Nem szokás kérdése, hanem a lehetőség adott e? Az első próbálkozást leállítottad, előtte mennyire világosítottak fel arról, hogy mit fogsz érezni? Mert már itt buknak el, hogy nem megfelelő a felvilágosítás.
Hidd el, hogy az orvosok többsége csak egy darab húst látnak benned és a borítékot! :((((
Nekem nagyon alacsony a fájdalom küszöböm, gyerekként sokszor volt mandulagyulladásom, penicillint adtak a fenekembe ami nagyon fájdalmas! Azért tanultam meg jól injekciózni és vénázni, hogy az a lehető legkevesebb fájdalommal járjon! :)
Fogorvoshoz is csak olyanhoz járok, aki még az érzéstelenítő szúrás helyét is elérzésteleníti! Szerencsére már csak kontrollra megyek!
Ne provokálj! Még Budapesten belül is kevés olyan hely van, ahol adottak a körülmények az altatáshoz! Nálunk egy 7.5 mg Dormicum tabletta mindössze az előzetes! A barátnőm kezét hárman fogtuk, annyira szenvedett! Egy kis polipot lecsippantottak, majd kész is volt! Soha nem engedném meg ezt a vizsgálatot magamon, bár én még egy injekciótól is félek! :))))
Látod én nem éreztem magam emiatt gyíkhúsnak, mert azt gondoltam, csupán élek a lehetőséggel. Nem csak a gyerekem, de bárki aki szenved, beteg (amúgy is tart minden rá váró beavatkozástól) megérdemelné, hogy a lehető legkisebb szenvedés mellett vizsgálják meg.
Én nem óhajtok a magyar egészségügy martírja lenni, ha nem muszáj. A tavalyi évem pont kivett belőlem mindent, amit csak lehetett (és még nincs vége).. most is kérném az altatást.
Remélem,hogy értettem...de én sajnos vagyok annyira tigris, hogy küzdök azért,amiért szerintem kell és érdemes. Szomorú,hogy küzdeni kell :((
Nem dob fel a pénz, még időmilliomos sem vagyok,de ha kellett,inkább a 40 km-re lévő kórházba vittem a gyerekem hétvégén,mint a közeli ügyeletre, vagy éppen fizetős gyerekorvoshoz vittem,mint a helyi házi orvoshoz,mert azokban jobban bíztam. Kell,hogy legyen választás.
Elhiszem,hogy kórház és kórház között is van különbség, nem véletlen,hogy pl Sopronból inkább utaznak máshová vizsgálatra a betegek,mert azt a kórházat mindenki lehúzza. Erre írom azt,ha végre mindenki tudomásul venné,hogy a betegek emberek is egyben, ismernék az empátiát, akkor kicsi! odafigyeléssel és energiával jobbá és elviselhetőbbé tennék a betegeknek a vizsgálatokat is. A kulcsszó az emberség, minden körülmények között. Mert ezzel pont azt érik el,hogy ha baj van,csak az utolsó utáni pillanatban mennek orvoshoz,mert húzzák a megtapasztalt kellemetlen, fájdalmas érzés miatt. Nézd meg,a hekker sem akar újra menni,pedig ha csicsikált volna közben,nem érezné még mindig az asszisztens kemény szorítását...
Persze,hogy elviselhető,aki akarja,viselje el,de azért senki se legyen kevesebb,meg puhány,mert ő meg ragaszkodik az altatáshoz.