Ha városnézés, akkor én is, mindenképp, ott kezdeni reggel, ott végezni este! Sokkal többet érzünk így a város életéből. Sokakat idegesítek azzal, hogy hajnalban otthagyom a családot, és körülnézek a majdnem üres városokban. Firenzében, Velencében, San Gimignanóban ezek elképesztő élmények, hiszen amúgy nem látni az utazóktól a várost. Rómában sajnos erre nem volt alkalmam, messze laktunk, talán ezért is nem érzem máig olyan közel magamhoz a várost, amennyire előzetesen reméltem.
Nekem az utazás elsődleges szempont volt mikor disszidáltam. Annyit nem tudtak volna nekem fizetni, hogy lemonjak a szabadságomról. Volt olyan főnököm aki megkisérelte, de nem ment. Csak a munkának élni nem az én fazonom, bár mindig sokat dolgoztam és értékeltem ha értékeltek, de vannak határok. Természetesen később Svájcban a férjemnek is volt szabadsága fejenként 5 hetünk volt, amit az ünnepnapokkal kiegészítve jól ki tudtunk használni. Természetesen rendezett munkaidő, fizetett vagy szabadidőben kivett túlórák stb. Mindezekre a dolgokra kulturált államokban törvény van. Azon felül pedig egyéni szerződésekben ki lehet még alkudni dolgokat.
Igy igaz... Papusnak is egy het az amit gond nelkul ki tud venni.
Amikor kezdtem az IT szakmat, annyira nem volt idom szabadsagra menni, hogy voltak evek amikor a szabadsagom bennt maradt... sot, amikor a suli zarva volt szunet miatt, akkor is dolgoztam. Nekem megerte... szivesen tettem, es ertekeltek - az poziciomert dolgoztam (amit megfizetnek szepen).
Volt egy rokonom, aki Amerikában élt. Jött hivatalos útra Stockholmba és elkezdett engem agitálni, hogy menjek Amerikába, majd ő segít stb., mert szerinte csak Amerikában volt érdemes élni. Nos egyetlen kérdésem volt, hogy mennyi lenne nekem ott a szabadságom ha tényleg tudna segíteni és kapnék valami normális állást. 2 hét volt a válasz, azzal, hogy eleinte ezt nem illik igénybe venni. Mondtam, köszönöm, de nekem akkor már 4 hét volt a szabadságom + simán össze tulóráztam még 2 hetet egy évben.
Később összejöttem egy orvosnővel, aki már kint végzett, de időnként jött Magyarországra. Ennek néhány éve volt. 52 éves többszörös szakdiplomával, meg mindennel amit ezen a pályán meg lehet szerezni. Siránkozott, hogy még mennyi mindenhova szeretne elmenni. Logikus kérdés volt részemről, hogy miért nem jössz hosszabb időre? Azt nem lehet. A 2 hét távollét már extrém.
Mindebből azt vontam le, hogy itt a szabadsággal elég fukarul bánnak. Lényem se sokat utazgatott amig itt élt.:-(
A Cote-ra menet San Remo-ban volt az első szállás, iszonyat meleg és iszonyat zaj volt, úgyhogy tudom, miről beszélek. Nekem furcsa módon Franciao.-ban lett lázadozás a nemnyitható-ablakú légkondicionált olcsó & modern szállodában, de én örültem neki, mint állat, mert tudtam rendesen aludni.
A magam részéről kifejezetten a város közepében szeretek lakni, ahonnan bárhova eljutok még gyalog is. Sehol nem egy öröm parkolni, az olaszoknál a turista helyeken meg szinte képtelenség. Igaz én városi ember vagyok, az aszfalton érzem a legjobban magam.:-)
Nem akarom itt az "olasz igét hírdetni", de volt már abból sok vitám, hogy az olaszokat magukat én sem szeretem. Ezt sokan összeegyeztethetetlennek tartják azzal a rajongással, amivel országuk irányában vagyok, számomra viszont nem összeegyeztethetetlen. Pl. nem kell a festőt szeretni ahhoz, hogy szeressük a képét, az írót, hogy szeressük a regényét, stb...:-) Olaszország a lehető legszerencsésebb földrajzi adottságai miatt elképesztően változatos természeti szépségekben, és ezt csodálatosan ötvözik épített szépségeivel, na meg a kultúrája sem elhanyagolható:-)
Mindenesetre ha annyira fontos nektek a nyugalmas szállás, akkor érdemes biztosra menni, mert bizony ki lehet fogni nehezen tolerálható szállásokat, a városok sűrűn lakottak, zajosak. Egy modernebb szállodában valóban már olyan hangszigetelés van, hogy nem zavar senki, ezt Arezzóban tapasztaltam, bár én csak kényszerből választottam azt a szállodát, szeretek autentikusabb helyeken megszállni. Nagy és modern szálloda volt zajos út mellett, becsukva az ablakot egy hang nem hallatszott, és persze működött a légkondi, de szerényen. Mondjuk autentikus helyeken is igyekeznek már a modern technikákkal felújítani, de ilyeneket tán nehezebb találni. Én Firenzében nagyon szépen felújított apartmanban laktam, volt ugyan légkondi, de az nem tetszett mindenkinek, az ablak nyitvatartásától én 4 órától nem tudtam aludni:-( A csúcs szállásunk San Gimignanóban volt, a főtéren, gyönyörűen felújított, és nagyon olcsón. Szerencsénk volt mindig, hogy időben foglaltunk, hónapokkal korábban, akkor úgy kb. harmadáron lehet ezt megtenni. Persze nyílván ismered a dörgést:-).
Na, majd ha oda kerül a sor, akkor majd várunk neked kellő olaszos topicban, mert hát azért ez a téma mégsem igazán való ide:-)
Nincs altalanos szabaly. A munkahely hatarozza meg - persze biztos van valami szabalyozas, de azt nem tudom, nincs a csaladban :)).
Igen, nekem is az. Pl a gyerek menyasszonya beteg lett az unnep alatt - 25-en - es 26-an kellett mennie dolgozni, ha masert nem, hogy kuldjek haza mert beteg. Ugyanis... ha nem megy dolgozni, nem csak az a nap szamit betegallomanynak amit kivett, hanem az elozo - unnep - is... nem ertem en sem... durva szabaly, nem?
Azt hiszem a ket het szabadsag a kezdo mindenkinek az uj munkahelyen - hacsak... nincs olyan pozicioban, hogy alkudjon ki mas szerzodest. Pl nalunk mostanaban sporolni kellett a penzzel - budget - es sokan vettek ki plusz fizetes nelkuli szabadsagot. En is - plusz 5 napot, igy a nyari ket hetem harom...
Van aki nem jon dolgozni hetfon - vagy penteken... persze kevesebb penzert.
Ha meno lennek, es masik iskolahoz mennek dolgozni, mert hivnak - alkudozhatnek egy vagy ket plusz het szabadsagot magamnak... fizetettet. De hat sajnos... :))... nem vagyok meno...
Na most aztán semmivel sem lettem okosabb, csak azt tudom, hogy Neked van azért normálisan. :-) Azért a le kell dologozni az ünnepnapot-dolog elég furcsának tűnik....
Szabadsag... hat az attol is fugg, hogy hol dolgozol. Teny, hogy ahhoz, hogy penzt csinalj, sokat kell a munkahelyeden lenni :)).
A kisbb fiam egy dealershipnel dolgozik, ott az unnepnapot le kell dolgozni - pl ha a kedd unnep (Szilveszter), akkor a csutortoki szabadnapjan dolgoznia kell menni.
A nagyobb fiam szabadsaga... szinten nem tudom, csak azt, hogy sok szombatot/vasarnapot dolgozik - es keson jar haza hetkozben is. Nem fizetett tulora... de azert kap jo fizetest, mert jol dolozik, es akarmennyi is a munkaja, megcsinalja.
Papus kap szabadnapokat - igaz nem sokat, ma dolgozik, de korabban szokott hazajonni. Holnap itthon van... Hogy mennyi az eves szabadsaga, nem is tudom, talan harom het...
En iskolanal dolgozom. Igaz, nyaron is - 12 honapos a szerzodesem, mert az iskola is 12 honapos - igy valamivel jobb a helyzetem mint a fiuknak. Van 7 nap betegszabadsagom, 2 nap szemelyes napom, es a suli szunetek. Ket het teli szunet (most), egy het tavaszi, egy het nyari -ez az alap mindenkinek aki 12 honapos. Kaptam meg plusz 5 napot az igazgatonotol, igy nyaron ket hetem van.
Ha 10 honapos szerzodesem lenne, nem kapnek fizetest a ket honapra, mikor otthon vagyok.
Az más volt, egy ilyen buszos bolyongás Ausztriában némi Németországgal és Olaszországgal, úgyhogy gyakorlatilag csak Bressanonéban voltunk, és a mellékelt helyre nem tudtunk felmenni, pedig nagyon szerettem volna...:-( /Csak bekéredzkedtem fényképni az induló platformra./ Valamiért nem nagyon vagyok oda az olaszokért, meg a déli népekért, ami elég furcsa, tekintve, hogy imádom az olasz konyhát. :-) Eredetileg Görögországba akartunk menni, de mostanság nem tűnik nagyon biztonságosnak, és annyi Toszkánás, Veronás/Júliás ilyesmis könyvet olvastam / filmet láttam mostanság, és olyan szépnek / romantikusnak láttatják a vidéket, hogy onnan jött az ötlet. (Meg nemrég úton a Cote D'Azur-ra végigbuszoztunk egész OLaszo.-n, és olyan bosszantó volt, hogy nem láttunk semmit.) Ezenkívül Velencében voltam kétszer, Jesolóban tengerparti nyaralni egyszer, és Genovában és Nápolyban is egyszer egy hajóút során. Ja és egyszer háromnapos repülőúton Rómában. Jó egy utazási irodás rokon a háznál. :-)
8 nap azért már nem kevés, mondjuk Firenzére elég:-) Na jó, csak vicceltem, amiket írtál, az kényelmesen belefér, a felsoroltak Firenze kivételével egy napba beleférnek, bár Veronában is el lehetne tölteni akár egy hetet is, de egy nap alatt is a lényege megtekinthető.
Igen, nekem is feltűnt, hogy rosszul fogalmaztam, helyesen úgy kellett volna írnom, hogy pár nap alatt meg akarunk nézni pár érdekesebb dolgot Olaszo. északi részében. Olyan nyolc napot tervezek, és lazán azt gondolom, hogy Verona, Firenze, Pisa, Lucca, és a pordói hágó vagy mi, ami múltkor nagy vihar okán kimaradt. :-(
Mi szeretjük. A természet lágy ölén, de azért több, mint kultúrált körülmények között, csodás körpanorámával.( főleg Toszkánában isteni) Szerintünk lényegesen jobb, mint egy szállodai szoba. Persze vannak helyek, ahol nincs más megoldás, akkor szállodába kell menni. Verona ilyennek tűnik, na de Firenze környékén már isteni agriturizmók vannak. Ha pár napot szánsz azonban az utazásra, akkor viszont jobban megéri a célhelyen lenni.
ha a térkép adatbázist normálisan frissítik, akkor sok baj nem lehet - mondjuk én csak úgy merem használni, hogy férj ott ül mellettem (az övé a masina, amin a GPS van, nem célszerszám, látszik is rajta, sokszor beletelik egy időbe, amíg megtalálja a műholdakat)
a programok között is sok különbség van, mi most olyat használunk, hogy kiírja nagyobb felirattal, melyik utcát keresztezzük
hozzá kell tenni, hogy gyakorlatlan vezető vagyok, és elsősorban Pesten közlekedem
És jók ezek? Nyárra azt tervezem, hogy bejárjuk pár nap alatt Olaszo. északi részét, de én meg pont azt gondoltam, hogy valami nemzetközi szállodaláncot keresek, ahol biztos van légkondicionálás, meg el lehet rendesen sötétíteni, úgyhogy egyelőre két IBIS-t néztem ki, azt hiszem, Verona és Firenze.
A Bose-t szeretem!, itt a hálóban a számítógépnél egy 2.1-es, a nappaliban meg egy 5.1-es rendszer van. Az utóbbit vettem, a másikat nyertem. :-)
Zsur, tegnap valahogy arra terelődött a beszélgetés a férjemmel, hogy szegény amerikaiaknak milyen kevés szabadságuk van... de igazából nem tudjuk, hogy amit emlegetni szoktak, az nem csak az alap-e a kezdőknek, szóval hogy van ez, elmondanád?
Valami effélét hallottam én is, nincs kétségem abban, hogy megtanul magyarul, de bizonyára valóban helyre kell tennie abban a pici fejecsjéjében a dolgokat:-) Csak hát ismernie kell minket ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni, és Ausztrália nem a szomszédban van:-(
Biztos sikerülni fog, annál is inkább, mert a férj úgy dolgozik, hogy 4 hétig elvan, egy hétig meg otthon, és ott elég nagyok a távolságok, a legtöbb nap nem is nagyon találkoznak mással. Sok mesekönyvet vitt neki, fontosnak tartja a témát, ha valakinek fontos a magyarságtudat, ennek a lányomnak az, bár mindig is nagy csavargó volt.
Csodálkozni??? Hát nem ez a legjobb kifejezés, inkább rossz érzés, nagyon közel kerültünk egymáshoz, amikor itt voltak. Persze imádom az itteni unokáimat is, akikkel gyakran találkozom, de fura az élet, mindig egy szelíd kislányra vágytam inkább...., lett is, aztán tessék...:-) Persze mindegy, csak boldog legyen!
Tapasztalatom szerint a ketnyelvu csaladoknal korulbelul 3 eves koraban kezd majd el mindket nyelven folyekonyan beszelni. Persze addig is csacsog, de addigra valasztja szet magaban a ket nyelvet.
Ahogy én láttam sok helyen, ha az anya konzekvens marad a nyelvvel, ami nem mindig könnyű, akkor a gyerek simán kétnyelvű lesz, de az anya részéről igen nagy akaratnak kell lenni ehhez. Azon meg ne csodálkozz, hogy egy 1 éves csöppség nem emlékszik rád, amikor napi szinten az uj benyomások tömege érí. Majd jön megint és akkor majd megismer téged rendesen.
Ebben egyetértünk, unokát látni kell, na meg neki is a nagyszülőket, így kizárólag velük én is skypon tartom a kapcsolatot. Azt reméltem, hogy az épp egy évesen egy hónapig itt tartózkodása után ausztráliai unokánk emlékezetét tán ébren tudjuk tartani..., eleinte látszott is, hogy felcsillan a kis szeme, örömmel mosolyog, de mostanában már nem foglalkozik velünk, inkább csak játszani akar mindennel, ami körülötte van. Igaz, hogy az anyja magyarul beszél vele, de mindenki más angolul..., mindenesetre úgy tűnik, kissé zavart, mert nem nagyon akar beszélni. Pedig az első szavát, azt, hogy "cica", még augusztusban itt nálunk mondta ki, teljesen tisztán, tudatosan, sokszor.
