Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Csak arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy bonyolult ábrát is lehet a keresztszemessel „rajzolni”, nem (mindig) a technika szabja meg a mintát. Azaz, a nyolcszirmú rozetta sem (biztos) hogy a technika eredményeként született. Székely-földön gyakori minta, kapukon, egyéb kézműves tárgyakon kedvelt motívum. Erről már beszélgettünk 8866-tól.
Szent számra sehol nem utaltam, elméletet sem kapcsoltam hozzá…
Visszanézve a topikot, szemet szúrt a 8828. hsz-ben (Folyóparti ölyv írása) közölt ábra, mely közvetlen előképe lehet a kalotaszegi mintának.
A hetes szerencsétlen és baljós szám. Ennek a baljósságnak emlékeit számtalan kulturális jelenség őrzi. Nem dolgozunk a hetedik napon, heten, mint a gonoszok, a hét főbűn, hetedik pecsét, hetet [ellenséget] egy csapásra, stb.
Mit kellene magyarázni állatábrázoláson? A motívumkincs hordozótól függetlenül mozog minden lehetséges felületen és művészeti ágban. Még rajzfilmekbe is bekerül, modern dizájnokon is megjelenik alapmotívumaink sok részlete. Semmi különös, ha keresztszemesben állatalak szerepel. De megfelelően hozzáalakítva a keresztszemes technikához.
A sumír istencsillag [dingir] kereszt, majd x egymásra ékezése. Így van hely. Az, hogy ez esetleg szent szám megjelenítése, szerintem spekuláció. Nem vagyok nagy híve az ilyen lila elméleteknek.
A magyar motívumkincs legnagyszerűbb feldolgozása szerintem Huszka Józseftől van.
Huszka
József, etnográfus, szül. Kiskun-Félegyházán 1854 nov. 22. A gimnáziumot szülővárosában, Szegeden és Szarvason végezte, azután a budapesti József-műegyetemre került, ahonnan a rajtanárképző intézetbe lépett át s ott tanári vizsgálatot tett. Aztán a deési polgári iskolában, a zentai községi gimnáziumban s a sepsi-szentgyörgyi polgári iskolában tanított. Utóbbi helyen sokat foglalkozott a műtörténettel és az etnográfiával. A kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok segítségével a külföldön is járt ornamentikai tanulmányainak folytatása céljából. 1891. a budapesti kegyesrendi főgimnázium tanárává nevezték ki. H. a magyar ornamentális anyag kutatása közben sok régi templomban freszkókra bukkant, amelyeknek lefejtése, lemásolása és ismertetése által egy egész székely festőiskolát hozott napvilágra. Nagy munkásságot fejlett ki az etnográfia és a hazai ornamentika irodalma terén is. E lexikonnak is munkatársa. Cikkei és felolvasásai az Archaeologiai Értesítőben (Magyar szentek a Székelyföldön; A szent László legenda székelyföldi falképekben), a Művészi Iparban (Magy. népies és renaissance diszítményeink, Egy szücsmester rajzkönyve 1836-ból) a Századokban stb. jelentek meg. Külön jelentek meg: Magyar dicsőítő styl (1885); Magyar diszítési motivumok a Székelyföldön (1883); Teremtsünk igazán magyar műipart (Sepsi-Szt.-György 1890); Nemzeti építészetünk multja és jelene (1892); Székely ház (Budapest 1895).
Elfogadom az érvedet, mint lehetséges változat, de nem kizárólagos magyarázatként.
Láttam már keresztszemes mintában szarvast, gerlét, ludat, stb. Ezeket hogyan magyarázod?
A sumér csillag effajta értelmezése némi magyarázatra szorul. Ugyanis ott az agyagban semmi nem kötötte, vezette a rajzolót, mégis szinte azonos a két ábra.
„Ez nagy valószínűséggel nagyon új elem, indoeurópai hatás.”
Lehet, hogy szláv…(Bocs’, kicsúszott a számon….)
Komolyra fordítva a szót…A több tucat, vagy több száz sumér párhuzamot mutató kárpátmedencei lelet és egyéb párhuzamok ismeretében inkább hajlok közvetlenebb kapcsolat feltételezésére.
Az ilyen mintázat a technikai lehetőségekhez alakult hozzá, egy szövet egy mátrixot alkot, amelynek szálait számolva találják ki, hová szúrják a tűt. Lehet jobbra-balra vagy le fel haladni, illetve egyszerre ezek kombinációjában. Ebből lesz a nyolc irány.
A sumír istencsillag nyolcassága is az anyagból jön elő.
Ez nagy valószínűséggel nagyon új elem, indoeurópai hatás. A magyar a 3 és többszöröseit tekinti szimbólikus számnak.
Ezt egyébként Naddeo többezer képpel is mutogatja, és nem vitás, hogy igaza van.
"Abú l-Haszan (Maszudi) arab történet író a következőket írja a kazárokról"
Természetesen nem Maszúdi írja (ő nehezen tudhatott volna Németh Gyula szófejtéseiről), hanem tőlem ollóztad, alapvetően a Kik voltak a szkíták? rovat 8167. számú, majd' hat évvel ezelőtti bejegyzéséből. Forrásmegjelölés nélkül másoltad be a Magyar őstörténet, magyar honfoglalás topikba is baudogi néven (3528.).
Abú l-Haszan (Maszudi) arab történet író a következőket írja a kazárokról.
"Őket eredetileg sabīrnak hívták, s a kazár csupán perzsa ragadványnév. A honfoglaló magyarság kialakulása című, 1930-ban megjelent könyvében Németh Gyula rámutatott, hogy a kazár ugyanannyit tesz perzsául, mint a szabír törökül, mindegyikük jelentése egyaránt ’eltévedt, bolyongó’. Hozzáteszi még, hogy 558 után a szabír népnév eltűnik a forrásokból, hogy aztán 580 körül ugyanazon a területen, a Kaukázus északi előterében helyt adjon a kazárnak. A szabírok neve kísértetiesen emlékeztet a transzkaukáziai, észak-mezopotámiai térség Szubar-ki, Szubur-ki, Szubir-ki szumír nevére, mely elsőként Eannatum lagaši király egyik feliratáról adatolható a Kr. e. XXVII–XXVI. századból, és amelyet az akkádok tőlük Szubur-tu vagy Szubar-tu alakban vettek át.
A Kazár Birodalom népessége köztudottan összetett volt, a szabírok mellett türkök, kálizok (khorezmiek), alánok, zsidók, továbbá böszörmények (muzulmánok) is éltek benne. De éltek itt médek is, másként mondva baskírok, akiknek egy része majd részt vesz majd a Kárpát-medence elfoglalásában."
"...Vannak azonban sokkal konkrétabb nyomai annak, hogy a kunoknak valószínűleg kapcsolata lehetett az ún. székely rovásírással. SELMECZI LÁSZLÓ a "Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és kunokról" (Debrecen, 1992. 51.) című könyvében van egy rovásírásos felirattal díszített csat, mely a Karcag-Orgondaszentmiklósi kun temető 170. sírjából került elő. A rovásírás kutatás úgy látszik, még nem figyelt fel erre a tárgyra, ugyanis ha jól tudom, azóta sem szerepel a szakirodalomban. A rovásjelekkel díszített csatkarika bronzlemezből készült. Átmérője 4,9 cm, és a XIV. századra keltezhető..."
Hakan Aydemir: Kun-kipcsak elemek a moldvai csángó nyelvjárásban (207. old)
A Magyarok nem Kazáriából jöttek, tőlük délre helyezkedtek el, csak együtt /szövetségben / harcoltak velük pár évig. A lázadó Kabar/Onogur/ törzsek a Kazár fennhatóság elkerülése érdekében csatlakoztak /vérszerződéssel/ a másik erős hatalmi tényezőhöz, a Magyarok törzsszövetségéhez.
Azért azt nem ártana tudni ám, hogy ez hunnan a csudából került elő, és nagyjából milyen korból. Azt sem ártana tudni, hogy körötte miket tanáltak még. Ránézesre nagyon etruszkos. Vakondok módra mondom. Hátha vak tyúk is talál szemet. ;-)
„Térjünk vissza a hangjelek és szóképes szavak kezdőhangjainak fonetikus rendszerű elemzéséhez!! „
Térjünk, mert valóban nagyon elkanyarodtunk, már a hun fibula keskenyebbik felén lévő négy „ékjel” esetleges E-A (negyven) olvasatától is. De még azt sem sikerült tisztázni...
"Szimmetia elven működnek és alkalmazkodnak a szövőszék által diktált lehetőségekhez."
A jelek szögletesednek. (Sokkal nehezebb pixelesen ívet csinálni. Az LCD monitor ugyanazon az elven működik mind a szövőszék. A felbontás a lényeg, ami a szövőszék analógiájában szálvastagság)
Ezért is igaz:
„Mindkettő virágábrázolásnak tűnik.”
Virág és világ.
"Szerintem sem egy alkotás, inkább mintagyűjtemény."
Ezért is mondom, hogy az ördög a részletekben rejlik alapon, az etnikai kapcsolat, csak ezen az alsóbb, a részletek, és motívumösszetételek együttes szintjén lenne bizonyító értékű. Szétcincálva "nem ér a nevem, káposzta a fejem" van. ;-)
Térjünk vissza a hangjelek és szóképes szavak kezdőhangjainak fonetikus rendszerű elemzéséhez!!
Így lehet eljutni vissza az időben 50.000 éves mélységekbe.
Jóllehet, a pecséthenger lenyomata elég fura ábrát mutat, ennek ellenére azt gondolom, egy stilizált női arc, talán Innana istennő lehet, mellette a nyolcszirmú rozetták mind az ő szimbólumai. Igaz, nem pontosan megszokott ábrázolásúak, mint az esztergomi oroszlánon, mert itt kicsit szögletesek a szirmok, egyébként meg lekerekítettek, de a női fej sem szokványos!
Lehet, hogy éppen átmenet a lekerekített és a kifejezetten szögletes kalotaszegihez hasonló minta között. Egyébként nem emlékszem, hogy a mezopotámiai pecséthengereken – vagy máshol – láttam volna virágmintát.
„Azaz a jelek, ábrázolások a teremtészetből származnak.”
A népművészet ennél jóval több. Közlendője van, Persze nem minden mintának, de nagyon sok ősi minta fordul elő cserepeken, hímzéseken, faragásokon.
Lásd: 8666, 8670, 8693, 8694. hsz-eket
"A különböző kalotaszegi sorminták egy alkotásról származnak?"
Sajnos nem találtam meg a forrást, ha van kedved keress utána, én is a netről vettem. Szerintem sem egy alkotás, inkább mintagyűjtemény.
Mindkettő virágábrázolásnak tűnik. A kapcsolat lehet természetes. Azaz mélyebben gyökeredzik a hasonlatosság, mint a népek innen-oda, onnan-ide, ebből-abből származási kapcsolata. Azaz a jelek, ábázolások a teremtészetből származnak. Ennek másolásán keresztül, nyilván lehetne találni szerte-szét a világban külalakra más népekkel hasonlatos népművészeti részleteket.
Ennek ellenére a kalotaszegi minták csodálatosak. Szimmetia elven működnek és alkalmazkodnak a szövőszék által diktált lehetőségekhez.
Lenne egy kérdésem. A különböző kalotaszegi sorminták egy alkotásról származnak? Met szerintem nem.
Jó érzés, hogy vannak még olyan emberek ebben az országban, akik foglalkoznak, törődnek azzal, hogy mi történt velünk valójában. Szerintem mindenki tudja jól, én mégis megemlítem, hogy a történelem könyvek az iskolában annyira fedik le a valóságot, mint ahogy én próbálom ebben a pár sorban összefoglalni a magyarok történelmét:)
Jó magam székely származású fiatal vagyok, így mindig is tisztelettel és alázattal fordultam azon emberek felé, akik szeretik erdélyt, akik nem hagyják, hogy elvesszem az a megcsonkított magyarság, ami ott maradt.
Most találtam erre a fórumra és valószínű rendszeres látogatója leszek az oldalnak, de mivel szakmailag nem nagyon tudok mit hozzá tenni (csak ámulni és bámulni), ezért nem fogok gyakran kommentelni, csak olvansi:)
„A sumerek letezeserol csak a 19. sz. masodik feleben, akkor is lassankent, ertesult a tudomany.”
Természetesen ezzel egyetértek. Én sem gondoltam, hogy honfoglaló és/vagy helyben lakó őseink a sumér kultúra kiváló ismerői lettek volna. Nem kell az eredetet ismerni ahhoz, hogy egy kultúra elemeit egy nép a saját hagyományaiban tovább őrizze, hogy a saját kultúrájába beépítse. Ez történhet akár közvetítéssel is. Egy hagyomány, egy szimbólum, vagy bármi élhet úgy tovább, hogy a konkrét eredete feledésbe merül, mert ez utóbbinak semmi jelentősége nincs.
„Az esztergomi abrazolas 4 bordajat nehez az istenseghez kotni, mert a magyarok nem ismerhettek, ahogy senki sem abban a korban, a sumer kulturat.”
Tudományos szinten, igénnyel biztosan nem ismerhették, de a hagyományokban ott lehetett a megkövült ismeret.
Az mégiscsak több, mint véletlen, hogy Esztergomban oroszlán is van, ékjelek is vannak a testén, nyolc szirmú rozetta is van a combján, egy sor népi hagyomány, szimbólum, stb. párhuzamot mutat a sumér kultúrával. Ide lehet sorolni a tatárlakai, a tordosi leletek írásjeleinek hasonlóságát a mezopotámiaiakhoz, a sukorói leleteket, stb. A nyelvi-nyelvtani párhuzamokról nem is szólva…
Miért pont a négy ékjel okoz gondot? Ilyen háttér mellett miért egyértelmű, hogy csak és kizárólag díszítő elem lehet. Nem logikusabb legalább azt feltételezni, hogy lehetséges az E-A (vagy a negyven) olvasat?
„A "magyarok" 8-10 torzse, Kazariabol jott, ott alkult egy kozossege.
Semmi adat, hogy elozoleg egyutt eltek volna, egyutt vandoroltak volna.”
Ez még semmit sem bizonyít. Ettől még bármi lehetséges.
Van valamilyen bizonyíték, a görögök őseivel való bármilyen együttélésre? Mert több a nyelvi rokonság velük, mint a finnekkel. (legalábbis Acél József szerint)
Akarmilyen nyelven is beszeltek, ami az idok folyaman lenyeges valtozason eshetett at, ma magyarnak hivjuk (mi), es akiknek a neve ma's volt, ahogy a pelda mutatja.
Ennek a jelvenynek alkotoi, nem tudtak a sumer neprol, kulturarol, ahogy az elottuk 1000-2000 evvel letezo nepek se tudtak.
Enki-Ea, 40 szent sza'ma az oroszlanon es Zuen (EN. ZU)-Nannar-Sin, 30 szent sza'ma a bikan, amit bordazatnak is lehet venni, de itt a sza'mot jelenti.
Ennek a nagyobb ekjelnek a neve, U, es 10-et jelent, sok ma's kozott.
Van, vagy 10-20 ma's jelentese is.
A turkmen 10=un, a torok 10=on, amibol jon, az On Gar, Ungar, Ongher, Ungur, Unkari stb. "(magyarok" neve, mas nepek szerint)
Ebbol latni, hogy a "magyar" torszszovetseg 10 GAR-bol allott.
7 "magyar", de ebbol, csak egynek volt "magyar" (mogeri) a neve es 3 kabar, ezek neveit csak talalgatni lehet.
Padanyi szerint, a 7 "magyar"-bol csak 2 volt ugor, a tobbi turk es valami ma's.
Értelemszerűen az első mintáról van szó.
