Keresés

DrT

BLD

Sikerült feltornáznom a szavazás állását 30%-ra.

Szerintem amúgy még bőven ráérnénk a legalizálásra.

Én megvárnám, amíg ez a szemét beütött alkesz társadalom kiokádja magából az ostobává ivott, teljesen feloldott agysejtű szar vezetőit, és a mostani korosztály (akik MI vagyunk) már olyan helyzetbe kerüljön, hogy már ne drogos hülyegyerekeknek tartsanak minket, hanem egy következő generáció stabil alapjának.

És akkor...

És akkor???

Mi az hogy pszichikai? Pszichikai veszelye mindennek van egy konyvnek, egy zenenek, egy filmnek is.

Ja, ezt az otletet az eksztazis cikkbol loptam, ezert nem fejtegetem tovabb.

Es 24 ora utan milyen veszelyei vannal az LSD-nek?

mIko

ui.: ennek ellenere a fu legalizalast kevesbe veszelyesnek es sokkal kivanatosabbnak tartom mint az LSD-t, ez csak ilyen szellemi faszveres

Jajj: Horgászmagazin a drog ellen :DDD

Továbba nem muszáj ajtóstul a házba rontani. Hagyjuk a legalizációt egyelőre. Azt
mondják a magyar társadalom nem elég érett hozzá. Nem is lesz az ilyen
ellenpropaganda mellett, tehát változtassunk. Mondjunk igazat - helyettük.

Website - Plakátok - Pólók - Olvasói levelek - Cikkek

Meg ezekből következve gondolom perek is. Legalább pellea se fogja únni magát :)))

b'hole

ui: A fáradt sofőr és a füves - Népszabadság

Szerintem a fizikai és a pszichikai szavak között nincs sok különbség, egyikről se tudunk semmit. A veszély szót meg nem értem. Milyen nyelven van?

Üdv : sportámber

Gombarol nem tudok sokat, de az LSD azert pszichikailag veszelyes szer, nem art egy kis ovatossag a fogyasztasanal.

Szerintem az eki elott (talan meg a THC elott is), az LSD/pszilocibin kort kellene vegigjarni. Elvileg ezeknek a vegyuleteknek nincsenek közvetlen (maradando) karos hatsai, 'ko meg mer nem lehet kapni a sarkikozertben?!

muki

Don't swallow and smile, just smoke and fly:-)))

DrT

Ha valaki megcsinalja, penzt adnek hozza csak a nevemet nem. Az a baj ezekkel, hogy ha megcsinalod, akkor felhetsz, hogy a zsaruk allandoan figyelni fognak, es az elso slukkal elkapnak. Tehat olyan ember tud csak kiallni hivatalosan, aki nem csinalja. O viszont miert alljon ki? Meg mennyire lesz hiteles? Ki van ez talalva rendesen.

muki

Minden uj olvasonak figyelmebe: Ne tessek fukarkodni az idovel, a topicot erdemes az elejetol - a jelenig elolvasni, a hatas nem marad el !!! :]

Az index folapjan levo cikkhez a forum belinkelve a : .... <--- a Megfejto egy eves elofizetest nyer!

Vegre egy objektiv cikk, koszonjuk!

Peace,

Resistance

Az milyen lenne, ha a Cora óriásplakátjának ("Törökbálint, Budakalász...") mintájára a mondjuk a budaörsi út mellett megjelenne egy sor zöld óriásplakát, rajta egy hétágú, meg ez a felirat:

"HOLLANDIA, BELGIUM..."

:))))))))))))

Ez csak egy 5let:
Mennyi az esélye egy olyan kampánynak, hogyaszondja:
"Követeljük az állam részéről a
1. független, nem állami kutatócsoportok tudományos eredményeire alapozott,
2. mindenkihez eljutó,
3. őszinte
tájékoztatást a cannabis-szal és hatásaival kapcsolatban."

Kéne lépni valamit, nemde?

Hát igen, Dr Del Medico rokonszenvesebb, ha már sajtólevelezőkről van szó.

"nagylelkűen". Persze. Meg felvirágoztatta a mezőgazdaságot. Csakis. De hagyjuk a
politikát, szerencsére offtopic.

Egyébként, ha érdekel, hogy ki is ez a Láng Róbert, akkor kattints
IDE

Nem egy utolsó figura.

Megdöbbentő írást közöltek Drogos a családban
címmel a lap január 20-i Hétvége mellékletében. Nem
hallgathatom el véleményem a nagyapáról, akinek
unokái kábítószerfüggők lettek, és aki az okokat, a
felelősöket kutatja.

Nézete szerint hibás a jog, mert bűnözőként kezeli a drogfogyasztót. Az
egészségügy, mert a lelketlen főorvos nem veszi fel a kórházba az unokáit. A
társadalom, mert közömbös. A baráti társaság, mert marihuánás cigarettával
kínálják a „szűz” cimborát, heroinnal folytatják. A rendőrség, mert durván
bánik a narkósokkal. Az arabok, mert még éjjel háromkor is felkelnek, és
szert adnak, ha a vevő kéri. A maffiózók, mert beépített embereik bosszút
állnak, ha a fogyasztó beárulja a dílert. A börtön, mert profi bűnözővé,
terjesztővé képezi ki a drogost. A tanácsadó szervezet, mert nincs megfelelő
szakemberük a lelki gondozásra. Egyvalaki azért hiányzik a felsorolásból. A
saját maga, a családja, a szülei iránt felelősen gondolkodó, a nagyapa szerint
értelmes, nyelveket beszélő, magas IQ-jú fiatalember, akinek már tudnia kell,
hogy hová vezet az első próbálkozás.

Láng Róbert, anyádat!

... majd legkozelebb.. Padre Bescanneli!

DRUG KILLS, avagy több ezren halnak bele évente a gyógyszerszedésbe

Luigi Bescannelli

Nyehehe...

Az elobb kuldtem egy linket, elofordulhat, hogy kimoderaltak? Legalabb kaphatnek egy ertesitest mailbe...

muki

most latom, hogy ha az ujhozzaszolasra klikkelek, akkor lejon az elozo hozzaszolasom is, ez erdekes

Na ez egy ellenpropaganda link. Csak nagyon eros idegzetueknek, es lehetoleg tisztan, vagy teletomve nyugtatoval es/vagy alkohollal.

http://vatican.rotten.com/farley/

muki

Peace,

Res'

Nahát, nálad van hó? De jó neked, irigyellek!

&#@##gggrrr°°°6=+%=!/(/(
Gyere ki a hóra!

:-)))
Písz,
sportember

Sportoljunk együtt, az ISM támogatásával.

Le a sporttal! Éljen a lustaság! (persze aki akarja, csinálja csak nyugodtan, végülis
a saját életét teszi tönkre ezzel az egészségtelen tevékenységgel ;))

A parti terei

Az acidparti zömmel fiatal városlakók 8-tól 48 órán át tartó együttléte, mely mint intézmény a populáris kultúra nyilvános tereit tekintve a kilencvenes évek legjellegzetesebb újdonsága. A parti világa egyértelmű határokkal megrajzolt fizikai és szimbolikus terek egysége (meghatározott helyszín; üzleti-kompetitív természetű piac; virtuális-tudati és percepciós-szimbolikus tér). Mint nyilvános tér a nagyvárosi populáris kultúra kínálatának egy eleme, akárcsak a kávézók, kocsmák, mozik stb. Ilyen értelemben a partinak két típusa létezik: a „rave”-eknek nevezett rendezvények helye változó, mindig az adott alkalomra kiválasztott helyszín, ugyanakkor a partiélet rendszerességét olyan klubok biztosítják, ahol heti vagy havi gyakorisággal újból és újból „ugyanaz történik”. A parti tipikus terei a büfé és környéke, a toalett, a „vizesblokk” és környéke (a női és férfi-WC sajátos etnográfiai belvilág), de a legfontosabb a tánctér. Ez a parti centrális területe, a partiélmény helye, a „sound system” hangszórói ide céloznak, akárcsak a parti jellegzetes fényeffektusai (stroboszkóp, füst). Körülötte a tánctér szemlélésére alkalmas „kifutópálya-övezet” húzódik, ahonnan a résztvevők a táncosokat figyelhetik – ez a megfigyelői övezet. A tánctér mellett a legtöbb partin kialakítanak egy másik, a tánctér eksztázisfókuszával szemben kontrasztként szolgáló teret, az ún. „chill-out room”-ot (jelentése kb. „higgasztószoba”). Itt más zene szól (a chill-out külön zenei műfaj a partivilágon belül), melyet legtöbbször külön disc-jockey (DJ) szolgáltat, de mások a fények és a berendezés is (a résztvevők heverésznek, pihennek, beszélgetnek).
A parti mint szimbolikus tér a partivilág részvevői számára többé-kevésbé rendszeresen visszatérő élethelyzet, időpont, alkalom, melyhez jellegzetes viselkedés, értelmezés és tudás tapad, s nem utolsósorban valamely speciális tudatállapot. A fizikai és szimbolikus nyilvános tér, a kulturális színpad intézményszerű összekapcsolása a hétköznapitól eltérő tudatállapottal több eltérő hagyomány kulturális egyesítésére enged következtetni, mely magában foglalja a templomok, a vallásos elragadtatás szakrális terét, a saját rituáléval egybekötött, de mára már kiveszett báli hagyományt, és a megrészegülés nyilvános terét, a városi kocsmahálózatot. A parti hasonló, de elsősorban korosztályhoz, ízléshez (life-style), illegális drogokhoz és a populáris kultúrához kötődő, tömeges és fogyasztói típusú tér, melynek megjelenése a városi nyilvános liminális terek bővülését eredményezi, azaz a folyamat során e liminoid terek kulturális-hatalmi természetűvé alakulnak, és különféle közvetítői rendszereken keresztül befolyásolják a városi élet egyéb tereit (lásd a mindennapi élet esztétizációja, kulturális közvetítők, reklámok stb.).
A parti mindig valakinek a partija, azaz a résztvevők későbbi elbeszéléseikben legtöbbször személyhez vagy csoporthoz (ritkábban helyszínhez) kötődő nevet adnak neki. A „kinek a partija” kérdés két specialista szerepkörére vonatkozik (adott esetben ezek ugyanahhoz a személyhez is kapcsolódhatnak). E kettős megmutatja, hogy a műfaj egyszerre két szomszédos szimbolikus térre (kulturális színpadra) terjed ki: az egyik a művészi-spirituális-előadói (performer) típusú szimbolikus hatalmi centrum, ez a DJ szerepköre, a másik a vendéglátói típusú, szervezői-menedzseri hatalom, a parti rendezőjéé (leegyszerűsítve: „ki csinálja a büfét?”). Azért tartom ezeket hatalmi erőcentrumoknak, mert a főszereplők kifelé, a partivilág többi hatalmi résztvevőjével rivális-hierarchikus-szövetségi viszonyban állnak, befelé, saját rendezvényeik világában pedig valamilyen szimbolikus-politikai irányító szerepet vállalnak. Sok esetben a fenti két speciális szerepkör egyetlen, több személyből álló csapat formájába rendeződik. A csapatoknak gyakran külön nevük van, s kifelé egyetlen piaci szereplőként viselkednek.
Terepmunkám során lényegében az egyik ilyen csapat, a Bal-Y tevékenységét követtem végig 1993 végétől 1996 nyaráig. Választásomat az befolyásolta, hogy ennek az időszaknak az elején szinte ők voltak az egyedüli szereplők Magyarországon, azaz információim szerint elsőkként ők indították el az „acidproject”-et, és lényegében mindvégig együtt is maradtak. 1993-ban, a Bal-Y rendezvényeinek kezdetén a közönség nagyrészt a Budapesten a ’80-as évek végére igazán jelentőssé váló ún. underground világ híveinek köréből állt össze. Ez olyan tipikusan nagyvárosi szubkultúrát jelentett, melynek kulturális repertoárjában már egyértelmű szimbolikus és gyakorlati jelentőséget kapott (a zene, az öltözködés és a populáris kultúra egyéb tényezői mellett) a drogfogyasztás. 1993-ban sokan emigráltak ebből a szubkultúrából a frissen kialakuló másikba, mely a drogfogyasztás (elsősorban az LSD) nyilvános gyakorlatában újdonság volt. A partivilág kialakulását tekintve a másik fontos szubkulturális előzmény az underground ideológiájától teljesen idegen diszkóvilág. A diszkóklubok techno-acid stílusú átalakulása körülbelül egy évvel később, 1994-ben kezdődött Budapesten, elsősorban nem életmódbeli, hanem zenei divat hatására: egyes diszkósok amerikai technozenét kezdtek játszani, ez rövid időn belül igen népszerű lett, s csak később került kapcsolatba a drogfogyasztással (elsősorban ecstasy vagy amfetamin).
Terepmunkám fókuszában mindvégig a partivilág underground hagyománya maradt, mert az általam vizsgált droggal kapcsolatos csoportmechanizmus és csoportkohézió (a „tribal feeling”, a törzsiség érzete és szimbolikája) ezekben a körökben volt jelen. A Bal-Y jelentőségét tekintve a budapesti partivilág városantropológiai értelemben legspeciálisabb csapata: egyfelől az 1993-ban nyugatról érkező populáris viselkedési és kulturális minta (a Psychic TV és a P. Orridge-féle acid technó) legtipikusabb megvalósítója (ideológiai és gyakorlati értelemben), másfelől éppen a Bal-Y prototípusjellege miatt csak náluk mutatkozik együtt sok olyan jelenség, mely a partivilág többi szereplőjére (pl. ideológiai szempontból) nem annyira, vagy nem úgy jellemző. Terepmunkám során tehát a Bal-Y rendezvényein megforduló emberekkel kerültem kapcsolatba, s ennek következménye, hogy a vizsgálat megállapításai a partivilág egészére nézve nem mindig érvényesek (ezeket a helyeket igyekszem jelölni), viszont kulturális értelemben egy, a partivilág átlagánál jobban körvonalazódó közösségre vonatkoznak.
Az acidparti szimbolikus terének centrumában analitikai értéke van a zene és az öröm fogalmainak. A partivilágban az emberek azért találkoznak, mert erre lehetőséget enged egy speciális, örömelvű tér. Az optimális viselkedés a tánc. A tánc a parti kulturális mechanizmusában annyira hangsúlyos szerepű, hogy nemcsak egyszerűen különnemű fiatalok társas érintkezési tereinek egyik formája, hanem a kommunikáció szinte egyedüli aktív formájaként értelmezhető. A parti világának szimbolikájára a révület, az eksztázis kultusza jellemző, ennek alapján a parti a tudatra ható célirányos ingerek rendszereként leírható kulturális természetű tér, melynek célja a tudat módosítása, egy bizonyos hevült állapot megteremtése a résztvevőkben, azaz az ő nyelvükön az „elszállás” biztosítása. A résztvevőkre ható speciális ingerek menüjében a partidrogok és a jellegzetes fényhatások szerepe nem kevésbé fontos, mint a zenéé.

Bámészkodás és megidézés
Először belépve egy acidpartiba, nem látunk mást, mint embereket, akiknek mozdulatai folytonosan feldarabolódnak a stroboszkópok fényében, a teret néha sűrű füst árasztja el, miközben egyenletes ütemű zene szól fizikális értelemben is stimuláló hangerővel. A szóbeli interaktusok folyamatosan akadályba ütköznek, szinte csak mutogatni lehet, ezért az emberek legtöbbször nem beszélnek, csak a legalapvetőbb közlésekre szorítkoznak, ugyanakkor nincsenek egyedül, hanem meghatározott körben együtt maradnak. Lassan értettem meg későbbi terepmunkám világát, melyben az egyedüli lehetséges viselkedés a bámészkodás maradt. Fokozatosan világossá vált, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen, s hogy lényegében mindenki bámészkodik (ha nem csukott szemmel táncol). A résztvevők körbe-körbe mozognak a partitérben, látszólag célirányosan, mintha éppen keresnének valakit, de mikor tudatosan követni kezdtem egy-egy embert, mindig kiderült, hogy az nem egy konkrét személyt keres, hanem találkozások sorozatát.
A résztvevők, baráti társaságok tagjai a parti során laza kapcsolatban maradnak egymással, külön-külön mozognak, de újból és újból megkeresik egymást, jelzik ottlétüket, és az esetek legnagyobb részében azok, akik együtt jöttek, együtt is mennek el. Néhány órás bámészkodás után az emberek sajátos benyomások alapján állnak össze bennem „személyiségekké”. A résztvevők egymásról őrzött képe egy speciális mechanizmus hatására jön létre, melyben az ottlét kifejezetten nem verbális benyomásai játsszák a főszerepet. A résztvevők egyben előadók is egy olyan érzékelési-befogadói színpadon, ahol az időből kiemelt, benyomásszerű viselkedések, táncmozdulatok, öltözködés, azaz a „partiszemélyiség” villanásszerű megnyilvánulásai dominálnak. A résztvevők egyszerre bámulják egymást és eljátszanak valamit: a parti egy maszk nélküli maszkabál kulturális olvasatát adja. A parti nem csak a parti szűken vett időtartama alatt „zajlik”, mert utána a résztvevők csoportjai rendszerint együtt maradnak, és – ekkor már verbális kategóriák segítségével – közösen újraélik a parti eseményeit. A partiról való beszélgetés, értékelésének műfaja jellegzetes és kulcsfontosságú tényező a partivilág kulturális dimenziói szempontjából. Ezekben a beszélgetésekben leíró-minősítő kategóriák születnek a parti világáról, a résztvevők neveket kapnak: úgy említik őket, mint „a Csíkos” vagy „a Rasta”, egyikről-másikról kiderülhet, hogy a valós életben kicsoda. Mindenesetre elindul a személyiségek, karakterek átalakulása valós személyekké, létező kapcsolatokká, ami azonban már nem a centrális partitérben zajlik.
A résztvevők egymásról őrzött képe és maga a csoport belső viszonyrendszere is a karakterek e két megnyilvánulási szintjének egymásba játszásán alapul, akárcsak a színházban, ahol a szereplő és a színész létező személye két külön szintet, egy szimbolikus-kulturális és egy társadalmi-interaktív típusú részvételt jelent. A színész sikere a színpadi, „maszk”-típusú én és a színész valós énjének kapcsolatában születik. A parti táncterének maszkabálszerű világában ez a két szint szimbolikusan megerősített formában választódik el: a parti terében a résztvevők a partivilághoz hagyományosan kapcsolódó fényrendszer (füst, stroboszkóp) hatására villanásszerűek, csupán sziluettek, azaz ottlétükkel csakis megidézhetnek valakit a többiek számára.
A megidézés, egy karakter felidézésének e kölcsönös formája az ottlét kulcsfontosságú élménye a résztvevők számára. A partitérben az én lazán kapcsolódik a résztvevők valós személyéhez, s ezen a ponton olyan kifejezhető tartalmak, performatív lehetőségek nyílnak meg a résztvevők előtt, melyeket a hétköznapi személy különféle kontrollmechanizmusok jelenlétében nem élhet át. A partikon ezért a külső megjelenés villanásszerű belső-szimbolikus tartalmat kap. A kontrolltalan kontroll posztmodern-liminoid elve érvényesül, amennyiben a résztvevők meglesik és tudomásul veszik egymást, a megjelenés és viselkedés formáit illetően toleránsak: részben érdeklődnek egymás iránt, ugyanakkor flegmatikusak, érdektelenséget mutatnak. A ruhák, a test- és hajfestés, az ékszerek, a testlyuggatás (body-piercing), a minél nagyobb meztelen testfelület hangsúlyos megmutatása a városi populáris kultúra többi terével összevetve arra utal, hogy itt az emberek valami olyan kifejeződési formát teremtenek, melyben különféle „pszeudo”-ének karakterein keresztül tágabb lehetőségeket élhetnek át. Azaz – a drogszociológia megállapításával élve – újfajta kontrollmechanizmusokat mozgósítanak a hagyományos kontroll összeomlása mellett: a parti a meztelen táncoló testek, a drogok és a verbális némaság jelenlétében sem mondható a kontroll alól felszabaduló primer vágyak kielégítési terének, ehelyett inkább a társas lét és az egyedüllét közti átmenet, a tudattágító drogok keltette érzékelési relativizmus (minden csak villanás, de mindenkinek másképp), ahol a belső külsővé tétele (tánc) és a külső belsővé válása (bámészkodás) olyan kulturális teret hoz létre, melyben a kielégülés, a botrány, a bacchanália létrejötte lehetetlen. Számomra az első élményem idején éppen az volt meglepő, hogy amennyire (többségi értelemben) „kriminális” terület a parti, annyira ritka benne az erőszak, a nyílt konfliktus, esetleg a rosszullét, a pszichés vagy fizikai összeomlás.
A kontrolltalan kontroll posztmodern fogalmának belső mechanizmusa a parti elemzésében mutatkozik meg. Kulcsa éppen a liminális és valós, a személytelen és a személyes karakterek kölcsönös kulturális rendszerében van: a partimaszk a tánc liminoid kulturális gyakorlatában olyan viselkedést tesz lehetővé, melynek nem liminális olvasata erőszakos, szexuális, kihívó volna: mindez az eksztázis, a révület fényhatásokkal és zenével kiemelt, megerősített és kontrollált kultuszában normális, kulturálisan megszelídített értelmezést nyer. A partitérben a résztvevők olyan közelségbe kerülhetnek, olyan tartalmakat táncolhatnak el, mely a hétköznapi világban csak egészen eltérő (és semmiképpen sem nyilvános) kulturális térben lehetséges. A partitér liminális tényezői hatására a résztvevők nyilvánosan, személytelenül közelítenek meg személyes tartalmakat. Érdekes ugyanakkor, hogy az interjúk egyes beszámolói erről az élményről mint „fekete dobozról” beszélnek, azaz igazából nem képesek megfogalmazni, pontosan mi is történik velük, miközben ez az élmény az együttlét célja. A résztvevők ebben az élményben egyneműek (communitas), vagyis a városi liminoid hagyományok, vásárok, karneválok kulturális elemzése itt új értelmet nyer.
A megidézés tere a parti tere, azaz a tánctér. Első ottlétemkor nem értettem, honnan szól a zene. A zene ritmusa határozza meg a résztvevők mozgását, rajtuk keresztül válik láthatóvá. A zene annyira domináns, előtérbe tolt tényezője, kontrollálója a parti világának, olyan fizikailag is stimuláló hangerővel szól, hogy addigi tapasztalataim alapján valamilyen színpadot kerestem, valami megvilágított centrális teret, ahol a zenét előállítják, és amely tér felé a hallgatóság fordul az ott zajló eseményeket figyelve (l. pl. a rockkoncertek klasszikus térelrendezését). Ilyen centrális színpad a klasszikus partitérben nincsen. A parti a korábbi populáris-nyilvános terekhez képest inverz tér, melyben az összes résztvevő a színpadon van, és ez a színpad a kölcsönös megidézés színpada, melyen egyszerre nagyon sok darabot játszanak. A zenész, a DJ meghatározó szerepe nem feltétlenül a térbeli szimbolikus kiemelésen keresztül jelenítődik meg, kormányzó-kontrolláló jelentősége mégis az első pillanattól egyértelmű.
Egyetlen vagy közel azonos drog (vagy drogkeverék) térben és időben közös csoporthasználata a szűk körű (pl. a ’80-as évekre jellemző) droghasználathoz képest egészen új típusú élményt, és ezen keresztül kulturális gyakorlatok sorozatát eredményezi. Ebben a virtuális tapasztalati térben analitikai szempontból a szubjektivitás és objektivitás kategóriái döntőek. A résztvevők az LSD esetében „trip”-nek, azaz utazásnak nevezett élménykomplexumban találkoznak egymással, ennek a találkozásnak rendszeres, éjszakai (azaz a nappali világhoz képest szimbolikus-inverz) tere az acidparti. E virtuális térben a résztvevők egyszerre élnek át teljesen különálló utazásokat, melyek szubjektív terében a többiek megidéznek egy-egy szereplőt („parti”-én), aki az illető valós személyiségével tudati kapcsolatban áll (a többi résztvevő megleső, voyeuri, kognitív asszociációi alapján); ugyanakkor mindez egy közösen létrehozott objektív térben zajlik.
A virtuális kommunikáció, a megidézés igazi közege a tánc. Ebben zajlik a szubjektív és objektív elemekkel átszőtt nem verbális, de az emberek közötti kapcsolatokra irányuló speciális együttlét, melyben sosem lehet biztosan megmondani, hogy valami ténylegesen megtörtént-e, vagy ténylegesen úgy történt-e meg, ahogyan a résztvevők emlékeznek rá.

A beavatottság

Látható, hogy a partiélmény, a jelenlét egyszerre több kulturális-szimbolikus térben zajlik, ugyanakkor ezeknek a tereknek közös jellemzője egyfajta kétpólusú, a kint és bent tematikáját szembeállító dinamika (a külsőből a belsőbe történő átváltozás, a beavatódás kulturális gyakorlatai). A parti mint virtuális tér a fogyasztott drogokhoz kötődő élmény, melyben a résztvevők megjelenítenek és érzékelnek, egymás és önmaguk számára eltáncolnak valakit vagy valamit: az LSD hatása lényegében kideríthetetlenül sokféle cselekményű, kognitív, többjelentésű, és „meseszerűnek” leírt, percepciós élmény. A résztvevők a villanásnak a mozdulatot, a személyiséget feldaraboló és a pillanathoz kötő mechanizmusa hatására teljességgel egyneműek, megszűnik a nemek, szerepek, személyiségek különválása, és a turneri értelemben vett communitas törvénye érvényesül (lásd Turner 1969). Ez a kulturális térben, a tánc gyakorlatában megmutatkozó virtuális-kulturális élmény a parti világának (szimbolikus és térbeli) centruma.
A beavatottság jelentősége speciális: a partin való ottlét olyan bonyolult viselkedési és átélési stratégiák ismeretét jelenti, melyek előszörre egyáltalában nem nyilvánvalóak. A beavatás ezért a résztvevők számára nem más, mint a partiélmény centrumába való belépés mozzanata, mely értelmezhető egyetlen (első) élményként és egy bonyolult befogadói gyakorlat kulturális megértésének több fázisú folyamataként.
Az amerikai szubkultúra-szociológia Becker-féle élményelsajátítási elemzése ezen a ponton az antropológia rítuselemzéseinek fogalmaival kerül fedésbe. Becker – a drogszociológusok közül leginkább antropológiai megközelítéssel – a marihuánaélményre és annak elsajátításának, megtanulásának szubkulturális jelentésére volt kíváncsi: esetünkben a partiélmény elsajátítása speciális beavatódási folyamatként (a partikarrier fázisrendszerében) írható le, melyben a parti e folyamat „rituális” környezete (Becker 1953). A rítus liminoid (és virtuális) tere az ottlét már bemutatott gyakorlatában azonosítható. A beavatás részben e bonyolult élménykomplexum elsajátításának folyamatát, a „miért jó ez az egész?” kérdésének megválaszolását, részben kapcsolatok kialakulásának és megtartásának lehetőségét jelenti, azaz érinti a kulturális közvetítés problematikáját. E folyamatnak több fázisa különíthető el: egy-két acidparti után még aligha alakulnak ki e szálak (azaz virtuális szinten, személytelenül, villanásszerűen jönnek létre, és innen alakulnak fokozatosan valós kapcsolattá), viszont a rendszeres partilátogatás folyamán sok résztvevő életében fokozatosan kizárólagos vagy speciális jelentőségű társas kapcsolatrendszert alkotnak. A partinak vannak állandó, „vén motoros” és eseti, éppen arra járó résztvevői; a beavatottság egész skálája, több foka létezik, a parti liminoid közegében bárki tartózkodhat e beavatási fokok, illetve szerepek bármelyikében. A magasabb fokú beavatás ugyanakkor e szerepek repertoárjában nagyobb választékot jelent (aki átélte már a partiélmény centrumát, az más szerepkörből is tetszőlegesen visszaugorhat ide).
A partira járás gyakorlata hosszú távon jelentős tartalmi átalakuláson megy át: akinek „bejön a buli”, azaz aki magáévá teszi az eksztázis speciális formáját, egy ideig magában az élményben mélyül el. A partirésztvevők szimbolikus és térbeli fókuszába kerülő, a partiélmény centrumát megélő tagjai a táncosok. Sokan egyszerűen végigtáncolják a teljes partit, végigélik a szimbolikus-térbeli centrumban zajló, specialista előadók, a DJ-k által irányított élményfolyamatot, a parti zenei-hangulati, illetve virtuális-interaktív történetét.
A „mézeshetek” fázis után a kitartó partilátogatók körében rendszerint eljön a „kószálás” korszaka, melyben a résztvevők kevesebbet táncolnak, szakaszosan vesznek részt a centrumban, és helyüket mások töltik ki (az integráció, az élmény „kultúrává alakításának” ideje). Még később pedig sokan már egyáltalán nem táncolnak. Nem egy partilátogatóval ismerkedtem meg, aki már egyáltalában nem táncolni ment oda, hanem a partiélmény periferiális szimbolikus, illetve térbeli tartományában maradt, s megjelenésével elsősorban kapcsolatait ápolta, mivel barátaival csak ebben a speciális környezetben futhatott össze. Voltak, akik be se mentek a partira, hanem kint vagy a parti előterében, illetve a chill-out room világában beszélgettek. A beavattatás e fázistipológiájában külön kategóriát képviseltek a „gubbasztók”, kiknek partiélménye nem közvetlenül a centrumhoz kapcsolódott, ugyanakkor a periféria (társas-interaktív) terével szemben a centrum (társas-átélő) élményéhez hasonló (magányos-átélő-szemlélő) viselkedésre állították be magukat.
Hosszú távon tehát maga a partiélmény is változáson esik át: az élménynek a résztvevők nem élik át minden mozzanatát minden alkalommal, sőt idővel csak bizonyos, kiválasztott mozzanatokra kíváncsiak, s ezen köztes státusú (a parti centruma és perifériája közt ingázó) gyakorlattal foglalják el magukat. Addigra azonban már beavatottak, a parti szimbolikus terén belül vannak, tehát az egész élménykomplexumból kedvükre válogathatnak kognitív kulturális ismereteik (gyakorlat, viselkedésmód: „mi az, ami oké, mi az, ami nem?”, illetve: „hogyan kell éreznem magam?” típusú tapasztalatok) gazdag repertoárja alapján. Ráadásul saját múltbeli élményeikből eredően mások élményének is empatikus birtokosai lesznek, vagyis tudásuk van arról is, hogy mi megy végbe a friss eksztázisélményt átélő újoncokban, az „új arcokban”.
Tehát a beavatottság magasabb foka a folyamat bevezető fázisához retrográd-hatalmi, és éppen ezért kulturális tanítói, bevezetői, oktatói alapon viszonyul: a partiélménybe, illetve a drog fogyasztásába történő bevezetés leggyakrabban ezeknek a már beavatott résztvevőknek a közreműködésével történik (egyszer mindenkit elhozott magával valaki), e kapcsolatok mentén egyszerre jut el az újonc a partivilág szimbolikus, illetve gyakorlatszintű centrumába. A nagyobb fokú beavatottságból tehát, mely általában együtt jár a visszahúzódásnak a centrumból a periféria felé tartó inverz-szimbolikus folyamatával, egyúttal a beavatottság alacsony fokán álló résztvevők centrális élménybe való bevezetésének faladata és szerepe következik. A beavatódás folyamata tehát szimbolikus-kulturális vákuumot teremt a partirészvét centrumában, ahová közben újabb és újabb újoncok érkeznek a már beavatottakhoz fűződő kapcsolatok mentén.
A beavatásnak e körkörös logikája egy alapjában (centrumában) liminális intézmény kulturális terében zajlik, hierarchikus-hatalmi szempontból nagyjából egyenrangú résztvevők között: a vertikális-hatalmi hierarchikus státusrendszer helyett a csoport horizontális-mellérendelő típusú, vagyis sziluettszerű. A pillanathoz-jelenhez kötött ottlétet kívánó liminoid szimbolikus tér communitaselve legmaradéktalanabbul a parti élménycentrumában, közelebbről a tánctérben érvényesül. A particentrum felé tartó viselkedések, gyakorlatok, s az onnan kifelé tartó szimbolikus beavatódás nem ölt ritualizált, szabályszerű formát, tehát tisztán a beavatáskör logikáján alapuló beavatódási folyamat (mely a parti világának az eksztázishoz kapcsolt általános liminalitáskultusza és környezete ellen hat, s annak megváltozását eredményezi: beavatottak-bevezetők és beavatatlanok-bevezetettek dinamikus kulturális rendszerévé alakítva az eredetileg állóképszerű, homogén, centrális partiélményt) egyedül az elemzés szintjén létezik, míg a valóságban, a parti kulturális-szimbolikus tartalmát befolyásoló kétféle kulturális logika (integráció/struktúra és liminalitás/antistruktúra) érvényesülésének rítusszerű világában, gyakorlatilag minden résztvevő e ciklusok minden pontján felbukkanhat. A partikultúra önmagában a résztevők között semmilyen intézményszerű különbséget nem tesz, vagyis e kulturális színpadra a szerepek nagyfokú átjárhatósága, potenciális átélhetősége, és emiatt a nézőpontok nagyfokú variabilitása jellemző.
A beavatás ciklikus logikája tehát általános liminoid környezetben működik, mely az egész intézmény kulturális epicentrumát uraló liminalitáskultuszban (lényege az eksztázis, az „elszállás” tisztelete) fejeződik ki. Az integráció és liminalitás e kettős kulturális logikája általános ciklikus paradigmaként a partiélmény egyszerre több szintjén (partidrogok virtuális, a tánc fizikai, a kapcsolatok interaktív és a fogyasztás piaci típusú élménye) jelenik meg ismét, vagyis mondhatjuk, hogy az acidparti intézményének kulturális logikája fraktálszerű: részleteiben is önmaga centrális, szimbolikus tartalmának (különféle gyakorlatokban és élményekben megvalósuló) ismétlése, értelmezése.
Magyarán: a partiintézmény egészébe történő beavatás mechanizmusa az intézmény egyik részletében, például a drogfogyasztásba történő beavatás gyakorlatában, megint felismerhető (az újoncok egy tapasztaltabb LSD-utazótól kapják első tripjüket – miközben az az újonc első élményén keresztül az összes első trip szimbolikus tartalmában osztozik), de hasonló mechanizmusok mentén terjednek egészen apró mozzanatok, a testfestés motívumai, tánclépések, arckifejezések, öltözködési karakterek csakúgy, mint ismeretségek, barátságok stb. Általánosítva mondhatjuk: a változás terjeszti a változatlanságot (azaz: a beavatás és a communitas eltérő dimenziói végtelen, fraktálszerű egymásba tekeredésükben hozzák létre a kultúrát).
A partiélménynek e beavatási sorozatok hatására létrejövő, a centrális (egyetlen) élményből a periferiális (választott) felé tartó megváltozása, vagyis az eredeti élmény hosszú távú kopása több gyakorlatbeli mozzanattal függ össze. A partidrogok esetében a fogyasztásnak szintén eltérő fázisai, szekvenciái vannak: az eredeti drogélmény nem marad állandó, hosszú távon jelentős fiziológiai és attitűdbeli változáson megy át. A gyorsítók esetében egyszerűen az energiatartalékok elégetéséről van szó. Ahhoz, hogy valaki rendszeresen végigtáncoljon egy partit, túlságosan nagy mennyiségű energiára van szüksége (nem véletlen a partihoz kapcsolódó energiaitalok, a Red Bull család tágas választéka, ugyanakkor az alkohol elutasítása). Ezt az energiát, mely részben fizikai erő, részben hangulati jókedv, kultikus duhajság, az újonc résztvevők eleve magukban hordják, s ez különösen a friss eksztázisélmény hatására nyilvánul meg. Hosszú távon azonban nem képesek ezt az energiát maguktól előállítani, ezért a parti a résztvevők számára nem egyszerűen öröm, találkozási hely, hanem nyilvános kihívás is. Mivel a partiélmény részben fizikai természetű teljesítményt (táncot), részben érzelmi-tudati jellegű érzékelést (ottlét), azaz a drogfogyasztással kapcsolatos speciális tudatállapotban való jártasságot követel, a parti egyaránt jelent fizikai és szellemi kihívást: ezzel függ össze, hogy az újonc partirésztvevők gyakran dicsekszenek a fogyasztott drogok és végigtáncolt órák mennyiségével.
Az élmény hosszú távú megváltozása a drogfogyasztás esetében is tapasztalható jelenség (azaz különféle beavatási fokok léteznek, szemben a gyorsítókkal, melyek ugyanazt az élményt adják újra és újra, és változás mindössze az energia- és életkedvtartalékok kimerülésében jelentkezik), és a drogélményben való jártasság fokozataiban mutatkozik meg: az első drogos utazás legtöbbször mindenkinek emlékezetes, de az élmény intenzitása, újdonsága fokozatosan halványul, és a századik tripet „megenni” már egészen más tartalmú dolog: egyetlen partilátogató sem képes „menetrendszerűen” megvilágosodni. A drogos élmény belső folyamata kicsiben a hosszú távú hatás ismétlése: az eksztázis (kb. az első négy óra) után a fogyasztó „lejön a tripről”, azaz fokozatosan minden visszazökken a normális percepciós kerékvágásba. A lejövetel, az integráció fázisa a drogélmény szempontjából döntő: ekkor épül be az eksztázisélmény a hétköznapi valóságba, a hétköznapi személyiségbe. Vannak, akik e fázis tudatos átéléséről számolnak be, s még többen, akik nem.
Önmagában a parti kulturális intézménye nem garantálja az integráció, az „emésztés” optimális folyamatát, hiszen nem több, mint az élmény ingeralapú, hangulati és kollektív befolyásolása, és mint ilyen csak kulturális, utalásszerű keretet biztosíthat [l. chill-out room, mint a(z) (re)integráció, a pihenés és beszélgetés szimbolikus-kultikus helye].
Egyszerűsítsünk: a partidrogok használata az élmény és a résztvevő kiégésének kockázatával, az élmény kopásával járhat együtt. Ennek kapcsán több stratégiával találkoztam: vannak, akik többé nem járnak partikra, vannak, akik járnak, de már nem az eksztázis miatt, s vannak, akik a droghatás kommunikációs dimenzióinak feldolgozatlanságából, elmondhatatlanságából, „fekete doboz” jellegéből fakadóan elnémulnak, és többé nemcsak hogy nem táncolnak, de nem is kommunikálnak; ugyanakkor, mivel beavatottak, a partiélmény intenzitása őket is odavonzza, ők lesznek az aznap éjszaka gubbasztók. Megint mások valamilyen módon bekapcsolódnak a partik szervezésébe (dekoráció, kifestés, büfé, fénypult irányítása stb.), azaz segédek lesznek. A drogélmény potenciális feldolgozatlansága vagy a gyorsítók kiégető hatása lényegében e nyilvános liminoid térnek abból a gyakorlatából származik, hogy mindenki piaci-fogyasztói alapon életkorra, nemre, műveltségre való tekintet nélkül találkozhat ezekkel az élményekkel a parti intézményén keresztül (Huxley és Leary vitája három évtizeddel később már nem teoretikus probléma – Huxley 1961). Végeredményben ez ahhoz vezet, hogy a parti újabb és újabb részvevőket „fogyaszt”, azaz éves viszonylatban aránylag gyorsan cserélődik a résztvevők köre, s a drogszociológia megállapításának megfelelően, kívülről nézve, a parti a résztvevőknek egy meghatározott, liminoid életszakaszához kötődik. Tehát egyedül a partivilág specialistáinak és segédeinek szűkebb köre számára válik állandó, az élet többi terét is folyamatosan befolyásoló tényezővé.
A parti az élet- és drogfogyasztási szekvenciákhoz kötődő, társközösségi-baráti kulturális tér. Az avatott résztvevők, túl az eksztázisélményen, fokozatosan speciális kapcsolatrendszerre tesznek szert: állandó tagokká lesznek, azaz életük a nem liminális, kinti, nappali, vagyis stabil kulturális hierarchiák rendszereként működő, kulturális térből fokozatosan egy liminoid, beavatott, éjszakai, és az átmenet által dominált, inverz térbe csúszik át.
A beavatottság mint kulturális-térmetsző folyamat (a kint és a bent szintjeinek elválasztása) többértelmű analitikai szempont a parti elemzésekor. A beavatottság jelentése, hogy valaki képes egy bizonyos kulturális repertoár szubjektív és objektív gyakorlatával élni, azaz valamilyen mértékben be van avatva az adott gyakorlatba, s azt valamilyen minőségben értelmezni és főképp átélni képes. A parti beavatottságot jelent az ottani térbeli mozgások, a tánc stb. speciális-interaktív szintjeibe, egy bizonyos zenei műfaj (a techno house) hangzásvilágának befogadói élvezetébe, bizonyos drogtípusok (partidrogok) használatának gyakorlatába, és a többi résztvevővel kialakuló kapcsolatkoreográfiák ismeretébe. Ezek a szintek azonban egynemű kulturális gyakorlatban, az acidpartiban és a partiélményben összegződnek. E bonyolult kulturális élményrendszernek ugyanakkor bizonyos partikat jellegzetessé tevő íze van: amennyire egynemű kulturális intézményt, egységes viselkedési, „átéléstechnikai” gyakorlatot jelent önmagában a parti intézménye, annyira nagy különbségek vannak partitípusok, zenei műfajok és droghasználói gyakorlatok között.
Egyetlen „beavatott” budapesti partilátogató sem menne el bármelyik budapesti partira – ebben a vonatkozásban markáns ízlésbeli, illetve kapcsolatok, viszonyrendszerek által meghatározott határvonalak léteznek a partivilágon belül: egy adott kulturális mikroszínpad (az én esetemben a Bal-Y köre) nem feltétlenül „áll szóba” az összes többivel, közülük csak néhánnyal érintkezik, s ezek a körök megint másokkal állnak kapcsolatban (jól mutatja e csoportszálakat a DJ-k kölcsönös meghívási struktúrája), ugyanakkor végső soron a kölcsönös átfedések és a tágan értelmezett parti-gyakorlatrendszer mentén a partivilág lényegében egyetlen szubkultúrát, kifelé egységesnek látszó kulturális hatalmi-szimbolikus teret jelent a nagyvárosi populáris kultúra egészén belül. A valóság tarkább. Ezért a partivilágba való beavatódás a résztvevő számára a létező, konkurens partitrendek közül az egyiknek az ízlés-életmód fogalmaival megközelíthető kiválasztását jelenti: azaz bizonyos elnagyolt szociális (gazdag/szegény rétegek), illetve bizonyos árnyaltabb skálájú, fogyasztói-virtuális körökkel (fogyasztói tárgyérték, divat, életmód, műfajok), a populáris kultúra bizonyos hagyományaival (overground/underground), bizonyos drogfogyasztási szokásokkal (gyorsítók/hallucinogének), illetve ezek és további ízlésalapú kulturális tényezők különféle kombinációival való szövetségi, kötelmi, hatalmi és ízlésbeli azonosulást jelent.

A DJ

Első estémen a Viking klubban ha színpadra nem is, de némi szemlélődés után egy speciális pulpitusra akadtam. Feltűnt, hogy néhány ember sziluettje egész jól kivehető: egy kislámpa egyenletes fénye alatt tevékenykednek, csak akkor tűnnek el teljesen, mikor mindent elborít a füst, amit egyébként éppen ők nyomnak a terembe. Kiderült, ők a parti irányítói, a DJ-k, azaz az ő partijukra váltottam jegyet. A DJ a partivilág kialakulásával párhuzamosan kifejlődött újfajta előadó-specialista szerep, félúton a zenész-művész, a pap, a technikus, a szakember és a vállalkozó között. A DJ-szerep megértését a partivilág zenéjének, a technó műfajának és intézményének elemzése teszi lehetővé.
A technó elsősorban nagyvárosi divatág, de emellett speciális technológia (hangszeres és performatív értelemben) és egy bizonyos ritmusképlet (a hangzás és az élmény, az ottlét befogadói értelmében). Technológiai értelemben a technozene a hangszeres előadás vége: ez részben a zenemasinák kifejlődésének, részben egy olyan előadói műfaj (a DJ intézménye) létrejöttének következménye, melyben nem létezik a helyszínen eljátszott (elpengetett, elénekelt stb.) zene, hanem az előre elkészített és (bakelitlemezeken) betárazott hangok helyszíni összekeverése, a mixelés tudománya fontos. Technikailag a hetvenes évek szinte elfelejtett, analóg szintetizátorainak újrafelfedezése, a fejlett dobgépek és sequencerek alkalmazása, de legfőképpen a sampler elterjedése együttesen vezetett az új zenei műfaj speciális hangzásához. A techno-house zene a beat vagy a rock and roll műfajához hasonló radikális hangzásváltozást jelent a populáris zenében.
A sampler lényegében hangminták digitális rögzítésére és manipulálására használatos, önmagában „üres” hangszer, melynek segítségével gyakorlatilag bármely zaj – a hangszerektől kezdve a liftajtó becsapódásáig – egy másikkal összekeverhetővé válik. A sampler a posztmodern művészeti alkotás egyik eleme, ugyanakkor szimbolikusan maga a posztmodern attitűd emblémája: bármely már létező információ újrakomponálására alkalmas, nincs tehát többé szükség az eredeti hangszerekre, hangokra, dalokra, mert mindegyik megidézhető, rögzíthető, és egy újabb, mixelt kompozícióban előadható. A samplertechnikából származik a szimbolikus természetű kulturális-művészi viszonyrendszer megváltozása a technó intézményében: elmosódik és jelentőségében újraértelmeződik a szerzőség kérdése (az európai művészet talán legjellegzetesebb specialitása), hiszen bármelyik létező zenedarabból előállítható egy remixelt változat (a remix a techno-house zene sajátos műfaja), azaz többé nincsenek szerzőkhöz, előadókhoz kapcsolható zeneszámok, dalok, hanem csak ezeknek a partitérben elhangzó, pillanathoz rendelt értelmezései; másfelől a remixek olyan tömegben jelentkeznek, hogy egy-egy kiadott zene aktualitása pillanatokban mérhető, tehát egy-egy szerző nem évekig, hónapokig dolgozik egy stúdiófelvételen, hanem csak napokon, órákon át.
A technó műfajában így hetente olyan mennyiségű zene jelenik meg a piacon, hogy a partielőadó, a DJ egyéniségét e dömpingszerű hangáradatból való válogatás határozza meg. Ráadásul egy partin még ezek a darabok sem szólalnak meg önmagukban, hanem csak a DJ keveréseinek közegében. A jó DJ egyszerre több lemezt kever egymásra úgy, hogy a hallgatóság egyetlen hangfolyamként érzékeli a produkciót, tehát a DJ a keverésen, illetve a hangok, zeneszámok egymás utáni elhelyezésében egyre nagyobb teret enged saját szándékai, ízlése megvalósulásának, és a kész lemezeket csak mint nyersanyagot használja.
A technozene hihetetlen tömegű és rengeteg eltérő műfajú zenéjét egyedül a ritmus hozza közös nevezőre. E zenének (mely elsősorban táncolni való) a lényege nem a dallam (mely egyes műfajokban nem is létezik, másoknál pedig csak a sampleres „utalás”), hanem a ritmika. A technó speciális szinkópás, és leginkább a dél-amerikai városi karneválok dobkompozícióira emlékeztető ritmikája (a technó ritmikailag a szamba alesete) adja a zenék repetitív, monoton erejét (ezen a ponton kapcsolódik a hangzás a parti eksztázis-révület kultuszához): e ritmusok strukturálásán keresztül válnak a zenék egymásra keverhetőkké – anélkül, hogy a hallgatóság kizökkenne. A ritmusokat bpm-ben (beats per minute) mérik, s a technozene tartománya 120–140 bpm, ami nagyjából az emberi szívdobogás ritmusának a kétszerese. Innen származtatják e zene hipnotikus erejét: egy partin 8–10 órán keresztül ez a ritmustartomány változatlan; a DJ feladata, hogy újabb és újabb ritmikai mintával hangolja össze az előző darabot.
A DJ ugyanakkor egy bonyolult és tőkeerős virtuális piaci-kiadói hálónak a valósággal, a parti táncosaival érintkező szereplője: az ő tevékenységével válik az egész piaci „network” megfoghatóvá. A jó DJ-nek előadói értelemben kétféle képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy fenn tudja tartani a parti „tüzét” és önmagát, vagyis hogy hírneve legyen: egyfelől speciális, felismerhető ízléssel kell bírnia, azaz képes kell legyen kiválasztani azokat a lemezeket, melyekből „arcot”, stílust tud faragni magának, ugyanakkor műsorának a résztvevők eksztatikus terét módosító erejűnek, befogadhatónak, átélhetőnek kell lennie, azaz a lemezeket egymáshoz kell illesztenie, kevernie, változó hangulatok folyamatát kell rögtönöznie.
A válogatás a partin, az előadás közben zajlik, de első lépcsője a piaci kereskedelem: a technozene elsősorban kiadókat jelent; a speciális kiadói és terjesztői hálózat lényege, hogy eldugott garázsstúdiók végtermékét a Föld egy másik sarkában játsszák le egy ottani partin (nagy valószínűséggel csak egyszer, hiszen a következő héten már újabb zenék érkeznek). A kiadók általában valamilyen egységes design formájában egységes zenei hangképeket dobnak a piacra, vagyis egy kiadóról tudni lehet, hogy bizonyos stílusú, hangulatú (a „hangulat” valójában mikroszubkultúrákat, élménytípusokat, ízlést stb. jelent) zenét jelentet meg.
A zenék konkrét megjelentetési formája a hallgatói tömeg számára a CD (CD-ket ritkán használnak DJ-k, vagy csak speciális esetben), a DJ-k számára pedig a bakelitlemez. Leggyakoribbak az ún. maxik, melyek egyetlen zenedarabot, esetleg annak egy remixét, azaz kb. tízperces anyagot tartalmaznak. A sound system lényegében bárhol felállítható kihangosítást jelent („a hangcucc” az acidparti legfontosabb anyagi tényezője), melyhez két (vagy több) lemezjátszót és egy keverőt csatlakoztatnak.
A lemezjátszó, lemezek, fülhallgató a DJ kultusztárgyai. A lemezek megakaszthatók, visszafelé pörgethetők: lényegében a bakelitlemez és a lemezjátszó kettőse teszi lehetővé a DJ számára, hogy a zene kézzel kontrollálható, megformálható „matéria” legyen, tehát mintegy hangszerré váljon a kezében: ha valamit elront, az ugyanúgy hallatszik, akár egy hangszeren. E kellékek mindegyike lényegében egytől egyig fogyasztói-piaci cikk (lemezek, lemezjátszók, pick-upok), mely a technoparti szövegkörnyezetében a DJ számára nemcsak használati értéket, hanem szimbolikus tartalmat is jelent (az ízléspiac többi ismert belvilágához hasonlóan: autók, ruhák stb.).
A DJ-k (legtöbbször párosával dolgoznak együtt) rivális, illetve egymást támogató piaci szereplőként viselkednek a partivilágban. Ennek a politikai természetű rivalizálásnak kulcsfogalma a „hírnév”, melynek kialakulása több tényezőtől függ. A DJ-ség kifejezetten hatalmi-politikai dimenziója részben kapcsolati-szervezői képességeket igényel, hiszen bizonyos klubokba „be kell jutni”, ami a többi DJ, illetve a partiszervezők meghívása alapján történhet. A vendéglátó-szervezők igyekeznek olyan DJ-t hívni, akinek a nevére sokan eljönnek, azaz nagy lesz a fogyasztás. A DJ szerepe részben financiális-piaci, ez azonban összefügg a DJ zenei képességeivel, azaz, hogy mennyire képes nagy tömegű ember közös eksztázisát biztosítani. A DJ-szerep tehát anyagi értelemben körkörös logika alapján működik: a jól kereső DJ több és jobb lemezt tud megvenni, ennek következtében jobb, nevezetesebb műsort képes produkálni, növekszik a hírneve, azaz több pénzt keres.
A DJ kifejezetten népi-városi szerep: bárki elkezdhet lemezekkel foglalkozni, és még partit is szervezhet magának, de igazi DJ csak akkor lesz, ha az emberek megjegyzik és elmennek a következő partijára, illetve ha a többi DJ is elismeri, azaz a DJ-kapcsolati rendszer tagja lesz. A DJ-szerep a fiatal városi korosztály körében igen népszerű, rengeteg DJ jelent meg az utóbbi egy-két évben Budapesten is. Jelentőségüket mutatja, hogy szinte egyedül tartják el a bakelitkiadást. Ezeknek a fiataloknak azonban csak kicsiny része lesz hivatásos DJ a partipiac sajátos törvényei miatt, melyekhez kiterjedt kapcsolatokra, azaz a szubkultúrán belüli tekintélyre (ennek alapján léphet fel elegáns klubokban) és saját közönségre (ennek alapján szerezhet pénzt) van szüksége.
A DJ-társadalmon belül lényegében két stratégia alakult ki: egyes DJ-k saját hatalmi teret alakítanak ki a többiektől függetlenül, igyekeznek megszerezni egy bizonyos rendszeres közönséget, egy bizonyos csoportot, esetleg egy klubot, és házi DJ-k („resident”-DJ) lesznek (ilyen formáció az általam megfigyelt Bal-Y csoport, melynek közönsége évek óta ugyanaz a „törzs”), mások pedig maguk utazgatnak a lemezekkel és DJ-szövetségek, kapcsolatok alapján alkalmi szereplést vállalnak. Mikor egy DJ elhív egy másikat saját partijára, akkor előbb vagy utóbb a másik visszahívja, s a kölcsönös kötelmek mentén válik a DJ-világ hierarchikus-szövetségi hálózattá. A DJ-karrier emelkedésével a DJ-t kiválaszthatja egy lemezkiadó, és önálló lemezt jelentethet meg, melyet újabb DJ-k a világ más táján lejátszhatnak. Ha a lemez sikeres, akkor a DJ elindul a zeneszerző-üzletember-kiadó státus felé, bár ehhez itthon még kevés idő telt el.
A budapesti DJ-világ a már említett kettős hagyomány alapján két irányzatra oszlik: az underground DJ-k legtöbbször egy másik állás jövedelmét ölik szenvedélyükbe, közöttük ritkább a hivatásos DJ, viszont ezekben a körökben nagyobb zenei és mozgásszabadságról, illetve a DJ-k közötti nagyobb összetartásról beszélnek: az underground világában szinte a semmiből szerveznek partikat, legtöbbször rave-eket, és a belépti díj is éppen csak a sound system kiadásait és a DJ-k bérét fedezi. Az underground partik közönsége általában nem engedheti meg magának a belvárosi klubok belépőit, ahol emiatt egészen más szociális körök, más szimbolikus-kulturális identitással rendelkező csoportok mulatnak. E másik trend az elegáns, nagy bevételű, tágas városi klubok világa, melynek diszkósai a technozene megjelenésekor egyszerűen más lemezeket kezdtek vásárolni. Az overground DJ-k más léptékben keresnek. Az underground és overground DJ-k részben kölcsönösen idegenkednek egymás hagyományaitól, részben pedig különféle hatalmi játszmák keretében meghívják egymást. A két világ kölcsönös vendégszereplése eleinte kuriotikus, egzotikus keretek közt zajlott, ma már gyakori jelenség.
A DJ szerepe azonban nemcsak piaci, hanem szimbolikus hatalmat is jelent. A DJ-k általában nem saját nevükön, hanem egy DJ-személyiség alkalmazásával lépnek a nyilvánosság elé. A névadás szokása annak a rejtjelezési hagyománynak a továbbélése, mely még a technomozgalom angliai kezdetét jellemezte. A korai időkben (a ’80-as évek végének angliai technomozgalma) senkiről sem lehetett tudni, hogy kicsoda, de nem is volt érdekes; a lemezeken furcsa idegen, egzotikus és sci-fi elnevezések szerepeltek. Egy személy akár egyszerre több álnéven is megjelent, eltérő stílusú zenéhez más-más DJ-nevet használhatott. A DJ-k ma is álneveket használnak, de közülük már sokan a rocksztárokhoz hasonló idolfigurává váltak. A DJ tehát városi-fogyasztói kultuszfigura, az egész partivilág ura: abban a pillanatban, mikor a keverője mögött dolgozik, a parti virtuális terének irányítását végzi, és mivel a résztvevők gyakran tudatbefolyásoló drog hatása alatt állnak, a DJ felelőssége vélhetően nem egyszerűen esztétikai-szórakoztató természetű.
Amint a táncosok a partiélmény centrális, eksztatikus formájában elmélyülnek, köztük és a DJ, a kontrolláló-performer szerep megvalósítója között oda-vissza irányuló párbeszéd alakul ki. A táncosok közül általában senki sem táncol „valakivel”, senkinek nincs párja. Egyik szinten mindenki maga táncol, a tánc a résztvevőkben a befelé figyelő transz formája, a zene pedig ennek stimuluskerete: a táncosok egy részének csukva a szeme, mely teljesen általános partigyakorlat, egy másik részük napszemüveget visel. A napszemüveg kultikus partitárgy, mely szimbolikusan az „engem nem láthatnak, de én látok” típusú voyeuri gyakorlat emblémája. Egy másik szinten mindenki mindenkivel táncol: a résztvevők ide-oda forognak a táncparketten, amennyire nem tartoznak egyetlen párba, annyira tartoznak egyszerre mindenkihez, a táncolók egészéhez. A tánc a parti virtuális szintjein hoz létre egyetlen összefüggő közösséget, melynek hangulati, intenzitásbeli változásait a DJ szabályozza. A DJ műsorának és a parti egészének is szakaszai vannak. A DJ produkciója egyfajta külön-együtt átélt történetet nyújt a résztvevők számára. A DJ „szakmai kihívása” az emberek hétköznapi távolságának, fegyelmezettségének, távolságtartásának és rossz hangulatának áttörése, az eksztázis biztosítása egyfajta hipnotikus zenei-hangulati tér létrehozásán keresztül. Ennek megfelelően a DJ számára a parti nem az elengedettség, a kontrolltalanság, hanem a nagyfokú koncentráció helye. A legtöbb DJ nem is él drogokkal.
A parti lefolyása a zenei produkcióval párhuzamosan több szakaszra osztható. Az első fázis, az első egy-két óra a gyülekezés és a feszültség ideje, a „warm-up”, a „bemelegedés” szakasza. A warm-up-DJ külön feladatot teljesít (általában a legzöldfülűbb DJ-re bízzák a kezdést, de beszéltem olyan DJ-vel is, aki kifejezetten ezt az időszakot kedveli), és csak e szakasz után érkeznek a résztvevők a partiélmény centrumába. A parti harmadik, negyedik órája az eksztázis ideje, és ezt a parti későbbi folyamatában több csúcs követi. Az intenzív szakasz több csúcs és pihentető hullámvölgy sorozata, a közönsége fizikai kimerültségét figyelő DJ hangulati-domborzati térképen vezeti át a táncosokat (szolgáltatás). A parti utolsó órája lezáró jellegű. Fokozatosan kialszanak a fények, a zenéből eltűnik a ritmus, és a parti lényegében ugyanabba a „chill-out” zenei-hangulati világba érkezik, ahonnan elindult.

A DJ diadala a bonyolult befogadói-érzékelői rendszernek az összefogásában és egy (szándékolt) irányba történő megmozgatásában áll. A közös virtuális percepció együttállásszerűen létrejön és eloszlik.
Ez tehát a technoműfaj és az acidkultusz lényege. Egy csoport tudatilag befolyásolt, multipercepcionálisan széttagolt élményét egy posztjában kulturálisan megerősített specialista nyilvános együttléti térben befolyásolja, és befogadói/előadói visszacsatolások mellett saját (művészi/emberi/mágikus) szándékait érvényesíti. A DJ figurája ezen a ponton a pap, a médium és a sámán alakjával kerül összefüggésbe, s ezek a képzetek meg is jelennek az acidmítosz és -ideológia szintjén. Az acidmágia, a parti mágikus dimenziói külön fejezetet alkotnak a résztvevők magyarázataiban, és a Paleolitikus Forradalom illetve Archaikus Újjáéledés (McKenna 1991) fogalmaiba illeszkednek a legújabb pszichedélikus kiberirodalomban.
Lényegében tehát minél közelebb hajolunk a megértés szándékával egy ilyen nyilvános, de kódokkal elzárt, beavatást igénylő kulturális színpadhoz, annál kevésbé van értelme e gyakorlatrendszer pozitív (kreatív, játékos), illetve negatív (elidegenedettség, posztkultúra) tartalmáról beszélni. Tereptapasztalataim alapján nem győződtem meg róla, hogy ezekre a helyekre minden esetben az öröm, a „szórakozás”, a kreativitás felszabadulásának élménye miatt látogatnak el a résztvevők. Nem egyszerűen valamilyen pozitív értékfókusz (behaviourista jutalmaztatás) hívásának engedelmeskednek, hanem maga a partiélmény előjel nélküli intenzitása, megragadó ereje, a felfokozott átélés és ingerek kulturális terének a konkurens kulturális színpadokat lepipáló ereje miatt találják magukat az acidpartin, miközben e borzongató élményben való eksztatikus, communitas jellegű osztozást élnek át.

Hivatkozott irodalom

Becker, H. S. (1953): Becoming a Marihuana User. In American Journal of Sociology, 8: 235–242.
Huxley, A. (1961): Doors of Percertion, Heaven and Hell. London: Penguin.
McKenna, T. (1991): The Archaic Revival. NY.: Harper Publishers.
Turner, V. (1969): The Ritual Process: Structure and Anti-Structure. London: Allen Lane.

Tell me more! Mikről van szó :-) ?

Peace :-),
sportember

Peace,

Res'

Ott van például a Szexmisszió, meg A sámán ereje...

Például.

Sok mozgást kíván :
sportember

Csak nem előugrott a szerepjátékos blackhole?

Üdv, Qayol

"Semmi másra nem jó, csak arra, hogy elhitesd önmagadról azt, hogy Te bármit csinálhatsz, nem a Te felelősséged, mert bármit is gondolsz, majd Isten gondoskodik, cselekszik stb. Áthárítod a felelősséget egy éteri valamire. SZERINTEM mindenért ÉN vagyok a felelős. "

Ez igaz. A majd a Jóisten megsegít sóhajtással nem sokra jut az ember az biztos. Ettől függetlenül nyilvánvalóan sok jó dolog van a kereszténységben is. Viszont ez a tök mindegy, úgyis mennybe jutok, közönséges vagy mezei pocok leszek következő életemben ha betartom a kijelölt útvonalat szerintem egy és ugyanaz. Az utóbbiban kétségtelenül pozitív ugyan, hogy az ember megtanul együtt élni a természettel és óvni azt. Bár nekem ehhez nem kellett évekig tanulmányoznom semmilyen vallást sem. Sajnos ma már lassan úgy tűnik, nincs az a vallás, hit, vagy krumplicukor ami megállíthatná az embert az önmaga pusztításához vezető úton. Illetve van. Például ez a topic.

többiek ugorhatnak-----------

Bár nem itt kéne erről diskurálnom, de elzárkózol. A másik feleddel történt beszélgetés után igenis kellett volna egy speech és attól nem én zárkóztam el. Szerintem hiba egyetlen surlódási pont miatt sarokba vágni egy egész évtizedet. A "jog vil knüla" talán csak ideig óráig tart, a "skol" viszont egy életre kellene, hogy szóljon. A rózsaszín napszemüveggel pedig a nulláról indulva ismét talpra álltam (bár még nem teljesen). Ebben persze Te is sokat segítettél és köszönöm. Értesz a mérleg elemzéséhez, hiszen tanultad. Na most már nem pazarlom mások idejét a mi dolgunkkal. Többiektől bocs. Béka poraimra:-)
Sajnálom, ha nem sikerül a világra szabadítanunk az Ultimate Pictures-t.

PI

Dehogynem.
Ez az őszinteség.
Na jó, mint már említettem egy kicsit elvetettem a sulykot. Bocsánatot is kértem a sértettől.
De ettől még nincs igazad.

"A kereszténység igenis JÓ, csak vannak olyanok, akik mögé bújnak és így próbálják elhitetni másokkal, hogy ők JÓ teremtményei a mindegyhogyhívjuk Istennek."

Minden keresztény SZERINTEM abban a tudatban él, hogy van nála egy felsőbbrendű erő, aki utat mutat, megvéd, gondoskodik, vagy éppen megöl.
Eleve elvetik azt a gondolatot, hogy Te vagy a saját életedért felelős, Te vagy a saját istened, csak éppen még nem tudsz róla, így nem is tudod kontrollálni. A kereszténység is, mint minden más olyan vallás, ami ISTENt az emberen kívülre helyezi, hazudik. Semmi másra nem jó, csak arra, hogy elhitesd önmagadról azt, hogy Te bármit csinálhatsz, nem a Te felelősséged, mert bármit is gondolsz, majd Isten gondoskodik, cselekszik stb. Áthárítod a felelősséget egy éteri valamire. SZERINTEM mindenért ÉN vagyok a felelős.

"A szeretetről beszélsz, melyhez hozzátartozik az őszinteség is."

Igen.

"Az őszinteséghez pedig hozzátartozik az igazság."

Igen.

"Az igazsághoz nem tartozik hozzá a féligazság."

Igen.

"A szeretetben nagggyon kevesen hisznek."

Nem igaz.

"Én is csak hiszem, hogy hiszek benne. Ha szeretek valakit, akkor őszinte vagyok és ha valamit mégsem akarok a tudomására hozni, akkor nem befolyásolom féligazságokkal, hiszen az már hazugság és akkor hol a szeretet?"

Ez a Te problémád.

"Látszólag letértem a mondandómmal minden ösvényről, de sajnos el kellett ezt mondanom Neked."

Miért is?

"Remélem érted, miről beszélek."

Nem.

"Nekem most Amsterdam beszámolós flasheim vannak. Abban sem értettünk egyet. Cleo akkor kisegített, most a fene tudja, hol bújkál."

Kit segített? Legfeljebb Téged segített megragasztani a rózsaszín napszemüveget, amit azóta is viselsz. Te mondtad. Hol vagy Cleo???

"Szóval Thaumiel Te bebújtál a SZERETET fogalma mögé és ezt ugyanúgy teszed, mint azok a középkori keresztények, akik űgy gondolták, bármit meg lehet tenni a gyónás és az azt követő feloldozás jótékony intézménye alatt."

Nem bújtam sehová. Nem szoktam. Nincs rá szükségem.
Bennem van szeretet, van őszinteség, és van igazságérzet.
Ugyanakkor van bennem gyűlölet, hazugság és közöny.
Ezért nem találkozunk mostanában.

"Lehet, hogy durván fogalmaztam, de olvass a sörök között."

Nagyon durván fogalmaztál. Alig bírtam követni.

bh

A mainstream :) vallási témához csak egy kis üzenet:

Tisztelt Egykő úr azon felvetésére, hogy "Isten nem kockajátékos". Kedves Albert!
Ha véletlenül idenézne onnan föntről, vagy lentről, vagy ahonnan ilyenkor nézni
szokás: ismeri ezt: E=mc2+3d6? :)))

Mene trend szerint. Bambulok, mosolygok.

Én egyelőre szinte bármit teszek, jól megy. Elkavartam valamerre a világ dolgaiért való lelkesedésem, majd meglesz. Mondjuk holnap. :-))) Kicsit apatikussá tesz az LSD, talán mert az utóbbi utaim nem vezettek semerre. Én úgy tudtam, az egy olyan cucc, amit bevesz az ember, megvilágosodik, aztán ez elmúlik. Pont a megvilágosodós részek maradtak ki. Vajon miért?

Az a jó a hitemnek nevezett baromira bizonytalan dologban, hogy nem múlik el. Ha kivárok, mindig visszajön. Mostanában egyre gyakrabban nem találom, és egyre hamarabb találkozunk újra. Régen volt, hogy fél éveket vártam rá. Biztos a barátok teszik. :-) A gyakori nem-találást pedig a tél. :)

Most várok.
Üdv : sportember

Ui.: már nem is! :-)))

Imádlak titeket, nincs mit tenni. Nem is sejtitek mennyire.

Az van, hogy mindenkinek igaza van, ha hiszi. De attól, hogy hiszi, még nem biztos, hogy igaza van. Na erre próbálok gombot varrni azzal a kötotuvel...:-)))

Nem hittérítők vagyunk, hanem maguk a kisistenek, akiknek nincs szüksége harcosokra, csak művészekre:-))))

Ezt kifejthetnéd részletesebben is.

Valami olyasmire gondoltam, hogy mindenki isten is egyszemélyben. Hogy az egész dualista világkép a szív és a tudat harca. Menny és pokol. Szív és agy. Tudás fája, kitagadtatás. A harcos valamiért küzd. A muvész a küzdés ellen küzd, játszva. Szerintem. Hogy a világ összes vallásnak nevezett intézményesített hite, egyfelé mutat, mindinkább hiszem. Az egy felé. Keleten, ahol a Nap felkel, a tudat kiürítését szorgalmazzák, míg Jézusék a Szeretetet erosítik. Az ugyanaz. Télen forróvises dézsába ülne az ember, vagy nyáron a hidegvizes medencébe ugrana. Ugyanaz nem? Hát nem. De mind a ketto kurva jó:-))_

Na megyek, megpróbálok unatkozni.

gjunior

jóköztetek

Igyekszem észrevenni magamon, aztán ha észrevettem, le lehet vele számolni. Állítólag. :-)

sportember@tudás.suxx.átélés.rulez ;-)

Nagyjából egyetértek azzal, amit írtál.

Hozzátenném, hogy Csögyam Trungpa könyvei elég tisztán kimondják, amit az általad idézett szerző az ezoterikus irodalomból hiányol (ti. hogy ábrándokat kergetünk, és spirituálisnak tűnő, rózsaszínű álmokkal csapjuk be magunkat, ahelyett, hogy farkasszemet néznénk a valósággal).

Amiben eltér a véleményünk: szerintem az eredeti, tényleges kereszténységet nem lehet annyival elintézni, hogy "csak mitológiai-történeti jelentősége van" (illetve el lehet, de szerintem nem érdemes, mert így lemaradsz valami fontosról).

Én olyan megértésre törekszem, ami teljes mértékben (fenntartások és félelem nélkül) el tud, el mer merülni bármelyik vallás teljességében (ideális esetben még a materialista felfogásban is), mert mindegyikben ugyanazt az ízt élvezi és nincs már semmi, ami miatt az egyiktől félnie kellene, egy másiknak pedig a pártját kellene fognia.

"EMBEREK. ELHOZTAM NEKTEK ISTEN 15....BOCSÁNAT 10 PARANCSOLATÁT:-)"

PI

Szeretnek egy marcipan angyalkat a tortamra, es ha lehet, akkor a szemei voros cukorkak legyenek. Csak hogy a topichoz is koze legyen. :)

Számomra úgy tűnik, hogy Te nem is igazán akarsz "megvilágosodni", fejlődni, mivel túl sok mindent fel kéne adnod a mostani életviteledből ahhoz, hogy ezeknek az embereknek az életvitelét kövesd. Néha elálmélkodsz azon, hogy "Ó igen, vannak ezek a nagyon bölcs emberek, de jó nekik, de jó lenne nekem is ha én is ilyen lennék." Kicsit filozofálsz a dolgokon, beszélgetsz róla a barátaiddal, aztán végül lényegében minden marad a régiben.

Mi számít "félrevezetés"-nek? Mihez képest? Csak Te tudhatod, mi számodra az igazán hasznos...

Ezen az oldalon már mindegy :))

"Miért ne lennének személyes tanítók?"

Lehet, hogy vannak, de nem tudom, hogy kit válasszak.
Bármilyen nyilt szivű és bölcs tanitó elé kerülök, mint pl. amilyen OSHO volt, belémfúródik valamilyen kétely, hogy esetleg az egész egy hatalmas félrevezetés.
Minden gondolatmenetben lehet találni valami kivetnivalót.

Lehet, hogy most járom a számomra hasznos utat, és akkor térnék le erről, ha választanék. Erős a gyanum.

Ha meg AKARNÉK világosodni, akkor abban a pillanatban el is veszteném.

Önmagában semmi sem kizárólagos. Semelyik vallás sem az. Úgy gondolom, helytelen az szűklátókörűség, amit az emberek vallással kapcsolatos nézetei terén (is) tapasztalok. Nem emelhetsz ki egy vallást, mondván hogy a teljességet reprezentálja, mivel ha azt a szeletet húzod rá az Egészre, torz világképed lesz. Mi a teljesség? Számomra a teljességet az jelenti, ha tudom hogy egy dologról mit mond az asztrológia, mit mond a kabbala, a buddhizmus, a védikus kultúra, a mitológia, a metafizika, a miszticizmus, a filozófia, pszichológia, a teozófia, a boszorkányság, a sámánizmus, a rituális mágia, és a világképemet is ezek alapján építem fel, legnagyobb hangsúlyt fektetve a metafizikára, asztrológiára és kabbalára, mivel gyakorlati redszerüket tekintve ezek állnak legközelebb hozzám illetve ahhoz a kultúrához amelyben felnőttem. Az egyetlen vallás amely iránt a legkevésbé érdeklődöm, az a kereszténység, mivel ők a legridegebbek. A kereszténységnek véleményem szerint csak mitológiai-történeti jelentősége van, mivel hosszú időn át ők dominálták a nyugati valláskultúrát, így sokmindenre befolyással bírtak. A mai kereszténység azonban véleményem szerint beteg.

A világ az analógiás szemlélet felé tendál. A dolgok külön-külön nézve jelentéktelenek, az igazi tudást az univerzális összefüggések felismerése jelenti. Egy dolgot (legyen az akár maga a világ) úgy ismerhetek meg minél jobban, hogy minél több nézőpontból megnézem. Csak akkor vagy te az Egész, ha minden szeletet ismersz. Máskülönben az a torz illúziód lehet a kiemelt részről, hogy Egész.

És végül egy idézet, amely nagyon jól megragadja az általam is tapasztalt benyomást:

"Nemrég a helyi okkult könyvesboltban böngésztem, ahol egyetemes válogatás található a keleti vallásokat, asztrológiát, Tarotot, sámánizmust, kristályokat, teozófiát, mágiát, Kelta és Grál tradíciókat, mitológiát, Kabbalát, boszorkányságot és még miegymást magába fogaló könyvekből. Nem tudtam hogy pontosan mit is keresek, de a több órás válogatás sem vezetett semmilyen eredményre. Ami csapásként ért az az, hogy a könyvek jórésze mennyire azzal a céllal íródott, hogy az emberek *jól érezzék* magukat tőle. Nagyon elársztja az okkult irodalmat az a szemlélet, hogy a "spirtuális" emberi lények egy kicsit "előrehaladottabbak", "fejlettebbek" mint a többség, és hogy "követik az Utat" valamiféle "megvilágosodás", "kozmikus tudatosság", "Istennel való egység", "isteni szeretet" és számos más csodálatosan fennséges cél felé. Mindez teljesen meghitt és erőt, hatalmat adó. Még a kevésbé elszállt és ömlengős művekben is ez a nézőpont dománál a majdnem kizárólagos emberközpontúság mellett, és nehéz elkerülni azt a benyomást, hogy az univerzum egy habszivaccsal bélelt játszótér, ahol az emberi lelkek kedvükre hancúrozhatnak. Nem kevés igazság van Marx azon mondásában, hogy a vallás a nép ópiuma, és egy cinikus akár azt is állíthatná, hogy az okkultizmus és az ezoterikus vallás alig több mint egy "biztonsági lepel" azon emberek számára, akik nem képesek a valóság szemébe nézni. Hol vannak azok a könyvek, amik kimondják hogy "egy jelentéktelen pettynyi légypiszok vagy egy olyan hatalmas univerzumban, hogy a méretét soha fel sem fognád; a vallásos elhivatottságod nem segít semmit, viszont gondosan megvéd a valóság megtapasztalásától, minden emberi tapasztalás és tudás univerzális szinten nézve szűklátókörű, jelentéktelen és jórészt lényegtelen, a Te személyes tapasztalásod méginkább; nincsenek Urak és Erők, Titkos Vezetők és Szellemi Guruk, nincsenek Messiások és Isten nem szeret téged; az egyetlen tulajdonod az életed és az élettel csordultig teli élet élésének élvezete és misztériuma, ahol kevés a biztos és sokminden vár felfedezésre; és mikor meghalsz akkor halott vagy." Nem osztom teljességében ezt a véleményt, azonban ez is érvényes, elfogadható nézőpont, mégsem nagyon reprezentálja az ezoterikus és okkult irodalom. Miért nem? Talán az emberek nem akarnak olyan könyveket venni amelyek ezt a nézőpontot tükrözik. Megkockáztatok egy véleményt amely a saját tapasztalatomat mutatja, és mint ilyen, nem általános érvényű, de érdemes megjegyezi.

Hiszem hogy a manapság fennálló vallásos, ezoterikus és okkult tradíciók közül számos - tudat alatt - azzal a céllal készült, hogy az emberi lényeket megvédje Isten megtapasztalásától és olyan élmények felé vezessék őket amelyek önmagukban érvényesek, azonban egyoldalúan olyan érzések megtapasztalásához vezetnek mint a szeretet, védelem, béke, biztonság, személyes fejlődés, közösség és megerősödés, mindez egy erősen emberközpontú értékrendszerbe csomagolva, ahol a pozitív *emberi* értékek és élmények kerülnek kihangsúlyozásra. Hiszem, hogy az emberek önként vannak távol Istentől, és azért nem találják Istent mert *nem akarják*.

Nehéz ezt az állítást igazolni anélkül, hogy ne nyúlnánk a psziché hagymaszerű modelljéhez; a felszín alatt - bár nem is gyanítjuk, gyakorlatilag hozzáférhetetlenül fekszik egy réteg, amely megtesz minden tőle telhetőt hogy megvédjen minket attól a valós terrortól, amelyet a dolgok igazai valójával való szemesülés eredményez. Amikor gyerek voltam, féltem a sötétben. Bár maga a sötét nem volt rosszindulatú, mégis nagyon féltem, és ez esetben a félelem határozta meg a viszonyomat a sötéttel, nempedig a sötétség bármilyen jellemzője. Ugyanez a helyzet Istennel, a vele való viszonyunkat a mélyen elásott és nem felismert félelmeink határozzák meg. Könyveket olvasunk, mozikba és színházakba járunk, vitázunk, feltalálunk, partikat csapunk, játékokat játszunk, keressük Istent, élünk és szeretjük egymást, és közben az emberi társadalom szórakozási lehetőségei révén eszeveszett és nem csökkenő kétségbeesésben próbáljuk elterelni a figyelmünket a félelem rétegeiről - félelem az egyedülléttől, félelem a visszautasítástól, félelem a betegségtől, hanyatlástól és szétbomlástól, félelem a megőrüléstől, félelem az céltalanságtól, korlátlanságtól és hiábavalóságtól, félelem a haláltól és személyes megsemmisüléstől. Mint egy moziközönség, egy ideig élhetünk fantáziavilágunkban megfeletkezve a kinti sötétről, hidegről és esőről, de előbb vagy utóbb el kell hagynunk a székeinket. És az összes félelem mögött az igazsághoz vezető ajtó kinyitásától való félelem áll: mégpedig hogy akaratlagosan, hatalmas energiabefektetéssel és kitartással választjuk hogy *nem akarjuk tudni*."

forrás: Colin Low: Notes On Kabbalah

Szóval vigyázzatok, hogy a sok ezoterikus marhaságból mennyit tesztek magatokévá! ;-)

Thaumiel: miért ne lennének személyes tanítók? Szerinted be fognak kopogtatni hozzád, hogy "Figyelj, én tanító vagyok!"?

Üdv: Scoofy

Most már biztos vagyok benne, hogy nagyon fontos témát érintettem ezzel a hanyagul megfogalmazott véleménnyel.
Nem bűnbánat volt, hanem csupán annak a ténynek a megszilárdítása, hogy nem állt szándékomban senkit sem megsérteni. Nem is sértettem meg hála Istennek. :)))
De majdnem, és fölöslegesen.

Bocs, Keszeg.

Én is megkeresztelt gyermek vagyok, de ahogy cseperedtem annyi negativ dolog és hideg elutasitás, tiltás ért a keresztényi szemlélet révén, hogy bár értem, és elfogadom Jézus tanitásait, az egyház rendszer fogalmától mégis hányingerem lesz.

Maradj már, Junior...
Dobd el a kötőtűt, mert magadat szurkálod.
Persze, sértődj meg. BEEEEEEEEEE.
:-P

Cellux:

NINCS EZ A TORTA FELSZELETELVE!

Pont ezért utálom a vallásokat, mert fennhangon hirdetik a kis tortaszeletkéiket.
Be akarják bizonyítani - eleve kudarcra itélve - , hogy melyik tortaszelet finomabb.
Akkora a felhajtás, hogy észre sem veszik, hogy ők még meg sem kóstolták a tortát.

Én elég éhes vagyok. Talán néha túl éhes is, és akkor elvesztem a türelmemet. Hiba.

Micuember: Hát igen. Ma már nincsenek tanitók, csak szervezetbe tömörült gondolatok.
Akkor az is lehet, hogy a szervezkedés öli meg a tanitást?
Szerintem nem lehet csoportokat, csak egyéneket tanitani. Szivtől szivig kell hatolnia.

"Nem üvöltve, suttogva. Úgy nem tudatosul, csak beépül."

Ez nagyon a helyén van. Megjegyzem.

ADJUNK EGY HARAPÁST A TORTÁNKBÓL A NAPFALÓ KOCKÁS KROKODILNAK.

Mit kell még hozzáfűzni ezen kívül? Ennyi nem elég? Számomra vhol garancia a cellux nicknév is. Természetesen nem tudok angolul.

Nos, szerintem nem árt hozzáfűzni hogy mégis mit akar közölni ezzel a linkkel, mivel feltételezem magamról, hogy nem fogok 70 oldalt röptében lefordítani csakhogy megtudjam, Cellux mit nem tud/nem akar a saját szavaival elmondani. Magyarul nem lettem tőle okosabb, mivel legalább egy összefoglalás sem szerepelt sehol. Annyit tudtam meg, hogy Cellux egy keresztény pap írása alapján úgy gondolja, a keresztény szellemiség nem feltétlen egyenlő a hideg elutasítással. Neked lehet hogy ez elég, én azonban kiváncsi ember vagyok. Mire garancia Neked a Cellux nicknév ha nem tudsz angolul? Arra hogy érdemes lefordítanom a szöveget és akkor talán rájövök, hogy Cellux mit akar nekem mondani? Vagy mire?

Jaja, a fehér fény a teljes látható spektrumot tartalmazza. Ami nagyon kicsi része az elektromágneses spektrumnak... Ezt csak úgy ideírtam. :)

---

Én ,,Hüje" vallású vagyok.

sportember

Azt kell csak tudni, hogy minden vallásnak van belső és külső köre. A külső kör a tömegnek, a népnek szól, itt csak erkölcsi szabályok vannak, némi divine fenyegetőzéssel megspékelve, voltaképpen csak arra jó, hogy kordában tartsa a prolinépet. A belső kör, ami általában nyíltan elitista, mert csak kevés ember tudja megérteni, szól a spirituális útról, és ez minden vallás mélyén ott van és mindíg ugyanarról szól.

Még valami. Fordítások. Soha ne felejtsük el, hogy a különféle szent könyveket nem magyarul írták. A fordítások miníg torzítanak, mert a nyelv a kultúrkörhöz és a gondolkodásmódhoz kötődik. Ezért soha semmit ne vegyünk szó szerint, hanem próbáljunk a jelentés mélyére hatolni.

ZEN.

Ahol a szent egyenlő a profánnal, ahol a tiszta egyenlő a mocskossal, ahol eltűnik minden megkülönböztetés, az a Zen.

Művészek vagy harcosok? Mindkettőre szükség van, és bár úgy tűnik, most
harcosok kellenek, szerintem éppannyira kellenek a művészek is. Elvégre
a művészet is harc - csak szelídebb, lágyabb, gyengédebb.

És így a művészek célt érhetnek ott, ahonnan a harcosok véres fejjel
menekülnek: gondoljatok bele, hányféle film, zene, stb. úszik egy kicsit
a drogkérdésben. Remek példa a Csak egy kis pánik című film vége, ahol
a főszereplő, immár elérve lelki békéjét, azt tanácsolja pácienseinek
"Tegyék, ami jólesik. Szívjanak füvet, igyanak bort...". Ez kérem, úgy
ahogy van, törvénysértő. És mégis rengetegen láthatták, látták, és
halloták a pozitív szereplő szájából ezt a mondatot. Lehet, hogy
nagyobb hatást ért el, mint mi "leépült trogosok" bármikor.

Az emberek nagy részének nincs saját véleménye, ami tetszik
neki másokéból, az az övé is. És ha valaki szimpatikus, annak
egyetlen félondata nagyobb véleményformáló erővel bír, mint egy
antipatikus akár kőkemény érvekkel.

Először a normákat kell megváltoztatnunk, és ebből egyenesen
következik a jog változása idővel, már csak azért is, mert a jog
a normák gyermeke.

Nem üvöltve, suttogva. Úgy nem tudatosul, csak beépül.

'hole

ui: A tortakérdéshez: Higyjetek a Napfaló Kockás Krokodilban!! :)))

additív az RGB = a fényvisszaverések összeadódásával,
szubtraktív a CMYK = a fényelnyelések összeadódásával.

'hole

Az osszes szin osszessege.

(talan meg remlik az altalanos iskolai rajzorakrol az additiv meg a szubtraktiv szinkeveres - a szubtraktiv az, amit festekkel tudsz csinalni, amikor az adott szinu festek csak az adott szinu fenyt veri vissza, a tobbit elnyeli (es ott az osszes szin kevereke fekete, mivel mindegyik szinu fenyt elnyeli legalabb az egyik festek), az additiv meg az, amikor fenyeket keversz, ilyenkor az osszes szin kevereke feher)

Ami pedig a szentségtörést illeti: én nem sokra tartanék egy olyan szentséget, amit csak úgy össze lehet törni.

Ezt kifejthetnéd részletesebben is.

A buddhizmussal senkinek semmi baja, szerintem az összes tanítása, eszméje megegyezik a keresztény elvekkel, s itt az _alapokra_ gondolok, nem Paskay bíboros tanításaira. Csak a "módszerek" különböznek, a CÉL ugyanaz!

Szerintem a kereszténység és a buddhizmus olyanok, mint a yin és a yang. Nem érdemes őket "kibékíteni". A dalai láma, mikor itt volt, állítólag arra biztatta az előadása hallgatóit, hogy térjenek vissza a saját egyházuk hagyományaihoz (azaz ne akarjanak átmászni a másik tortaszeletbe, mert akkor inkompatibilitási gondok adódhatnak).

Én a különbséget főként abban látom, hogy míg a buddhizmus a két pólust igyekszik egyfajta egységbe olvasztani, addig a kereszténység élesen elkülöníti őket egymástól, és ezzel életre hívja azt a bizonyos "harcot" a Jó és a Rossz között (ami egyébként a harmadik pátriárka szerint a szellem legsúlyosabb betegsége).

Szóval kellenek harcosok is, meg művészek is. Ki mihez ért.

Tényleg, ti hogy tudjátok, a fehér fény az csak egyike a színeknek, vagy az összes szín összessége?

Ettol a vallasi+misztikus+filozofiai vitatol kezd egy kicsit kisebbrendusegi erzesem lenni. Amikor a gombafaqt meg az lsdfaqt olvastam (mar messze nem fullkezdokent) kicsit engem is elkapott ez a dolog. A dolog alatt a vallasos+misztikus+filozofiai reszt ertem. De aztan maradtam megrogzott materialista. Persze az ayahuasca parhuzamos es leszigetelt hasznalatara en se tudok jo magyarazatot, de nagyjabol tudom, hogy mi mit csinal velem. Persze lehet, hogy en meg szakszavakban (szerotonin, dopamin, neurotranszmitter) hiszek, es ez is vallas. Mindenesetre kezdem szentsegtoronek erezni magam, csak azert, mert en nem megvilagosodni akarok, hanem szorakozni, jokat rohogni, esetleg komolyabban elbeszelgetni a haverokkal.

Ennek illusztralasara le is irok egy sztorit ami tobb eve esett meg velem. Szoval a regi szep idokben meg nem volt ekkora gaz, ha valaki elszivott egy kis fuvet. Mi is ezt tettuk, meg megittunk melle nemi sort, bort meg egy kis palinkat. Aztan meg ez se volt eleg, es kimentunk a szorakozohelyrol, es elszivtunk egy kis maszlagot. Aztan bementunk a tancterre, es elkezdtuk az orjongest. Talan valami TCS vagy Kispal ment, de mar elegge a szam kozepen. Mi meg ugraltunk, raztuk a fejunket stb. Aztan a szam vegen bemondja a DJ, hogy az a hosszu haju srac nyerte a sort. Mivel ez egy rockklub volt, ez a leiras nem nagyon szukitette a lehetseges nyertesek halmazat. Vegul kiderult, hogy en vagyok a szerencses. Mikor megkaptam a sort,megkerdeztem, hogy megis miert: kiderult, hogy tancverseny volt, es en nyertem.
Ja es ezen az esten hangzott el egyik kedvenc mondatom (lehet, ezt mar irtam): Nem kell a maszlag, mond a csattanot!

muki

Szerintem meg mindenki nyomja a maga szeletében.

Ez király.

zanzibári.zenbazár

Gjunior, nem művészekre, harcosokra van szükség.

A kereszténységviselőfánkhoz meg a buddhizmustáros-virslihez még annyit, hogy nem mindegy? Lehet, hogy nem vagytok elég éhesek...

OFF: en Celluxra meg a boldog C64-es idokbol emlekszem, FontEditor, meg ilyenek ruleztek :)

Amugy a szoveg egy ref. lelkeszrol szol, aki rakattan Paul van Dyke-ra, mint Isten szavanak hordozojara, ezutan kigyogyul a rakjabal, aztan... aztan nem tudom, mert meg nem olvastam vegig :)

Na mégis megszólalok, csak benne gubbasztok abban a tortában én is...:-)

Először is, Keszeg!
Nyugi! Bocsáss meg neki(k), nem tudják... (mellesleg én is csak sejtegetni kezdem...)

Mindig meglep, de ugyanakkor hihetetlenül nyomaszt, ha valaki egy vita kibontakozásakor racionális érvek, magyarázatok helyett sértődöttséget
mutatva próbál erkölcsi fölényt elérni, és ezzel önkényesen véget vetni egy ennél a kislányos toporzékolásnál csöppet fontosabb témának.

A Nagymamid madárteje szar.

A bal kettes tortaszeletben lakók fikázzák a jobb hármasban toporgókat.

Közben mindannyiunkat beborít a tortadoboz kartonja... Bár egy párunknál van kötőtű, amivel Latinovitsként szúrkálhatunk bele a ködbe. Pontosítok: egy párunknak megmondták, hol a kötőtű, és hogy mit kell vele csinálni. Pfúúúú... elképzeltem a szívemet, ahogy kiáll belőle egy szurkapiszka...:-))

Cellux, elmondanád, mi értelme van annak hogy belinkelsz egy hetven oldalas angol szöveget annyi kommentárral, hogy "egy keresztény pap írta"?

Mit kell még hozzáfűzni ezen kívül? Ennyi nem elég? Számomra vhol garancia a cellux nicknév is. Természetesen nem tudok angolul.

Nincs vallás.
Nincs semmi.
Te vagy, meg a benned mosolygó szeretet.

Akkor meg mi bajod a kereszténységgel?

Sajnálom, hogy megbántottalak.

Nocsak, bűnbánat?

Ez az én véleményem. Vitatkozni lehet.

De minek? Nem hittérítők vagyunk, hanem maguk a kisistenek, akiknek nincs szüksége harcosokra, csak művészekre:-)))) Ugye, Cell?

Amúgy ez a dolog nagyon frisss bennem, tehát nem szívesen nyilatkoznék semmiről, de vannak érzések, amik megcáfolhatatlanok, s amióta ez "van", nem mondhatnám, hogy más magyarázatot tudnék adni erre az egészre, amit életnek, vagy világnak, vagy mittudomén minek nevezünk.
A buddhizmussal senkinek semmi baja, szerintem az összes tanítása, eszméje megegyezik a keresztény elvekkel, s itt az _alapokra_ gondolok, nem Paskay bíboros tanításaira. Csak a "módszerek" különböznek, a CÉL ugyanaz!

Tehát, kedves Thaumiel, _nincs_ miről vitatkozni, tehát inkább kislányosan megsértődnék, ha lehet:-)

Legmélyebb tisztelettel, a kedvenc topicban:

g_old@nojunior.vagyde

A torta-hasonlat tetszik.

Újabb világvallás : egy nagy torta vagyunk. :-) Kérdezzetek meg egy szülinapos kisgyereket, van-e valami a tortán túl! :-)
Csokiöntet!
sportember

Vajon van ennek a tortának közepe?
Vagy csak odaképzeljük?

Keresztény szellemiség = hideg elutasítás, tiltás? Ó barátom. Olvasd el ezt. Egy keresztény pap írta.

A bal kettes tortaszeletben lakók fikázzák a jobb hármasban toporgókat.

Ha valamit tilos Mo-n, de kulfoldon szabad, es en ott csinalom, azert felelossegre vonhatnak?
Mondjuk belga fu, osztrak DMT, nemet kat, ilyenekre gondolok. Es akkor mi van, ha olyat csinalok kulfoldon, amit ott is, itt is tiltanak, de itthon veszik eszre. Sz'al ha nem konkretan cuccal kapnak el, csak a tesztek mutatnak ki egy kis fogyasztast, akkor segit-e ha azt mondom, hogy azt en Kinaban csinaltam, es van kinai pecset az utlevelemben?

muki

Eszembe sem jut, hogy barmit tiltsak neked vagy barkinek, kulonosen nem itt. Nem is bantottal meg, velemenyed tiszteletben tartom, egyszeruen rosszul esett, hogy beneztem ide, es a vallasomat szarnak titulalo hozzaszolast kellett olvasnom.
Vitazni szivesen vitazok veled vagy barkivel, de szamomra az a bizonyos mondat egyaltalan nem vitainditasnak tunt. Sokkal inkabb ereztem egyszeru lefikazasnak, es ennek megfeleloen probaltam ra reagalni.
De reszemrol nincs harag, se sertodes, se stb. :)

Keszeg: Mindig meglep, de ugyanakkor hihetetlenül nyomaszt, ha valaki egy vita kibontakozásakor racionális érvek, magyarázatok helyett sértődöttséget mutatva próbál erkölcsi fölényt elérni, és ezzel önkényesen véget vetni egy ennél a kislányos toporzékolásnál csöppet fontosabb témának.
Ezért nem szeretem a keresztény szellemiséget sem, mert ugyanezt a hideg elutasítást, tiltást érzem minden olvasatában.

Honnan veszi bárki is a bátorságot, hogy hatalmi szóval lezárhasson egy bimbódzó kérdést?

Sajnálom, hogy megbántottalak.
Nem ez volt a szándékom.
De a kereszténység akkor is szar.
Ez az én véleményem.
Vitatkozni lehet.
Tiltani meg se próbálj.

Ja, és ez az én kedvenc topicom is.

Más:

Valamiért különféle kiadók gondozásában jelennek meg mindig OSHO könyvei.
Én a könyveim egy részét a Vörös Oroszlán teázóban vettem meg, ahol KAZETTÁKAT is lehet kapni, amin OSHO a szeretetről, kreativitásról beszél.
OSHO-t olvasni, vagy hallgatni olyan mintha beszélgetnél vele.

Cellux: Érzem én is ezt az ellenérzést. Talán az lehet az oka, hogy a "nyugati emberek" egy részének tulságosan tiszta a lelke ahhoz, hogy a Tantrát gyakorolja, és túl mocskos a tibeti buddhizmus aszketikus klauzúrájához és belső nyugalmához.
Szerintem OSHO hedonista szemlélete válthatott ki benned ilyen ellenérzést, meg az is, hogy halála után ugyaúgy szervezetbe tömörítették őt is, mint Jézust, s mint tudjuk ilyen szabad gondolkodású, és lázadó elméket szervezetbe tömöríteni, az olyan mintha tanításaik lényegét semmisítenék meg.
Rég találkoztunk.

Ölelek Mindekit!

Ökölbe szorult az arca.

Rád ruházom az összes fáradtságomat.

Hagymát ültetnek a földeken, ezért a mankósok mennek elöl.

Pedofilharmónikusok.

Kalapácsvetőgép.

Hagymás sámygah (nyilván valami keleti kaja).

Vita? Min? Vitamin!

Balatonamatőrfelső.

"hova a picsába fokuszál a szemem?
csak ilyen sárga, fehér, piros színeket látok
van meg valamilyen más szín a képernyőn?"

"nem látom a monitort baze, fel kell állni, hogy odamenjek!!!"

"hol a széle neki ez a kibaszott szék!!!"

"huhú, bazeg, de súlyos vagyok!"

(t:kitaláltam egy tökjó zenecímet: -kombinált elmekombinát-)
t:el tudtad olvasni?
k:aha, kombinált elmekombinát.

(zene:pruuum, ha-huuuum, huuuaaa)

k:ki jön most? jaj, játék es muzsika tíz percben!

k:ezt nemmondtam, hogy "jaaaaj"!

k:kurva jó, ahogy megküzdesz a billentyűzettel!
mint egy kibaszott nagy harcos!! jobbról csapott meg balról csapott egyet!

k:tudod, kardoznak, igy: "ts-ts-ts!" egy betű egy backspace
utálom hogy haladsz előre!

t:ezt mondtad?
k:micsoda? én ilyet nem mondtam!

észbekaptál te is, mi?

t:hallod ezt a nyikorgást benne? (behajlással (szerinte odamutatással) mutatom)
k:nem, de odanéztem tőle!
k:aszontam, h odanéztem tőle?
(t:vállamat megvonom)

gameboy nándi!
(ez egy női hang visszafele játszva kurva mélyen!)
(az egyik zene ezt mondja)

k:nagyon pontosan léptel be, sssszájmon!
k:elmúlt a fejfájásom!

(t:úgy gondolom, csupa pozitív élményt élunk át)
k:azt irtad, "úgy gondolom, csupa pozitív élményt élunk át"?
mint egy kibaszott kutató pszichológus, basszájba!

k:de a valaszokat is leirod legalább?
k:ez is volt?
k:nem, nem volt, hanem mod? (elobb t rosszulértette)

(t:hátrafordulok miután értelmeztem: ja!!!!! igen!!!! es bólintok közben!)

k:erzed a kristalyvíz ízét a....? (fejére mutat)
t:hat, én kurvasok mindent érzek! (mondom nevetve, mitöbb, hahotázva)

(t:jézus, k milyen RÉMISZTŐEN nevet!!!)

t: jaj istenem. ki fogom önteni a cuccokat a tetejéből!!!
k: és miért?
t: nem tudom, szeretném én is megkérdezni, dehát ilyet nem lehet!

k észreveszi, hogy t arca kipirosodott. erre ő:
nem kene napozni, bazzeg! eleg lenne mindenhol elszivni egy csomo füvet
és mindenhol piros lennel meg barna! meg van oldva!

(én épp kurvajól teleszivtam magam, es megböktem az üveg sarkával kt
erre iszonyat felébred es megrémül!!!!)

később:
- mi ez???? ugyertem mi ez a zene???

(valami mutatvanyosok zenéjéről beszél)

másfél óra elteltével kisérletünk hosszú csúcspontján tartott.
k elmeállapota (k:"micsoda másfél órával? nem telt el még annyi időnk!")
tehát k elmeállapota nem tökéletes, emlékezete kihagy (k:"és most legalább nem
zavarlak, mi?"). ("ez kurvajó ez a zene")
(k:"úgy kéne, hogy egy 3. embernek kene gépelni egy naplocskát!")

k:"nagyon zajosan megy át a szöveg!szerintem nem ezt mondtam! persze lehet,
hogy ezt mondtam, csak nem emlékszem rááá!)

k felismerte tehát saját belső elméjének és tudatának állapotát.
micsoda lábszag van, hm. remélem nem én vagyok az.

persze ha k lenne az kényelmetlen lenne, merthát hogy is mondhatnám el
neki kulturáltan.
"komolyan ezeket gondolod, amiket leírsz?" (kérdi k)

tenyleg lábszag van?
mert én nem érzem!
de te direkt paráztatsz engem, én rájöttem (LÓFASZT :)))
nincs is itt lábszag!

(ezt azt hiszem fel kell jegyezni az orvosi naplóba a jegyzetek mellé)
(hátrafordulok, k iszonyat táncol ülve)
melyiket is akartam leírni?
jaigen, a parácsonyt kellett volna leírnom, de azt mondtam, hogy már
régebben kitaláltam!

tokjo, ilyen kislányos felkialtójelezés, minden felkiáltóban van!
látod?

ja, es folyamatosan remeg kozben a halántékunk!!!
elég durva!
mintha az ocean mélyén lennél ilyen kibaszott nehéz a mélytengeri
búvárruhában.
(összemosódnak a basszusok zoknijai a zenepattern során, az utolsó
negyed környékén.)
van két basszuszokni (mutatom) es ezek összemosódnak

tudod mi jutott eszembe?
hogy most a jovoben te vagy a kurva nagy zenész én meg a riporter!
úgy fogtam neki kérdezni az előbb!

"fú baze! ne állj fel"(kibaszásból felálltam, és ráröhögtem)
elmegyek csinálok magamnak egy ...
hihi, ha tudnek lépni!
visszafordul, s ezt modnaj: nem is azt mondtam, hogy "hihi, ha tudnék lépni!"
es morcosan elcammog
kapcsolgatja a folyosón a lámpákat sorba :)

kisérletünk a mélyértelmi tartományba jutott a darabo1k.xm alatt.

szerintem azért darabo1k, mert a 1k viseli az egészséget!
mármint nem úgy az egész séget, hanem az egész dolog ségét!)
összeállnak egybe es ott feszül az ellentét és a végén belesűrítjük egy
hogy igen kemény basszus van alapban
kellemesnek is mondhatnám
ami két szembenálló részre szakitja a zene egészét
úgynevezett fuckin in heaven part!

szakaszosan éneklő hölgy

tedd vissza az 1k.xmet meg meg akarom ideolgizálni!

jazzlat xm
belesikítanak a magasak a fülünkbe
az a baj, hogy mikor magunkhoz térünk, nem emlékszünk ezekre a dumákra
nem tudnak a számok túlságos mélységbe hatni mert ha tudnánk akor
újraélesztenénk a gondolkodásélettant ezek a cikkek mennek a mancsba
mi lenne, ha leínránk a saját szubjektívünket? a hét egotripjem,
minden héten be kene spanglizni kurvára es beküldeni!
bazzzeg ez kurvajó!!!
az a baj, hogy nem emlekszünk arra, amit mondunk!
kéne már szerezni diktafont keményen!
legalább kettőt!

ez az afrikai tamtam kemény!
na ezért kéne olyan gondolatrögzitő!

hú, ez a basszus alul nagyon jó!
egesz szőnyeget terít alád, lágyan hullámzik!
ez egy varázsszőnyeg!
a füled nem pumpál?
de izzig az agyam, remeg a halantékom!
de kurvajo zene ez ! de asszem ezt mar mindegyikről elmondtam!
egyszer majd meghallgatom egyszer normálisan, és majd megmondom milyenek a
zenek!

ki kéne adnod ilyen albumot, hogy "marihuana, marihuana in my brain"

mi vagyunk a gonzó újságírás doktorai, keressük az amerikai álmot, nem
rémlik?

jól tudok olvasni, azzal nincs gond.
nem kérdeztem, hogy hogy olvasol!
bazzeg mint az általános iskola első osztályában, "igen, jól tudok olvasni!"

kicsit nyomul a 303 kemenyen! én is nyomulok!
kimondottan szerencsés bűnöző vagy ....., na meg persze egy kis margitszigeti
kristály! (krisztály, véletlenül elgépeltem ez meg itt röhög rajta)

(most is)

képzelj magad el egy húsz méter sugarú... (en)
PINÁT (igy k)
hahah, miért mondtam ezt?
(én egyébként egy centrifúgára gondoltam, amiben az űrhajósokat képzik)

az a vicc jutott eszembe, mikor a srac bemegy a pszichológushoz...
(ekkor elkomolyodtam.)
nem bízol a viccmesélő tehetségemben?
na szoval elmegy a pofa a pszichológushoz, (fickó volt emlékszem)
esmondja neki, hogy dr ur, dr ur, en barhova nezek, mindenhol csak pinat
látok!

dok ad ne egy csomó képet, rajzoltat vel eegy kört:
rajzoltat vele kört, négyzetet, háromszöget, mind pina.
hm.hm. azt hiszem, maga tényleg beteg!
mire a pofa: dr úr én vagyok beteg, hisz maga állandóan csak pinákat mugotat
nekem.

(hm, kár, hogy ismertem!)

Na honnan is idéztem?

1. Szarul indul a dolog. 9 óra és még csak ketten vagyunk (HZS és PT). Alap rossz házibuli. HZS-nak erős a vodka narancs, mert piskóta. Úgy kezdte inni, mintha narancslé lenne és csodálkozott, hogy van benne egy deci vodka.
2. HZS: „Direkt nem jönnek. Gondolták, ha ketten magunkra hagynak akkor mi majd összejövünk.” PT: „Igaziból én kértem meg a Balázst, hogy ne jöjjenek.” HZS: „Akkor most elkezdek hozzád óvatosan közeledni. Kapcsoljuk le, ezt már mégse kéne felvenni!”
1. PT: „Húú, Zsolt ez nagyon fájt. Állítólag a huszadik után már jó.” HZS: „Ááá, nekem már az első is jó volt.”
4. PT tölt még egy kis narancsot a mixbe. Na ugye, hogy sok a vodka! A Rádjohed énekese meg nyeszereg, nyöszörög. Vita alakul ki, hogy a jól énekel-e. PT lezárja a vitát: „Együnk meg egy szendvicset.” HZS már evett mielőtt a PT megérkezett, nehogy neki ne maradjon. HZS egyke volt és gyerekkorában sosem kellett harcolnia a kajáért a tesókkal, ezért nem fejlődtek ki a túlélési ösztönei.
5. PT megszólaltatja a párizsit a magnónak. HZS aggódik nehogy zsíros legyen a diktafon. Szünet míg a TB megérkezik. "Szívjunk, mielőtt ideérnek", "Jó!"
6. Már mindeki itt van. Azok is szívnak.
7. Nézzük a Zimmer Ferit. Röhögés és kacaj.
8. Ping-pong tojással a filmben.
9. Már beindult a fordított beszéd őrület. Ezt most nem vesszük fel. TB nem eszik többet, JL sem szeretne még egy kenyeret. JL: „Imádom, Zsolti, hogy megmondod, hogy mit csináljak.” Nincs vége a filmnek. Ez nem ízlik nekem. Ez nem jó kenyér. Ez a legdrábább kenyér! Félbarna. Auchan anti-gazdaságos narancs. Nincs itt a Tamás. Ne ülj le ide. Tamás ne nézd magad a tükörben, jól nézel ki. Laci ma nem jött későn. A Laci mindig mindenhol ott van időben. JL ma kúrt mert a Borinak nem jött meg a mikulás. TB: „Ma mit nem csináltál, hogy időben itt voltál?” JL nem szereti a Borit, nem is szerelmes. JL szerint ez olyan téma amiről nem tud fordítva beszélni, mert ez olyan mint a „én vagyok én te vagy te, ki a hülye én vagy te?” – minden válasz rossz. TB szerint ez nincs így.  Pont ez nincs így. Nem megyünk be a szobába, nem kell szívni.
10. A TV-ben az Egerszegi. Ki ez? A patkány? Vita alakul ki hallgassuk-e az Egér nénit. Végül nem.
11. Szívunk. TB nem szeretne Depeche Mode-ot hallgatni, HZS nem szeretne Portisheadet, végül közös megegyezéssel leginkább Propellerheads-et nem szeretnénk hallgatni. Semmiképp! Tamás nem érti miről beszélünk. Álljunk tovább, ne üljünk le..
12. Proppellerheads dübörög. Senkinek sem tetszik.
13. TB: „Na nehogy szívjunk már!” HZS: „Jó, akkor elrakom.” PT: „Rakd el a picsába, én nem kérek.”
14. Ki szívjon utolsónak? PT szeretne lenni az utolsó. TB: „Nem jó, nem jó!” HZS: „Fújd ki, fújd ki!” TB: „Mennyire rossz ez, lányok! Ennél már csak ezer-kétezer dolog jobb.” PT szerint ez tele van, nem kell újra tölteni a pipát.
15. A többiek szerint a HZS nagyon beszívott. Hagyd abba, itt a mélyponton! Eltesszük. Mikor nem megyünk és mit nem csinálunk ott és hogy nem lesz? Biztos nem megyünk a Sziget Café-ba. Pedig a TB már sokszor volt a PT még 1× sem. PT teljesen tisztán otthon volt és nem jött haza Szentendréről méghozzá gyalog. TB: „Zsoltika, nem elég, mert nem árt meg!”
16. TB: „Tamás, te mégsem szívsz?” PT: „Feladom.”
17. Annyira jó, hogy megtelt a fűtartály a pipában. Most akkor folytassuk egy kicsit és utána hagyjuk abba. Addig se kapcsoljuk be a tévét.
18. Akkor ne közeledjünk a témához. JL: „Ne meséljétek el a mai témát, mert én már kurvára tudom.”
19. PT: „Kezd elmúlni az éhségem.” „Nagyon gyakran vannak szar beszólásaim.”
20. Senkit sem érdekel a mai téma, jó akkor hagyjuk. A mai téma nem az hogy ha van barátnőd akibe szerelmes vagy szabad-e félrekúrni. PT: „Ez kezd egyre egyszerűbbé válni.”
21. Gyorsan itthon kéne maradni. TB mereven és folyamatosan néz.
22. TB és PT nem mennek el inni. „Maradjunk itt és száradjunk ki.”
23. PT: „Zsolt ne gyere táncolni” HZS: „Nem megyek, mert már fáradt vagyok” (PT és HZS táncolnak a Propellerheads-re.) TB: „Ha ti nem táncoltok akkor én sem!” HZS: „Hangosabban, hogy átjöjjön a szomszéd!”
24. PT szerint maradjunk itt mert egyáltalán nem szeretne táncolni. TB sem szeretne ma semmiféle mindenféle férfival megismerkedni. Valahogy senkinek sincs kedve szórakozni menni, inkább maradjunk otthon sírni.
25. PT magányra és csendre vágyik. 
26. TB szerint nem jó a mozgásunk, PT kifejezi, hogy szerinte mi normálisak vagyunk.
27. Akkor maradunk.
28. Ezt itthagyjuk miután maradtunk. Annyira nem egyszerű!
29. TB szerint az lesz a legjobb mikor a fiukkal kint nem így beszélünk majd. „Hé te fiú!” „Én nem akarok tőled semmit!” „Nem akarom, hogy szopjál le!” És nem fogják elhinni!
30. TB: „Nem akarom összefoglalni az egészet, tehát csak részletekben mondom. Úgy nem gondoltam, hogy amikor most elmegyünk jó lesz amikor majd visszajövünk. Tehát most nem lenne jó.”
31. Útravaló vodka-narancs keverése megtörtént. Utolsó slukk szívások.
32. Útban a HÉV megálló felé. JL haza akar menni. „Nem verünk meg, ha most nem mész haza! Nem fogunk visszatartani, ha át akarsz menni.”
33. PT-nak csak éjszakai bérlete van. TB-nak nincs és nem is lesz többet. JL nem hagyta el Horvátországban a pénztárácját 300 márkával és bankkártyával. Annyira nem nagy gáz.
34. „Tekerd, tekerd! Tekerd meg és táncolj! Tekerd a lemezjátszót!” Fura hangok szűrödnek a mikrofonba miközben mindenki táncol.
35. TB: „Ne menjünk kocsival!” PT: „Nem ittam és van jogsim!” Felszállunk a HÉV-re. „Baj van, jön az ellenőr.” „Húúú, ez nem lesz jó” „Lefogadom, hogy meg mered nyomni.” (az indításjelzőt)
36. „Akkor most fennmaradunk és visszamegyünk a Zsoltékhoz.”
37. „Menjünk a fiúk után! De rondák és büdösek!” Adidastorigát. Most jövünk a Szigetről.
38. TB: „Szerintem ezek nem gondolnák, hogy mi hülyék vagyunk.” PT: „Ezek azt hiszik, hogy józanul állunk.” (Elmegyünk a VW szalon előtt) Most szarabbul néz ki csak nem kell kerülni, nem üveges és a hátsócsarnokban egy rakás BMW áll. Egy motoros jön. PT érzi ennek a jelentetnek a Sci-fi ízét. Minimum a Millennium Falcon volt. TB köszön: „Móóning!” TB-t kurvára nem érdekli az a két lány, neki nem mindegy melyik dugja meg. PT vodka-naranccsal kínálja őket, de nem kell nekik. TB: „Tamás, kérlek, mongyad még a magadét! Ezek a jó illatú szűzek nem érdemlik meg.” PT: „Igyátok meg mind, rám ne is gondoljatok. Én inkább megmaradok józanban.” 200 m váltóivó verseny. Néni furcsán néz ránk. Végre kiérünk a Szigetre. PT örül, hogy most úgy tudott bejönni, hogy senki nem ellenőrizte. Ja-ja-bitte-bitte-ja-ja-bitte-bitte-ja. Jön szembe két csaj. Elmennek. Felhangzik a Szervusztok parasztok, szervusztok parasztok… kezdetű Scatman nóta TB és PT feldolgozásában. Elég. Imp®o Brothers belekezd: havamma, havamma, havam, mam, ma, ma, mam, ma… Impro Brothers jeee.
39. A döbbenet pillanata: nincs senki a Sziget Caféban, be van zárva. PT: „Ez fullon van!” A kidobók kedvesen kijelentik, hogy zárva van. TB: „Ez nem rossz ötlet volt fiúk!” Kicsit messzebbről a kidobóknak: „Szétkúrom a pofátok!”
40. A városba nem megyünk be. Annál jobb nincs is mint taxiért fizetni húszezreket.
41. TB és PT kétszólamú kórusversenye. PT szólama: „pina-picsa-fasz, pina-picsa-fasz…” percekig, folyamatosan. TB kappanhangon vokálozza alá, hogy „huppu-rú, púpp-pup, pága-párá-pápp…” PT: „Ez nagyon jó volt Bali, csapj bele geciiiiii!” PT végig egy pontot nézett és nagyon bedurvult.
42. Taxifogás önfeledt élménye.
43. Taxiban ülünk. Csönd van. A mandula és a dió a lédús gyümölcs. A taxist beavatjuk a beszélgetésünk alapkoncepciójába. Veszi a lapot a fiú. PT: „Kezd egyre érdekesebbé válni.” PT soha nem ment át a Lánchídon két éve kommandózva és nem vett be bélyeget. Megérkezünk a Clark Ádám térre. A taxis: Hol álljunk meg? HZS: „A kör közepén.” Kiszállunk. A soha viszont nem látásra! Mennyire undorító, hogy a sofőr nem értette a poénjainkat.
44. Átmegyünk a hídon. Halálfélelem, kifröccsen az agyvelőnk ahogy a híd oszlopai felnyársalnak. TB ordít. Kommandózásba kezdünk, mert lőnek ránk a túloldalról, mi is visszalövünk a lézerfegyverünkkel, közben fedezzük egymást. Lebújni! Vigyázzatok a lézerágyúra! Kussolj, felderítők! Megállapítjuk, hogy tényleg vége a korlátnak a Lánchíd oszlopán, a Nekem lámpásban nem csak hülyéskedtek.
45. PT szemetel. TB nem várja, hogy olyan helyre érjünk ahol mindent lehet látni, csak lányokat nem. HZS mindenre vágyik, csak nőkre nem. TB nem ért egyet HZS-tal, csak nőkre nem vágyik többet. Kuss, megint ellenség a túloldalon! Lelöjjük őket. „Tekerd meg és ráncolj! Tekerd a lemezjátszót!” és „Pina, picsa, fasz.”
46. Megtárgyaljuk, hogy alkudtuk le 800-ra a taxitarifát 1000-ről. Al-kud-ni-kell! Mert-mi-va-gyunk-a-zsi-da-jok. Nem mi nem vagyunk azok. Zsidó vagyok, cigány vagyok, néger vagyok, vak vagyok, süket vagyok.
47. „Tekerd meg és ráncolj!”
48. Már át is értünk „Budára”. Kiegyezünk, hogy a Zöld Pardon a cél.
49. PT és TB gangsta stílusban nyomja. PT: „Maximum csak két kiló, haver, ez a szöveg tudod mindig lever. Nyomod a pénzbe az arcod…” „Utálom a kibaszott aprót, de nem baj, mert ugyanannyit ér. Dögöljetek meg!” „Szerintem meg lazíts haver, különben még mindenki lever!”
50. Mindenki: „Ugye mi nem jó barátok vagyunk.” TB még nem unja a sétálgatást, már nincs sok maximum fél óra. TB szakítja le a posztereket és rádobja az útra, autó jön, kerék csikorogva fékez, TB megmenekül a biztos haláltól. Idióta gyerek meg röhög.
51. HZS megint nyavalyog. PT figyelmezteti, ha így folytatja bedobja a Capellába, HZS megszeppen. TB kéri PT-t, hogy őt dobja oda, mert pont arra vágyik.
52. PT: „Ha ti ketten most egy jó nő lennétek már itt kurnálak.” TB: „De ha te jó nő lennél ami soha nem leszel. Nem, mindig az leszel, akkor állandóan, nem, soha nem dugnálak.”
53. HZS és PT arról vitáznak, hogy a Gellért-hegy egy teknősbéka vagy egy bolygó (nevezetesen a Föld) egyik hajtóműve.
54. TB megint plakátokat pusztít.
55. Orbán-Torgyán polgár kormány. TB megint parázik, hogy megvernek minket a kisgazdák.
56. Megérkeztünk a Zöld Pardonba. TB szeme úgy néz ki mint aki most jött volna egy 30km-es gyorsúszásból. PT társaságot próbál beszerezni, nem sok sikerrel.
57. Felajánlanánk az asztal körül lévő ingatlanokat fiatal hölgyek számára. TB elveti az ötletet, mert egyikünk sem élvezné ezt. Legőszintébb őszintébbül mondja ezt a TB, sőt ezt még négyzetre is emeli. Továbbá sin 30 foknál akkor és csak akkor mikor ctg egyenlő -90 fok tangensével. PT: „Biztos, hogy ez a helyes válasz? TB: „Igen, Répa/karfiol=barack.”
58. Odass milyen picsa! Az jó! Na igyunk bazmeg, nőjjön a májunk.
59. TB a buli végére iszonyúan kikészült, többszöri hányás, melynek PT és HZS megpróbálja kiszámolni a repülési sebességét, de megint valami elvolt matematikai szám jön ki, visszaidézhetetlenül. És egy hihetetlenül hosszú gyalogút a Margithídtól. Bassza meg, szevasztok!"

Amúgy már megint feltűnt, hogy Keszi leírta, amit szólni szántam... ;-)

(Biológus szemüvegben :-) ) az amit az ember átél, nem gondolat, nem kép, nem hang, hanem az agy fejlődésének pillanatnyi állapota. Leírhatatlan... :-)

Viszont ha kiegyeznék magammal, hogy csak egy nagy papírt használok, amíg be nem telik, akkor tudnám, hogy kivel mit beszéltem meg az elmúlt héten... :-DDD

Písz
sportember

lelkibékás fikcióangyal - ez szerintem en vagyok. Minden stimmel. :)

Mesélj Sky !!

Diktafon? Kamera? Okozzak magamban disszonanciát? Baromság!

ok!ok! igazad van! tenyleg nem az igazi!

na majd beirok en is egy-ket gyongyszemet... :o)

hejj, stormer, vmelyik irasodbol nekem mintha ugy tunt volna nemregiben, hogy tudnal te itt meselni torteneteket nekunk, de aztan nem nagyon tetted. na, ha van idod, szivesen olvasnam oket, meg gondolom, mas is.

Üdv. a Túlvilágról. Van Internet Kávézónk is.
Tegnap együtt szívtam néhány jó arccal: Bob Marley, Hofi doki (Cellux, Téged külön üdvözöl) és a nagypapám.

PI

Szerintem itt arról van szó, hogy bizonyos tudatállapotokban egyszerűen nyitottá válunk az igazságra, így erőfeszítés (és mentális csűrés-csavarás, gondolkodás) nélkül élvezhetjük azt (és cselekedhetünk általa, ld. a pradzsnyá működését). A mostani beszűkült állapotban (ettünk a fáról) ugyanez nem működik, helyette létrehoztuk a gondolkodást és az "erőből elérés" kultúráját (aminek szintén megvan a maga szerepe: a tézis formálódó antitézise, a kettőből aztán kisebb-nagyobb vajúdás után létre fog jönni a szintézis - minden egyes emberben).

Hegel.is.back

Viszont engem ennek ellenére zavar benne valami (nem tudom megmondani, mi).

Csögyam viszont
hibátlan. :-)

Egyetértek sportemberrel abban, hogy a lábujjunkkal beszélgetni jó dolog, különösen, ha ez a fejlődésünkre szolgál. Ez úton talán jobban megismerhetjük önmagunkat, lévén hogy a lábujjunkon keresztül végső soron önmagunkkal beszélgetünk.

Ami a válaszom második részét illeti: sok pszichedelikus élményben előfordul, hogy az utazó úgy érzi, birtokába jutott valami nagyon fontos, alapvető, univerzális és egész életére kiható ismeretnek. Sajnos a drog hatásának elmúltával ezek az igazságok rendszerint visszavonulnak. (Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek nem reális igazságok, max. azt, hogy a hétköznapi emlékezet valamilyen - egyelőre rejtélyes - oknál fogva képtelen ezek megőrzésére.)

cellux

Egy srác elmegy a dílerhez, hogy megy szaunába,
valami jó cuccot adjon neki, hogy jobban élvezze a
dolgot. Megkapja amit akart, elfogyasztja, elmegy
a szaunába. Vár egy jó darabig, de nem történik semmi.
Kicsit pipa, visszamegy a dílerhez, hogy ez nem jött
be, adjon neki valami keményebbet, ha kell többet is
hajlandó fizetni. Ötezer forintos felárral kap egy
dózist egy erősebb szerből. Elpattintja, visszamegy a
szaunába. Megint vár, nem érez semmit. Kurvára
begurul és elhatározza, hogy visszaköveteli a pénzét.
Beül az autójába, visszahajt a dílerhez, aki
észreveszi, hogy közeledik. Ö is beugrik a kocsijába
és eszeveszett autós üldözés veszi kezdetét. A város
felét lezúzzák, törik a kocsikat, egyszercsak kiérve a
városból a díler nem tud bevenni egy kanyart és egy
szakadékba hajt, de az utolsó pillanatban kiugrik a
kocsijából és sikerül elkapnia egy faágat a szakadék
oldalán, a kocsija meg lezuhanva felrobban, mint a
filmeken. A szaunás srác lenéz a szakadékba, látja,
hogy a díler ott lóg a szakadékban tiszta véresen.
Gondolja most frankón bosszút áll, elhatározza, hogy
rászarik a tehetetlenül, két kézzel kapaszkodó díler
arcára. Letolja a gatyáját és éppen odaguggol a
szakadék szélére, amikor valaki megveregeti a vállát:
Na-na fiatalember, nem szarunk a szaunában!

Jó vigyázni. ;-)

Jézus.egy.fekete.lyuk

Thaumiel: most odalent asszem behúztak Neked még 100 évet:-))))

DrTPI

Pls more info OSHO-rol

Hát akkor ez most öngól???
Ne húzz semerre.
Szerintem.
A kereszténység szar.
Jézust nem lehet szervezetbe tömöríteni, mert ő a lázadás jelképe.
Nincs vallás.
Nincs semmi.
Te vagy, meg a benned mosolygó szeretet.

"Pedig még a zennél sem jártam igazán. Pedig ugyanazt gondolja mindkettő. Valahol. Pedig."

De nem.
Csak a szeretet fogalma azonos.

OLVASSATOK OSHO-T!!!!

Minden olyan egyszerű lesz.

Üdv : sportember

Amúgy meg - ahány ember, annyiféle fűélmény. Igazából nincs is különbség fűélmény és létélmény között. Szerintem semmi baj azzal, ha valaki beszélget a lábujjával. Hót mindegy, hogy be van-e szívva, vagy nincs. Szabadnak születünk, ez van, és szabadok is vagyunk. És igazán, tévét nézni normális, lábujjal dumálni meg nem? Ugyanmár. Szerintem sem normális tévét nézni... :-)))

Nacsá!
sportember

Nem buddhista. Nem keresztény. Az én életem a sport.

Na jó, egy kicsit keresztény is vagyok. Egy kicsit biztos buddhista is... Egy kicsit minden.
Néha nagyon. ;-)

Legyen világosság! (c)
sportember

muki

Kerteszeti szaktanacsot szeretnek kerni. Van egy par hawaii farozsa magom. Azt irtak valami legalhighFAQban, hogy a vastag maghejat be kell vagni, es addig aztatni a magot mig megdagad. Mivel ilyet meg nem csinaltam, fogtam ket magot, az egyiket bevagtam, a masikat nem, es mindkettot beaztattam. Amelyiket nem vagtam be nem dagadt, a masik viszont latvanyosan. Ennek meg is orultem, aztan kesobb eszrevettem, hogy a bevagott mag nem csak megduzzadt, de felrepedt. Most beleraktam nedves vattacsomoba, ahogy a babot altalanosiskolaba, hogy kifigyeljem csirazik-e. A kerdes tehat az, hogy baj-e ha egy mag az aztatastol felreped? Es ha nem, akkor a repedt felevel lefele, felfele, vagy vizszintesen ultessem?

muki

Amire neked azt kéne válaszolnod, hogy igen, mondott valami NAGYON fontosat, de aztán a végére teljesen elfelejtettem, hogy mi is volt az pontosan.

Ilyen nem létezik.

a jó belgiumi hírt bemondtam tegnap este a FIKSZ rádióban :)
utána gyorsan elhajtottam a helyszínről :)

mizujs spangslistások?
mizujs Cellux a kalaposokkal?

GJunior: keblemre testverem! :)
Mar alig varom, hogy ma este jol bemeditalhassak.

Néha bekapcsolnak a fejemben a lemezjátszók és hallom a jövő zenéjét. A HÉV-en meg csak bámulnak az emberek, keresik a fülest, nem értik honnan jön a hang, amire annyira rá vagyok indulva.

Four turntables.seven tracks
GOD IS A DJ

they.cant.see.him.walking.through.da-rkness

Drága Thaumiel!

Soha nem használtam ésszel a drogokat, mégis egyre jobban húzok a kereszténység felé. Pedig még a zennél sem jártam igazán. Pedig ugyanazt gondolja mindkettő. Valahol. Pedig.

A hétvégén bekapdostam fülön át egy csomó GOA tablettát, ami közvetlenül a szívben hat. Vagy hét. Nem kell semmi a partikra gyerekek, higgyetek nekem! Te kellesz oda, aztán slussz.

A negyedhofi legközelebb azért elfogy. Vagy nem legközelebb.

nemmondokénsemmit

ifj. gjunior

Mindenkinek ajánlom (régieknek is!) OSHO könyveit.
Csodálatos gondolatok.
Elsőnek talán a "Bármit választhatsz, úgyis a poklot választod" cimű kisebb terjedelmű irását ajánlom, bemelegitésül, ráhangolódásul.

Megjegyzéseknek örülnék, vitának még jobban.
Megértő mosolynak legjobban.

Thaumiel Ölel Mindekit!

Ványa bácsi: "Ezt csak úgy tudod feldolgozni, hogy megpróbálod megérteni, hogy egyszerre van tér, és nincs tér, hogy van idő, és nincs idő. Hogy a minden, ugyanaz, mint a semmi. Hogy valaminek az ellentéte, önmaga. "

Nos, EZ a buddhizmus, plusz még egy csomó más keleti szellemi iskola lényege... a buddhizmus és társai ugyanezt a végső megtapasztalást képes megadni, drogok nélkül, egészségesen és legálisan...

Javaslom a taoizmust - olvassátok el a Tao Te Kinget Weöres Sándos interpretálásában a Fűnyírón, vagy ugyanott ugyanő írását, ami A Teljesség Felé címet viseli...

A buddhizmusból a japán Zen vonalat ajánlom, annak van a legtöbb köze az eredeti lényeghez, az indiai-tibeti buddhista vonal kissé túl elvallásosodott, de azért ők is tudnak valamit.

www.zen.hu , meg Aranyviktor írásai itt az Indexen - csak keressetek a "zen" szóra...

Persze nem csak filozófia kell - sőt, minden filozófia hamis, mert _szavakban_ gondolkodik, és emiatt a _térképet_ nézi a _terep_ helyett - gyakorlás: meditáció is szükséges, sőt csak az...

Egyszer voltam egy Zen dojoban. Leültünk zazen-be, ami egy speciális ülés-és és légzéstechnika. Néztük a kb. egy méterre lévő fehér falat. A tudat kiüresedik, eggyé válsz a világgal, nincs többé különbség én és a világ között, a falból fraktálok jönnek ki és nem csak látod, hanem te vagy a fraktál... amikor a mester ráver a gongra, úgy bejön, hogy a hideg futkos a hátadon...

és mindez drogok nélkül, egészségesen és legálisan. Ezt örökké csinálhatod...

Ja, amúgy mindez mindössze 15 perc alatt történt velem, pedig egy zazen-meditácó órákig tart. Csak sajnos elég rossz kondiban vagyok, régóta nem sportoltam, ráadásul 96 kiló vagyok, szóval a féllótuszülésben túl nagy súly helyezedett a térdemre, és nem bírtam tovább... de már ez is nagyon súlyos volt, és persze fogom még gyakorolni, biztos növexim majd az állóképességem.

Ne felejtsétek el: Malaysiában egyetlen extasy-tablettáért halálbüntetés jár. Meglehet, ez az esztelen és értelmetlen Vietnam-szerű drogháború is eljut egyszer ide... Ugyanakkor a Zen (vagy a Tao, vagy a tantra, vagy a jóga, vagy a szúfizmus, vagy... vagy... de a gyakorlatban a Zen a _leghatékonyab_) voltaképpen egy vallás. Nem imádkoznak, meg nem üvöltözik, hogy "Uram! Uram! " , csak meditálnak, de akkor is egy vallásnak tekinthető. Az is, hiszen voltaképpen a buddhizmus egy ága. Tehát ezt nem tilthatják be, sőt, a mindenkori kormánynak szent kötelessége maximálisan tisztelni a vallásszabadságot. És ezt hirdetheted szabadon: az nem mondhatod, hogy emberek, füvezzetek, de azt mondhatod, hogy emberek, meditáljatok! Vagy mantrázzatok, vagy koanozzatok, vagy alkamazzátok az ezernyi más legális és egészséges megvilágosodási technika egyikét. Mondom is...

És közben ugyanazt a transzcendentális élményt érheted el vele.

Azért buta az állami drogpolitika, mert nem kínál alternatívát a drogok helyett. Azt mondja neked, hogy mondj nemet, de nem ad alternatívát, hogy mit csinálj helyette. Ahogy az egyik topiclakó mondta, mit csináljak, menjek haza munka után és sakkozzak ? Erre az állam nem tud válaszolni. Én tudok: menj haza, és meditálj. Ugyanaz. _UGYANAZ_.

Végül két Zen mondás, hogy érezzétek, hogy tényleg ugyanarról van szó:

"- El akarom érni a megvilágosodást !"
" - Ki akarja elérni ? Ameddig te te vagy, ameddig te akarod, addig semmit nem fogsz elérni. "
" - Akkor mit tegyek ? "
"- Nyisd önmagadat akkorára, mint az ég, mint a világ." Micu hozzáteszi, értelmezésképpen: légy te a világ.

Egy másik:

"- A kövek, a fák az Igazságot tanítják. " Micu közbevetése: nevezheted Valóságnak, Tudatnak...
" - Én nem értem a kövek, a fák beszédét, mester. "
" Ha nem érted a kövek, a fák beszédét, hogyan akarod megérteni az én beszédemet ? "

Harmadik:

Mester és tanítvány sétálnak a folyóparton.

"- Mester, mi a tudatosság ? Mi a végső igazság ? "
" Tedd gyorsan ! "
" Ugyan mivel kellene úgy sietnem ? "
" A víz nézésével."

Öööö, biztos? Akkor csak visszatérő halu az az ocsmány keserű íz, ha nem nyelem le
elég gyorsan?

Beájulás: 1x volt nekem is efféle, éppen orvoshoz mentem, 38,5 körüli lázzal. Álltam a
citromhernyón és lassan elkezdett erősödni a napfény - kb. úgy, mintha felhők mögül bújt
volna elő éppen, csak hát már addig sem takarta semmi. Egyre vakítóbb lett, körülfolyta (!!!)
a többi utast, már semmit sem láttam, csak a fényt. Kb. 5 perc után elmúlt, jóval gyorsabban,
mint ahogy keletkezett. Leszálltam, szó szerint úszva a jéghideg sósvízben, bementem
a rendelőbe, megvizsgált az orvos: csak egy kis vírusfertőzés, maradjak otthon.

bh

Atomok. Mozgolódni szoktak. Mozogjunk velük mi is. :D
sportember

Szerintem a kofi tabi hatékonyabb mint a kávé, főleg ha legalább 4et megeszel modjuk buli előtt. Na akkor nem jön rád álmosság egy ideig. :-) Ja és íze sincs, így aki írtózik a kávéíztől, az is kipróbálhatja. (Kb. 200 Ft recept nélkül a gyógyszertárban :-))))

Amúgy kellemes délutánod lehetett ilyen zenékkel :-)))))))

Péntek kiképzés, szombat levezetés, vasárnap meccs, hétfőn vizsga ! (Mikor fogok aludni ?)

Pá
Köpcös

(közben egyre gyorsabb csipogás, majd a megváltó végtelen sípszó)

DrT

Üdv!
sportember

Azt hiszem ez itt a legbaratsagosabb topic, de ezt meg magamnak sem kell mondanom:-)

Minden nicket jól ismerek, hiszen mindenkit én rántottam a fertőbe:-)

DrT

Ja, amúgy 2. számú sztorim a Mátrix nézése közben történt. Én már tudom azóta az igazságot, midenféle színes bogyócska nélkül :-)))))))))))

>Szóval egyik haveromnak volt hasonló esete, étteremben, meleg volt, zaj és jól be is kajált >valami szuper nehéz ételbol, asszem velo volt.

Hát nekem ez elég lenne fény nélkül is a rosszulléthez. Fény hatása alatt meg rá sem néznék a velőre :-)))

Az eset előtt táplálkoztál rendesen ? Két hasonló eset:
1. Ismerős + én + new girlfriend (anno) éjjel hazafelé a Móriczon. A srácnak olyannyira leesett a vérnyomása, hogy ki is dőlt az éjszakai busz megállójában. Nagy para volt. Tömeg a megállóban a srác elesik, mi meg próbáljuk magához téríteni, majd félreráncigálni a megállóból. Néhány perc múlva rendbe jött a srác (akinél ez sajnos máskor is előfordult). Jó bemutatkozás volt a lányál (magyarázhattam is, hogy nem vagyunk hüje trogosok :-))). Utána kérdeztük a srácot, hogy mennyit evett. Persze nem sokat, azt is kb. délben.
2. Nekem is sikerült egyszer a kidőlés. Ittam egy kevés pezsit a fény mellé (egyikből sem csúszott sok). Elindultam toalettre, de akkor már éreztem, hogy rosszul vagyok. Próbáltam tartani magam a szürke köd ellenében, de végül legyőzött és összerogytam. Nem tudom pontosan, de max. 1-2 percig lehettem ájult, talán még addig sem. Utána ettem egy keveset és minden rendben lett, semmi bajom nem volt. Ez kb. este 9 körül történt, és előtte délben ettem utoljára. Mi akkor arra tippeltünk. hogy ez lehetett a probléma.

Szóval a megfelelő mennyiségű táplákozás nagyon fontos !!

Köpcös

Pellea? Az ilyen perforált képeslapokat is ti csináltátok, amiből csigát lehet tekerni? Az elég buli. Valami szombathelyi étterembe találtam olyat. Gondolom ott azt hitték, hogy valami új dizájn:-)

Egy-ket erdekes dolog a drogtesztekrol:
http://www.erowid.org/psychoactives/testing/testing.shtml
Erdemes a DMT-s meg a gombas reszt elolvasni. Ha a jenkiknel nincs ra teszt, akkor jo esellyel nalunk sem. Ezekutan viszont ha valaki azt meri allitani egy full tiszta embernek, hogy drogot akart eloallitanai, szerintem eleg ha csak elnezoen mosolyog.
Valaki tud a nagy magyar valosagrol valami konkretumot?

muki

A kalmos adagolasarol az Adam Gottlieb-fele Legal Highs-ban lehet olvasni. Ennek van egy magyar forditasa a www.nexus.hu/balagan oldalon. A szerecsendiot tenyleg kar elszivni. A hatasos adag nalam ugy 10g korul kezdodik, oralisan adagolva. Az ize szerintem ilyen tomenyen sokkal roszabb a kalmosenal. A hatas jo lassan jon be, enyhe reszegseg, szem pirosodik, kesobb lehet hangokat is hallani, meg hulyesegeket beszelni. Az effekt eleg hosszu, de masnapra elmulik (igazabol mindig annyira berugtunk utana, hogy a hosszrol nincsenek tapasztalataink). Az izen kivul egy baja van meg, hogy allitolag (es elegge hiheto modon) tonkreteszi a majat. Persze egyszer ki lehet probalni.

Mas: egy konyvben olvastam szelektiv MAO-gatlokrol, amik csak a szerotonin (dopamin) lebontasat vegzo MAOkat nyirjak. Asszem RIMA a hivatalos nevuk. Errol tud valaki valami konkretat? Mer szerintem kicsit biztonsagosabb ayahuasca-t lehetne ilyen szerekkel csinalni.

muki

A szenvedélybetek informatikusokról meg annyit, hogy aki sokat lát billentyűzetet, az biztos nem mérgezi magát minden szirszarral.
Inkább sportol. :)

csá!
sportember

IT drog

Bar lehet, hogy mar szemet szurt, hiszen az Index folapon van

Blackhole, nem csak neked!

ez_a_nem_mindegy

meg_ez

Üdvök!

D-eyes ftp sok más mellett /pub/scene/cls dirből az LSD 64k intro ajánlott.

Remélem a link még műxik. Amúgy nem droginfo, "kicsit" tágabb látókörű.

Kedves pellea! Reklámhordozó nem kell? Mármint pólón, ha már a mienk nem lett. (brr,
látszik, hogy vizsgáztam ma - már egy értelmes mondatot nem tudok leírni:)))

bh

Ja nagyon jó ez a scene.org demóletöltés, kössz a tippet Sportember - asszem te adtad.

Na tegnap kipróbáltam a homegrown-t cuccot, de még van mit fejlesztenem úgy tűnik, ezt mindenesetre ki is dobom.

Pellea, nagyjából tudnád ismertedni a szervezetetek lényegét. Ez valami droginfós dolog? Mondjuk ahogy a szavaidból kiveszem, gondolom nem ilyen "mindendrogméreg" ideológia az alapja. Amúgy, ha fordítás kell én akár németet is szívesen vállalok, jelenleg is fordítói szakmában vagyok tevékeny (angol-német). Ja és emelett krónikus füvező vagyok. Ez a kettő hogy fér össze, kérdezné a politikailag korrekt polgártárs...

A hetvegen a pentek estet unneplo tomegbol sikerult kihallanom ket egesz vicces fuves beszolast (akkor legalabbis viccesnek tunt):
Aki SZIV, az nem agreSZIV.

Meg egy rovid dialogus:
-Van meg?
-Ha lenne, mar nem lenne.

Sikerult megtudnom hol lehet Mo-n pantlikafu magot venni, de egyenlore meg nem kotom az orrotokra.

muki

Szert tettem egy kis nyomdai nyesedékre, Dr. OG info címmel.

Először is FELHÁBORÍTÓ, hogy a képek szekcióban látható marijuana-levél BETEG!
Ez a szent növény lealacsonyítása! Ilyen száradó levélcsúcsokat bemutatni blaszfémia! :)))

A leglényegesebb azonban, hogy a kiadvány _önmagában_ cáfolja a fű veszélyességét.

A 36. oldalon kimondják, hogy az összes fűfogyasztó 90%-a alkalmi használó, vagy
próbálkozó. A maradék két csoportra oszlik, hétvégi, és kényszeres fogyasztók. Az előző
arányból extrapolálom ezekét, a kényszeres használók száma 1%.
(az extrapoláció valóban teljesen alaptalan, tehát a pontos szám az adatok tükrében
5+/-5% :)))

Ez most akkor baj? Hány egyszer már alkoholt fogyasztó emberből lesz alkoholista?
Ugye minimum 10%? Elvégre 10millóból 1. Ha mindenki, csecsemők is ivott már alkoholt.
Ha ez nem így van, akkor a szám nagyobb.

Tehát az alkohol "kultúrája" ekkora erejű tényező? Ne már!

Használjátok egészséggel az adóforintokat fialó etilalkoholt és zsigerből utasítsátok el
a függőség tekintetében max. tizedakkora kockázatot jelentő csúf cannabist. Így tovább!
Hazudjatok csak.

bh

---

Amúgy még a narancsszörp is egész jó dolog. :-)

---
Tényleg, terjesszük már el, hogy van egy új, e-mailben terjedő drog. :-) És annyira sunyi, hogy amikor megnyitja valaki az attachmentet, azonnal beüt. :) És most folyik a beetetés. Még csak kevesen kaptak... :-)))
Á, inkább mégse. Még félreértenének valamit, és betiltanák a demoscene-t. :)))
Valakik. :)

Csákó! ;-) (Ezen már van egy barátomnak copyrájtja ;-) )
sportember

Aztán ráveszem őket arra is, hogy mozogjanak, mert elhízott nemzet vagyunk. :-)
sportember

De az lenne a legcélratörőbb, ha mindjárt előadót+számcímet mondanál...

Dain

Bocsi, azt hiszem kicsit rosszul fogalmaztam. Egész pontosan azt értem átlagember alatt, aki anélkül ítéli el ezt az egész életstílust, hogy saját tapasztalatai lennének. Azért "átlag", mert azt hajtogatja, amvel a média tömi meg a fejét. De ugyebár nem kényszeríthetünk senkit arra, hogy drogozzon ;-) Arról nem volt szó, hogy vki a zenétől válna emberré. Ebben a körben is vannak olyanok, akik csak bekattannak a zenére, de igazán nem jelent nekik semmit.
Persze hogy nem alaptalanul vonnak párhuzamot drog és e.zene között, de én pl. tisztán is ugyanannyira tudom élvezni a zenét itthon, mint egy partyn. Ez az a dolog, amire az "átlagemberek" nem gondolnak.

CC

Olvastam, hogy milyen rossz a szervezetetek anyagi helyzete.

Lehet valamilyen formában anyagilag is támogatni benneteket? A magam szerény módján szívesen megteszem.

Üdv,

PI

Amúgy pszichót általában otthon bírom, ha mozogni akarok, akkor nagyon be tud jönni egy lepukkant rock klubb hangulat, főleg híreségekkel, de ezért általába messze kell menni, Ausztria, Hollandia, Németföld, néha itthon is. Szóval szívesen táncikálok, de nagyon "freestyle-ba" nyomom, a szeletelős téma nem jön be, a pogó sem, hanem a solo zúzás, ha van kb. 5 nm-es szabad terület körülöttem.

Ja említetted a fraktálokat. Igen gyakran én is szoktam zuhanni ilyen képletekbe, főleg mivel falaimat is ilyen képek díszítik. Nem ismersz olyan mozgó fraktálokat, amikkel el lehetne mozizni.

The fractal has you!

KÖ rullah :-). Nekem úgy kezdődött az egész, hogy KÖ koncert, utána meg acid pardey az X-Labbal az FMKban. Hol is van már az :-).

Télleg SATURN, Másfél bejövős nálad ?

Ha meg a pszihedéliát bírod, akkor megértem, hogy reszelés nem jön be. Viszont létezik pörgős pszihedélia is:GOA. Csukott szemmel fraktál utazás, vagy ujjongva ugrálás ? Szerintem mindkettő elérhető GOA behatással :-)

Ja és mi a véleményed az elektronikus live act-ekről, ahol ugye nem "two turntables and a microphone" a leszotás, hanem elektronikus hangszereken a helyszínen produkálják a zenét.

ui.: nem kötözködök, csak érdeklődöm :-)))))

PI

SATURN irta:
"A Jazz is nagyon jó tud lenni, főleg a freejazz, imádom az ilyen spontán kavarásokat, a négerek nagyon jól nyomják. Ja és van még egy nagy kedvencem, ez a Talking Loud nevű kiadó válogatása, ilyen 4Heros, Reprazent... dolgokkal, Talking inside the beat néven. Nagyon jó hangszerelés, eredeti hangszerekkel, majdnem hogy nagyzenekari előadás, abszolút tetszik. "

Na pl. a 4Heroes es a Reprazent is drum&bass, csak nem a reszelos, party vonulat. A dobbaszuson belul is van legalabb 4-5 iranyzat. Ilyen pl.: a jazzy-drum&bass, amit legjobban talan a Good Looking (es a fo embere LTJ BUkem) kiado jellemez. Javaslom hallgass meg egy valogatast toluk is, mivel nagyon finom zenek vannak koztuk. Nemelyiken szerepel MC is, bar gondolom neked a szoveg nelkuliek jobban teccenenek.

Amiket irtal elektronikus zeneket (MA, Tricky...), azok telleg nagyon jok, viszont nem igazan buli zenek. Azaz, ha elmegyek egy partyra, akkor ott nem csak hallgatni akarom a zenet, es dumalni a haverokkal, hanem mozognek is a gyorsabb ritmusokra. Ettol fuggetlenul en meghallgatok mindenfele zenet (meg a Tankcsapdarol sem tekerem el a radiot, ha az megy ), de bulizni elektronikusokra szeretek, megpedig a gyorsabb fajtakbol, lehet az d&b, goa vagy akar techno is :-). Na mindegy engem nagyon elkapott az elektronikus laz :-))

ui.:boccs, hogy nem volt ekezet, de csak most jottem ra, hogy tudtam volna hasznalni, viszont nem akartam az egeszet ujrairni :-)