Az általam emlegetett három vagy négy metafora permutációja, vagy variálhatósága - ha a vizsgált, érzékelt szekvenciák tetszőleges méretűek - viszont végtelen számú adatsereget ad.
Tehát van választék. Ha bizonyos egyezőségekre, ismétlődésekre rámutatunk, az nem jelentheti azt, hogy az egész buli jó előre le van zsírozva, hö. Jelentheti azt, hogy azt azt hisszük. De hihetjük azt is, hogy nem jelentheti azt.
Nono, nállamnál éppen Hamvas Béla egy nagy mérföldkő...
Egyébként a sakkjáték az élő cáfolata anak amit állítani teccettél szíveskedni..hogy minden egyforma..a sakk példul _állandóan_ fejlődik. Meg valszeg a go is. Ott van a kutya elhantolva, hogy a véges elemű/megszámlálható/mintázatok is végtelenül bonyolultakká vál/hat/nak.
Létfilozófia nincsen kötelező, csak a tao van, ami maga az út és a cél. Persze _bármely_ elmélet/filozófia csak megmagyaráz, fazonigazít, gleichstaltol,kategorizál..Szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyló fája/Goethe/.
Senki sem bizonyította, hogy a bölcsek boldogabbak a balgáknál, de mégis mindenki bölcs szeretne lenni..
Van egyfajta kulturálisan beállított /küszöb-,átlag-,tűrési-/ingerszint mindenkinél.Minden kultúrában más és más..Ahány ház/asság/, annyi szokás/osság/.
Na :), lehet hogy csak a mindennapi tudatban van elzárva, ámbátor nem is tudom hogy hány jól meghatározható tudatréteg egzisztál egyáltalában.
Van az általános, van az alvási /ebből mindjárt kettő is REM, és mélyalvás/, hipnotizált, halálközeli...Agyhullámfajtákból is van egy pár alfa delta theta és még sorolhatnám, ha pontosan tudnám..
A reinkarnációs visszaemlékezés állítólag bevett gyakorlat, sőt példákat én is hallottam. Ami az érdekes, hogy a mindennapokban nem játszik manifeszt szerepet, vagy csak a mélyrétegekben munkálkodik??
Rövid kis novella, érdemes elolvasni, cseppben a tenger...
Esztétika, de disszonáns..l.Baudelaire, deSade,satatöbb..Lehet gyönyörködni a lebomlási káoszban is, sőt borzongatóan érdekes, csak taszító..
Hö!
/Ma mennem kell, Cső!/
Teljesen egyetértek. A lehetőség-kimerülés az invenció és az intuició halála. Megszűnik múködni az agy eme funkciókért felelős jobb oldali hemiszfériuma.
Mégis mint Kertész és Salamov bizonyítja, eme leromlás, tévút és zsakutca szemlélése mégis kivételes esztétikai, khm, élvezetet ad.
P. s.: Lehet, hogy az "élvezet" szó nem feltétlenül adekvát itten, ebben a topicban.
Nem, sajnos nem, mert annak idején meglehetősen elriasztott a Gulag-szigetcsoport első hazai kiadása miatt kirobbant hazai botrány. Aztán úgy véltem, évekkel később, maga Szolzsenyicin is kezd alaposan megbolondulni.
A Salamov-könyv hátborítóján azonban olvasom, Sz. a GU-Lag ügyben S-t tartja igazán autentikusnak.
Ha bármi létfilozófiának kötelező jellege lenne, akkor én lennék a 6-os villamos.
De ezt nem ledorongolásilag mondom.
Ám mit kezdesz a megéléssel, ha olyan intenzív?
Tombol agyadban az átvivő-anyag? Csaknem belehalsz két fűszál vagy egy tavaszi pille látványába? Elképesztő ingert érzel arra, hogy Jane Austin-szövegeket keríts, de azonnal, a kezed ügyébe?
Valahol olvtam, hogy az emberek teljesen logikusan döntenek és cselekszenek, ha már minden más lehetőséget kimerítettek...
Uláccik az összes tévutat és zsákutcát be kell bolyongani...Talán ez a biológiai evidencia..
Halálutak és angyalok
Tehát a fázis beltartalmában kell keresni valamit. Minden ismétlődik, de ez a szélvihar mégis másképpen szakítja le ablakodról az Örök Redőnyt.
A Redőny leszakad, de ahogy leszakad, mindig más. Kiváncsi vagyok, a redőnyszerelő holnap vagy n plusz 1 nap után ugyanúgy kacsint-e, mint 15 milliárd éve (hogy egy kis Italo Calvino-féle reminiszcenciával pácoljam be eme hozzászólást, hö.)
Ha megtanultad volna a buddhista/hinduista létfilozófiát, nem fájna a fejed...
Nem lehet átugrani a karmát, csak átélni lehet, csak a megéléssel lehet túllépni rajta, ez a kötelező organikus evolúciója a léleknek..
Hö!
Nézd, Agyka, én nem akarok inkarnálódni. Különösen azért, mert mindig belebotlok ezekbe az ismétlődésekbe, és ez, khm, kissé kiborít. Legalábbis ebben az életfázisban. Folytatni ezt az ismétlődés-rock and rollt éjjel-nappal, éónokig, ez gáz, nemdebár?
Mert akkor nem tudnánk jószívvel reinkarnálódni...ha már mindent lényegében megismertünk volna...El vagyunk zárva a reinkarnációs előzményektől.
Lásd még ftv /divattévé/ ahol mindég újracsomizzák a pipiket, holott a husi a régi marad..
Kopppasznyakú egyszemü
Ebből is az következik: nincsenek eredeti sorstalanságok. A világ története három vagy négy metafora ismétlődésének története. Minden vita Arisztotelész és Platón vitája.
Lásd még:Rejtő Jenő /P.Howard/:Csontbrigád c. korát megelőző művét. Ott is rejtegették a halottat, a fejadagjának megszerzése végett...
Pattern Repeat Himself
Hö!
Ma olvastam Salamovtól A jogászok összeesküvésé-t - majdnem lepadlóztam.
Stilisztikailag rossz szöveg, vagy a fordítás rossz, de így is érzékeltem bizonyos következetlenségeket. Nagyon kevés tájleírás, nagyon kevés jellemleírás. Akció és dikció csontsoványsága, a halálközeli lét emlékfoszlányai, a beletörődés, az ötvenfokos fagy, és egy borzalmas meghurcolás története.
Kafka nem olvashatott Salamovot, ezt tudjuk. Azt nem tudjuk, Salamov olvasott-e Kafkát. (Valószínűleg nem.) Esztétikai kérdésekben nincsenek kvantitatív mértékek. De ez az elbeszélés, nem is tudom, miért írok ilyen badarságokat, 5 : 0-ra veri pl. Kafka Fegyencgyarmaton-ját.
Némiképp az az érzésem, Salamovhoz képest Kertész néha csacsog. De a két tragédia-leírás között hihetetlenek a párhuzamosságok.
"Csak két nappal késõbb "írták le". Leleményes szomszédainak sikerült a kenyérosztásnál két napig megkapni a halott adagját; a halott felemelte a kezét, mint egy bábu. Így hát két nappal elõbb halt meg halála dátumánál. És ez nem elhanyagolható részlet jövendõ életrajzírói számára."
Kertész könyvében (Sorstalanság) is van egy ehhez kisértetiesen hasonló részlet. Most nem keresem meg, nem adok URL-t hozzá.
Kérdés: mi a fentebb haldokló, majd halott költő neve?
... ám az a kérdés, hogy egy ilyen egytémájú szerzőnél milyen folytatási lehetőségek adódnak. A Sorstalanság rideg realitása után a téma egyre inkább filozófiai köntösben bukkan elő, barokkosan habosodik.
Kiváncsi vagyok, milyen lesz az új könyv, a Felszámolás.
