...Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ...
(F.Villon:Ellentétek)
„Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?”
...Most kényszerítlek, válaszolj,
mióta tart e hajsza?
Megalvadt szememben az éj.
Ki kezdete és ki akarta?
Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elítélt fegyencek.
(Pilinszky J.: Trapéz és korlát)
Pár sor, bár nem vers...:"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant." Exupery
És hogy a verssorok se maradjanak el (2 verziója is ugyanannak a versnek, ez is EAP mint az előző idézetem):
Az eredeti:
A DREAM / Edgar Allan Poe
In visions of the dark night
I have dreamed of joy departed-
But a wakin dream of life and light
Hath left me broken-hearted....
A fordítások:
1.EGY ÁLOM (Radó György fordítása)
A víziók zord éjén
Láttam tűnt boldogságom;
Szívem megtört, mert élet és fény
Nem volt- csak éber álom....
2.ÁLOM (Tandori Dezső fordítása)
Álmodtam tűnt örömökkel épp;
De éji látomásom
Elűzte, szívem zúzta szét
A nappal, az éber álom....
...Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény,
szó, ami néma
és mégis költemény,
minden magam leszek,
emlék és friss levegô,
szentség és tág levegô
...
házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
...
karácsonyfádon gyertya leszek.
Dsida Jenő
Én gondolok rád akkor is,
mikor mordul az ég,
s eső elől futó szél
utcánkban reked,
és indulok hosszú magányos
sétákra, ahol kis
nyárutói csend borít
szerelmes kerteket.
A gyárkémények füstje is
visszafelé száll,
s ahol lebeg,
elborul az érett táj,
és meddő vadkörtefák várnak
késő szerelmeket.
A talpfákon kavics koppan,
s ha fény remeg a végtelen
sin felett,
a szívemen
átlátok, mert senkim sincs,
s hogy te nem vagy,
a senki is
csak te vagy nekem.