Pont 1965-ben léptem le. De előtte volt egy társaság, akik rendszeresen a Kárpátiában söröztek vasárnap délben. Az asztalunknál soha nem volt szabad hely.
;pontosan nagypentek sir latogatas ami mindig az apostolokban ert veget nem emlekszem oda ulesi problemara apam anyam en es a hugom 4 ember new yorkban viszont volt olyan udvariasan ugyan de nem engedtek hogy orakig uljunk egy asztalnal hiszen rengetegen vartak szekre ott ez a megoldas bemegyek az ajton es nem kezdhetek el csatangolni es keresni ures szeket hanemn meg kell allni es az alkalmazott vezet oda ahol van hely de ennek most mar vege floridaban is mert a covid miatt volt hogy fel evig zarva voltak egyes ettermek marcius ota budan vagyok pentektol ujra florida a mostani helyzet hasonlo lehet a februarihoz
Az állópult az egyértelmű, persze. Meg a plázánál a nagy közös placc az asztalokkal, ilyesmi. De semmilyen felszolgálós étteremben nem örülnék, ha odaülnének, és nem is kéredzkednék oda sehova - és mondom, én se találkoztam ilyennel soha sehol.
Azt még a hepatitis-botrány előtt írta, amikor is megfertőzték ott a MOL hivatalnokgárdájának számottevő részét. Ilyen helyen a legkisebb baj, hogyha valaki más is pont a te asztalodnál mérgeződik :/
Régen,m nagyon régen, az Apostolok vagy a Kárpátia elég nagy asztalaihoz, simán oda lehetett ülni. Ezek hivatalosan sörözők voltak, de szeretnék ma olyan ételválasztékot, mint ami régen ott volt. Ha sokan voltak, pofátlanság lett volna két embernek ülni egy asztalnál, ahol hatan is bőven elfértek.
De a müncheni Rathaus Kellerben is simán oda ültek a bajorok az asztalunkhoz. A végén jól szórakoztunk.
ez az odaules nem lehet egy altalanos problema sokkal kevesebben mennek etterembe ezert se amugy kicsi asztalhoz kell ulni ahova nem fer el sok ember ALPROBLEMA
A Hai Nam Pho Bistroban (Világevő kartárs szerint a legjobb Pho levesező Budapesten) is mondták, amikor beültünk, hogy előfordulhat, idegeneket is odaültetnek az asztalunkhoz (ketten ültünk egy négy személyesnek mondott asztalnál, de még a mi kajáink is alig fértek el rajta).
Aztán végül erre nem kerül sor, nem tudom, most mi van ott.
Egyébként én még sehol (burgerezőben, gyorsétteremben, kínai kajáldában sem) találkoztam Magyarországon olyannal, hogyha egy különálló kis asztalnál ettem, odaült volna bárki.
Réges-régen az önkiszolgáló éttermekben volt ilyen, de ott hatalmas nagy asztalok voltak (azaz lényegében ugyanannál az asztalnál ült mindenki), nem kis asztalok.
A piac falatozójában van olyan, hogy a tálcájukkal többen is ugyanahhoz az állópulthoz mennek tömni a fejüket.
Jó a konyha továbbra is, de érdekes módon a korábbi látogatásainkkor tapasztalt tömeg eltűnt, alig pár asztalnál ültek a kertben. Az árak természetesen nőttek, de ez a hely korábban sem volt olcsó.
A vaddisznótarja portóis mártásban 5 rugó, köret nélkül, a burgonyafánk további majdnem 2000 Ft mellé. Egyébként kiváló és villával is fogyasztható a hús, a fánk is remek, az adag optimális.
Utána itt is egy Sacher-átgondolást kértem, amit hasonló áron (2300 körül) mérnek, mint a Városligetben és a külleme is hasonló, de messze elmarad attól: alig édesített ez is, de kissé száraz a tészta és morzsálódásra hajlamos az egész torta.
A borválaszték széles és vannak olyan tételek, amik máshol nem. A Topf nevű kamptali pincétől ittam egy kiváló dűlős zöldvelteliniből egy decit.
Csehországban sörözőknél elfogadott a szabadhelyre történő "bekérecckedés", néhány nagyobb forgalmú helyen a személyzet is ülteti a népet, hogy gyorsabb legyen a sörhöz és ételhez jutás. A legtöbb helyen azért jelentős ételválaszték is van. Damaszt abroszos helyen nem voltam, valószínűleg ott nem elfogadott.
Ja és hozzánk se akart étteremben senki az életben se odaülni, semmilyen országban/ földrészen se. Büfék asztalainál vagy áruházi önkiszolgáló éttermeinél / kifőzdéinél persze igen, de ott is nagyon ritkán.
Én nem rendes éttermeket néztem, oda nem akartam menni, hanem régi, autentikus tapasozós helyeket és bodegákat. Ezeknél írták több helyen, hogy előfordulhat ilyen, de nem volt így. Még az El Xampanyet-ben sem, ahol várnunk kellett az asztalra. (És szerencsére első várakozók voltunk, mert szeptember van, és délre mentünk, a hírek szerint félórás várakozás se ritka náluk.)
Egy rokonom három éve Barcelonában él, az előbb megkérdeztem, hogy az "összeültetés" mennyire jellemző ott, de még nem találkozott ilyennel. Pedig jóval több a vendég, mint amennyit a vendéglátóhelyek kapacitása elbír (pincérhiány is van), napokkal előbb kell asztalt foglalni, ha valaki beülne valahová, és időpontot sem lehet választani, csak turnust (pl. akik a 20-22 óra közötti turnusra foglaltak, azoknak 22-kor el kell hagyniuk az asztalt).
Ezzel csak a néhai NDK-ban találkoztam, elég fura volt, de el lehetett viselni. Állítólag a Szovjetunióban a köznép kajáldáiban is ez volt a gyakorlat, de ott olyan helyeken ebédeltünk, ahová csak külföldit engedtek be, oroszt nem (1984). Egyszer próbálkoztunk egy kifőzdével, ahová a helyiek jártak, de a higiéniai viszonyok elborzasztottak (az üres asztalokat nem takarították le, az abroszról az ételmaradékot az ablakon berepülő galabok csipegették le, a konyhában a kondérok között macskák járkáltak, a kvasz automatákban elhelyezett poharakból naponta több százan ittak és egy gyors öblítéssel megoldották a poharak mosogatását ...)
Délnémetországban nagy divat, de Zürichben is előfordult, hogy a főpincér megkérdezte, hogy oda ültethet egy pár a mi asztalunkhoz. Ez egy emelt szintű belvárosi pizzériában volt. Komolyabb éttermekben nemigen hinném.
Ki van zárva, hogy neked való legyen olyan hely, ahol idegenekkel kell ülni egy asztalnál. Pláne VIII. ker.-i arcokkal. Egy ilyen kisérlet a mégiscsak-budai Retek utcában is megbukott (igaz, ott a kaja se volt jó).
A 4-es metro gyönyörű. Egyszer direkt megnéztem, de nekem semmi féle csatlakozási lehetőségem nincs hozzá. Hacsak nem megyek el a Keletihez busszal és ott átszállok a 4-es metrora.
MOndjuk taxival biztos elérhető, de annyira nem tűnik csábosnak a hely.
Én ott dolgoztam a közelben, egyszer még jó 10-15 éve elsétáltunk egy kollégával, hogy megnézzük, de kívülről benézve annyira nem volt bejövős és olyan fazonok ácsorogtak a bejáratánál, hogy inkább kihagytuk. (Pedig nem vagyunk félős gyerekek.)
Egyébként 2018-ban azt mondta a szakácsnő, hogy még egy évig csinálja, mert már beleunt, ezek szerint még ráhúzott:
