Az előző részben elkezdtem orron lélegezni futóedzések közben, majd fokozatosan leálltam vele, amikor már úgy éreztem, hogy lelassult és szabályosabb lett annyira a légzésem, hogy hagyhatom ezt a fenébe.
Ezek után szépen fokozatosan visszatértek a szenvedős futások.
Nem is figyeltem igazán erre, mert a kondiedzésekre koncentráltam. Kb. 2 hete már megint kezdett annyira nyomorultul menni a futás, hogy elment az életkedvem is és gondoltam, megint állati módon le kell lassuljak és talán visszavezetem az orrlégzést is ezzel párhuzamosan.
Szerencsére most már sokkal könnyebb erre visszaállnom. Úgy 3 futás kellett csak és gyomorfelkeveredés nélkül is megy az orrlégzés, ha tapasz van az ormányomon.
A tegnapi futás meg egyenesen csodálatos volt. Persze lassú is, de igazán élvezetes végre.
Most az lett a terv, hogy a futások nagy részét orrlégzéssel végzem majd. Ha valakivel futok, akkor nem, meg akkor sem, ha valami feladatosat találok ki, de sajna nagyon úgy néz ki, hogy ez fékez engem annyira, hogy ne kezdjek el levegő után kapkodni. Szerintem hónapokig kell ezt csináljam, hogy ne térjen megint vissza a halálközeli érzés.
Megint folytattam a művelődést a témában és olyan cikkek kerültek a kezembe, ami asztmásoknak is ajánlja az edzőmaszk használatát.
Vettem is egyet az izmozó edzésekhez. Ma lesz az első ilyen. Remélem, nem ájulok el. :)
Nagyon brutálisan néz ki, nem tudom, hogy mikor merem megkockáztatni, hogy ebben fussak :D
A három kilométeres etapok után egyelőre ne is várj ennél sokkal többet, legalábbis ne várd, hogy jól is essen :). Tény, hogy ebből a kezdő állapotból aránylag gyorsan, 3-4 kisebb futással ki lehet mászni.
Nem teljesen biztos, de a BB szerintem a stresszszintet is beleszámolja az értékbe és még korrigálja is magaát ezzel. Ezért van, hogy ha pl. egyszer éjszaka nincs rajtam az óra, egész gyorsan kitalálja, hogy kb. mennyit alhattam/töltődhettem.
Mondjuk, én a BB értékét csak olyanra használom, hogy ha esik és azt mutatja, hogy kimerült vagyok, akkor könnyebben engedem el az edzést.
Ja, s a F6x megzavarodik attól, ha egy course-ban egy szakasz ismétlődik, masodjára is ugyanazokat a tabácsokat mondja, magyarán a 8-as alakú course-ok esetén végtelen hurokba kerülne az ember, ha végrehajtaná. Asszem ezért sírt a azája vkinek a Garmin fórumban, hogy legalább chevron-ok legyenek megrajzolva, ahogy az F7-nél is van.
Kezdhetném jól hangzó, de kicsit elcsépelt nevekkel, mint hogy ma volt “A becsület napja”, vagy “A harag napja”, de leginkább a Realitások napja volt. Hogy mégse egyből 20-szorosára ugorjon a táv a múltkori 3 km után, egy újabb 30 km-es tesztet próbáltam. Erőtlenül, 2 db túrós táska, 25-30 szem apró mazsola és olyan 3 g kristályukor délelőtti 11 előtti elfogyasztása után kb 2-kor indulva. De legalább a közérzet elfogadható volt. Ja, s tesztből a 60 km-re összeállított cuccal és ruhában mentem, még a cickókat is leragasztottam. :-)
Egyértelműen látszik, hogy ez akár a “minél többet futni, majd gyorsan gyalogolni összesen 60 km-t”, akár a tókör főpróbája volt, mindenképpen csúfos kudarc. Bár nagyjából az első 11 km-t lefutottam. Nyáron az 50 km-nél viszont rossz közérzet mellett is ment egy induló félmaraton.
Érdekességek:
8-ast mentem, nem oda-visszát, sőt pénz is volt nálam.
Bár amikor már nagyon fájt a lábam, nem kértem telefonon mentést, azért azt kiszámoltam gyorsan fejben, hogy a tervezett 31,6 km-ből pont ott lesz meg a 30,0 km, ahol egy rövidebb szakaszon földúton kellene mennem. Ez utóbbihoz nem volt semmi kedvem a sötétben, ha már addig tiszta maradt a cipőm. Szóval a mentést olyan úrizálva kértem 19:12-kor, hogy 19:33-kor az autó ott legyen.
Nem volt kedvem a szerelvényemet megbontani, a telefont elővenni, ezért amikor telefonon beszélni akartam a feleségemmel, ráküldtem egy baleseti riasztást. :-) Ma találtam ki, jó móka. Ezért kétszer is kértem így egy interurbán hívást.
Sajnos ez a művelet leállítja a rögzítést, de szerencsére ma 2 órával futottam, mert pár navigációs adatmezőt is tesztelni akartam.
Még kivárok egy ideig, jövő héten megyek üzemorvoshoz is, ott talán idén lesz EKG is. Ha azon éppen lesz valami akkor valamivel több infóm lesz egy kardiológusnál.
Máson nem próbáltam, de két külön pánttal, két külön órával rögzített R_R értékazonos időpontban történő hibás rögzítésére kicsi az esély pánt hiba miatt. A döglődó Polar pánt jellemzően mozgás közben produkált hibát és teljesen más az R-R értékek szórása.
Ez egy hibás pát rögzítése:
Most pedig mozgás közben kevesebb a hibás, normáltól eltérő érték.
Ami a szívverés valós igazi hibáit az extrázást illeti azt gyakran kézzel kitapintva is éreztem az elmúlt napokban. A pulzus egyenletes ritmusában hirtelen kihagyás vagy sokkal kisebb erejű lüktetés, amit alig lehetett érezni, majd ismét folytatódott a normál erejű lüktetés. Néha az ilyen alacsonyabb erejű lüktetés több ütésnyi, olyankor a szegycsontom mögött mintha ugrált volna a szívem, még a tüdőmet, hörgőimet is megmozgatta és száraz köhécselésre ingerelt.
Lehet a stressz is közrehatott abban hogy így alakult.
Szerintem amiben nem nagyon tükrözik az algoritmusok a valóságot - talán egy kicsit szándékosan, hogy kicsit hájjal kenegesse az átlaguser egoját? - az az edzésben bekövetkezett csökkenés értékelése.
Szóval ha valaki önmagához képest jó formában van, de komplett leáll X idöre, szinte biztosan nem csökken annyival a Garmin szerinti állapota (verseny-elörejelzések, VO2max, stb.) mint amennyit ténylegesen leócskul IRL.
Áhááá! Szóval hozzád került a tegnapi sleeping score-om! Én elég jól aludtam, ha nem is a legjobban, de a szokásos 80-85 helyett kapott 53 pont azért erős alábecslés :(
Egyetértek, a Garmin nem közvetlenül mért, hanem másodlagos, derivált metrikái nagyjából mind hulladékok. Én pl. térdproblémák miatt egész nyáron alig tudtam hatékonyan edzeni, éppcsak elkocorásztam. Aug. közepén indult rohamos javulásnak a térdem (már írtam, a dupla térdszorító lehetett a ludas, mostanában inkább nem használok egyet se), azóta rengeteget fejlődtem (nyertem vissza a korábbi állapotomból), ezt határozottan érzem/látszik/nyilvánvaló. Ehhez képest a Garmin utoljára júni 7-én minősítette eredményesnek az edzéseimet, azóta szinte folyamatosan fenntartásra, hébe-hóba csak regenerálódásra elég neki bármit, amit tőlem kap.
Sajna olyan kardiológust nem tudok, aki konkrétan sportolókkal foglalkozna, de lelkiismeretes dokinak tartom Kenesei doktornőt, aki a Medicoverben elérhető. (Remélem azért is, mert hozzá mennék kontrollra)
Akinél pl. terheléses vizsgálaton voltam, annyit ért, mintha a portás kapcsolt volna rá a gépre. Leletet nyomtatni szépen tudott és elhízott volt...
Valaki ismer jó kardiológust aki a sportolók speciális dolgait is jól átlátja?
Amióta leálltam a rendszeres edzéssel alapjáraton nagyon érdekesen ketyeg a szívem. Sok extra systole van amit tapintva is lehet érezni a pulzuson és nagyon sok a gyenge elektromos ingerület. Azért néz ki így a pulzus pánttal rögzített nyugalmi R-R diagramom
Két pánt adatait összehasonlítva rájöttem ezek a tüskék nem valós kihagyások, csak a pánt általában 1 de néha 2-3 szívdobbanás elektromos jelét nem érzékeli. Csak azért jutottam el ennek a felismeréséig, mert néha azért valamelyik pánt érzékelte az ingerületet, de gyakoribb hogy egyik sem illetve gyanús volt az is, hogy az aktuális HR ritmusból pont 1 szívverésnyi marad ki.
Viszont kicsit emelt szívfrekvencián, már tempós gyaloglásnál is, ezek a hibák minimálisra csökkennek ,azaz erősebb az szívverést indító elektromos impulzus.
Na ezt kéne egy kardiológussal megvitatnom és kideríteni az okát és megtalálni a megoldást, mert az nem megoldás, hogy szobakerékpár elé teszem a laptopot és úgy dolgozok, hogy mindig 80-90 legyen a pulzusom ahol már jól működik a szívem. :-)
A talpi bőnye gyulladás az szívás. Nekem is volt olyan problémám amit annak tulajdonítottam, lehet az is volt, mert tipikus tüneteket produkált., de orvosnál nem jártam. Én addig futkároztam vele míg odáig fajult, hogy a futás befejezése után 1 perccel már rá sem tudtam állni a lábamra.
Javaslom, ne csak a talpadat és achillesedet vedd kezelésbe, hanem a teljes láb nyújtását is végezd.
Nekem a combom hátsó részén volt egy akut húzódás, feszülés érzés. Amikor az megszűnt akkor már a sarkam, bokám sem fájt. Nem csak zárt lábbal nyújtottam a comb feszítőket, hanem egyre nagyobb terpeszben is. Angol spárgáig ugyan nem jutottam el, de ez hozott eredményt.
Amíg csak a talpamat gyúrtam tüskés hengerrel és az achillest nyújtottam - bár az nem fájt, nem feszült - csak rövid idejű javulások voltak, de nem múlt el.
