Pedig hidd el, érezhetsz előtte is, anélkül hogy ismernéd az utat, sőt az indít el rajta! Engem legalább is biztosan. Aztán persze az érzelmi töltések átalakulnak, módosulnak majd az út során az élmények (pozitív, negatív) hatására.
Pár példa: Országos Kéktúra: gyerekkorom óta érdekelt, misztikus volt, a Nagy Kék Út, mindig bennem volt hogy egyszer de jó lenne végigmenni rajta! Sokáig elérhetetlennek tűnt, mert valamiért úgy képzeltem hogy egyben kell végigmenni, aztán mikor igazán kerestem akkor megtaláltam a honlapodat és rácsodálkoztam, hogy igen, ez az, én is ezt és így akarom csinálni! Az első évben még a szakaszolásotokat is másoltuk, és ünnep volt számomra minden kilométer. Tizedszázalékra tudtam hogy mennyinél járunk a teljesítésben, Heyjoe nélkül is. :-) A Rockenbauer film már csak hozzátett ehhez az érzelmi indíttatáshoz. Az Országos Kéktúra esetében inkább azt érzem már hogy sokkal jobb lenne sokkal kevesebbet tudni róla, na nem a múltjáról hanem a jelenéről.
Zempléni Rákóczi-túra: Rákóczi a kedvenc történelmi alakom, az ő "szent földjén" haladó túra is nagyon érdekelt, és persze a várai, emlékei. Emellett a Zemplén romantikája is vonzott mindig is, Észak-kelet Magyarországon még nagyon sok helyen tetten érhetőek a "Másfélmillió" életérzései.
Kohász Kéktúra: szintén a vidék iránt érzett érzelmi indíttatás volt a döntő mikor belefogtam, a fent említett életérzések újbóli megtapasztalása, és nem tagadom azt sem hogy mikor járom ezeket az utakat olyankor az is motivál hogy ha többel nem, de pár jó szóval, beszélgetésekkel, boltokban, kocsmákban szálláshelyeken vásárlással segítsek egy nagyon minimálisat a helybélieken, és valamiért úgy érzem hogy már ezzel is előrébb mozdíthatok valamit, hogy felkeresem ezeket a helyeket, beszélgetek az ott élőkkel és olykor-olykor nagyon picit segítek is rajtuk. Az alábbi idézetet ne vedd nagyképűségnek, de ez jutott eszembe, ilyesmi gondolataim nekem is szoktak lenni mikor az elfeledett, nyomorúságos kis falvakban járok:
„A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, ... A földet is sugárok érlelik, de Ezek nem nap sugárai, hanem Az embereknek lelkei...
Petőfi Sándor: Az Apostol
Az Alföldi Kék irányába semmit nem érzek, a kíváncsiság sem hajt, és eléggé mondvacsinált útnak érzem. Én itt szoktam az Alföldön sétálni-kocogni a földutakon, homokbuckák közt, egyszerűen el sem tudom képzelni mindezt 800+ kilométeren.
De ez csak egy vélemény, biztosan tudna változni, de ha elkezdek valamit akkor az inkább az RP-DDK lesz vagy az OKT harmadszor.
Hörpölin, még valami: Nagyjából azért emlékszem hogy mit mondtál az AK-ról.
"Akkor és csak akkor vágok bele ha tényleg érdekel és érzelmi töltést is érzek a mozgalom irányába."
Kíváncsi vagyok, hogy érezhetsz "érzelmi töltést" valami iránt, amit még nem ismersz?
Én mindhárom Kék Kör szakasznak csak azért indultam neki előszörre, mert hajtott a kíváncsiság, vajon milyen lehet? A szerelem csak később jött meg az OKT és az RP-DDK iránt. Az AK iránt a viszonyom, már most is látom, hogy teljesen más! Ez sem volt szerelem az első látásra, sőt, nagy csorbát ejtett az önérzetemen, amikor szégyenszemre hazakullogtam az első próbálkozás után Sükösdről. Másodszor már dacból vágtam bele, bár ez is "érzelmi töltés" a javából! Az AK iránti érzelmeimmel még most sem vagyok teljesen tisztában, ezért is írtam korábban, hogy ezt még hagynom kell ülepedni. Szerintem ez az érzés a szeret-gyűlöl egyszerű érzelmi skálán nem helyezhető el, sok más dimenziója lehet még ennek. Talán pár hét múlva majd többet mondhatok erről.
Szoktam volt mondani hogy tízszer elmegyek a vadregényesebb de a turistáknál olykor háttérbe szoruló Északi-középhegységbe mire egyszer az agyondomesztikált Dunántúlra*, ugyanakkor az RP-DDK kapcsán már nekem is egyre jobban hiányérzetem van...
Viszont én személy szerint nem kezdek el sosem egy túramozgalmat csak azért hogy meglegyen, mert jól mutat a portfóliómban.
Akkor és csak akkor vágok bele ha tényleg érdekel és érzelmi töltést is érzek a mozgalom irányába. Az RP-DDK kapcsán ez a második Rockenbauer-film.
*tudom hogy ez egy ordas nagy általánosítás de szerintem az Északi-Középhegység egyes részei méltatlanul alulreprezentáltak a teljesítménytúrákon és a túramozgalmak teljesítőinek darabszámában, míg a Dunántúl méltatlanul túlreprezentált.
Te egyetlen hosszú, 7 napos túrán gyalogoltad le azt, amit én két részre, 4 + 3 napra osztottam! Így nyilván nagyon elfáradtál a végére! El is hiszem, hogy 220 km-rel a lábadban már nem volt kedved felmenni a hegyek közé! Köszönöm az élvezetes túraleírásaidat, mert sok hasznos információt találtam bennük!
Most már tényleg gratulálok a befejezett AK-hoz. Embert próbáló út ez. Hajdanán én is terveztem egy "levezető" (??) "felvezető" túrát a hegyekbe, de részemről elmaradt (egy évvel később pótoltam be). Úgy el voltam fáradva, hogy felültem a vonatra, és irány haza.
Jó pihenést a küzdelem után, és ha majd kikristályosodtak emlékeid, várom/várjuk az összegzést. Persze előbb még az utolsó napod beszámolóját.
Természetesen elfogadom, hogy Neked más a véleményed, a vélemény nyilvánítás szabad.
Nyilván nem az én eltérő véleményem miatt maradt változatlan egy olyan szakasza a kéktúrának ahol semmi ok nem volt a módosításra, de ha mégis akkor én annak örülök, bár tudom, hogy sokan csatlakoztak hozzá(m).
Ha Pulmynak nem tetszik ez az útvonal hát nem tetszik engem nem zavar, mert nekem meg tetszik.
Mivel a probléma már nem létezik nem kell újra bolygatni - gondolom én.
Alföldi Kéktúra Karcsa előtti erdőfolt – Sátoraljaújhely, vasútállomás 2016. október 25.
Ez a nap is párásan, kissé ködösen indult, csak nehezen világosodott az akácosban, ahol sátrat vertem. Végül hét órakor bújtam csak ki belőle, negyed nyolcra padig már össze is csomagoltam az egészet és útra készen álltam. Bekapcsoltam a GPS-t, a hátamra vettem a batyut és visszatértem pár lépéssel a Karcsára menő kövesútra. Gyorsan megtettem a pecsételőhelyig vezető talán másfél kilométert, háromnegyed nyolckor már le is málháztam a kis Árpád-korból fennmaradt református templom kertkapuján belül a tájékoztató tábla oldalára szerelt kéktúra bélyegzőnél. Elintéztem az adminisztrációt, aztán a zsákot a táblánál hagyva körbesétáltam a templomocskát.
Egészen jó állapotban fennmaradt a XI. századi templom, lefényképeztem minden irányból, egyedül a templom mögötti, kátrányos faoszlopokból összerótt harangláb nem tetszett, de minden nem lehet tökéletes. Megnéztem kívülről a templom melletti tájházat is, aztán a Táncsics utcán indultam tovább, és bizony jó időbe beletelt, mire észrevettem a kék jelzések hiányát! Rápillantottam a GPS-re, hát az szerint is elkevertem picinykét! Visszatértem a kis templomhoz, aztán a jelzéseket követve tovább ballagtam az itt kissé megtörő Alkotmány utcán. A bezárt kocsma mellett elhaladva értem ki a Karcsa-csatornához, készítettem erről is pár felvételt, aztán kiballagtam a falun átvezető főútra, a Petőfi Sándor utcára.
Karcsa - Árpád-kori templom
Karcsa - Tájház
A Karcsa-csatorna partján
Az Áfész ABC-nél tértem le róla, innen már a focipálya mellett elhaladva gyorsan magam mögött hagytam a falut és az utolsó házak után egy sáros, keréknyomokkal mélyen felszántott úton indultam tovább. Kis kanyargással rátértem a mezőkön nyugat felé átvezető, szintén igen sáros földútra, ezen aztán vagy negyedóra alatt értem el a talán 500 méterre lévő, keresztező keskeny betonútig, a Becskedi nagy útig. Leültem egy pihenőre a kereszteződésben, és felmértem a térképen, hogy ilyen tempóban estig se érek Sátoraljaújhelyre! De továbbindulva itt is szerencsém volt: egyre több nyom fordult le a sáros útról a földekre, néhány száz lépés után pedig már csak füves keréknyomok maradtak alattam! Ezen baktattam el a keresztező, hasonló útig. A térképen láttam, hogy már csak másfél kilométer van az aszfaltútig, úgy döntöttem, ott tartom majd a következő pihenőmet.
Egy darabig jól járhatóak voltak az észak felé tartó keréknyomok, de aztán itt is egy, az út mellett lévő friss mélyszántásból traktornyomok fordultak alám, ezzel aztán véget is ért a henkelés, itt is megszenvedtem jó pár száz lépésen keresztül a sárviszonyokkal! Az országút előtt talán 5-600 lépéssel értem el egy útmenti, sorokba ültetett nyárfást, itt a jelzések letértek a sáros útról, és a szélső fák mellett indítottak tovább, már régen nem használt, eldzsindzsásodó keréknyomokon. De azért a sárnál még ez is jobb volt, így hát itt törtettem tovább. Tíz előtt pár perccel elérve az aszfaltutat egy komolyabb pihenőt tartottam, a bakancsomat is félig-meddig tisztára csiszatoltam a fűben, ugyanis innen már aszfalton mentem Sátoraljaújhelyig.
Az út szélén elballagtam a talán kilométernyire lévő Karosig. A főút elkerüli a falut, de itt aztán rátértem a jelzéseket követve a településen átvezető Árpád utcára. Végigballagtam a hosszú házsoron, aztán egy balkanyar után a másik faluvégen az utca visszacsatlakozott az országútba. Innen már csak tízperces menet volt a néhány évtizede feltárt honfoglalás kori temető. Itt is megálltam egy pihenőre, a málhát az egyik padon hagyva végigjártam a sírmezőt. Innen pillantottam meg először a Sátor-hegyeket, meg is örökítettem őket a kopjafákkal együtt!
sáros úton Karcsa és Karos között a Csarnikás mezőin
Honfoglalás kori temető Karos után. A hátteret már a Sátor-hegyek adják
Továbbindulva az országúton ötvenperces menettel értem el Alsóberecki faluvégét, útközben egyre szebb rálátással a hegyekre. Ezen a napon is felhős, kissé párás volt az idő, de azért egyre határozottabb kontúrt kaptak az erdős csúcsok, ahogy közeledtem hozzájuk. A faluvégen szinte a legelső ház a Csokány bisztró, a helyi kéktúra pecsételőhely. Betértem hát, megittam egy Borsodit, közben az adminisztrációt is elvégeztem. Kicsit még üldögéltem, de nem volt sok maradásom, már eléggé be volt sózva a fenekem, indultam hát tovább.
Visszatértem a főútra, ami itt fordult rá a Bodrog gátjára. Eléggé veszélyes volt itt az út szélén ballagni, mert a szalagkorlátok közé szorított aszfaltcsík mindkét oldalán talán méternyi padkát hagytak a gyalogosok számára és nagy volt közben a kamionforgalom is. Na mindegy, túléltem ezt a szakaszt is és egy órára megérkeztem a Bodrog hídjához. Volt rajta kiépített járda, készítettem róla pár képet a folyóról, aztán indultam tovább. Újabb hosszú szakasz következett az út szélén, aztán kettőkor már egészen közel Sátoraljaújhelyhez tartottam az út szélén a következő pihenőt. Szerettem volna már a végére érni az egésznek, ezért tíz perc után már mentem is tovább.
Híd a Bodrogon Alsóberecki határában
A Bodrog a hídról fényképezve
A város határában a főút balra tért, én azonban egyenesen ballagtam tovább a Berecki úton, erről fordultam rá a Ronyva gátjára. Pár száz lépés után elértem a már használton kívüli vasúti hidat, átléptem a rajta átvezető vakvágányokon, aztán átvágtam egy kisebb ipartelepen. Egy darabig a 37-es út elkerülő szakaszán bóklásztam a kerékpárúton, végül a jelzéseket követve felsétáltam az Árpád utcán a belvárosba. A Hősök terén jobbra fordultam és a Kossuth Lajos utca déli járdáján elbaktattam a vasútállomásra vezető Fasor utcáig. A kék sáv jelzéseket követve a sétányszerű járdán lassan elértem az állomás előtti buszvégállomást, itt vettem észre a sétány utolsó fáján az utolsó kék jelzést. Ott volt rajta a kék pont. Alatta kék pecsét jelzés mutatott az állomásépület felé. Akkor úgy látszik, itt a vége, fuss el véle! A pénztárnál beütöttem az utolsó stemplit a füzetembe, aztán elballagtam a szállásomra.
Lassan megérkezek Sátoraljaújhelyre, a hegyek lábához
Itt a vége, fuss el véle... :-)
A szállásomon lepakoltam, lezuhanyoztam, átöltöztem a tiszta úti ruhámba aztán elindulva egy rövid sétával találtam egy pizzériát a belvárosban, ahová beültem vacsorázni. Természetesen most is nagyobb volt a szemem, mint a szám, ugyanis a rendelt 38 cm-es magyaros pizzának csak a felét tudtam ott helyben elfogyasztani, a másik felét becsomagoltattam reggelire. Még sokáig elüldögéltem a kisforgalmú helyen, és a második Borsodi után már tényleg kezdett eljutni a tudatomig: befejeztem az Alföldi Kéktúrát! Viszont a dolgaimnak még nem értem a végére, holnap indulok majd a hegyek közé! Kicsit féltem attól, hogy a félévnyi síkvidéki túrák után hogyan megy majd a „szint”, a kapaszkodás, ezért aztán nyolc óra felé a cseperegni kezdő esőben elindultam vissza a szállásomra, hogy kialudhassam magam a túrám befejező napja előtt.
Az idézett mondatot én írtam, nem pedig Pulmy. Azt pedig már többször is leírtam itt a fórumon, hogy még ha ennyire a sajátotoknak érzitek azt az útvonalat, akkor sem úgy kellett volna reagálni a módosításának tervére, ahogy tetted.
"Ez meg tömény eretnekség egyesek szemében! Vigyázz, mert ezért még ki is átkozhatnak! :-D "
Fessél fel sok éven keresztül és pucolgasd, gondoskodj a karbantartásáról - egy szép utat - valahol a lakhelyed közelében és amikor az íróasztal mellett azt mondják, hogy arra semmi szükség ott, szüntessük meg akkor kezdjél el örülni!
Nem akarok kiátkozni senkit de ha ez lett volna a legnagyobb öröme a "bizoccságnak" hát csak sajnálni tudom őket.
"Így, hogy mondod, tényleg sok a hasonlóság az említett szakasz és az Alföldi Kéktúra között. Hosszú, egyenes utak, gyakorlatilag sík vidék, átlagnál rosszabb jelzettség, ez mind benne van a "Nagy Testvér"-ben is!"
Terveim szerint (bár ez még távoli)mindenképpen keróval járom le az AK-t,a kijelölt úton,ha tolni kell,hát tolom(párszor már volt részem benne),tényleg véleményed szerint botorság vállalkozni rá? Képek a bicó tolás művészetéről:
"Ez meg tömény eretnekség egyesek szemében! Vigyázz, mert ezért még ki is átkozhatnak! :-D "
Beleállok ;) sőt még tudnám fokozni a Csipány-forrás körüli dolgokkal,de azt inkább már nem,mert lesz kapsz :D :)
Egyébként nekem is nagyon bejön a Zselic,akárcsak a Göcsej,nagyon hasonló a kettő. Egyébként ajánlom Neked Külső-Somogy dimbjeit-dombjait. Nagyon lebilincselő tud lenni a maga varázsával és ismeretlenségével. Hadidoki most járja a DDP-t ,nagyon élvezetes leírást tett közzé már erről a vidékről.
"A táv első szakasza nagyon egyhangú,unalmas hosszú végeláthatatlan egyenesekkel nyiladékokkal,óriás szántók közt(ezért is tartok nagyon az AK-tól). Nekem a Kakpusztától Kaposmérőig tartó szakasz a mozgalom mélypontja."
Így, hogy mondod, tényleg sok a hasonlóság az említett szakasz és az Alföldi Kéktúra között. Hosszú, egyenes utak, gyakorlatilag sík vidék, átlagnál rosszabb jelzettség, ez mind benne van a "Nagy Testvér"-ben is! Gátak nincsenek benne, ez az egyedüli különbség!
"Megdöbbentett Patca előtt a Csipány forrás és a közeli pihenő viszonylagos elhanyagoltsága. A forrás foglalatára még egy tábla sem került,annak nevével..."
Akkor 2014 óta semmi sem változott arrafelé!
"Patca után mi a hivatalos kéken mentünk,bár szerintem sokan "kispistáznak" és a -ön mennek át Szilvásszentmártonba. A táv "csak" 2 km-el több,de a vitát kiváltott útvonal(szerintem) nem tartogat annyi pluszt ami megéri a kerülőt. A vitatott mélyút szerintem egy a sok közül,ráadásul mivel betonozott az alja,ezért romantikáját,vadregényességét is elveszti."
Ez meg tömény eretnekség egyesek szemében! Vigyázz, mert ezért még ki is átkozhatnak! :-D
Nekem nagyon tetszett a Zselic dimbes-dombos vidéke, élveztem is minden méterét!
Még múlt hónap végén jártuk le a RP-DDK Somogysárd-Zselickisfalud közti távját. A túra során elhagytuk Belső-Somogyot és ízelítőt kaptunk az Észak-Zselicből.A táv első szakasza nagyon egyhangú,unalmas hosszú végeláthatatlan egyenesekkel nyiladékokkal,óriás szántók közt(ezért is tartok nagyon az AK-tól). Nekem a Kakpusztától Kaposmérőig tartó szakasz a mozgalom mélypontja. Ráadásul a jelzések is hagynak kivetni valót maguk után,pont a letéréseknél ritkásak ,félreérthetőek. Bár alapos figyelemmel könnyedén járható a táv. A Zselic az más tészta,szép hangulatos vidék élvezni lehet minden méterét. Szenna ennek a szakasznak a csúcspontja,a Skanzent egyedisége végett mindenképpen érdemes megnézni,bár a belépő egy kicsit borsos,ráadásul a műemlék ref.templomba külön belépőt(?) szednek (900+300 Huf).. Nem oly régen jártunk Szentgyörgyvölgyön,ahol hasonlóan szép és értékes a helyi ref.templom festett kazettás mennyezete,de ott a helyi tiszteletes megköszönte,hogy megnéztük a büszkeségük és még emléklapot és fotókat is kaptunk. Szennán a bélyegzőpont érthetetlen miért a kocsmánál van,mivel az kitérő és rengeteg megfelelőbb hely lenne a számára. Pl. A Skanzennél,mivel azt általában mindenki megnézi. Egyébként a Gyűjtemény pénztárában szívesen adnak egyedi pecsétet is.
Megdöbbentett Patca előtt a Csipány forrás és a közeli pihenő viszonylagos elhanyagoltsága. A forrás foglalatára még egy tábla sem került,annak nevével... Patca után mi a hivatalos kéken mentünk,bár szerintem sokan "kispistáznak" és a -ön mennek át Szilvásszentmártonba. A táv "csak" 2 km-el több,de a vitát kiváltott útvonal(szerintem) nem tartogat annyi pluszt ami megéri a kerülőt. A vitatott mélyút szerintem egy a sok közül,ráadásul mivel betonozott az alja,ezért romantikáját,vadregényességét is elveszti. Tucat ehhez hasonló mélyúton jártunk és fogunk járni. Ráadásul Patca után "komoly" küzdelmet folytattunk a ránk támadó Harlekin katicákkal,melyek valósággal ellepték a környéket.
Úgyhogy elég felemás érzésekkel teljesítettük ezt a szakaszt,én előzetesen többet vártam tőle,de idővel remélem a negatív élmények szürkülnek és erre a távra is jó lesz emlékezni.
Én is, én is szeretnék összefoglalót, szösszenetet!!!
Nekem azért az a 17 km aszfalt keserves volt, bár én nem is sáros időben jártam arra. A gratulációval meg még várok, hátha egy váratlan eső elmossa az utad végét :-))
...és szociológiai elemzést is bele. Meg ludat. Meg kacsát. És kakast is...! :)
A korai sötét/kései hajnal engem is bosszant, bár az ebook olvasó, mióta megvan, sokat javított a dolgon. Vagy ha nem ismeretlen terepen vagyok, akkor szemrebbenés nélkül elindulok már nagyon korán fejlámpával. Ismeretlen helyen viszont biztos, hogy én is kivárom, amig nem lehet valamennyire látni rendesen.
Mindenkinek köszönöm ismét a gratulációkat, nem is gondoltam volna, hogy ennyien figyelemmel kíséritek az utamat! Akkor a következő rész jön majd ma délután.
akárkibárki:
Ígérem, írok majd valamit, de ehhez még össze kell szedni a gondolataimat és hagyni kell leülepedni az érzéseimet is. Mivel az eddigiekkel ellentétben az Alföldi Kéktúra bejárásán pontosan vezettem a költségeimet, ebből szeretnék egy rövid statisztikát közreadni, de itt az adatokat először fel kell dolgozni, ugyanis most csak a túrán magammal hordozott A5-ös spirálfüzetben vannak még csak meg.
olahtamas:
Sajgott is a talpam, mire a 17 km aszfalt végén beértem Sátoraljaújhelyre!
Egyáltalán nem voltak "durva" útviszonyok! Én sokkal rosszabbra számítottam, a három nap alatt megtett nagyjából 70 km-ből kb. 5 km volt valóban sáros! Mondjuk, nem egyben volt az a táv, hanem itt is, ott is beleakadtam egy-egy ilyen szakaszba. Sokat segített az is, hogy az utolsó 17 km-t aszfalton tehettem meg Karostól Sátoraljaújhelyig.
Gratulálok én is neked Hörpölin a Kék Körhöz, és a jó kis beszámolóidhoz is, jó őket olvasni, pláne mert nekem az AK teljesítése olyan kb mint 9:3-attippelő topiktársunknak! :-)
Hát elég durva útviszonyokat találtál ott, le a kalappal előtted! Én 22-én jártam a a homokos részeken arrafelé (Nyírbátor-Kisvárda) és annak kimondottan jót tett az eső. A Bodrogköz nagyon más, nyáron tök jó volt bringával is.
