Épp most bontottam. Először alkoholédesnek gondoltam, de valójában félszáraz (a címke alapján). Utóízben van egy jellegzetes kesernyés (mondanám gyógyszeres) íz, amely miatt disszonáns az ízképe számomra: vagy száraz vagy édes lenne jó. Most e kettő között, nekem nem annyira jött be.
Ha ez lesz a vége (is), kétségtelenül szimpatikusabb csőd, mint amit az Ital Magyarország összehozott. De még megeshet, hogy a beszállítók nem kapják vissza hiánytalanul a bizományba adott és el nem adott borukat.
Az üzleti bukásról szóló infók mindig hatalmas kamuk. Senki se szereti bevallani, hogy 1 öntelt, pénzes fasz vagyok, aki azt gondolta, hogy már akkora és annyira univerzális üzleti zseni, hogy bármi sikerül neki, a webes pornótól a pártalapításon át az online borkereskedésig.
Ezt a modellt (adják a pincék bizományba a bort) egyébként már mások kitalálták, és ott sem vagyok benne biztos, hogy működni fog hosszabb távon.
Közelmúltban kinyitottam egy Máté Ferenc Brunello di Montalcino-t 2016-os évjárat, tavaly vettem személyesen Montalcinóban egy borszaküzletben. A konkrét bortól majdnem elveszítettem a teljes érdeklődésemet a brunellok iránt, annyira csalódott voltam. Konkrétan savanykás volt. Természetesen kóstolgattam (fintorogva) több estén át a negyediken mintha mutatott volna szebb jegyeket is, gondoltam majd az ötödik este, megint remenytelenül gyenge volt. Természetesen meg lehetett iszogatni lassan, mondjuk 4 pont és 42 Euro.
Ami visszaadta a remenyt az egy Pian del Orino Brunello di Montalkcino 2000-es évjárat, ami a hétvégén érkezett meg egy német borboltból. természetesen egy 22 éves vörösbor vásárlása mindig kockázatos. Nyitás után rögtön élvezhető volt és tetszett, értékeltem 22 évet is természetesen. Másnapra rengeteget fejlődött/javult (!) tele gyümölcsökkel szép savakkal élvezetes bor, legyen 7 pont, 38 Euro volt+ szállítás
Schunk pince BDX Cuvée 2018: Pannonborbolt 92 pont a 100-as skálán. Első élményem a keserű íz volt, és nem volt jó. A savak húznak, a tannin szárít, illatban kicsit kikandikál az alkohol (pedig csak 14%). Étel mellé inkább. Én nem látom benne a fenti pontszámot. Mondjuk azért élvezetesebb, mint legutóbb Szentesi Pinot Noirja, szintén 2018-ból (és kb. fele az ára).
Biztos vagyok benne, hogy az ismert borászok tisztában voltak vele, hogy ez a faszi már bedöntött egy céget. Az ilyesmi, ráadásul ekkora nagyságrendben nem marad titokban.
Ezek után bort adni neki elszámolásra/hosszú fizetési lejárattal olyan, mint mondjuk megint könyveket adni bizományba a geci Matyi Dezsőnek vagy valamelyik családtagjának.
Illetve az is lehet, hogy az érintett borászok butasága korlátlan - mondjuk én egyesekkel ellentétben soha nem gondoltam, hogy egy ismert borász okvetlenül emelkedett szellem is és érdemes egy pohár középszar bora mellett párás szemmel meghallgatni az okfejtéseit a világ dolgainak állásáról...
Nekem is eszembe jutott, hogy bár furcsa a magyar borkereskedelmi piac, de nem vagyok biztos benne a most ötletelő borászok korábban mindent megtettek azért, hogy ne kerüljenek ebbe a helyzetbe.
Tudod a kis ügyeket lehet csak jól "megfogni". Nem csináltad nagyba... Furcsa ebből szempontból a világ.
Írtam már, hogy ismerek olyat, akit a cége új telephelyének be nem jelentése miatt 5 évre eltiltottak a cégvezetéstől. Ez konkrétan én voltam, miközben úgy csuktam be a céget, hogy senkinek nem tartoztunk semmivel, és a volt dolgozóknak (pincérek és szakácsok) egy kivételével fejenként több százezer forint kamatmentes privát kölcsönt adtam, amit azóta sem adtak meg. :)
No most, ehhez képest ez a Bognár nevű faszkalpag már az előző cégét is úgy vitte csődbe, hogy csak az államnak tartozott 2,5 milliárddal, és ismeretlen szerbek nevére íratta a Drink Hungária nevű céget. Vajon mennyivel tartozott a beszállítóknak, és hogy lehetett ennyire hülye több "neves" magyar borász, hogy ezek után pár évvel árut adott neki elszámolásra?
Egyáltalán, miként tud fejre állni és óriási adósságot felhalmozni egy kereskedőcég, ami nem romló áruval kereskedik? Ehhez valami irtózatos balfaszság kell, vagy pedig szándékosan csinálják a dolgot. Normális és épeszű kereskedő gyakorlatilag bármikor meg tud állni: remélhetőleg eladható árukat vásárolt megbízható partnerektől normális áron, tehát lassan eladja a készletet és/vagy visszaadja a beszállítóinak, kifizeti a számláit, aztán lehúzza a rolót.
Aki egy kereskedőcéget ilyen körülmények között visz csődbe, azt azonnal és örökre, a családtagjaival egyetemben el kellene tiltani bármiféle gazdasági tevékenységtől.
Nagyon szép az egész. Több gondolatom is van ehhez kapcsolódóan, pl.: ha tudja, hogy csőd bűntett, akkor mi okból nem jelenti fel? Szerintem félreértik a stratégia jelentőségű besorolás használatának gyakorlatát (és ennek létrehozásának okait).
Az Ostoros az egyik legvállalhatóbb technocég szerintem - igazán borzalmasat még nem ittam tőlük.
Ez a királyleányka sem az, hanem egy remek illattal és sokkal kevésbé vonzó beltartalommal rendelkező palack. Az alkohol alacsony, mint az ilyen alkoholos üdítőitalnak értelmezett királyleánykák esetében lenni szokott, a korty végét meg sajnos beteríti a kesernye, ami egy tartalmas bornak gyakran jól áll, de ez nem tartalmas, inkább egy fröccs egyik potenciális eleme.
4 pont, 900 Ft körül (a párom hozta valamelyik diszkontból vagy szupermarketből)
Hát igen, 2018 emlékezetes marad számomra a kitűnő vörösökről, és a savszegény fehérekről, száraz, meleg év volt, a szőlő is bestresszelt. Barna homokon szőlészkedek, aminek a vízmegtartó képessége elég csekély. Volt hogy leástam 1 méter mélyre nyáron, és csont száraz volt a talaj. Csodálatos növény a szőlő, hogy ilyen mostoha körülmények között is megél.
Elég ritkán vásárolok bordói típusú házasítást (Söpteiéktől a Varázslat nevű olaszt szoktuk venni), erre egy barátom hívta fel a figyelmet. Cabernet franc és merlot, minőségi parafadugó alatt, egy igen jó évjáratból.
Intenzív gyümölcsös illat és ízvilág (leginkább szeder), jó savak, közepes test, kulturáltan használt hordó és pinduri likőrösség. Az alkohol aránylag visszafogott, nem hasonlít a villányi megoldásokra és szerencsére a merlot túlzott édessége/kedvessége is hiányzik belőle. Nyitva szobahőmérsékleten 2 napig szépen tartotta magát.
Kedvemre való darab, ha az árát elfelejtem, de egy webshop - feltehetőleg elfekvő - készletéből vettük, sokkal olcsóbban.
Zelna Farkó-kő Olaszrizling 2019: A Zelnának egész jól megy az olasz, bár még nem Figula szint, de az alapverziók is rendben vannak, most viszont csak a két dűlőset kóstoltuk. Ez tűnt testesebbnek. Nekem nem savtúlsúlyos, hogy utaljak Hepci évjáratjellemzésére :) - de az is igaz, hogy magas a toleranciám.
Zelna Berekszél Olaszrizling 2019: Ez egy könnyedebb dűlős, viszont több színnel és gyümölccsel. Egymás után kóstolva jobban bejött, mint a Farkó-kő, másnap magában kicsit egyszerűbbnek tűnt, de vennék itthonra.
Zelna Penke Pinot Gris 2020: Meglepően jól sikerült szürkebarát. Mindene a helyén, gyümölcs-beltartalom-sav. Az évjáratoknál maradva, a 2020 viszont sokadszorra tűnik igen jónak.
Mörk Merlot Siller 2020: Sose ittam még merlot sillert, meg a pincét se ismertem, de nagyon tudom ajánlani annak aki kedveli az ilyesmit. Szép lilás, teli gyümölccsel és frissességgel.
Béla és Bandi Zöldveltelini 2020: Jól sikerült veltelini, zöldalmás-limeos vonal de nem savas, hanem kellemesen kerek.
Folly Arborétum Boróka Rozé 2021: Szamócás színű és stílusú rozé, a csülök ebédhez jól ment (helyben az arborétum éttermében).
A 19-es év inkább a fehérekről szólt, a vöröseknek kissé hűvös volt az ősz. Emlékszem, hogy a kékfrankost kint hagytuk hátha még szalad fel a mustfok. Hát semmit nem változott. Érződött is a boron az évjárathatás. Ellenben a fehér fajtáknak nem égtek el a savai. A 17-es meleg év volt, főleg a vöröseknek kedvezett, én kiváló évjáratnak könyveltem el.
Jó szerintem a Késa (Ikon) shiraza is, 2020-ast ittam, nem tudom, kapni-e még.
Ill. nekem bejött a Homola (Homonna) is (Tihany), de az drágább, 5k körül, és nálam jobban borokhoz értő ismerősöm szerint kékfrankos syrah címkével :)
Ha esetleg a fajtajelleg (borsosság) zavar, ezt nyugodtan megveheted, nincs benne. :D
Aránylag olcsó syrah-ból egyébként az Ikonét érdemes talán megvenni - az annál jobbakat (pl. Petrányi) én szeretni szoktam, ha nem villányi stílusban készültek.
Régebben én is iszogattam ezeket a Csányikat, mostanában nem kóstoltam. Tényleg jók voltak a pénzükért, mondjuk én nem ittam még olyan shirazt, ami nekem tetszett volna, sehonnan a világból . de ez egyedi szocprobléma.
Az érdekes, hogy kb. 5 évvel ezelőtt is 900-1100 Ft között mentek a Csányi-borok. Úgy látszik, Sanyi rettentő hatékonyan tud termelni :)
Amit én ma jó és olcsó bornak gondolok, anyámmal megitatni húsvétkor, az kb. a Kösziklás vonulata. Igaz, nem 900, de legalább vállalható és már rendelkezik élvezeti értékkel.
Ezt minden évben megdicséri Octopus a Művalkeszen, mint az olcsó és jó magyar vörösbor prototípusát. Vettem egyet...
Nem értem, Csányiék hová rohannak a forgalomba hozással, bár az érlelés nem sokat lendítene rajta. Rettentő savas (a savanyúság határán), a beltartalom pedig nagyon karcsú. Fajtajelleg nulla. Ételhez meg lehet inni, így megittam, illetve megitattam anyámmal.
Elég szar, de legalább olcsó - a korábbi évjáratok nyilván nagyságrenddel jobbak voltak. Váljék Octopus egészségére! :DDD
