Ebben egyetértünk, unokát látni kell, na meg neki is a nagyszülőket, így kizárólag velük én is skypon tartom a kapcsolatot. Azt reméltem, hogy az épp egy évesen egy hónapig itt tartózkodása után ausztráliai unokánk emlékezetét tán ébren tudjuk tartani..., eleinte látszott is, hogy felcsillan a kis szeme, örömmel mosolyog, de mostanában már nem foglalkozik velünk, inkább csak játszani akar mindennel, ami körülötte van. Igaz, hogy az anyja magyarul beszél vele, de mindenki más angolul..., mindenesetre úgy tűnik, kissé zavart, mert nem nagyon akar beszélni. Pedig az első szavát, azt, hogy "cica", még augusztusban itt nálunk mondta ki, teljesen tisztán, tudatosan, sokszor.
Ilyenekkel nekem sincs gondom és a hosszú vezetésekkel sem. Csak az eldugott helyek okoznak dolgot külföldön. Főleg úgy, hogy már pár kilométeres körzeten belül vagyunk és mégsem találjuk. Legutóbb, amikor a férjem unokaöccse és annak felesége is velünk tartott, akkor GPS alapján( náluk volt) mentünk egy ilyen agriturizmoba. A GPS sem tudta az igazi utat, így autókkal, egy gyalogos zarándokúton közelítettük meg a lakhelyünket, miáltal rettenetesen nagy port kavartunk:))
Sem otthon, sem itt nem szoktam eltevedni, jo terkep olvaso vagyok. Ha egyedul megyek, elore megnezem, hogy hova, es hogy - ha kell a fontosabb allomasokat lejegyzem, igy nincs gond 8-10 oras vezetes alatt sem...
Mikor otthon voltam, Szekszardra mentem - es bar jol ismerem az utat, szamtalanszor megtettem, bekapcsoltam GPS-t . Hat... mindenaron jobbra akart teriteni a 6-os utrol, es jobboldalt kukoricadold volt... :)) Allitolag kicsit atepitettek az utat es a program meg nem tudta :)).
Okos talalmany... kell. Szoktam en is vitatkozni vele, de kedves a GPS - "recalculating" azonnal :)).
Eddig SzPéter volt a házi GPS és az ő segítségével egész jól bejártuk Európát. Megtanult hosszú évek alatt térképet olvasni és navigálni. Ennek ellenére a GPS- amit eddig a fentiek miatt feleslegesnek tartottam- akkor kezdett hiányozni, amikor rájöttünk arra, hogy Olaszországban az ún. agriturizmókban( falusi turizmushoz hasonló) szeretünk a legjobban lakni, ezeknek meg igazából konkrét címük csak elvileg van. Ezek hegytetőkön, völgyekben, különféle eldugott tanyákon, de egyértelműen városokon kívül találhatók és a megközelítésük, legalábbis első alkalommal nehézkes. A GPS viszont ilyen esetekben nagy segítség.
A GPS-t nagyon szeretem. Igaz életem nagyobb részét már nélküle utazgattam el, de kétségkívűl nagyon hasznos. Külföldre mindig visszük, otthon nemigen kell. Voltak persze már kalandjaink is vele, de többnyire Lényem programmozta rosszúl, avagy a francia szálloda megadott címe hiányos volt, meg ilyesmi.
Lényem arra is hajlamos, hogy nem fogad szót a GPS-nek, hanem mert ugy hiszi ő jobban tudja másfele megy.:-(
Nincs a telefonomban sem email, sem GPS és eddig egészen jól el voltam nélküle, de a GPS hiánya az utóbbi külföldi útjainkon, ahol vezettem, már hiányzott. Nem egy olyan jó érzés bérautóval nagy sebességgel száguldani pont ellenkező irányba, mint ahová indultam csak azért, mert egy lejárót eltévesztettem. Főleg akkor nem, ha a célállomásom a repülőtér, mert hogy általában a gép nem vár:))
Nem vagyunk egyformák! Nekem ezek az ismerősök olyanok voltak, mint a nagymamám naftalinszagú télikabátja. Biztos nagyon boldogok, mert nem láttam ennek az ellenkezőjét. Anyagilag is nagyon jól állnak és nem az a baj, hogy nem adnak a külsőségekre, hanem az, hogy mások foglalkoztatták őket, mint minket. Szinte minden, mai életből eredő apró aktualitást el kellett nekik magyarázni. Igy aztán nem találtuk meg újból a közös hangot és nem is kerestük a továbbiakban.
:)) Hat az butasag, hogy hogy lehet nelkule elni :)). Mint ahogy az is butasag lenne, hogy minek az, nem kell... MIndenki az igenyeinek megfeleloen alakitja ki, mi az ami kell neki, vagy nem kell neki...
Van olyan igen jó barátom, néhány évvel fiatalabb nálam, aki irtózik mindentől ami technika. Jómaga művész, művészettörténész. Mechanikus írógéppel ír!!!
Nos ő ilyen és kész. Viszont egy élvezet vele beszélgetni, vagy a városban egyet sétálni. Művészettörténeti lexikon a feje.
Ezt nem ertem... en szeretem ha minden egy gepben van. Ha nem a gepemnel vagyok, akkor is teljesen kapcsolatban tudok maradni. Jo az email - nem akarom nelkulozni a telefonomrol. Jo, hogy a cimek keznel vannak, es ugyanazok mint a masik ket gepen (szamitogep, iPad). Jo, hogy ott a text lehetosege - par szo sokszor tobbet er mint egy beszelgetes - es ami a lenyeg, irott szo... munkaban nagyon fontos... A telefonomon van GPS - miert lenne meg egy plusz ketyere ha egyben is megoldott??? Ott van benne az osszes (amit akarok) zene, ha utazok a kocsiban ott vannak velem. Ha otthon vagyok, semmibe sem telik ratenni a hangszorora...
...es jajj... most vettunk a suliban egy uj hordozhato hangszorot... nem kell semmi zsinor hozza :))... tokelestes megoldas!
Es vege hossza nincs a sok apro ketyereknek... Papus szeret gitarozni, es felvenni amit jatszik. No ez a telefonnal/iPaddal semmi gond, aztan ha akarja rateszi a szamitogepere.
Azt hiszem a Skypee tipikusan nagymamás eset. Unoka nagymama viszonyban ideális. Én max. messzi ismerősökkel beszélgettem, már nem élnek akikkel ezt tettem.:-((
Nem ragaszkodtam hozzá, hogy a hoszú csevelyek alatt engem nézenek.:-)
Más topicban már többen rámmásztak, hogy hogyan lehet tablet meg iphone nélkül élni. Feltehetően megszoktam, hogy elődjam a szempontjaimat. Rossz beidegződés.:-(
Azt hiszem a mi generacionk nehez helyzetben van - olyannal kell megbirkoznunk, ami a mostani fiataloknak termeszetes - es bizony nem mindenki tud valtani lepest. Igaz, fiatalok kozott is van aki hasznal ugyan mindenfelet, de megmarad a "szoke no" szintjen.
Nekem is vannak ismerosok, akik maskepp elnek mint mi - es azert talalunk kozos nyelvet. Engem erdekel az is, hogy azok az emberek, akik 20 eve hordjak ugyanazt a ruhat, hogyan elnek, mi az ami foglalkoztatja oket. Talalkoztam jo parral en is - es nem okozott gondot elfogadni oket. Nalunk kb 10-12 evvel voltak idosebbek (ez 20 evvel ezelotti eset), de ahol es ahogy eltek az inkabb 30-40 evvel korabbi volt. Ennek ellenere nagyon erdekes emberek voltak - orom volt a tarsasagukban lenni.
Érdekes, tablet és okostelefon valahogy engem sem vonz. Most kaptam új telefont, de kikötöttem, hogy nekem mérsékelten okos kell csak. Gps-nek jobbszeretem a külön eszközt, olvasni e-bookon olvasok évek óta. 76 óta használok számítógépet - 67-ben még csak a gimnáziumot kezdtem - igyekszem nem elmaradni, de internetet inkább csak otthon használok. Nekem viszont a skype kamerával létszükséglet, 2 gyerekem, 2 unokám él messze.
Olyan, mintha magyarázkodnál, csak azt nem tudom, hogy miért. Senki se mondja, hogy le vagy maradva! Te aztán tényleg nem. Ezek az ismerőseink kívül kerültek a világon és én erre mondtam azt, hogy ez velünk nem történhet meg, mert itt ez a két jómadár, akiknek a szemei rajtunk vannak. Ettől függetlenül is lehet modernnek lenni, ha valaki akar, nem kell ahhoz gyerek, de náluk ténylegesen azt láttuk, hogy nincs, aki kicsit noszogatná őket. Ők nem is tudják, hogy kívül kerültek egy bizonyos körön. Téged nem kell noszogatni.
Ez a tablet dolog meg az okos telefon már elég régóta műsoron van. Sokszor megnéztem és sokszor gondoltam úgy, hogy nincs rá szükségem. Ha majd mégis kellene, akkor megvenném.
Azt hiszem nem ragadtam le sehol. GPS van a kocsiban. Van egy kis laptopunk az utazik velünk mindig mindenhova. A skypeet nem szeretem, inkább a freecallt használom. Skypee ha mégis, kikapcsolt kamerával működik nálam. Könyvolvasásra van Kindle, kettő is. Az egyikre angol a másikra német könyveket töltök le. Angolt Lényem is olvassa.
Computren 1967-ben kezdtem dolgozni, soha nem volt számomra idegen a használata. Az első mobiltelefonomat 1996 januárjában vettem. Internet nélkül nem szeretnék élni.
Kaptuk, ketten SzPéterrel. Tablet. Eleinte szinte irtóztam tőle, de a nagyobbik gyermek nagyon határozottan követeli, hogy tanuljuk és legyünk képben, mire utazunk( febr.5), szóval igyekezni kell. Mára már egészen jól kezelem az internetet( de persze belépni nem tudtam:)) és a youtubot, de már meg tudok nézni ezt, azt is. Na azért persze közel sem vagyok ahhoz, hogy skypolni tudjak vele( amire a gyerekek akarnak kényszeríteni), de a tablettel fotózott képet már tudom emailen továbbítani. Minden nap erőltetem magamat arra, hogy többször fél órát foglalkozzak vele. Nekem a GPS lesz fontos( ha a fiam feltölti Floridát és Mexicót), mert hogy legutolsó, olasz utunkon ennek láttam a legnagyobb hiányát Nápoly környékén.
Nemrég összejöttünk jópár évtizede nem látott ismerőseinkkel, és elborzadva tapasztaltuk( nincs gyerekük), hogy okos, értelmes, többdiplomás, művelt ember létükre igencsak el vannak maradva a mai kortól. Bár a férj jól internetezett, de a 3 nyelven beszélő felesége a gépet sem tudta és akarta bekapcsolni( nem is tudta, hogy mennyi öröme lett volna benne) A vikendházukban sokol rádió volt és egy 30 éves TV, amin csak 1-2 adást lehetett nézni és persze a legnagyobb baj, hogy így a világról is igen keveset tudtak. Annak ellenére, hogy nem szegény emberek, a ruhatárukat már nem frissítették kb. 20 éve, leragadtak az amo szappannál, meg sem olyan dolognál, amire én már csak akkor emlékszem, ha erőlködöm. Mintha nem is ma élnének. Na ez nálunk kizárt lenne! Jön a két elvetemült és kordában tart minket:))
Okos telefon és tablet nálam kizárva. Én nem kapok, igy nincs veszély. Itt több üzletben kipróbáltam, de rájöttem, hogy irni nem lehet vele. Olvasásra meg böngészésre biztos jó. De miután én meglehetősen grafomán vagyok, nekem az írás fontos. A tablet közelébe raktam csak a kezem és mindjárt vagy 7 betü megjelent, nem az én világom. Engem csak a könnyűsége csábított, de gyorsan lebeszéltem magam róla.
A telefon meg legyen pici és könnyű és lehessen telefonálni vele. Másra nekem nem kell, telefonálásra is csak igen ritkán.
