Ha valaki az Alexandra webboltban rendeli esetleg a Varjakat, akkor jó kiegészítőnek tönik a Legendák 2. kötet, ami most akciósan 999 forintért kapható ott. Ebben van benne a Kóbor lovag novella.
Különben pedig szépen jön fölfelé az eladási toplistán a Varjak, tegnap 13. volt, ma már a 9. Hajrá!
Itt egy szerkesztői szösszenet. Érdekes megállapítások vannak benne. Különösen érdekes, hogy olyan dolgot is tényként említ (Renly-ről), ami igazából csak olvasói találgatásokban hangzott el eddig tudtommal, a könyvekben nem szerepelt.
Varjak lakomája A Tűz és a Jég dala ciklus negyedik kötete
Martin első önálló kötete 1976-ban jelent meg, és innentől kezdve nem volt megállás, egészen a nyolcvanas évek közepéig, amikor az egyre nagyobb hírnévre szert tevő írót Hollywood csábította magához. Szerzőnk forgatókönyvíróként működött közre a kultikus Szürkületi Zóna sorozatban, oroszlánrészt vállalt a formabontó Szépség és szörnyeteg megteremtésében, és íróként jegyezte az 1993-es Doorwayst, amely azonban csupán az első, bevezető részig jutott el. A kilencvenes évek közepére Martin megelégelte Hollywoodot, ahol tíz jó történetből egy jut el a megvalósítás fázisába, és az is könnyedén a kukába juthat, ha a bevezető résznek épp egy amerikaifoci-döntővel kell megmérkőznie a nézettségi versenyben, és az olvasók legnagyobb szerencséjére visszatért a könyvekhez. 1996-ban útjára indította az elmúlt évtized legjelentősebb tolkieni mintákat felhasználó fantasysorozatát, A jég és tűz dalát. 1954-ben J. R. R. Tolkien valószínűleg nem is sejtette, hogy majd' két évtizedes munka után megjelenő műve, A Gyűrűk Ura milyen népszerűségre fog szert tenni és mekkora hatást fog gyakorolni az irodalomra. A Gyűrűk Ura a hatvanas évekre nemzedéki regénnyé vált nyugaton, és ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy népszerűsége több mint fél évszázaddal megjelenése után sem kopott meg. Még ennél is fontosabb az a hatás, amit a populáris fantasyirodalomra gyakorolt, amelyet teljesen és visszafordíthatatlanul átformált a hetvenes évek közepére; nem meglepő, hogy sok fantasyrajongó A Gyűrűk Urától számolja a műfaj születését. Bár ez az elterjedt vélemény semmiképpen sem nevezhető pontosnak, az biztos, hogy Tolkien új időszámítást hozott a fantasyben, mind a tematika, mind a történetszövés tekintetében. Halála után nem sokkal jobb-rosszabb imitátorok lepték el a könyvespolcokat, és most, több mint 30 évvel később is ezeknek a könyveknek a legnagyobb a piaca a modern fantasyk közül. Martin nehéz fába vágta a fejszéjét. A Gyűrűk Urán alapuló szövegek a szolgai másoláson kívül többnyire igen keveset tettek hozzá az alapokhoz, egyedül talán terjedelmi téren sikerült túlszárnyalnia a nagy elődöt, ami elég kétes dicsőség. Az elmúlt másfél évtizedben a magyar olvasók is megismerhettek sokat a Tolkien nyomában loholók műveiből, legyen szó akár Raymond E. Feist Midkémia sorozatáról, Terry Goodkind Az Igazság kardja könyveiről, avagy Robert Jordan monstre Az Idő kereke sorozatáról. A sokoldalú Martin egyik legnagyobb erőssége azonban éppen az, hogy különös tehetsége van a kimerült klisék megújításához, ahogy ezt már 1982-ben bizonyította, a Fevre Dream című regényében (Magyarországon Lázálom címmel jelent meg). A Fevre Dream a Bram Stoker Drakulája nyomán megmerevedett vámpírsztorikat tölti fel élettel, és legalább olyan fontosnak bizonyult a műfaj megújításában, mint Anne Rice vámpírregényei. A New Orleansot és a Mississippit hátterül használó regényt több kritikus "Mark Twain találkozása Bram Stokerrel" megjelöléssel jellemezte, és az alapokhoz visszatérő szerző gyökeresen átformálta a köztudatban élő vámpírképet. A jég és tűz dalával az eddig elsősorban scifivel foglalatoskodó író új területre merészkedett, a maga módján újraértelmezve azt. Martin eredeti elképzelései között egy a szokásosnál jóval érettebb sorozat szerepelt, amely nem követi szolgai módon a nagy előd mintáját, ám nem is szakít vele teljesen. Az 1996-ban megjelent Game of Thrones (Trónok harca) első pillantásra nem több, mint egy újabb nagyszabású hősi fantasy. A tekintélyes méretű első kötetből (amely természetesen egy trilógia első része, mi másé) egy tipikus lovagkirályságot ismerünk meg, hősökkel, gazemberekkel, gonosz hatalommal. Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik, hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A látszat azonban csalóka, ahogy ezt Martin olvasói jól tudják. Ebben a világban nincsenek jók és gonoszok, csak emberek, különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. A jég és tűz dala legnagyobb erőssége a karakterábrázolás: legyen szó egy tízéves, naiv nemeskisasszonyról, a birodalom egyik legnagyobb uráról, avagy a mindenki által megvetett és gyűlölt királyölőről, a szereplők mindegyike hiteles és átélhető, sőt szerethető. Martin szemmel láthatóan vonzódik azokhoz a karakterekhez, akiket valamilyen oknál fogva kivetettek a szigorú társadalmi rendből: ilyen Tyrion Lannister, az Ördögfióka, aki hiába a királyság leghatalmasabb urának fia, torzszülöttsége és eredendő bűne - az ő születésébe halt bele anyja - miatt mindenki megveti, avagy Havas Jon, a fattyú, nem is beszélve az utolsó Targaryenről, akit bátjya pénz és sereg reményében ad el egy nomád lovasúrnak. Westeros sem olyan tündérkirályság, mint elsőre hinnénk. Szemben a legtöbb populáris fantasyvel, ahol a középkori háttér csupán díszlet, amely előtt jobban vissza lehet mondani a Tolkientől tanult, ám teljes egészében sosem elsajátított leckét, Westeroson a lovagi csillogás mellett jelen vannak a nyomor és a társadalmi különbségek is. A távolból oly dicsőnek és hősiesnek tűnő lovagok, urak királyok közelről sokszor igencsak esendőek; a lovagi erény nem szolgál másra, mint megszegésre. A középkori háttér plasztikus megteremtéséhez minden bizonnyal nagyban hozzájárultak Martin forrásai. Míg Tolkien elsődleges kiindulópontja az ógermán mitológia - pontosabban annak megmaradt töredékei - voltak, követői pedig a legtöbb esetben megelégedtek a már adott minták átvételével, Martin inspirációit középkori eseményekből merítette, elsősorban a Rózsák háborújából. Ha nagyon keressük, akkor akár Shakespeare hatását is meglelhetjük, gondoljunk a Kardok vihara csúcspontjára, a Vörös Nászra, amely egy Shakespeare királydrámában is helyet kaphatott volna. A jég és tűz dala nem csupán karakterei révén tabudöntögető, hanem a szexualitás ábrázolása révén is. Tolkien maga igencsak takarékosan bánt ezzel, amelyet az elterjedt népszerű tévhittel szemben elsősorban nem a szerző prüdériája indokolt, hanem az általa felhasznált irodalmi formák, az imitáció logikája pedig meggátolta, hogy ezen a téren bármiféle jelentősebb újításra sor kerüljön. Ahogy azonban Martin a karakterek terén is kitágítja a normalitás határait, itt sem habozik. A jég és tűz dalában a szexualitás nem csupán fontos szerepet játszik, hanem olyan formái kerülnek elő, amelyekről a mai napig nem szívesen beszélünk: az egyneműek közötti kapcsolat, a vérfertőző szerelem, a nemi erőszak folyton visszaköszönő motívumok. Mindezek azonban nem öncélúan, a botrányokozás érdekében kerülnek a történetbe. A nők bálványának, a lovagi erények megtestesítőjének számító, ám valójában felszínes és üresfejű Renly Baratheon homoszexualitása valószínűleg nem kisebb történelmi előképen alapszik, mint a legendás, ám valójában jelentéktelen angol király, Oroszlánszívű Richárd hasonló hajlamain, Jaime és Cersei Lannister vérfertőző szerelme kapcsán pedig a regények nem ennek természetellenes voltára, hanem a két szereplő kiszolgáltatottságára és ellentmondásos kapcsolatára koncentrálnak. A jó író mindenhol tanul, Hollywoodban is. A jég és tűz dala sokat merít a szó jó értelmében a sorozatok szerkezeti felépítéséből, amelyet Martin annak idején főállásban írt. Az egyes fejezetek kompakt egészet alkotnak önmagukban, és az író láthatóan nagy figyelmet fordít a vizualitásra: különösen érezhető ez a csatajelenetek esetében, amelyek a kitűnően megválasztott nézőpontok miatt nem egy esetben hasonló hatást keltenek, mint a Ryan közlegény megmentése legendás D-napos jelenete. Hollywoodban szerzett tudását Martin hamarosan újra a képernyőn kamatoztathatja, hiszen 2007 első nagy híre A jég és tűz dala kapcsán az volt, hogy az HBO tévésorozatot forgat a regényciklusból, a szerző aktív közreműködése mellett. Könnyen lehet, hogy 2008-ban a tévé képernyőjén is viszontláthatjuk majd kedvenc szereplőinket. Bár sok fantasyolvasó túlzottan merésznek érezte Martin újításait, a Game of Thrones komoly olvasóközönséget szerzett épp frissessége és formabontó jellege miatt. Innentől kezdve nem volt megállás: 2000-ben következett a Clash of Kings (Királyok csatája), 2002-ben a Storm of Swords (Kardok vihara), majd négy év hosszú várakozás után a Feast for the Crows, amely magyar kiadását, a Varjak lakomáját a kezében tartja kedves olvasónk. Az eredeti trilógia elképzelését az írónak már az első kötet után fel kellett adnia, miután a Hatalmasok játszmája végére körülbelül az eredetileg tervezett regény történetének harmadáig ért el. A következő kötetek egyre tovább híztak, míg a Varjak lakomája kapcsán Martinnak választania kellett: vagy kettévágják a könyvet a terjedelmi korlátok miatt, vagy ő húzza meg drasztikusan a kéziratot. Írónk a második megoldást választotta, ám mindez azzal járt, hogy rengeteg, az olvasók kedvencének számító szereplő kikerült a regényből. A Varjak lakomájában így nem találkozhatunk Havas Jon, Dany, avagy Tyrion fejezeteivel, ám ezért sokban kárpótolhatnak minket az új nézőpontkarakterek; az eddig a regénysorozat fő intrikusának számító Cersei Lannister, avagy a Greyjoy-ház leszármazottai. Ha minden jól megy, kedvenc szereplőink visszatérésére sem kell sokat várnunk: a Varjak lakomájából kikerült fejezetek átkerülnek a következő regénybe, A Dance with the Dragonsba, amelyet a szerző legutóbbi ígéretei szerint 2007 során vehetnek kezükbe az amerikai olvasók (ezekkel az ígéretekkel persze nem árt óvatosan bánni, hiszen az elmúlt években Martinnak egyetlen ilyesfajta vállalását sem sikerült maradéktalanul betartania). Kiadónk azon dolgozik, hogy a magyar olvasók is minél hamarabb újra elmerülhessenek Westeros világában.
(Szerkesztői utószó, Stemler Miklós)
----------------------------------------------------------------------------------------------- Forrás (Átemeltem a szöveget, mert ki tudja, hogy meddig lesz fönt az Alexandránál...)
GEORGE R. R.MARTIN: VARJAK LAKOMÁJA A Tűz és Jég dala ciklus negyedik kötete
Alexandra Kiadó Eredeti cím : A FEAST FOR CROWS EAN : 9789633701942 ISBN : 9633701942 Megjelenés : 2007. Kötésmód : ragasztott kötött védőborítóval Oldalszám : 640 Méret [mm] : 167 x 237 x 50 Tömeg [g] : 980 Raktári kód : 190923 Regisztrálás : 2007.05.07. Fogy ár: 3 499 Ft
A XXI. század által generált digitalizáció, a modern éra által minden elérhető közelségbe került. De vajon igaz-e ez letűnt vagy kitalált korok és legendák, ködbe burkolózó hősök, emberszabású és szörnyszülött alakok tekintetében is? Már Frodó történetei is arról tanúskodtak, hogy ez a sötét középkor árnyaiból táplálkozó, ősidők mondavilágát "megéneklő" műfaj igencsak vonzza a maga elérhetetlenségével, megfoghatatlanságával a mai embert. És most itt van George R. R. Martin, aki a trilógiának indult Tűz és jég dala sorozat negyedik köteteként megjelent Varjak lakomájában újabb lenyomatát adja ezeknek az időknek. A Trónok harcában megjelenő, az ősi királyságot szétszakító kegyetlen erők, a Királyok csatájának kísértetei, vademberei, boszorkányai, a Kardok viharának a másvilágról előretörő inváziója után a ciklus negyedik kötetében Martin ismét egy sokszereplős, tabudöntögető fantasy-opusszal rukkolt elő. Az 1996-ban elindított, immár tetralógiává bővült sorozat most megjelent kötetét legjobban a könyv utószavának szerzője, Stemler Miklós foglalja össze: "Szemben a legtöbb populáris fantasyvel, ahol a közékori háttér csupán díszlet, amely előtt jobban vissza lehet mondani a Tolkientől tanult, ám teljes egészében soha el nem sajátított leckét, Westeroson a lovagi csillogás mellett jelen vannak a nyomor és a társadalmi különbségek is. Míg Tolkien elsődleges kiindulópontja az ógermán mitológia - pontosabban annak megmaradt töredékei voltak..., addig Martin inspirációit középkori eseményekből merítette, elsősorban a Rózsák háborújából."
Vajon miért vették le a Varjak Lakomáját az előkészületben lévő könyvek közül és miért nem került át az újdonságok közé??? ... nyugtassatok már meg, hogy ez nem jelent rosszat ...
szerintem azért a kártyához is vannak ugyancsak jó grafikák, különösen az utóbbi időben húztak bele (egyébként újabban minden egyes képet elküldenek Martinnak azzal, hogy szóljon ha nem így képzelte és akkor átrajzolják).
Van itt egy videó, amiben a kártyából származó festmények vannak, és szerintem tényleg nagyon szépek:
http://www.winterfell.altervista.org/img.htm itt is vannak képek, és a Jaqen-es kép ua mint a kártyán. Amúgy nem igazán tetszenek a kártya képei, mert túl idealizáltak....
Hát igen, ebben teljesen igazad van szerintem.
Viszont comic történetek jópofák.
Dany a hosszú hajával: http://www.winterfell.altervista.org/extra/dani.jpg
a Feast for Crows: http://www.winterfell.altervista.org/extra/feast.jpg :)
George R. R. Martin Varjak lakomája A jég és tűz dala című ciklus 4. része fantasy
Varjak lakomájaA jég és tűz dala ciklus régen várt negyedik része, a Varjak lakomája a sorozat előző köteteitől megszokott színvonalat hozza, lebilincselő és egyben felkavaró olvasmány. Az öt király háborúja lassan véget ér. Észak ifjú királya, Robb Stark halott, családja ősi székhelye romokban hever, a Stark-ház leszármazottjai pedig szétszóródtak a világ minden táján. Robert Baratheon utolsó élő testvére, Stannis északon húzza meg magát hadserege maradványaival, a győzelem reménye nélkül. A nyugalom azonban látszólagos, a Lannister-ház és a Tyrellek közötti szövetség törékeny, Tywin Lannister halála pedig válságba sodorta a Lannistereket. A királyság kormányzása az akaratos Cersei királynőre hárul, aki viszont sokak szerint nem alkalmas a feladatra. Az egykor Westerosként ismert koncért mások is vetélkednek. A Vas-szigetek harcias népe a Hét Királyság zöld földjeire vágyik, miközben a kikötőkben egyre több tengerész regél a Sárkánykirálynőről és három sárkányáról...
George R. R. Martin 1948-ban született, főállású író több mint harminc éve. Tíz évet töltött Hollywoodban forgatókönyvíróként, de a kilencvenes évek közepén visszatért a regényíráshoz és belefogott a nagy sikerű A jég és tűz dala ciklusba. Jelenleg Új-Mexikóban él, és A jég és tűz dala ötödik része mellett a regénysorozat képernyőre vitelén dolgozik.
Igazad van, az a haj nem lehet ilyen hosszú a Dance With Dragons történéseinek ideje alatt sem (ami, ugye, párhuzamosan játszódik a Varjak Lakomájával és kb. két évre van az említett hajleégésnél), szóval az illusztrátor tévedett.
Azt nem tudom, hogy mi az összefüggés a hajhossz és a sárkányok nagysága között, azonban éppen nemrég olvastam erre vonatkozó utalást, itt a 3. kötet kb. ötödénél (ahol jelenleg tartok), hogy Rheagal és Viserion 'kutya' méretűek, Drogon pedig egy kicsit nagyobb náluk.
De milyen kutya? Pincsi vagy bernáthegyi? ;)
A hajhossz annyiban számít, hogy emlékeim szerint amikor a sárkányok megszülettek (kibújtak a tojásból), akkor Dany haja leégett a tűzben. És ha a megszokott hajnövekedés sebességet vesszük alapul, akkor kell hozzá idő (pár év?), amíg újra ilyen szép hosszú haja lesz - és persze a sárkányok is nőnek közben.
Azt nem tudom, hogy mi az összefüggés a hajhossz és a sárkányok nagysága között, azonban éppen nemrég olvastam erre vonatkozó utalást, itt a 3. kötet kb. ötödénél (ahol jelenleg tartok), hogy Rheagal és Viserion 'kutya' méretűek, Drogon pedig egy kicsit nagyobb náluk.
Nemhogy tippem van, de tudom ki az. Csak azért nem válaszoltam eddig, mert nem gondoltam, hogy komolyan gondolod, hogy valaki nem tudja ne tudná a választ. ;)
