valóban szerettek valakit, benne jártok, érzitek, amit érez - és tudjátok róla nemcsak azt, amit valaha tett, hanem azt is, amit csak ezután fog elkövetni.
Aludtam, de aztán egyrészt a telihold miatt, másrészt - roppant prózai módon - a kutyák miatt vagyok most itt..
Bízom benne, hogy te legalább alszol most!:-))
....
Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, fiam. Megmondom, két szóval. Alázat és önismeret. Ennyi a titok.
Alázat, talán túlságosan nagy szó. Ehhez már kegyelem kell, kivételes lelkiállapot. Hétköznap beérhetjük azzal, hogy szerények vagyunk és iparkodunk megismerni igazi vágyainkat és hajlamainkat. S azokat szégyenérzés nélkül bevalljuk magunknak. S iparkodunk megegyezni vágyainkkal és a világ lehetőségeivel.
Érzem a telihold hatását, ezért is vagyok most itt...
....
Ember vagyok. Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot. Erre születtem. Nehéz megismerni, még nehezebb elviselni. De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében.
Köszönöm a fantasztikus képeket, igazi foto-gourmand vagy:-)
...
Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!
Szép napot minden kedves topiklakónak és topikolvasónak!
...
Szemünk nemcsak lát, de teremt is. Úgy működik, mint egy vetítőgép: vágyainkat, vétkeinket, rögeszméinket, elfojtott indulatainkat, de szerelmünket s eszményeinket is rávetítjük a külvilágra, s azt hisszük, hogy az olyan is.
Amikor a szívedből egy kicsit másnak is adsz, mindezt abból az egyetlen kincsedből teszed, amivel rendelkezel, és ezt követően az nagyobb lesz majd, mint amilyen azaz ajándékozás előtt volt.
Don Juston
Vaskó Ilona
Felállni
Megmutatni, hogy ki is vagy.
Mihez értesz. Mennyit tudsz.
Szárnyalni a felhők között.
Megérinteni a puha kékséget.
Arcomat napfényben füröszteni.
Álmodozni szerelemről.
Elhinni, hogy örökké tart.
Nem csalni. Nem hazudni.
Minden gondolatot kimondani.
Repülni… Megélni a világvégét…
Porhintés nélkül élni…
Nem futni…
Nem menekülni…
Alvás helyett ébren lenni…
Tágra nyílt szemmel nevetni…
Soha el nem esni… Nem sírni…
Őszintén nevetni…
Futni, nevetni, futni, kacagni…
Szárnyalni, repülni.
Gondolom már alszol , nagyon szép álmod legyen....kívánom !
***
Egy fontos törvénye van a szeretetnek: csak annyit kaphatsz, amennyit képes vagy adni. Ha mindig arra vársz, hogy a másik tegye meg az első lépést az érzelmi közeledésben, nem történik semmi, hiszen ő is épp arra vár. Örülnél, ha a társad jobban kimutatná a szeretetét? Akkor lépj egyet felé. A világ egy nagytükör, amiben önmagadat szemlélheted: az vagy, amit a másik emberből kihozol. A tükörbe belenézhetsz, és megállapíthatod, hogy kócos a hajad, de ha a tükörképet próbálod meg fésülgetni, attól nem lesz rendezett a frizurád. Önmagadban kell tehát rendet tenned. A legpontosabb tükör a társunk, hiszen senkivel sem töltünk annyi időt, mint vele. Előfordul, hogy a tükörbe pillantva nem tetszik, amit látunk, mert a MÁSIK kibírhatatlan. Pedig tulajdonképpen saját magunkkal nem bírunk együtt lenni, mert nem sikerül belső harmóniát teremteni...
Tudod, arra gondoltam, nagyon fontos, hogy az ember honnan indul, ha nem figyel, vigyázatlanul a szakadékba könnyű belelépni, és nagyon nehéz onnan kimászni, mindennek van két oldala, az ember lehetősége a választása, az lesz az övé, melyiket ő akarja, felébredve lehet az első lépés a szakadékba, ahonnan nagyon nehéz felkelni, de magasra egy nap alatt eljutni biztosan nem lehet, mélységes szakadék az első rossz gondolat: ma még felébredtem, de minek is, vajon holnap így lesz-e? de lehet onnan is indulni, de jó, hogy felébredtem, de jó, hogy süt a Nap, vagy de jó, hogy esik az eső, magasról feljebb is lehet jutni, aki nem akar, annak lehet szomorkodni, amiért kilátástalan botorkálni, de jobb egy gyertyát meggyújtani, lehet sírni a kevés miatt, és lehet örülni, legalább ennyi, bárhonnan is indulunk a vég ugyan az, de nem mindegy, milyen az út addig, napos, vagy mindig csak borongós, nem mindegy, hogy valaki a félelem rögös útját járja, vagy a remény szivárványkönnyű útját, a szakadékból nehéz kimászni, de aki egyszer már fönt van, az még mindig eldöntheti, maradni akar, vagy inkább elindul lefelé.
