"Na már mos ebben az a logikai töréspont, hogy a Naprendszerben minden egy adott égitesthez képest kering. Tehát nem fordíthatjuk meg úgy, hogy a Föld kering a Hold körül, vagy a Nap a Föld körül. hanem csak egy helyről tehetünk ilyen megfigyelést két adott pont közül." - Ha jól értem, azt próbálod kifejezni, hogy csak a Földről nézve látszhat úgy, hogy a Nap kering a Föld körül, és csak a Holdról látszhat úgy, hogy a Föld kering a Hold körül. Ha tényleg ezt akarod mondani, akkor egyszerűen tévedsz: a Földhöz ill. a Holdhoz közeli pontokból (illetve a két égitest különböző pontjaiból) nagyjából ugyanez az illúzió tapasztalható. Ha meg nem ezt akartad mondani, akkor fogalmam sincs, mit. Aláhúzott mondatod nyelvtanilag igen homályos: milyen megfigyelést? Melyik "két adott pont közül"?
"Meg aztán értelemszerűen azt gondolánk, hogy vagy végtelen a világegyetem, mert nincs határa, vagy véges, és határa van. Nos de itt az van, hogy nincs határa, és mégis véges. Tehát van logikai töréspont" - Jaj. Az euklidészi geometriában csakugyan ezt lehetne gondolni, de pl. a gömbi geometriában már nem. Igazán nem tudom, miféle töréspontról beszélsz.
Sajnos ezt nem tudom.Igazad van,mert a fénysebesség például végtelen rapiditást jelent.Arra gondolsz,hogy amikor a fénysugár pályája teljesen határozatlan lesz,akkor a tér minden irányét letapogatja?
Igen elolvastam,és válaszoltam is.Benne vagyok,jövőhéten valamelyik nap jó is lenne.
A szinguláris pont fogalmától azért félek mert ahol végtelen jelenik meg,ott végül mindig kiderült,hogy ez az elmélet hibájából adódott.Ez volt az ultraibolya katasztrófánál is,illetve a rezonanciánál is végtelen amplitúdó jön ki,ha kihagyjuk belőle a surlódást.Igazából egy elméletnél legtöbbször mindig van általánosabb-Az általánosabb elmélet közelítéseként kapjuk.De ha a közelítés nem jogos,akkor az elmélet már egyáltalán nem alkalmazható az adott esetben,amit az jelzi,hogy megjelennek a végtelenek.
Igen,régebben sokat foglalkoztam a történelemmel,amikor még azt hittem lehet tudományos alapon foglalkozni vele.Azért mert a történelmi álláspontok mind személyes vitákba torkolnak.Illetve a jelenlevő hatalom egy kicsit mindig a saját verziójának megfelelően átírja.Vannak olyan könyveim(Képes történelem) amik például 56 forradalmáiról eléggé szörnyű módon írnak,mert a 70-es években íródtak.
Volt egy könyv(Bethelemi csillag nyomában)ami csillagászati feljegyzések alapján vissza tudtak manapság számolni egyes történelmi eseményeket:Jézus születése és halála stb.Illetve a maják naptárának nagyon érdekes szerkezete.Hasonló nagyon jó könyv Isacc Asimov:Robbanó napok nyomában,ami azon túl,hogy nagyon jól elmagyarázza a csillagfejlődést,a novákat és szupernovákat,még szintén megemlíti az általuk való kronológiai eredményeket.Meg a piramisokkal is foglalkoztam.Aztán a népvándorlásokkal,amiket éghajlatváltozások indíthattak be.Illetve nagyon érdekes,hogy a Nap király XIV Lajos uralkodása akkor kezdődött akkor a Maunder-minimum kezdődött,és akkor végződött amikor a minimum véget ért és beindult a felmelegedés.Mert a Maunder minimum idején volt a kisjégkorszak,amikor a nagy folyók mind befagytak.
Aztán olvastam László Gyula kettős honfoglalással foglalkozó,és az avarokról írt műveiről.Ő könyveiben hiteles rajzok voltak,a leletek alapján készült illusztrációkkal.És ezenkívűl a gyarmatosításokról is sokat olvastam.És ahogy megismertem el is fordultam tőle,és csak a fizikával és a földrajzzal foglalkozok.Utoljára pár éve foglalkoztam történelemmel.Azért tiltottak ki és törölték le az írásaimat,mert az aktuálpolitikával kapcsolatban írtam.De többet nem is fogok a történelem rovatba írni.
Igen léteznek,de ez a sűrűsődés nem tarhat a végtelenségig,kell lennie egy erőnek ami ezt az összehúzódási folymatot kompenzálja.A dimenziótorzulás folymata,sebessége szerint semmiképpen sem lehet egy univerzális állandó,talán függhet a sűrűségtől.És ahogy a sűrűsődésnél az anyagsűrűség időben növekszik,úgy a dimenziócsavaródás folyamata is exponenciálisan kell csökkenjen,és így egy állandó érték felé aszimptotikusan közeledik a sűrűség,de elég sok idő elteltétvel már állandónak mondható.Képzeld el,hogy a dimenziócsavarodás egy cirkulárisan polarizált hullám,akkor az anyagsűrűség arányos az maplitúdójával,de meghatározza a hullám amplitúdójának időbeli változását.
dA/dt=-f A,ebből kijön,hogy A=A0exp(-ft).Vagyis az f relaxációs idő,kifejezi mennyi idő kell ahoz,hogy az amplitúdó e-ad részére csökkenjen.Ez a dimenziócsavarodási jelenség a tört(vagy fraktál-) dimenziókba sodorja a hagyományos térdimenziókat.Miért ilyen szabályosan?Mert a nemlineáris jelenségek meglepő módon nagyon szabályosak.Pl.KH-instabiltás.
Itt is a mozgás szükségszerűen torz dimenzióba került(itt is van dimeziótorzulás),mert ha a hullámot jobban megnézzük a hullám taraj felületén is hullámok vannak,sőt azok felületén is és így tovább.Szóval fraktál alakult ki.
Szóval az elméleted olyan jelenséggel megbirkozhat,mint a feketelyuk.
Nagyon érdekes,amit írtál!A gammasugárzás-impulzusok felfedezéséről olvastam is egy újságban.Valószínűleg a tudományos világ még nem vette komolyan.A feketecsillag elmélet magyarázatot adhat arra,hogy miért juthatott ki a csillagból a gamma-sugárzás,hogyha a feketelyuk amúgy magába vonzza a fényt.
Szóval azt vitatom,hogy d(x,y,z)=a/2 t2 lenne.Mert a d a tér egyes pontjaihoz tartozó távolság,nincs benne időfüggés,míg a te képleted szerinti d egy időben változó elmozdulása egy testnek ami gyorsul,vagyis d(x,y,z,t)=a/2 t2,nem a tér egyes pontjaihoz tartozó mennyiség,hanem a testtel vándoroló időben változó mennyiség.Ilyen persze tartozik az égitestekhez,ami módosítja is a Doopler-eltolódást,de ez annyira pici,hogy el lehet hanyagolni,vagyis d'(x,y,z,t)<<d(x,y,z).
Én ismerem a gyorsulásra vonatkozó s=a/2 t2 képletet,de ez d-re nem igaz.d=cdt.Mert a v az égitest fényének frekvenciaeltolódásából származik,nem a d segítségével határozzuk meg.A d-t standard gyertákkal határozzuk meg,ami lehet cefeida-változócsillag,vagy egyes tipusú szupernova.v=adt viszont felírható,míg a d=cdt-nél a távolságot időegységre váltottam,de nem hoztam kapcsolatba a v sebességgel.
H=at/ct=a/c,a gyorsulás nem nulla,mert a Hubble-állandó nem nulla.Viszont a Hubble-állandó nem változik az időben ,mert a gyorsulás nem változik az időben.
Miért igaz,hogy d=cdt,és nem vt?Mert a távolságot fénysebességgel haladó elektromágneses hullámok segítségével mérjük.v=adt-ben a dt-t a csillagok fényének Doopler-eltolódásából állapithatjuk meg.df=1/dt.A Hubble-törvény azt fejezi ki,hogy a csillagok sebessége éppoly mértékben nő,ahogy a távolságuk nő egymáshoz képest.Éppúgy mozognak egymáshoz képest,mitnt a lufi felületére pontozott pöttyök,amikor a lufit felfújjuk.Nem a pöttyök(vagyis a csillagok,vagy galaxisok) mozognak,hanem a lufi(a világegyetem egésze) tágul.
Az igaz,mert a normál gyorsulásnál a d=vt teljesülne.Szerintem a különbség azért van,mert nem maguk a részcskék gyorsulnak,hanem a tér tágul gyorsulva,és azért
jelenik meg a d=ct összefüggésben a c,ami egy univerzális állandó.
A hasonlatban perzse a gránát repeszdarabjai végznek gyorsuló mozgást,a gránát tömegközépponti mozgását nem befolyásolja a robbanás,mert a robbanást a gránát belső ereje hajtja.
". Ez a magyarázat Hubble megfigyelésére, miszerint a galaxisok távolodása a földi megfigyelés szerint minél messzebb történik, annál a nagyobb mértékű gyorsuló sebességgel történik. "
Ez egy tipikus tévhit, hogy a galaxsimagok elindultak egy pontból és GYORSULVA eljutottak valahova, hiszen a távolabbi galaxisok nagyobb sebességgel távolodnak tőlünk. Pedig annyira nyilvánvaló, hogy semmiféle gyorsulás nem történt.
A megtett távolság az idő négyzetétől függ, a sebesség egyenesen arányos az idővel gyorsuláskor. Ez egy GÖRBE vonalat ad, ha a sebességet a távolság szerint ábrázolom.
"Vagyis elérve C sebességet, határozott lesz számunkra téridőben az anyagi és az antianyagi világ, vagyis megsemmisülünk."
Magyarul, ha nem nyomod annyira a gázt, akkor tovább élsz.
"Erre Bohr mondta,hogy ezek részecskék valószínűségi hullámai.Vagyis mégis vannak részecskék,de ezek mozgását valószínűségi hullámokkal lehet leírni."
Born mondta
"Aztán jött de Broglie,aki bevezette az anyaghullámokat,és azt mondta,hogy az elektron anyaghullámai egy bizonyos hullámokon állóhullámokat alkothatnak(más pályákon lebegés van,nincs állóhullám),és itt a hullámok stacionárius állapota valósulhat meg."
Gratulálok a munkádhoz,nagyon következetes,jó lett!
Szeretném Neked felvázolni,hogy hol tart a kvantummechanika,ami mindig egy csalódást okoz.
Volt Rutherford-modellje,amit az alfa részecskés szóráskísérletekkel fedezett fel.Ezt Bohr probálta klasszikusan mozogni,csak az ő modelljében az elektron beleesne a magba,nem tudta megmagyarázni,hogy az elektron miért nem sugározz amikor az atommag körül kering,úgyanis gyorsul,és a Maxwel-egyenletek szerint a gyorsuló töltés sugároz.Bohr erre azt mondta,hogy "csak,nem tudom,de ha ezt elfogadjuk posztulátumnak,akkor megmagyarázom Nektek a színképvonalakat".Azt elfelejtette,hogy az elektrodinamikának ellentmond az elmélete.Sommerfeld bevezette az ellipszispályákat,amik szerencséjére pontosítottak az elméleten(az akkor még ismeretlen spinek hatása segítettek Neki).De az atomok állandóságát nem tudta megmagyarázni.
Aztán jött de Broglie,aki bevezette az anyaghullámokat,és azt mondta,hogy az elektron anyaghullámai egy bizonyos hullámokon állóhullámokat alkothatnak(más pályákon lebegés van,nincs állóhullám),és itt a hullámok stacionárius állapota valósulhat meg.Ez az stacionárius állapotban nincs gyorsulás,a töltésnek nem kell sugároznia.Nincsenek részecskék,csak hullámok,ha stcionárius állóhullámot alkotnak akkor ott nincs sugárzás.Jött a kérdés,hogy akkor mi az ami hullámzik.Erre Bohr mondta,hogy ezek részecskék valószínűségi hullámai.Vagyis mégis vannak részecskék,de ezek mozgását valószínűségi hullámokkal lehet leírni.
Schrödinger a Hamilton-elvből(ami a geometriai optika-hullámoptika képlből következetett a Newtoni mechanika-hullámmechanikára)felírta a kvantummechanika alapegyenletét.Ez nagyon jó volt,az összes jeleséget,amit a fényhullámok tudnak,az anyaghullámokra is illetek.Ezenkívűl Schrödinger felírta(alias Weyl írta fel,aki a matematikus barátja volt,mert abban az időben sem tanították fizikusszakon a speciális függvényeket) a harmonikus oszcillátor és a hidrogénatom energiaállapotait,és hullámfüggvényeit.És figyelembevették az atommag hatását,amivel beírták a hidrogén teljes energiájába a tömegközéppontjának a mozgási energiáját,illetve az elektron tömegét kicserélték az elektron-proton redukált tömeggel.Aztán Schrödinger Rayleigh perturbációszámítását is alkalmazta,és kijött a Zeeman-és Stark-effektus,sugárzáselméletek,kiválaztási szabályok.Schrödinger megprobálta relativisztikussá tenni,de csak a nulla spinű részecskékre(pion,neutrino) vonatkozó Klein-Gordon-egyenlet jött ki.Aztán jött Dirac,aki trükkös gyökvonásával(amihez operátorokat használt)sikerült a feles spinű részecskék Dirac-egyenletét megalkotni.Ezzel megjósolta a pozitron létezését,mert a negatív teljes energiájú állapotokat nem tudta kizárni.Eleinte nem vették komolyan a pozitron lehetőségét,mert a kritikusok nem hallottak a Pauli egyenletről.És itt már Dirac megütközött egy óriási nagy problémával,a többrészecskerendszerek kvantummechanikájával.
A kvantummechanika nagyon szépen kezdődött,úgy látszott ez lesz a világot teljesen megmagyarázó alapegyenlet.Ezek egyrészecske rendszereknél,amilyenek a harmonikus oszcillátorok,hidrogénatom,szupravezetés Cooper-elektronpárjaira jól illeszkedett,de a többrészecske kvantummechanikában teljesen becsődölt.Jött a hidrogénmolekula és a héliumatom.Nem tudtak számot adni az elektronok közötti kölcsönhatásról,például,hogy hogyan lehet figyelembe venni az elektronok közötti taszítóerőt.Benzolnál,meg konjugált kötésű szénhídrogénláncmolekuláknál jól alkalmazható a függetlenrészecskés közelítés,ahol az elektronok egymásra hatását teljesen elhanyagolják.De általában a legtöbb esetben ez teljesen alaptalan közelítés.Még az elektronok magtöltés árnyékoló hatását figyelembe veszik,de ez sem pontos.Olyasmi történt,mint a Navier-Stokes egyenlet felírásakor:Először azt hitték ez az összes áramlást le tudja írni,később tudatosódott,hogy a legtöbbször elforduló turbulens áramlást csak gyenge közelítésként írja le,vagy egyátalán nem.A korrelációkat teljesen alaptalanul nem lehet bűntetlenül lezárni.
A szórásszámításnál is fellép ez probléma.Kis energián elég jók az eredmények,nagyobb energián már baj van,a nagyobb perdülethez tartozó gömbfüggvények nincsenek benne a Bronstein táblázatban,a fizikus szakon pedig nem tanítják.A részecskefizikusok ezt tudják,csak feladták.Ehelyett csak a nagyon nagy energiájú részecskékkel foglalkoznak,ahol a Born-közelítést alkalmazzák,ami ahoz hasonlóa,hogy az ax3+bx2+cx3+d=0 harmadfokú egyenletet nem tudom megoldani,mert nem értem a Cardano-egyenletet,de olyan körülményt keresek,ahol az "a" együttható köezlítőleg nulla,így a bx2+cx+d=0 másodfokú egyenletet kell megoldanom,amit meg tudok oldani.ezért fordulnak a nagy energiájú részecskegyorsítókhoz,és a kvarkokat vizsgálják,és a Higgs-bozont keresik,míg a periódusrendszer magyarázatának óriási nagy kudarcát elfelejtik.A kémikusok pedig kénytelenek átírni a kvantummechanikát,hogy megalkossák kvantumkémiájúkat,vagyis olyan mértékben módosítják a fizika törvényeit,hogy a halandzsa a mérési erdményekhez valamelyest illeszkedjen.Igazából sokszor zsákutcába kerülnek,de ilyenkor mindig módosítanak az elméletükön.A kvantummechanika már a héliumatomnál és a hidrogénmolekulánál már elakadt,csak közelítő számításokat tehet.Ha valamit nem tudnak akkor mindig meg lehet bújni vagy a nagyon pici,vagy a nagyon nagy energiás tartományban,mert ott az egyenletekből kihagyhatják a nehézséget jelentő tagot.
Egyébként a klasszikus mechanika is általában csalódást okoz,csak ezt már probálják numerikusan kezelni:a klasszikus mechanikai mozgások ritka esete az,ami megjósolható,a legtöbb mozgás kaotikussá válik.A klasszikus mechanikát müvelők közül legtöbben szintén megilyednek(mert a földi mozgások legnagyobb része kaotikussá válik),és a csillagszati jelenségeket viszgálják,amik előre jósolhatók,a Newton-törvények szerint zajlanak le,a kaotikusságok csak évmilliók alatt mutatkozik meg,amit nyugodtan el lehet hanyagolni.Vagyis a klasszikus mecahnika nagyenergiába menekülő részecskefizikusai a csillagászattal foglalkozó fizikusok.
Talán a dimenziótorzulásos elméletedet ezek figyelembevételével még figyelmesebben olvassák.Mert szerintem a nemlineáris jelenségeket jól lehetne magyrázni velük.
Itt ez papírlap... elmű számla... már befizettem, jó lesz... Átlósan behajtom, hogy négyzetet tudjak csinálni belőle... megvan... letépem a fölösleget.. Na kész a gúla. Lépjünk tovább!!! Hm. Lássuk, hol is akar Gézoo bepalizni... A korcsolyázók nem voltak tengelyre tűzve... A zsák az ülőkéje és a vele a merev karral hozzá rögzített körhinta távolodni fog tőled.. Ezek szerint a körhinta tengelye sem volt rögzítve... OK. Tehát miért is kellene tengelyre tenni a gúlát? Ja, már sejtem... Tehát nem tesszük tengelyre... Leteszem ide az asztalra... egy kis helyet csinálunk... valamivel lövöldözni is kellene... itt ez sör... a kupakja épp jó lesz talán... Előbb iszunk egy kortyot... célzóvíz... Cél a gúla közepe... tűz! Telitatlálat! A gúla a lövés irányában elmozdult kb 5 centit, elfordulást nem látok. Ez egyezik mind a Gézoo-fizika, mind a fizika előrejelzéseivel. Szuper... Csak azt nem értem, hogy lehettem ilyen pontos, föleg egy pohár sör után... a reklámban nem ez van... A Gézoo-fizika szerint ez csak akkor lehetséges, ha tökéletesen középen találom el a gúlát, ha nem, akkor egyhelyben marad, de elfordul... Gézoo! ehhez milyen pontosság kell? Na mindegy... még egy korty sör... újabb kísérlet, mert egy kísérlet nem kísérlet... Tűz! ... k* ügyes vagyok, ugyanaz. Gézoo! ehhez milyen pontosság kell? A fizika szerint ez nem meglepő, a Gézoo-fizika szerint ez szinte csoda...
Na mindegy, Gézoo majd "megmagyarázza", én nem értek hozzá...
Egy újabb korty sör... és legyen ellenpróba is... ahogy illik... Cél a gúla jobb széle... Tűz! Hm. A gúla láthatóan elfordult... A Gézoo-fizika és a fizika előrejelzéseinek megfelelően... OK. De a gúla a lövés irányában is elmozdult újfent kb 5 cm-rel. Itt valami gáz van. A Gézoo-fizika szerint az impulzusnak el kellet volna tűnnie a forgás javára, nem mozdulhatott volna el a gúla középpontja.... Na nembaj... újabb korty sör, hátha segít, meg különben is: egy kísérlet nem kísétlet... Tűz! Hm. ugyanaz. Na mindegy, lássuk a bal oldalt is. Sör... cél... tűz! - ugyanaz. Itt tényleg nagy gáz van.
Következtetések: 1) Tényleg nem fájt... a Gézoo-fizika előrejelzésének megfelelően. Erről a fizika valóban nem tud semmit mondani. 2) Ahol eltérés volt a fizika és a Gézoo-fizika jóslatában, ott a fizika nyert. 3) Nincs rajtam sapka.
És csak a megszokás miatt: Továbbra is várom a levezetéseidet, bizonyításaidat, és a Gézoo-fizikát alátámasztó megfigyeléseket, tapasztalatokat. És a Gézoo-helikoptert! :-))) Ne felejtsd a 177 és a 182 bizonyítását se!
Utóirat: A fenti iromány nem a képzelet szüleménye, a kísérlet és a leírás valóban együtt, egyidőben kelezkezett, a valóságnak megfelelően. A kísérletet bármikor, bárki megismételheti a megfelelő mennyiségű sör, söröskupak, vagy annak hiányában is.
És most megiszom a maradék söröt..., jó éjt mindenkinek!
Vegyük azt a példát,hogy van két részecskénk,amik egymással egy fényjellel lépnek kölcsönhatásba.Két lehetőség van a kölcsönhatás mechanizmusában.Az egyik részecske legyen az A részecske,ami fénysugarat bocsát a B részecske felé,és a B részecske elnyeli azt.Az eközben visszalöködik.De a B részecske kisugározza a fényt és az A újra elnyeli,és az A is visszalöködik.De a B részecske és az A részecske nem ugyanakkor löködik vissza,vagyis a hatás-ellenhatás törvénye ugyanazon pillanatban nem teljes.
Van egy másik résecske,mégpedig az,hogy az A részecske,és a B részecske is ugyanazon időpillanatban bocsátja a fényjelet egymásfelé,és ezért az A fényjele ugyanazon időpillanatban érkezik B-hez,mint a B fényjele az A-hoz,igy a B és az A atom visszalöködése ugyabban az időpillanatban következik be.Szóval a hatás-ellenhatás ugyanabban a pillanatban teljeesül.Annak ellenére,hogy a fénysugarak véges sebességgel terjednek.
A különbség a két eset között az,hogy az első esetben az atomok egy fényjelen osztoznak meg,míg a másik esetben szinkronban passzolgatnak egymá között két fényjelet.
A hatás-ellenhatás tétele miatt,a második eset modellezheti a valóságot.
"Egy egyszerű példán át: m tömegre balról és jobbról is hat F erő. Az m tömeg nyugalomban van. Mondjuk.. hatás-ellenhatás, de ez ennél sokkal több!
Most a baloldali erő és a jobboldali erő ezer év különbséggel hasson ugyanazon pontra..
Nyílván ekkor a jobboldali erővel nem a baloldali tart egyensúlyt.. hanem az m tömeg tehetetlensége F=m*a gyorsuláson át.. Az ezer év múlva ható baloldali erővel szemben pedig majd újabb ezer éven át szintén F=-a*m erővel fog hatni a tehetetlenség.
Így ha csak a bal és jobboldali erőkre nézzük a hatás-ellenhatás jelenségét, akkor
egyik esetben igaz, másik esetben nem igaz.."
Vegyük azt a példát,hogy van két részecskénk,amik egymással egy fényjellel lépnek kölcsönhatásba.Két lehetőség van a kölcsönhatás mechanizmusában.Az egyik részecske legyen az A részecske,ami fénysugarat bocsát a B részecske felé,és a B részecske elnyeli azt.Az eközben visszalöködik.De a B részecske kisugározza a fényt és az A újra elnyeli,és az A is visszalöködik.Mindjárt folytatom...
A fényórás kisérletek,és azok amik a fénysugarak viselkedésére vezeti vissza a relativisztikus jelenségeket.Ugyanis miért lének fel a relativisztikus jelenségek?A fénysugarak véges sebessége miatti késleltetés miatt.
Itt is a mozgás szükségszerűen torz dimenzióba került(itt is van dimeziótorzulás),mert ha a hullámot jobban megnézzük a hullám taraj felületén is hullámok vannak,sőt azok felületén is és így tovább.Szóval fraktál alakult ki.
