Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2021.11.16 0 0 96626

Irving Layton

Tanító késő novemberben

A bibliai súlyú hó
minden sötétet fölfele présel;
a házak megdermednek, és a pelyhek
mint frappáns jelzők, hullnak a rácskapukra.
Átmeneti derű:
kifigurázott fák az udvaron -
mint a csíkos borzfarkak: borzasak.

Fa, ház, kapu hátrál, mint egy tetemtől;
kezdődik a tél, akár egy krimi.

Bent krétaporos táj; nem vezet csapás
arctól arcig. A tanító
mint egy kasza, hajladozik
a lesunyt bogáncsfejek fölött,
s amíg az évszak a párkányra rondít,
diákok gúnyos morajában
lógó palákra, a tél szennyesére bámul.

/Imreh András ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.16 0 0 96625

Konsztantinosz Kavafisz

Titkos dolgok

Abból, amit cselekedtem és amit mondtam,
ne próbálják meg firtatni, hogy ki voltam!
Valami utamba állt, és átváltoztatta
tetteimet és életmódomat.
Valami utamba állt, és nemegyszer
megállított, mikor szólni készültem.
Legészrevehetetlenebb tetteimből
és legburkoltabb írásaimból -

csupán onnan érezhetnek rá.
De talán nem érdemes belefektetni annyi igyekezetet
és annyi fáradságot, hogy megismerjenek.
Később - a tökéletesebb társadalomban -
valaki más, aki olyan, mint én,
biztosan megjelenik, és szabadon cselekszik.

/Déri Balázs ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.16 0 0 96624

Konsztantinosz Kavafisz

Örökkévalóság

Az indiai Ardzsuna, emberszerető és szelíd király,
gyűlölte az öldöklést. Soha nem viselt háborút.
Ám félelmetes istene a háborúnak megneheztelt -
(megfogyatkozott a dicsősége, templomai kiürültek) -,
és bement nagy dühösen palotájába Ardzsunának.
A király megrémült, és szólt: "Nagy isten, bocsásd meg
                                                                           nekem,
ha nem tudom életét elvenni senki emberfiának."
Megvetően válaszolt az isten: "Te nálam
igazságosabbnak véled magadat? - Szavakkal magad ne
                                                                             áltasd!
Semmi élet el nem vétetik. Tudd meg, hogy soha
senki nem született, és nem halt meg soha senki."

/Déri Balázs ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.16 0 0 96623

"Ha a disznók szavazhatnának, minden alkalommal a moslékos vödröt hordó embert választanák meg disznópásztornak, akármennyit ölt is mellékesen."

 

(Orson Scott Card)

Lutra Creative Commons License 2021.11.15 0 0 96622

Jiří Kolář
    
Dolgok és szavak és emberek


Minden ami teremtetett
valami jóra van
Ez a ceruza
azért készült
hogy használják
nem elpusztulni
Minden amit látsz
amit értesz vagy nem értesz
azért van hogy szolgáljon
hogy megszentelődjék
a használatban
s ha fegyverek is vannak közöttük
milyen elenyésző a számuk
a többi dologgal összevetve
Vagy talán nincs a mindenféle
apró tárgyaknak joguk
kiállni mindaz ellen
ami nemlétbe sodor?
Ez az út az ő
megváltásuk útja

Úgy írj
hogy az amit írtál
egyszer besüpped alattad
ha csak töredéknyi hazugság is van benne
mélybe húz
ha nem a neked rendeltet
írtad erőd szerint
ha lazítottál magadon
mert a szavak hatalma akárcsak
a dolgoké legyőzhetetlen
ugyanarra vezet egy szó
sorsa egy tárgyé egy emberé

  /Vörös István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.15 0 0 96621

Jan Zahradnícąek

Egy otthonról jött levélre

Írod azt is sok más között nekem,
hogy petúniától roskad már az ablak,
s a filodendron új leveleket terem.

Esténként a balkonon majd szép lesz,
csak képzelj oda verseimből engem,
a függöny a naphoz ér, az éghez.

Lecsukom szemem, mást látni nem kívánok.
De mégis más esik meg énvelem,
szájában tart a föld, akár az átok.

És így vannak most ezzel annyian,
mást vágynak nézni, mint amit lehet,
túl sok a cinkelt lap az élet-pakliban.

Az átlagos pokol förtelme pusztít minket itt.
De kitartok foggal és körömmel. Higgy
nekem. Visszatérek hozzád. A sötét is szétesik.

/Vörös István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.15 0 0 96620

Bohuslav Reynek

A kereszt

A jászol hűlt helye,
a létből kitették,
szalma semmi se,
de akad kereszt még.

Maradt, ami már
csak a fájdalom,
se ökör, se szamár,
a bajra alkalom.

Nappal angyalok
szárnyuk vesztették,
éjjel a dalok -
csupa üresség.
Mondd, mi jöhet még?

/Vörös István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.14 0 0 96619

Karel Toman

Az ősz unt elégiája

A bús ékszerész levelet ötvöz,
aranyból, bronzból, matt sárgarézből:
szélbe ring, fűbe hull, játékként röpdös,
nézi, hogy száll gyerekek kezéből.

Holdfényes éjjel magának játszik
az öreg muzsikus, hol hegedűn, hol flótán,
szeretők hallják, madarak viszik
a hangot délre, tolluk borzolván.

A költő érzéseivel fájdalmat oszlat,
szétlök bút, csalódást, állati közönyt,
mindent a nyelv kristálypalotájába hordat,
a halállal rá új élet köszönt.

/Vörös István ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.14 0 0 96618

Hermann Hesse

Késő őszi vándor

Lombtalan erdő ágfonadékán
A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,
És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!
Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.

A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak
Zajt ütve járni, dalolni,
Elnémult, fáradt az örömre,
Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.
Megborzong, a hűvös, szürke magasságból
Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,
És hull és hull a hó…

A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból
Még emlék üzen
Fakón tovasuhanó képekkel:
A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,
Kegyes, fénylő kékség -
Barna és aranyszínű, fiatal pillangó
Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba -
Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából
Vágyakozva, hosszan dalol egy madár…
A vándor búcsút int a képnek:

Hogy lehetett oly szép! És néhány dolog még fel-fellobban
A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:
Szerető szemek mély-édes pillantása -
Éji vihar, villám és orkán a nádasban -
Az est távoli ablakából furulyaszó -
Mátyásmadár kiáltása reggel…

Hull és hull a hó. A vándor
Még utánafordul a madárnak, furulyának,
Daluk egykor megindította szívét:
Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!
Hangtalan kel át a puha fehérségen
Otthona felé, melyet elfeledett,
Most lágyan vonja magához, hívja
A völgybe, Erlen patakjához,
A piactérre, a régi szülőház elé,
A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,
Apja és az ősök nyugosznak.

Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között…

/Schein Gábor ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.14 0 0 96617

Paal Brekke

Minden éjjel azt álmodta

Minden éjjel halnak vagy sellőnek álmodta magát,
madárkának kopoltyúval s úszófarokkal: víz alatt tud így
lélegzeni, cikkanni gyorsan és mozdulni
otthonosan a csillanó halraj sűrűjében. Csak fel ne
kelljen a vízfelszínre, ahol a tüdeje
szétrobbanna. S le a vízfenékre se, ahol
éles fogak, tátongó torkok leskelődnek a zöldfekete mélyben.

Álmában felsírt. Kezéért nyúltam, és gyengéden
oldottam az ujjak görcsét. Felébredt,
s azt mondta: nem értem, hogy miért sírok,
hiszen boldog vagyok, ugye hogy az vagyok? (A vers

véget ér ezzel, ugye hogy véget ér?)

/Sulyok Vince ford./

Lutra Creative Commons License 2021.11.10 0 0 96616

Bara Anna
 
Egyedül
 
Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.

Lutra Creative Commons License 2021.11.10 0 0 96615

Tamási József

Hajléktalan temetés

én voltam ott
meg egy fiatal pap
meg két sírásó
egy hölgy az önkormányzattól
egy fekete műanyag edény
folpackkal körbetekerve és lezárva
benne a hamvak
egy fakereszt
rajta fémtábla
azon a néhai monogrammja
hogy született és elhunyt
ekkor meg akkor
és itt-ott még piszokszürke hó a sírokon

a pap alig hallhatóan
elhadarta az imáit és az ámeneit
a sírásók betették az edényt a gödörbe
és ahogy elkezdték betemetni
hallatszott a folpack beszakad
párat rácsaptak a hantra
beszúrták a keresztet
a pap szétszórt némi szenteltvizet
meghajoltak és elmentek
a hölgy ott toporgott egy darabig és
felém biccentve halkan megszólalt
milyen szomorú

Lutra Creative Commons License 2021.11.10 0 0 96614

Dobos Éva

Nemzeti konzultáció

A nép azt kéri,
hogy gyújtsam fel Rómát.

                              Nero

Lutra Creative Commons License 2021.11.10 0 0 96613

Tamási József

Örök gyávaság

soha nem volt elég bátorságom
beismerni azt
hogy az önzés vezérelt a kapcsolataimban
most meg itt ülök egyedül
írok
vakon fel sem nézve
írom a sorokat egymás után
messze a tökéletességtől
Tamási Józsefet írom
bármilyen legyen is ő

Lutra Creative Commons License 2021.11.10 0 0 96612

Marafkó László

Elindultak

Az apokalipszis lovasai már elindultak,
léten túli dobogásuk
az űrszélben.

Nem ellenünk íródott
új büntetés,
csak megtörténik,
elrendelés nélkül.
Hiábavaló ágálni ellene.

Pannika127 Creative Commons License 2021.11.09 0 0 96611

RADNÓTI MIKLÓS 

GYÖKÉR

A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.

Lager Heidenau, Zagubica fölött a hegyekben
1944 augusztus 8

Pannika127 Creative Commons License 2021.11.05 0 1 96610

Kántor Péter

Ki őriz mit?

 

Ki őriz mit? Szitakötő-nyarat,

lópokrócot, kivágott körtefát,

porkahavat, tavalyi gesztenyét,

recsegő gramofon pár lemezét.

 

Cserepek közül egy ép darabot,

ráfirkantva óhéberül: leszek!

egy dinnyehéjat, csalfa, vak reményt,

szekrényből pislákoló gyertyafényt.

 

Szétszórt csontokon táncoló napot,

dunsztos üvegben ciberelevest,

elrongyolódott mit is? gyönyörűt!

tűpárna-szívbe szúrt tucatnyi tűt.

 

Ki őriz mit? Csalános éjszakát,

két szeme közt egy régi sebhelyet,

fakocka-tornyot, mely mindig ledől,

arcot, ami elborul, felderül.

Lutra Creative Commons License 2021.11.03 0 1 96609

" A sírokra hulló legkeserűbb könnyek a ki nem mondott szavakat, az elmulasztott tetteket siratják."

 

Harriet Beecher Stowe

Lutra Creative Commons License 2021.10.25 0 1 96608

Botos Ferenc

Szép arcú asszony

szép arcú asszony
rám találtál
keresztként csontodra
faragtál
árnyékomban terhet
hordtál
arcom árkain
táncoltál
köszönetet szerelmedért
szóban nem lehet
mondani
az idő lenyúzott
bőréből
sohasem tudom már
megváltani
mondd: érdemes volt
kifeszülni
könnyekkel utadat
megjelölni
hetedhétországon olykor
lepkeszárnyakon
repülni
szép arcú asszony
rám találtál
keresztként csontodra
faragtál
árnyékomban terhet
hordtál
arcom árkain
táncoltál

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2021.10.24 0 0 96607

Reményik Sándor

Őszi erdőn hamvadó parázs 

 

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

 

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.

 

 

 

 

 

 

Lutra Creative Commons License 2021.10.21 0 1 96606

Kamarás Klára

Sorshorgoló

Csak szem a szemre, lánc a láncra,
miként sodort a három párka…
Ki munkál, hajszol, mindörökre
sorsunk szívósan ölti egybe.
Tervrajz szerint, vagy ég bolondja
szövi a szálat összevissza?
Nem tudhatjuk, mi lesz belőle,
közülünk kinek van jövője,
kiből lesz bölcs, gazdag, vagy árva,
csak szem a szemre, lánc a láncra…
Oltárra lesz terítő, fényes…
király palástja, széle véres…
vagy lábtörlő dohos sarokba,
aztán a sors szemétre dobja?
Ne nézz előre, ne nézz hátra,
horgolva, szőve, varrva, vágva…
csak szem a szemre, lánc a láncra…
Jaj, aki csak egy szem a láncban,
ne gondolkozzon, hisz bezártan
sodródik sorsa áramában,
és nincs kiút, csak ősi kényszer
megtartani, ne málljon széjjel,
amit a többi összefogna.
Nincs üdvösség, nem jutsz pokolra,
csak ez a szédítő motolla…
s magasztalva, vagy meggyalázva,
csak szem a szemre, lánc a láncra…

 

 

Lutra Creative Commons License 2021.10.20 0 0 96605

Gyimesi László

Szolgálati út

Nincs is itt barlang! Istálló sincsen!
Csordapásztorok, menjetek innen!
Királyok jönnek? Keleti bölcsek?
Urak várják fenn őket, meg hölgyek…
Miféle kisded? Istenfi, persze…
Hamis csillag jár, mint mindig, erre.

Senki se megy be, veszélyes hajlék!
Roskadt jászolból szálaz a bak még,
Kihajtjuk azt is, nem lesz benn semmi,
Nem maradt, ki elé le tudnák tenni
Aranyunk, mirhánk, tömjénünk sorba,
Vigyék be tüstént a közvagyonba.

Számlálóbiztos szimatol száz is,
Jött megváltónak? Adózhat máris.
Született szűztől? Ki az a József?
Mindegy, megértjük. Szolgának jó lesz.
Meg kéne ölnünk? Heródes mondta?
Megtudakoljuk, mit szól rá Róma.

Valami angyal kavirnyált erre.
Szolgálati út, épp Betlehembe…
Egyiptom felé! Mentsd a gyermeket!
Őt megmenteném. S a többieket?
Szamárháton jön, érik az idő…
Tízezer szenttel lángol a jövő.

Mit is beszélek? Műfenyő alatt
Műversek szólnak, műanyag szavak.
Egymáshoz szólnak, csikorog havuk.
Mi meg? Jobb lesz, ha csendben maradunk.
Nincs itt barlang, s ki igét hintsen,
Nem velünk van, ha van, az Isten!

Lutra Creative Commons License 2021.10.20 0 0 96604

Gyimesi László

Átadja mégis

Később megjön, aki messze tért,
Ruháját rendben lerakja, sóhajt,
Nem mondja: megjöttem. Megjött.

Mesél majd a hosszú útról,
Biztosan mesél, ha megpihent,
És átadja szerény ajándékait.

Kalifornia tüzét egy mosolyban,
Alaszka aranyát egy szemvillanásban,
A szívébe rejtett új-angliai őszt.

Megjön, de mi már nem üdvözöljük.
Hamvaink egy másik jövőidőben áznak.
Átadja mégis mentett kincseit

A méltó többieknek, akik ma még
Holdfénybe rejtik arcuk, ismeretlenek,
Akiket köszöntésére nem mi küldtünk.

Derekas idő jön utánunk, tudja,
Újra feni az öröklött pengét, bólint,
Új dalba kezd, nem a miénkbe, újba.

Lutra Creative Commons License 2021.10.20 0 0 96603

Gyimesi László

Tétova tavasz jön

Újrakovácsoljuk a szögeket,
Új köteleket fonnak a műhelyekben.
Fényesek lesznek a szögek,
A kötelek eltéphetetlenek.

Ácsaink cédrussal bíbelődnek,
Tartson örök időkig a művük.
A katonák a módszert gyakorolják,
A nők, ahogyan kell, zokognak.

Másutt verik az újarcú ezüstpénzt,
Kellhet, legalább harminc kell belőle.
Lázasan készül a szent, az átkos város,
Forrongnak a helytartó-tanácsok.

Olajfák közül tétova tavasz jön,
Nyomában testvéreink lopakodnak,
A félelem csillogó hab orcáikon,
Kakasszóig jó szavakat keresnek.

Vidéki cirkusz, legyint a jó lovag,
Rómában selyemfonál, aranyszög járja,
Lándzsákra gondol, berber oroszlánra,
A homok futása: mint az árnyaké.

Betelik-é már a négyarcú Hold?
Maholnap mindenki tengerre száll,
Szögek emlékét visszük magunkkal,
Porviharban hagyjuk az ember fiát.

Lutra Creative Commons License 2021.10.18 0 0 96602

Tobias Lorowicž

A kilencedik

mind a tizenkettőt szeretem. mégis akkor vagyok a
legboldogabb, amikor  láthatom  az augusztus  és a
szeptember  kézfogását. amikor  elköszön az egyik,   
vidámságait és gyűjtögetett fiatalságát  zsebre téve.
sosem szomorú vagy  életunt, csak lejárt  a munka-
ideje és  megtette,  amit kellett. a cipőinek kopogá-
sában  még  visszhangzik a nyár összes  frissessége
és ezért nem is tud búslakodni. aláírogatják a papír-
munkát és helyet foglal a kilencedik. csak egy  nap-
pal  idősebb, mégsem vethetőek  össze,  mert  más-
hogyan  tökéletesek mindenkor. ő is  üde  és  mégis
minden csepp  esőjében  méltóságot  parancsol ma-
gának az elmúlás  tudása.  távol van  még a szürke-
ség,  de már nem hazudik örök napsugarakat. ezért
is bölcs és  rámutat az örökölt  adományaira. szeré-
nyen és elegánsan. nem skandál harsányan dalokat,   
inkább   csak   rekedten   szaval   mély  dallamokat
mindenkinek  és  saját magának. nem tolakodik so-
sem,  csak  látni  és  hallani  tanít.  de  nem lehetne
ilyen  markáns elődje   munkálkodása  nélkül,  aho-
gyan  az sem lehetett volna annyira visongó utódját
nélkülözvén.   mást  adnak  és  másként  szólítanak
meg.  szeretni is csak másként lehet  őket. nem kü-
lönbek  a  többi  tíznél,  de  a legtisztább mondatok
akkor születnek, amikor ők találkoznak.

Lutra Creative Commons License 2021.10.17 0 0 96601

Hétvári Andrea

Szakállas portré

 

                     Kunyhóból is származhat nagy férfi.
                                                         Seneca)


Furcsa gyermek ő, akié a jászol,
rettegett szavától a régi császár,
fénye átér több ezer éves éjek
ószövetéből.

Nem szaladgált knósszoszi drága lépcsőn,
gömbje nem gurult oda színaranyból,
apja nem király, se nagy úrfi, báró,
egyszerű ács volt.

Anyja halványarcú a régi képen,
hol gyerekként óvja a déli széltől,
kettejük közt bomlani kezd a hajnal,
földi szivárvány.

Ők a kunyhó – ég tetején a reggel
megkerülte hétszer a búzaföldet –
hányszor adja kölcsön a furcsa vázat
testnek a lélek?

Ébredünk, de nincs aki lát az álom
szürke hártyájának a túlfelére,
nincsen út, mely elvezet innen élve,
menni mezítláb.

Sárdobálás szennyei őt nem érték,
napba fordul talpa alatt a tenger,
fénye villan gyöngyeinek, halaknak
puszta szavától.

Míg a szív benn kincseket ír a mennyben,
kint a bent és mindene csak virágzás,
fenn az ég és lábad előtt a mélység,
benned a létra.

Lutra Creative Commons License 2021.10.17 0 0 96600

Illyés Gyula

Jelek

Juhászodtam már, mint kutya;
csábított a csont, meg a tűzhely.
A tél lágy zsírral csordula,
a nyár meg édes borral, hűssel.
Vigasztaltak aztán egy szűzzel,
próbáltam is szagát, izét –
aztán egyszerre a sírét.

Volt már barátom, jóbarát.
És pendült nékem is a pengő.
Kezdtem megszokni e hazát.
Visszaköszönt a tisztelendő;
napfénybe játszó enyhe felhő
volt szigora, ha korhola –
aztán az örvény mosolya.

És volt úgy is már, hogy vidám,
boldog is voltam; feledgettem
a kivégzetteket – talán
csak itt nem nyughatnak, szívemben.
Pacsirta is szólt már felettem
s alattam sétány lett az út,
míg észrevettem, hova fut.

Fordultam sarkon: merre most?
A városvégi jó öreg szél
Jobbról-balról arcon csapott,
dohogva, hogy hol tekeregtél.
Rajtakaptam szívemet, hogy fél
attól, mi mást megnyugtatott.
Ez volt a jel, jól haladok.

Szimatolom a füst szagát,
a szegénységét, majd a vérét.
Nem adnám a bölcs ostobát,
ha végül az enyém is kérnék.
Érzem, haj, ifjúságom végét,
van úgy: már csak a perceket,
amíg magamé lehetek.

Míg, mint a kígyó a madarat,
a falánk sír nem kezd igézni.
Kegyetlen vagyok. Magamat,
de téged sem tudlak kímélni,
míg szívem utolszor kísérli,
miért sorsát nem tűrni, de
érdemes volna élnie.

Lutra Creative Commons License 2021.10.16 0 0 96599

"a lélek leblombálha" helyesen "a lélek leblombálva".

 

Bocsesz...:-)

Előzmény: Lutra (96594)
Lutra Creative Commons License 2021.10.16 0 0 96598

Illyés Gyula

Esti dal

          E mai napot is

                                Zsákmányát a vadász
                                Fuvarát a kocsis
                                Fáradalmát az arató

          Hazahoztam

Az ablakfény mely az éjben vigyáz:
                                                      a Jó
                                                      a Rosszban

          A Ház:
                   ahol valaki hazavár

       Ez a helyem

  A bérem mégis egy falat halál

Nem a szív: a lét lett istentelen

      Aludj velem

Lutra Creative Commons License 2021.10.16 0 0 96597

Szabó Éva

Szerelem

- ha szemedben
nappal is látszik
a MÁSIK

 

........................

Szerelem 2

Szerelem
ha egyik a másikát
repülni hagyja
de ha zuhan
fél szárnyát kölcsönadja

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!